Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-03 / 260. szám
It86, november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Javult a honvédelmi nevelőmunka Karcagon (Honvédelmi tudósítónk írja) Az utóbbi években sokat javult a honvédelmi nevelőmunka V Karcagon. Az ilyen irányú nevelőmunkát régebben csaknem teljes egészében az MHS, valamint a hadsereg feladatának tekintették. Ha mégis előfodult, hogy valamely állami vagy társadalmi szervezet program-» jába vette, ezek egymástól elszigetelten nem érték — s nem is érhették el — a kívánt célt. Az együttműködés, az összhang hiánya nehezítette e fontos kérdés politikai fontosságának megértését. Az elmúlt két évben mind gyakrabban került a városi pártbizottság üléseinek napirendjére a hazafias nevelés. Közösen beszélték meg a feladatokat valamennyi állami, társadalmi és tömegszervezettel, s az így kialakult program, valamint annak végrehajtása eredményeként ma már egyre többen vesznek részt az MHS szakköreinek foglalkozásain, a honvédelmi napokon, katona—diák találkozókon. A KISZ, az MHS és más szervezetek érezve, hogy feladataik végzése közben nincsenek egyedül, támogatást kapnak a pártszervezetektől, többet kezdeményeznek, bátrabban nyúlnak a hazafiságra, a honvédelemre való nevelés kérdéseihez. A Kommunista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteinek rendezvényein mind több alkalommal jelennek meg katonák, katonatisztek, akik megismertetik a fiatalokkal a katonaélet szépségeit és nehézségeit. Két éve csupán, hogy először rendezték meg a sorkötelesek és katonák találkozóját. azóta lemérhető eredményről számolhatnak be. Többek között arról, hogy ezek a találkozások nem szűkülnek le csupán a fiatalok ismerkedésére, hanem azokon rendszeresen résztvesznek az idősebbek, a szülők, a pedagógusok is. A témakör is bővült. A haditechnika mellett a beszélgetés tárgya az internacionalizmus, a szocialista országokkal kialakult testvéri szövetség fontossága, az aktuális nemzetközi helyzet. Azokról sem feledkeznek meg, akik fegyverrel a kézben is bizonyítják: szeretik hazájukat, tudják kötelességüket. A más városokba került karcagi fiatalokat nemcsak szüleik, testvéreik, hanem kiszesek, tanácsi dolgozók, MHS-vezetők is meglátogatják. A bevonulások és leszerelések alkalmával ünnepélyesen búcsúztatják, illetve fogadják a fiatalokat. Katonai bemutatók, járőrversenyek egész sora fémjelzi, hogy a KISZ alapszervezetekben egyenesbe jutott a honvédelmi nevelőmunka. Az MHS-ben többszáz sorköteles katonai előképzését és a város tartalékos tisztjeinek utóképzését oldják meg. Kiváló gépkocsi- vezetők, ejtőernyősök, rádiósok kerülnek a szervezetből a hadseregbe. Az otthon maradtak, valamint az idősebbek részére pedig a polgárvédelmi oktatást szervezi meg eredményesen. Karcagon gondoltak az általános iskolásokra is. — Osztályfőnöki órákon, őrsi foglalkozásokon gyakran kerítenek sort fontosabb hazai és külföldi események tisztázására. Nem ritka vendégek az iskolákban a veteránok, akik a munkásmozgalom mártírjaival, harcaival ismertetik meg a tanulókat. A honvédelmi nevelés eredményességéhez nagy mértékben hozzájárul a honvédség és az úttörők közötti jó kapcsolat. A parancsnokok egyes megmozdulások megszervezésekor mint kezdeményezők lépnek fel. Több szakkör vezetését vállalták, ugyanakkor jelentős anyagi segítséget is nyújtanak azáltal, hogy szemléltető eszközöket készítenek az iskolai kísérletekhez. Az évente megrendezett hadijátékok, harci túrák eszközeit is ők biztosítják. Mindezek a tények egy kibontakozóban lévő. erőteljes és eredményes honvédelmi nevelőmunkát mutatnak. M. J. Százötven vlagyivosztoki „portré" Borisz Avgusztovszkij, vlagyivosztoki lakos, a Szovjetunió Földrajzi Társaságának rendes tagja 26 000 levelezőlapot gyűjtött össze. Gyűjteményében a legnagyobb érdeklődést régi postai levelezőlapok kelthetik, amelyeken szibériai és távol-keleti városok, nagy transzszibériai útvonalak látképe látható. Ilyenekből több száz található gyűjteményében. Csupán vlagyivosztoki „portré”-kból 150- et gyűjtött össze. Két albumot töltenek meg; az anyag a város művészeti krónikája. Levelezőlapok. Bélyegzőkkel és bélyegekkel. Itt van például a kormányzó komor háza, az erőd-pa- rancsnokság, a város központi utcájának, a Szvet- lanszkájának (jelenleg Le- ninszkaja) látképe, a Csur- kin-fok tájai, az Egerseld- félsziget. A város jelenlegi körvonalait csak az Aranyszarv-öböl sarló alakú körvonalai sejtetik. Egy ritka levelezőlap kerül elénk: 1917. május elseje ünneplését ábrázolja. Felvonuló menetoszlopok. A felvétel közepén plakátok láthatók ezzel a felírással : „A Rakodómunkások Szövetsége” (a vlagyivosztoki proletáriátus élcsapata), jelmondat: „Éljen Oroszország, e szabad ország; nekünk, szabad polgároknak a köztársaság kell”. „Éljen az Intema- cionálé!” A második album a szovjet Vlagyivosztokot ábrázolja. — Megváltoztak Egerseld kikötőhelyei. Görnyedt hátú rakodómunkások sora helyett portáldaruk, aprócska vitorlások helyett hatalmas szép óceán járók láthatók itt. Levelezőlap-gyű j teményt adott ki ebben az esztendőben a Novoszty hírügynökség, Vlagyivosztokot ábrázoló látképekkel. A szép fényképeken a mai város látható. Itt van a vlagyivosztoki főutca, neve Százéves Vlagyivosztok, a tengeri kikötő hatalmas épülete, és az új lakóházak Ribak lakótelepen. — Vlagyivosztok évről évre fiatalabbá válik. Ilyen volt a vlagyivosztoki kereskedelmi kikötő 60 esztendővel ezelőtt. — (A kép 1906-ból való.) A vlagyivosztoki tengeri kikötő napjainkban. A Szigligeti Színház bemutatóját Shakespeare: III. RICHARD cselszövés sem egyedül Richard fegyvere. Itt még számára sem mások, csak szükséges eszközök. A gyászoló Henrik királyt sirató Lady Anna (Szabó Ildikó) meghódítása próbakő, a lehetetlen megkísérlése és ha ez sikerül — márpedig sikerült — birtokában van annak a képességnek, hogy mások akaratára rákényszerítse saját akaratát. Van azonban a jelenet végén valami más döbbenet is. Alakoskodva szerelmet kért és azt a szerelmet megkapta. Egy pillanatra mintha szertefoszlana a szeretetlenség mítosza. Itt utoljára még felcsillan Richard előtt a szabad választás lehetősége, de a tartásának utolsó halvány lehetőségét. Horváth Sándor ezt az utat végigjárva vallja meg a sorsdöntő csata előtt Ri- chárd önvizsgálatának tragikus eredményét: „Gazember vagyok”. A rendező és a Richár- dot alakító színész művészi felfogása ebben az előadásban szinte tökéletes harmóniában érvényesül. Ez elképzelésnek azonban nemcsak verbális, hanem téri megnyilvánulása is kitűnő. Fehér Miklós olyan színpadképet teremtett, amilyent még nem láttunk Szolnokon. Jánoskúti Márta jelmezei ugyancsak nem kis részben hozzájárultak a koncepció érvényesülésének formai feltételéihez. Horváth Sándor, mint III. Richárd. (Foto: N. Zs.) A III. Richard megkülönböztetett helyet foglal el Shakespeare királydrámáinak sorában, önérvényű tragédia, nemcsak az áldozatok, hanem Richard tragédiája is. Az emberé, aki torz alakjában megszemélyesítette torz és véres korát, és miközben azt érzi, hogy a társadalmi szükség- szerűség felismerésének birtokában cselekszik, magára marad, nemcsak környezetét, önmagát is kiszolgáltatja a hatalomnak amely elidegenedve tőle, zsarnok és véres tettekre kényszeríti. A személyes felelősség súlya alól azonban nem menti fel, amely végsősoron összeroppant ja. A Szigligeti Színház új bemutatója egy valóban huszadik századi Richard- előadással ajándékozott meg bennünket. Az irodalomtörténészek talán vitathatják, mennyire jogos és indokolt, hogy a rendező Berényi Gábor sarkalatos részeket mentett át az előadásban Shakespeare VI. Henrik című drámájából, az előadás egészének alap- koncepciója érdekében azonban vitathatatlanul indokolt volt ez a tette. Így egységes és ökumenikus egész, így teremthetett lehetőséget egy fiatal színész, Horváth Sándor számára, hogy ebben az alakításában eddigi művészi pályájának csúcsát érje el. Horváth Sándor véres, zsarnok uralkodója tragikus sorsú ember, és nem csúfságával visszataszító szörnyszülött. Külső nvo- moréksága csak másodlagos, ő lelkében torz, természetellenes, mert egy természetellenes kor megtestesítője. Számára e korban nincs más választás, hogy jogosnak tartott céljait elérje, csak hogy gazember legyen. Ez érvényesülésének egyetlen lehetősége, már csak önvédelemből is, hiszen „gazember korban” született, és szinte szeme láttára ölték meg brutális, kegyetlen módon apját, az egyetlen embert, akit szeretett és aki szerette. Tudatosan vállalja az egyedüllétet, a szeretetlen- séget és „úgy dönt” — céljai elérése érdekében —, hogy gazember lesz, mégis óhatatlanul döbbenetes a tragédia végén a felismerés: „Gazember vagyok... S ha meghalok, majd egy lélek se sajnál. De miért is tennék, mikor én magam Se tudom megsajnálni magamat?” Az elhatározástól e felismerésig töretlenül ível Horváth Sándor alakítása. Richardjából hiányoznak a mefisztói meditativ vonások, amelyek minden eddigi Richard-alakítás egyik lényegi jellemzői voltak. Cselekvő, dinamikus és célratörő. Alakításának kulcsát keresve néhány sarkalatos részt kiragadva kibomlik előttünk az előadás meg- komponáltságának, feléoí- tésének egésze. A dráma első felében, a hatalomért vívott harcban Richard néha szinte megnyerő, kiválik környezetéből, környezete fölé emelkedik. Célja méltányolható, hisz uralkodásra termett, ha eszközei vitathatóak is. De ezek az eszközök sem véresebbek és kegyetlenebbek mint a York és Lancaster-ház „között dúló viszályban megszokott és természetesnek” tűnő módszerek. Az erőszak erőszakot szül. Margitnak (Hegedűs Ágnes), aki megölte Richard apját és öccsét, sem marad más érve, csak az átok nincs erkölcsi alapja, hogy a kegyetlenséggel, az embertelenséggel szemben, az emberiesség nevében lépjen fel. Az álnok képmutatás, a hamis eskü, alakoskodás. hatalomvágy erősebb benne, mint a szeretetvágy. Lady Anna amikor igent mond, saját halálos ítéletét is kimondja. Hol van vajon az alakításnak és egyúttal az előadásnak az a pontja, ami után Richard tragikus bukása elkerülhetetlen, ahol a hatalomért folytatott szükségszerű harc zsarnoki tettek láncolatába, az önmagát is halálra ítélő önkénybe vált át? Ez a váltás, az előadás kulminációs pontja Richard trónfoglalásának jelenetében következik be, amikor végérvényesen magára marad. Elhagyja utolsó támasza Buckingham herceg (Upoi Péter) is. Upor Bucking- hamja, e becsvágyó, nagy- ratörő herceg, akinek támogatása és tanácsa által ül Richard király olyan magasan, nemcsak a darabban, hanem az előadásban is valóban támasza volt Richardnak. Richard sorsa e magára maradás után az elkerülhetetlen bukás. Újra feltámadnak kétségei. Már nem hisz tetteinek jogosságában, mentsége a hatalom, „az Úr felkentjének” szentsége, amelyet korábban éppen ő gyalázott meg. Most már mindent, amit hatalmával e hatalom érdekében cselekszik, azzal a felismeréssel teszi, hogy „oly mélyen van a vérben, hogy bűn bűnt vonszol magával”. Lelkiismeretét is harci kürt és dobok riadójába akarja fojtani, anyja York hercegnő (Andaházi Margit) átkaival együtt. A Lady Anna jelenet pandantjaként gyászában, fájdalmában kisérti meg Erzsébetet Szekeres Ilona), lányának kezét kérve. A „gazemberség” tudatában térdel a gyermekeit sirató anya elé, kétségbeesetten kicsikarni a hatalom megA nagyszámú szereplő közül a korábban már méltatott Upor Pétert és Andaházi Margit nemes egyszerűségű York hercegnőjét szeretném külön is kiemelni. Hegedűs Ágnes Margitja elsősorban első jeleneteiben tetszett, hatásos alakítás, eszközeiben azonban néhol túlzónak éreztem. Szekeres Ilona alakítása viszont az érzelmi telítettség mellett éppen eszközeinek egyszerűségével volt megragadó. Szabó Ildikó Lady Anna alakjában a lírai hangvétel egyoldalú túlhangsúlyozását kell kifogásolnom, így kissé egysíkú, éppen ezért Lady á.n- na és Richárd nagyjelenete is a lehetőségek alatt maradt. A fiatal Kránitz Lajos két epizódban bizonyította tehetségét. Mind York, mind Clarence herceg figurájában elhitető volt, A Lord Hastingset alakító Gera Zoltán ismert színészi erényeit jól hasznosította szerepének megoldásában, elsősorban elfogatá- sának jelenetében. A két gyilkos szerepe úgynevezett sikerszerepek, mindig nagyon hálás feladatot jelentenek a színész számára Hollósi Frigyes és Halász László élt is ezzel a lehetőséggel. Halász alakítása azonban jobban tetszett volna, ha egy kicsit visszafogottabb. — Hollósi Frigyes az írnok kis epizódját is szépen oldotta meg. Kertész Péter. Harsányt Frigyes, Győző László, Ba- ranvi László, Tolnai Miklós, Újlaki László, Juhász János, Kompothy Gyula, Tatár Endre és Pintér Gyula, valamint az együttes többi szereplője megfelelően. ha nem is hibátlanul oldották meg néha csak egy-egy villanásnyi kis epizódjukat Rideg Gátxw
