Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-27 / 280. szám

IMI. november 27; SZOLNOK IffiGTH NlFMP 7 TÓTH DEZSŐ: £ 1717 Ó LIS BESZÉLJÜNK... Négy esztendő művészeti sikerei Harmincezer ember egy kórusban Finn-ugor nyelvészeti folyóirat laltinnban Gárdonyi észt nyelven Beszélgetés Paul Koklaval VAUI KOXL.iT. s. nyeivruaomanyoR. Kanon, dátusát, aki az észt kül­döttség tagjaként tartózko­dott városunkban, egyik szabad délelőttjén „elrabol­tuk”. Az emberrablás ez­úttal közös megegyezéssel történt; egy kis beszélgetés­re hívtuk meg óta Magyar Rádió és Televízió szolnoíki stúdiójába. Kokla elvtárs a meghí­vásnak örömmel tett ele­get, hiszen szegről-végről kollegák közé jött, az egye-: tem elvégzése után két évig ugyanis a tallini rádió munkatársa volt. A beszél­getésen a szolnoki stúdió vezetőjén kívül jómagam is résztvettem, A rádiós kollégánál sok­kal könnyebb volt a hély- asetem, mert a beszélgetés mikrofonon kívül zajló ré­szét is meg tudtam örö­kíteni. — Meg keli mondanom, amolyan száraz nyelvész vagyok. — Szabadkozik az interjú előtt Paul Kokla. — A hallgatóknak bizonyára érdekesebb lenne, ha egy irodalmár beszélne az észt kultúráról. — Ám, hogy ez a „szárazság” mennyire nem igaz, az a beszélgetés további részében derült kL Míg megegyezünk a tu­lajdonképpeni interjúban a magnetofonra egy tiszatáji népdalokat őrző tekercs kerül. Az egyik ősi, ötfokú dallamnál vendégünk ér­deklődéssel figyel fel. — Nem vagyok ugyan zeneértő ember, de tavaly, amikor az uráli cseremi- zeknél (finn-ugor nép) gyűj­töttem, cseremiz népdalo­kat is megörökítettem mag­netofonomon. Megdöbbentő a hasonlóság. — Ezek szerint' a leg­ősibb észt ét magyar nép­dalok közt is fennáll ez a hasonlóság? — Feltétlenül. Szőkébb szakmámban a nyelvészet­ben a cseremiz nyelvjárá­sokkal foglalkozom a tudo­mányos akadémia nyelv- és irodalomtudományi intéze­tében. Paul Kokla egyben a Tallinnban megjelenő finn­ugor nyelvtudományi folyó­irat főszerkesztő helyet­tese is. — Második éve jelenik meg folyóiratunk. A Szov­jetunióban ólő finn-ugor népek nyelvének kutatási eredményeit közöljük négy világnyelven; oroszul, né­metül, angolul és franciául. E rövid nyelvészeti kité­rő után ismét a zenére te­relődik a szó. A magneto­fonra egy észt kórus felvé­telét rakják fel. — E sztoniában nagyon fejlett a kórusművészet. — Ügy tudom, hogy a tallini dalos ünnepeken néha egy­szerre többezer ember is énekel — fordul vendé­günkhöz a stúdió vezetője. — Igen, a dalos ünnepek nálunk népi megmozdulá­sok. Tavaly például har­mincezer ember énekelt egy kórusban. Az első da­los ünnepet azonban nem Tallinban, hanem Tartuban rendezték 1865-ben. Ezen a híres magyar nyelvész, ■oatalvy Milkóe * részt vett és nagyon színesein ír- p tb «menyeit az Utazás & Bmti-icí.ger vidékén ci- mű könyvében. Paul Kokla, megfigyel­tem, sokat és nagyon szí­vesen beszél a másik észt nagyvárosról, Tartóról. Ez a vonzalom érthető, hiszen ott tanult, ott végezte el az egyetemet. — Tartu egy kicsit Esz- tonia szellemi központja. Ott működik a tanárképző egyetem, ott van az észt nemzeti múzeum irodalmi és néprajzi gyűjteménye. Ez a szerepe a háború előtt még jelentősebb volt, de a háború után a központ megoszlott Tartu és Tallinn között. Tallinnba költöztek ugyanis az észt tudomá­nyos akadémia intézetei. — Az irodalmi múzeum­ban őrzik, úgy tudom, a népköltészet reprezentáns remekeit is, az észt népköl­tészeti dalgyűjteményt és az észt népi eposzt, a Ka- levipoeget. A népköltészet alkotásai hagyományaként a nagyon öreg emberek között még mais tovább élnek. Aziro­Képzőművészeti esemé­nyekben és eredményekben rendkívül gazdag év kiállí- tássorozatának zárórendez­vényeként a Téli Tárlat ke­rül megrendezésre Szolno­kon, a múzeum földszinti kiállítótermeiben. Az 1966-os év eseményei közül elég, ha emlékezte­tünk a Közép-magyarorszá­gi Képzőművészek Tavaszi Tárlatára, a Szegedi Nyári Tárlatra és nem utolsósor­ban az elmúlt hónapban Budapesten, a Nemzeti Ga­lériában jelentős sikerrel lezajlott szolnoki képzőmű­vészeti kiállításra. Az évenként megrende­zett Téli Tárlatra nemcsak a Szolnoki Művésztelep és Szolnok megye ismert kép­zőművészei küldhetik be alkotásaikat, hanem azok is, akik még nem tagjai a képzőművészeti munkacso­portnak. A tárlat eredeti terv sze­rint Jászberényben nyílt volna meg. De ott a kiállí­dalmi múzeum tudományos munkatársai ezeket is rend­szeresen lejegyzik, össze­gyűjtik. A beszélgetésnek ez a ré­sze már a mikrofon előtt zajlik. Igaz, közben meg­megszakítjuk, hogy a mai észt költészet egy-egy szép alkotását meghallgathassuk. Köztük Ellen Niit-nek, a fiatal észt költőnőnek egyik szép versét, aki mint Pe­tőfi, József Attila és Rad­nóti fordító is ismert Észt­országban. — A feleségem is fordít magyarból, ő különben sok­kal jobban beszéli a ma­gyar nyelvet, mint én. Na­gyon érdekes volt, amikor most Egerben jártunk, sze­mélyesen is megismerni Gárdonyi Egri csillagok cí­mű szép regényének szín­helyét. Ezt a feleségem fordította le észtre, és mun­kája közben gyakran kér­dezgette tőlem, vajon hogy nézhet ki, ez vagy az a várvédő fegyver. Most meg­győződhettem róla, meny­nyire adtam neki annak idején helyes válaszokat; R. G, tási célra alkalmas . egyet­len terem — a járásbíró­ság díszterme — az idén renoválás miatt nem hasz­nálható. így a tárlatot Szol­nokon rendeztük meg. Milyen művek láthatók a tárlaton? Számszerinti ösz- szegezés szerint: három te­remben 40 festmény, 7 gra­fikai és 14 szobrászati alko­tás kerül bemutatásra. Akiknek módjukban állt látni a Szolnoki Művészte­lep kiállítását Budapesten, azok örömmel ismernek rá egy-egy ott bemutatott szo­borra, festményre, vagy grafikára. A Téli Tárlaton bemutatott alkotások azon­ban Szolnokon most szere­pelnek először, s köztük jó néhány a műtermek mélyé­ről kerül először a közön­ség elé. A kiállítást ma délelőtt 11 órakor Sági Pál, az SZMT kulturális bizottsá­gának vezetője nyitja meg. K. Gy. Valljuk be, nem be­szélünk kellő mértékben művészeti életünk sikerei­ről. S ez bizonyos fokig érthető. Igaz, hogy akinek a kisujja körme beszakadt, hosszú ideig azt érzi, s akinek a foga fáj. nem jó közérzetéről beszél, mégha egyébként kitűnő kondíció­ban is van. Sok szempont­ból természetes, hogy a közéletben, a sajtóban kul­turális művészeti életünk fogyatékosságairól, problé­máiról. feladatairól több szó esik. mint elért ered­ményeiről. S az is igaz: az eredmények egyoldalú fel­sorakoztatása megnyugvás­hoz, a kérdések önelégült elleplezéséhez is vezethet. De a nehézségek számon­tartása, ha tartós egyolda­lúságba merevedik, torzítás forrásává is válhat s nem tudom, hovatovább nem fenyeget-e bennünket is ez a veszély? Ha művészeti életünk valamely fogyaté­kossága kerül szóba, túl gyakran találkozni a kri­tika olyan hangsúlyával, amelyről érezni: hiányzik mögüle az eredmények is­merete, a fejlődés fényei­nek számontartása, a biza­lomnak az a tárgyi alapja, amely megóv a téves álta­lánosításoktól. Gyakori az olyan vita, amelyben csak­nem mindenki tájékozott­nak bizonyul a hibák, gyengeségek és tévedések felsorolásakor, de alig akad, aki hasonló otthonos­sággal sorolná fel azt, ami jó, azt, ami érték. Sokszor meglepő elmélettel terem­tünk szerves kapcsolatot egyes negatív jelenségek közt, de rendszeresen adó­sak maradunk a pozitív teljesítmények szerves ösz- szegezésével. Nem beszélve arról, hogy mennyivel na­gyobb hévvel továbbítjuk rossz tapasztalatainkat (vagy adjuk tovább máso­kéit). mint hirdetjük, ha valami megelégedésünkre, örömünkre szolgál. Nélkülözhetetlenül szük­séges tehát, hogy beszél­jünk az eredményekről is, nem egy másfajta' egyolda­lúság, hanem a helyes ön­ismeret, a pontosabb, reá­lisabb helyzettudat érdeké­ben. És csak a legutóbbi évek termését szem előtt tartva, neveket, példákat Is csak illusztrációképpen, emlékeztetőül Idézve. Iro dalműnk színe­sebb, elevenebb, gazdagabb lett, problémaköre, témavi­lága szemmelláthatóan éle­tünk valóságához igazodik. Felveti a szocialista tudat, erkölcs, életforma kérdé­seit; az elavult polgári- kispolgári életvitelt a szo­cializmus adta lehetőségek­kel szembesíti (mint pl. Fejes Endre: Rozsadeteme- tő, Fekete Gyula: Az or­vos halála. Goda Gábor: Magányos utazás, Kolozs­vári Grandpierre Emil: Párbeszéd c. regényei). Ez­zel összefüggésben folyó­irataink, napisajtóink ha­sábjain érdekes szociográ­fiai irodalom bontakozott ki, s nem egy szerző írásai izgalmas riport-kötetekké is kerekedtek (Féja Géza: Sarjadás, Galgóczi Erzsé­bet: Kegyetlen sugarak stb.). Darvas József: Orosháza, Illyés Gyula: Ebéd a kas­télyban című könyve, arra bizonyíték, hogy a szocio­gráfia a tegnap és ma tör­ténelmi érdekű összeveté­sévé is szélesedhet. A pa­rasztság megváltozott hely­zetével — s ugyanakkor irodalmunk életközelségével — függ össze, hogy nem egy regény a paraszti éle­tet ábrázolva nemzeti ér­dekű keresztmetszetet ad. Galambos Lajos: Isten őszi csillaga c. regénye a fordu­lat évét megelőző Idők ma­gyar társadalmáról nyúj­tott — egy termelőszövet­kezet alakulása kapcsán — széles képet. Sánta Ferenc: Húsz órája ugyancsak a falu világának ábrázolása révén az elmúlt húsz esz­tendőnek jóformán minden ellentmondását markolta össze szerencsésen, félreért­hetetlenül, egyszersmind társadalmunk fejlődésének dinamikáját is. Irodalmunk egyre növek­vő eszmei-művészi erővel vizsgálja a közelmúlt tör­ténelmét. Bírálja a Horthy rendszer üres, értéktelen világát, keresi a ma felé mutató erkölcsi és politikai értékeket, mint Németh László Irgalom c. regénye; elvégzi — mint pl. Cseres Tibor: Hideg napok, Bóka László: /Alázatosan jelen­tem c. művei — az elke­rülhetetlen önvizsgálatot: kutatja rétegek, típusok er­kölcsi felelősségét. A nem­zeti élet folytonosságára kérdező önvizsgálat jegyé­ben szembesítette az utolsó magyar negyedszázad tör­ténelmének drámai fordu­latait Darvas József Részeg eső-je; ugyanezzel a törté- nelmet-tudatosító szándék­kal vezette végig alakját felszabadult életünk küz­delmes fordulóin Nemes György (Egyetlen pillanat). Lengyel József (Elévült tartozás) rendíthetetlen szocialista meggyőződéssel oldja fel a tegnap nem egyszer keserű tapasztala­tait. Líránkra hasonlókép­pen a társadalom kérdései­vel való lépéstartás jel­lemző. Az a közéleti költé­szet hozta meg a szocialis­ta líra elismerését s vált joggal ■ legnépszerűbbé, amely a ma bonyolult vi­szonyai közt is meg tudja ragadni aktuális forradal­mi feladatát —: Garai Gá­bor, Simon István, Váci Mihály költészete. A ne­veknek, címeknek — ame­lyeket nyilván soká lehet­ne sorolni — nem önma­gukban van a jelentősége. Együttesen illusztrálják azt a legfőbb eredményt, hogy nagy mértékben megnöve­kedett irodalmunk realiz­musának érvénye, hogy minden eddiginél eleve­nebb kapcsolatot tart a társadalmi fejlődés mene­tével. S végül is ez az, amit a közönség növekvő érdeklődése honorál. Filmművészetünk utóbbi években hagyta ma­ga mögött átmeneti „szür­ke” periódusát, s a hazai közönség érdeklődése, és számos nemzetközi elisme­rés bizonyítia, hogy a ki­bontakozás útjára lépett. E területre jellemző: azok az alkotások tudtak eszközei­ben is sajátosan újat hoz­ni, azok kerültek a hazai és nagyrészt a nemzetközi érdeklődés középpontjába, amelyek a mi mai életünk­ről adtak őszinte, szocia­lista elkötelezettségű s épp ennek révén művészileg is hiteles képet (Húsz óra, Párbeszéd, Sodrásban, Ne­héz emberek, Hogy állunk fiatalember?). A múltban játszódó filmjeink közül ugyancsak azok váltak ki, amelyek összetett er­kölcsi-politikai kérdésekre az egyértelmű válaszadás igényével feleltek (Hideg napok), amelyekben elmé­lyültebb, igényesebb lett a társadalmi kapcsolatok elemzése, egyén és közös­ség viszonyának történel­mileg konkrét feltárása (Pacsirta. Iszony, Szegény- legények). A tartalmi igényesség ugyanakkor műfaji gazda­godással is együtt járt. A tizedes meg a többiek, a Butaságom története a filmvígjáték szórakoztató felad® iát színvonalengtd- mény nélkül, eredeti esz­közökkel tudák megolda­ni; olyan jó riport-doku­mentum filmjeink szület­tek, mint az Itthon és az Éjszakára hajnal; a can- nes-i és krakkói fesztiválok első díjai pedig rövidfilm­művészetünk eredményei­nek nemzetközi elismerését is jelentették (Nyitány, Vá­lás Budapesten). Mindez nemcsak elvont „esztétikai” eredmény — a tartalmi ér­téket ebben a tekintetben is a növekvő közönségér­deklődés nyugtózta. A drámaírás ilyen eredményekkel nem dicse­kedhet, bár értékes alkotá­sok, sikeres művek itt is születtek (Dobozy: Holnap folytatjuk, Gyárfás: Egér- út,, Illés: Az idegen, Illyés: Bolhabál, Salamon Pál: Ma­gadra kiálts, a Rozsdate­mető drámai változata stb.) — Színházaink repertoárja^ azonban gazdag, sokszínű volt. Átdolgozások, színre- alkalmazások bővítették klasszikus drámai értékeink választékát az utóbbi évek­ben (gondoljunk csak a Czillei és a Hunyadiak, a Mózes, a Magyar Elektra, a Kocsonya Mihály házas­sága kivétel. nélkül sikeres bemutatóira). A Tragédia, a Bánk bán új rendezései e művek rejtett értékeit, újfajta értelmezési lehető­ségeit hozták napfényre. A külföldi drámairodalom változatos anyagának szo­cialista és haladó, antifa­siszta, humanista elkötele­zettségű drámák adták a gerincét (Arbuzov, Babel, Brecht, Gorkij, Lorca, Ro- zov drámái, továbbá A helytartó, Marat halála, Az ördög és a Jóisten, Beckett c. művek.) Külön lehetne — és kel­lene egyszer bőven — nem­csak a Szolnoki Szigligeti Színház, hanem az egész vidéki színházi kultúra jelentős fejlődéséről beszél­ni. Az utóbbi két eszten­dőben éppen az új magyar drámák bemutatásában — mai magyar drámairodal­munk segítő támogatásá­ban — múlták felül a fő­városi színházakat, ugyan­akkor számos produkció­juk emlékezetes eseménye volt az egész megvár szín­házi életnek. (Az Irkutszkl történet és a Rozsdatemető szolnoki, a Mózes veszpré­mi, a Peer Gynt és a Si­rály debreceni, az Antonius és Cleopatra kaposvári, a Botiár ügy szegedi, a Le­gyek pécsi előadása stb.). S ha ehhez hozzávesszük a szegedi szabadtéri játékok, a gyulai várjátékok sike­rét: kitűnik, hogy a vidé­ki városok milyen lelkesen és eredményesen kezdemé­nyeznek kulturális progra­mokat, ápolják történelmi és kulturális hagyományai­kat, amelyek egész kultu­rális életünket gazdagítják. Zenei életünk Sike­reiről is beszélnünk kell, többek közt a hazai és nemzetközi elismerést ara­tott új magyar operákról (Petrovics: C’ est la guer­re, Szokolay: Vémász, Mi­hály András: Együtt és egyedül) és azokról az eredményekről, amelyeket képzőművészetünk, különö­sen a monumentális szob­rászat, a grafika, az il­lusztrációs művészet terü­letén 9 az Iparművészet számos ágában ért el. E cikk korántsem teljes­ségre törő , eredménv-lista”. Szerény és alkalmi emlé­keztető csunán: bizonvos fogyatékosságokkal küszkö­dő művészeti életünk meg­ítélése során tartsuk szem előtt sokkal jelentősebb eredményeit, tev a problé­mákat is másként fosinái látai SZOLNOKI IPARVÄLLALAT gyakorlattal ren­delkező ipari mérlegképes könyvelőt keres könyvelési csoportvezetői beosztásba Jelentkezni lehet írásban részletes működési le­írással „Expressz” jeligére a szolnoki hirdetőbe. Ma nyílik a Téli Tárlat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom