Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
Hajköifemény Most, miután túljutottam a kamaszkoron, rendkívül gyorsan nő a hajam. Kénytelen vagyok kéthavonként fodrászhoz menni, különben erősen kiütközne rajtam a neandervölgyi eredet. A fodrász — amikor rám került a sor éa leültem a kerek székre —, bájosan kér— Mivel szolgálhatok? Körülnéztem a helyiségben. de- se csomagolt magyar borsot, se trappista sajtot nem láttam, igy közömbösen feleltem: — Nyíratkozás. — Igenis! — válaszolta. — Aztán nyakamba terítette a fehér lepedőt és újra kérdezett: — Lepllzve, vagy broknolva? Nagyon bambán nézhettem rá, mert gyorsan segítségemre sietett: — Már tudom Is, kérem tisztelettel... Elől lnyerájozom, hátul irgincölöm, kétoldalt pedig... Ez önnek nagyon Jól fog állni. Tovább se szó, se beszéd. Először ollóval esett hajzatomnak, aztán borotvával. — Amikor lnyerájozott, még tűrhető volt, de a nufllzásnál annyira húzott az olló, hogy csillagokat láttam. Ezután gézt csavart a homlokomra. Éppen úgy festettem, mint nagyapám egy régi képen, az első világháborúban, fejlövés után. Hátamon végig futott a hideg és megszólaltam: — En nem akarok Itt a bóka kellős közepén frontképet csináltatni. ö azonban rám se rántott, tovább lrglncölt a fülem mellett és nevetősen megjegyezte! — Egy kicsit konzervatívnak tetszik lenni... Tapintatlanságnak tartottam a kijelentését, de nem szóltam, mert féltem, hogy újra nufliznl kezd azzal az életlen ollóval. Sokáig nem beszéltünk. Végül Is ő kezdte újra: — Most tessék előre hajtani ezt a kis okos fejét, hogy megmossam, mert csak úgy tudok rlpclngölnl. Fejem előre hajtottam és elhatároztam: Oda se figyelek tovább, azt csinál velem, amit akar. A kíváncsiság azonban annyira gyötört, hogy egyszer félszemmel odasandltottam, — amikor éppen a fejem tetején ripclngölt a kefével és a hajszárítóval. Hamarosan elkészült. — Parancsoljon — mondta. Belenéztem a tükörbe és nem akartam hinni szemeimnek, hogy én ülök ott, modem bukósisak-frizurával. Ügy néztem ki mint a mai témájú dráma negatív hőse, akinek — bár a harmadik felvonás végén sok huza-vona után felveszik a horgász szövetségbe — mégis a függöny legördülé- se előtt háromtized másodperccel meg kell halnia. A fodrász elismerést várt, én azonban felháborodtam: — Na hallja, alaposan el- stoplule... a hajam. Most a fodrász nézett rám édes bambasaggal. En azonban segítség helyett azt figyeltem az arcán, hogy milyen érdekesen alakul a vérnyomása. Végül a fodrász halk sóhaj kíséretében összeomlott: — Hiszen ez egy hajkölte- Hiény - nyögte. — Azt elhiszem, de én nyilatkozni akartam I V**cze György MEZÍTLÁBAS SZÜMPOZION Gólyafészek Kémény ** és Hópehely Számláló Albizottságok legjobbjait jó meleg díszteremben várta az országos értekezletre. Tíz órakor kezdődött a program, de a vonatjárásoktól függően már 8 óra tájban érkeztek küldöttek. Attól fogva szüntelen volt a bevonulás. Kívülálló érdekes megfigyelést tehetett már az első vendégeknél. Úgyszólván minden . harmadik, alighogy átlépett a küszöbön, megállt belül az ajtófélen. Jegyzettömbjét egyik hóna alá kapta, s ugyanazzal a karral nekltámasz- kodott az ajtófélnek. Szabadon maradt kezével pedig lenyúlt, és ezzel egy- ldőben felemelte Jobb, majd a bal lábát A sorrend kinek, kinek az egyéniségétől függött. A térdmagasságra felhúzott lábról pedig levették a lábbelit, amely szem- melláthatóan új fényben csillogott mindegyikükön. A művelet után ki-kf megkönnyebbülten fellélegzett, hiszen jópár perctöredékre vissza kellett tartani. Felhúzott térd, előre görnyedő felsőtest; tudjuk, Ilyenkor nehéz a lélegzés. Aj os, most már felde' * rült arccal üdvözölték egymást az Ismerős küldöttek, és a presszóbüfének kialakított sarokban élénken vitatkozó cső. portokra bomlottak. Azok a bizonyos harmadik résztvevők roppant masától értetőd éssel szorongatták üres hónuk alatt, a levetett elnökét. Akadtak, akik a társalgás hevében megfeledkeztek a cipőről, és szenvedélyes ágálásra emelték volna karjukat. Ebben a pillanatban azonban nagy koppanással hulltak a parkettra a cipők. Ilyenkor egymást megelőzve hajoltak le, hogy udvariasan feladják a lábbeliket. Ez persze nem mindig sikerült, fejkoccanás nélkül. De a kellemes összhangra jellemzően elintézték ennyivel: „Pardon!” — „Ugyan, semmi, ség." Jópofául viselkedtek a harisnvás, zoknis lábak a csillogó parketten. Némelyik láb viszketett, ezért módszeres vakarásba fogott az ellenkező láb ujj- kollektívája. Egyesek úgy segítettek magukon, hogy a nadrágszár szövetének érdességét használták ki va- karódzásra. A hölgyek inkább a sarkukkal operáltak. Sikkesen dögönyözték kissé összenyomorított nagylábujjukat Mikor az értekezlet elnökségét is megválasztották, színpompás látványt nyújtott, hogy mielőtt helyüket elfoglalták a Gólyafészek Kémény és Hópehely Számláló Albizottságok legjobbjainak legjobbja!, kisebb-nagvobb zajjal helyezték el cipőjüket az asztalon Bal kezük felől. Tudniillik a jobb kéznek helv kellett a mozgáshoz, mellvei a jegyzettömböt, golyós- és hagyományos töttőtol’at forgatták. A padsorokban ülőknek erre nem volt módink. így cipőjüket ölbe fektették, s arra támasztották a tömböt. Jól benttártak már napirendben, mikor előbb az elnöki asztalnál, később a padsorokban is. fehér cédulákat kezdtek tanulmá. nyozgatni. Fél szemmel, MŰTEREMBEN természetesen. Aztán ösz- szehajoltak, mutogattak a cipőkre, melyek már egészen megszokták az asztalt, illetve öleket. Előbb az elnökség egyik szélén ülő tagja szedte össze a fentiek lábbelijeit. Mezít- lábujjhegyen, kétrét görnyedve az emelvény előtt* hogy ne zavarja a vitát, kisietett. Pár perc múlva mosolyogva tért vissza, ■ midőn az elnök halkan odakérdezett, — „Szellő* helyre raktad őket?” — nyájasan felbólogatott: „Persze, persze". oéldáját a padok kö* zönségének képviselői is követték. Egyik oldalon is, másikon is egy- egy felelős gyűjtötte fel a cipellőket és az ölre való teher alatt hátra hajolva távoztak ki a díszteremből. Visszatérőben ők is megnyugtatták kollegáikat: — „Szellős helyen vannak... Jól kiszáradnak a bélések, mire '^ége lesz az értekezletnek”. Hopv miért zajlott ilyen kfilönle^s formaságok között a Gólyafészek Kémény és Hópehely Számláló Albizottságok legjobbjainak országos szűmnozionja? — Azok a bizonyos harmadikok valamennyien a „habosított műfelsőbőrből” készült új cipőkben jelentek meg. Mindannyian meg- kaniák a lábbelivel a „Kedves Vevőnk!” megszólításé. magvas használati utasítást és annak szellemében ’értak el. Tudomásul vették, hogy se pizsamának, se nyakkendőként, vagy kerékpárdinamó gyanánt nem vehetik igénybe a cipőket, mert — amint a nyomtatott eédu'a előírja — „csak rendeltetésszerű használat mellett lesz örömeink) benne”. Megfogadták. hogy „a cipőt huzamosabb ideig — különösen meleg helviséffben — ne tártsaíák) lábon és éjszakára szellős helyen en- izedleíék) a bélést tökéletesen kiszáradni”. Minthogy a használati utasítás csupán munkahelyre alánlla másik lábbeli felvételét az országos szflmnozionra nót- cinő nélkül jöttek a küldöttek. Tóth István a galg am Ácsai népi EGYÜTTES MŰSORÁBÓL: — Mert fáj, fáj, fáj! > ...És a kompót levébe még forrás előtt teszek fahéjat is! — Szóval hiziosan Rembrandt festette > Kultúrszomj V Haláli dumája van a krapeknek!
