Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
%■ mm betért a lottóirodába ’**• J. kíséretében. Előbbi megvásárolta a szelvényt, majd kezdte kitölteni. Az ötödik számjegy előtt megállt kezében a golyóstoll. — Ezt az egy , számot játszd meg te, apa fej! Kitöltötték bedobták. Két nap múlva M. szel vényén volt az egyetlen ötös találat széles e hazában. Azon nyomban, amint ántLoííów-loaika lásából fölmosták, így szólt J.-hez: — Azért szerencsés fickó vagy te, cimbora. A nettó két millióból — mivel az öt szám közül egyet te töltöttél ki ..— négyszázezer üti a markodat. Egyetlen tollvonás árán! — Egy frászt! — felelt a jóbarát. — Te csupán négy számot találtál el, így a négyes találat után járó 26 001 forint 52 fillér illet meg. Az én jogos lózungom 1 973 998 forint és 48 fillér. Nézd csak! Hajlandó lenne kisemmizni engem, aki fáradságot nem kímélve, dolgoztam a siker érdekében. A hálátlan!... Máig is vitatkoznak, ha meg nem haltak. A NAGYPAPA — Hogy van kisasszony? — kezdj a beszélgetést a fiatalember. — Köszönöm, jól. — S hogy van a kedves mamája? — Köszönöm. . — És hogy van a bátyja és a nővére? — Köszönöm, jól. A fiatalember nem tudja hogyan folytassa tovább a beszélgetést. Csend. Néhány pillanat után a kisasszony így segít neki: — Van még nagyapám is, Szabó úr. 196... nov. 10-én a Minőségi Hivatal egyik eldugott helyiségében iszonyatos bűntényt fedeztek fel: Vaculek Ottmár előadó, iki a megszokott ebédutáni szundikálás céljából keresete fel a kis szobát, az egyik polcon három darab vérfagyasztó precizitással °lintézett, pecsétekkel, aláírásokkal és szignókkal szabályszerűen ellátott aktát talált. Vaculek Ottmár a rémülettől kiguvadó szemekkel, sikoltozva rohant végig a folyosón... A helyszínre érkező nyomozók előtt egy percig sem volt kétséges, hogy szándékos, előre megfontolt és aljas indokból elkövetett bűntényről van szó. Az aktákat nem födte a Minőségi Hivatalban szokásos Két ujjnyi vastag por. Az ál'a- lános gyakorlattól eltérően nem találtak rajtuk zsír- foltokat. lottószámokat. Döbbenetes. A nyomozóknak és n Hivatal odaérkező vezetőinek szembe kellett nézni tehát ■ szomorú valósággal: a Minőségi Hivatal dolgozói közül valaki, feltehetően beteges ösztönétől vezérelve, a közelmúltban mintegy félórát dolgozott. Az iszonyat borsókái szaladtak végig a jelenlévő gerinceken. — Kinek használt a bűntett? — kezdte a főnyomozó, de gyorsan elfordult és nyelt egyet: az aktákat éppen a rendőrvegyész boncolta egy töltőtollal; a látvány fölkavarta a gyomrát. — Senkinek — szóéit meg Flusz Abigél főkönyvelő — kérem, a mi aktáink már elveszítették a kapcsolatukat a világgal. Hogy percíz legyek: ezek már absztrahálódtak, ezek aktaesszenciák. A legtöbb már sokévtizedes múltra tekinthet vissza. Ezeket mi gondosan kezeljük, pecsételjük, aláírjuk. De elintézni... nem. ez méo senkinek s°m jutott eszébe... — Nincs a dolgozók között esetleg beteges hajlamú egyén? — No, természetes, hogy egy ilyen nagy intézménynél sokféle ember van. — Vannak iszákosok, akiket szüntelenül nevelünk, vannak házasságtörők, akiket bírálunk ezért, ezenkívül van kultúrfelelősünk, mókamesterünk, vannak közönségszervezőink és „Ki mit gyűjt” klubtagjaink. Ezek természetesen állandó orvosi felügyelet alatt állnak. De olyan, aki dolgozni akart, ...nem ...nem emlékszem. — Kísérlet sem történt erre soha? — Határozottan állíthatom: nem. Magam is mindössze egy elintézett aktát láttam az utolsó tíz évben... a minisztériumban egy szigorúan bizalmas hivatalvezetői értekezleten Később sem találtak használható nyomot. A Minőségi Hivatal évek óta önmagát látta el munkával. Ügyfelek nem kerülhettek be, igy a tettest mindenképpen belül kellett keresni. A dolgozók azonban egytöl-egyig alibit igazoltak: a kérdéses időpontban rendes tevékenységüket végezték: ultiztak, lottóztuk, horgoltak és lekvárt főztek. Egyedül Hörömpő Holubár volt egy kicsit gyanús: azt állította, hogy a kérdéses időpontban — téliszalámit evett. Később tisztázta magát: nyugatról küldtek neki. A nyomozás már-már holtpontra jutott, amikor egy elveszett piciny hajtü végre nyomravezetett. A tettes Marika volt, a portás hétéves kislángra, aki gyakran játszott hivatalnohos- dit az épületben és — idézek a jegyzőkönyvből — „gyermekes tnpasztalatlan- sánból azt hitte, hogy a hivatalban dolgozni kell”. A fölkorbácsolt indulatok lassan megnyugodtak. A Minőségi Hivatal azóta kétszer is „élhivatal” lett. Dűntény azóta n^m történt. — kefe — MAGYAR KRIMI Évvégi hajrá — különféle szinteken ^TaMjflk +&ij'&sitáse áfánkdiotin. 'mzWTÓ' jr&táfeNou. ‘1 Hindun zronkkd A 7 HUMORA — Hiányzik egy gomb az ingemen! — Vegyél fel pulóvert, az majd eltakarja. — Arról szintén hiányzik egy gomb. — Gombold be a zakódat. — A zakómról is hiányzik a gomb. — Talán csak nem akarod azt mondani, hogy ilyen hidegben nagykabát nélkül akarsz menni? ☆ — Miért váltál el a feleségedtől? — Túlságosan aprólékos volt. — Nem értem. — Mindjárt megmagyarázom. Amikor például társaságban azt mondta valaki, hogy „addig még sok víz folyik le, amíg...*» azonnal megkérdezte, hogy „melyik folyóban?!” ☆ A fiatal házaspár kilép a házasságkötő teremből. A fiatal férj így szól: — Egész életre szól! — Öh, drágám, nem kell mindjárt mindent olyan sötéten látni. A feleség a kávéházba telefonál, amelynek férje törzsvendége: — Kérem fő űr, mondja meg a férjemnek, hogy telefonáltam, s ön azt mondotta nekem, hogy pár perccel ezelőtt elindult haza. A KULTÚRA VILAGA Irodalmi vetélkedő (Folytatás a 3. oldalon) *— Egyre inkább tért hódít az amatőr filmezés — Még mindig az a véleménye, hogy gyenge az erőnlétem? Szerkesztőségi eset Káxi be Mutató
