Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-15 / 218. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Meózás a gyárudvaron I r I* ii ■■ ni Családi oromok családi gondok M inden szülő tudja, mennyi vásárolni való van ilyenkor, tanévkezdetkor Megnövekszik az üzletek forgalma, s nemcsak a tanszerboltoké, hanem a többié is. Kiderül, hogy a gyerek kinőtte a tavalyi tornacipőt, az iskolakötény megkopott, kellene valami erősebb ruha is, ami ilem kopik úgy a padban, meg sok más egyéb. „Nesze, fiam uzsonnára”... „Fizesd be a különóradíjat...”— így megy ez napról-napra, különösen tanévkezdetkor. És a szülő zsebbe nyúl... de nemcsak a szülő, az állam is, a társadalom is. Mert jövőnkről, a nemzet jövőjéről van szó. Akárhogy mondjuk: a lényeg mégiscsak ez. Vajon mindenki látja-e? Hírlapi cikkek sokasága foglalkozott már a népesség, a népszaporulat problémáival. S eközben a mérleg nyelve még mindig egyenlőtlenül billen: társadalmunk egy része, a gyermekesek — a jelentős állami támogatás ellenére is — sokkal nagyobb áldozatot vállalnak a közös jövőért, mint mások, a gyermektelenek vagy az egygyermekesek. Mélyebben nyúl a zsebbe, többről mond le. Mert bizony költeni kell a gyerekre. Hogy mennyit is? Természetesen nem egyformán, de az átlagok kialakultak, amint azt a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent ügyes füzetében olvastam. A címe éppen ez: „Mennyit költünk a gyerekekre?” ó lenne erre a füzeteimben feltett kérdésre egyetlen szóval felelni, hogy sokat vagy nem sokat, eleget vagy nem eleget. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert a kérdés magva nem ez. Az a döntő, hogy a társadalom tagjai mennyit költöttek, mindenki eleget költött-e a gyerekekre? Így már más a felelet. Abból a közismert és kézenfekvő tényből indulhatunk ki, hogy a gyermekes, főként a sokgyermekes családok anyagi helyzete eltér a gyermektelenekétől. Hiába nagyobb a gyermekes háztartások összes jövedelme, de a nagyobb családlétszám miatt mégiscsak kisebb az egy főre jutó összeg. S hogy menynyivel, arra választ ad a füzet, amelynek szerkesztői a megfelelő országos adatokat és a háztartás-statisztikai anyaggyűjtés keretében megfigyelt négyezer család helyzetét vették figyelembe. A négy gyermekes háztartások egy főre jutó jövedelme például általában fele a gyermektelen háztartásokénak, s ezzel összefüggésben — az 1965. évj adatok alapján — a négy és többgyermekes háztartásokban élő felnőttek fogyasztása csak a fele, a gyermekeké pedig kétharmada az egy gyermekes háztartásokban élők fogyasztásának. Ennek tanulsága a legfontosabb: a sok gyermeket nevelő szülők a saját fogyasztásuk jelentős korlátozása, tehát sok lemondás árán is igyekeznek gyermekeiknek minél jobb életkörülményeket biztosítani, de ennek ellenére lényegesen kevesebbet nyú jt - hatnak számukra, mint például az egy gyermekes háztartásokban. M ndez ismeretében logos a kérdés: indo- , kolt-e, hogy továbbra is ekkora legyen a különbség s gyermektelen és a többgyermekes családok életszínvonala között? Indokolt-e az idegenkedés a gyermektől? — Indokolt-e azok igénye, akik a nagyobb állami támogatást sürgetik? Aminthogy a kérdés sem egyértelmű, a felelet sem lehet az. Mert nézzük például az állami támogatást. Nem nagy-e az az áldozat, amelyet eddig is hozott az állam, az utóbbi évtizedben fokozottan? Hiszen csupán a családi pótlék összege 1964-től évi 1,4 milliárdról 2,5 milliárd forintra emelkedett. (A nemzeti jövedelem 0,9 százalékáról 1,0 százalékára!) S ezzel egyidőben bölcsődei, óvodai és iskolanapközi ellátásra az állam évente több mint 1,1 milliárd forintot fordított. Ez a tény a szocialista állam, a kormány nagy erőfeszítését mutatja annak érdekében, hogy segítsen a gyermeknevelésben, minél több gondot levegyen a szülő válláról. A z állam áldozatkészségét tehát semmiképpen sem becsülhetjük le, mégis: többre van szükség. A családi pótfiM önmagában igen számottevő emelése ellenére sem javult számottevően az érintett munkás és alkalmazotti családok életszínvonala. A gyermekintézmények hálózata is egyre inkább szűknek bizonyul a megnövekedett igényekkel szemben, pedig óvodai ellátásban így is már a gyerekek 45 százaléka részesül. Mindezt figyelembevéve. mit mondjunk azoknak, akik Idegenkednek a gyermektől? Adjunk igazat nekik? A kérdés megintcsak nem ilyen egyszerű. A családi örömöket nem lehel, forintokkal, vagy bármilyen más anyagi javakkal mérni. Azt a megfizethetet. len jóérzést, amit a csalá di szeretet, a gyermeki ragaszkodás, az élet folytatása nyújt. Mennyi mindenért kárpótol ez! Támaszkodhatunk-e csupán erre? Szocialista tár sadalom elfogadhat-e ilyesféle megoldást? Nyilvánvalóan azoknak kell igazat adnunk, akik vállalták a több gyermekkel járó vesződséges gondokat, de most azt szeretnék, hogy kevesebb teher legyen a vállukon. Az illetékeseknek meg kell keresniük a még nagyobb támogatás módját, s emellett ki-ki lehetősége szerint vállaljon többet magára a közös társadalmi felelősségből. — Alapvető emberi igazságérzettel kell találkoznia annak a gondolatnak, hogy fokozott megbecsülés — erkölcsi és anyagi — legyen része azoknak, akik becsületes munkájuk mellett vállalják a gyermek- nevelésből, különösen a több gyerek neveléséből adódó felelősséget, a nemzet fenntartásának áldozatos felelősségét. A szocialista társadalom már eddig is sokat. nagyon sokat tett a többgvermekes családok érdekében. Többet, mint azelőtt bármelv más rendszer, hiszen ez létéből s elvi alapiaiból következik. Azzal eevidőben azonban. hogy pártunk és kormányunk továbbra is keresi a többgvermekes családok anvaei meeerőoftw. nok a dolgozó anyák élet- körülménvei további iavitásának útiait. mindenkire . hárul valami tennivaló. tökös Zoltán Húszán már tovább jutottak Két hót múlva less 02 esster^ó.yos ve.óm lő megyei döntője Szolnok megyében eddig hét elődöntőt bonyolítottak le a „Ki minek mestere” keretében rendezendő esztergályos versenyben. Csupán a Hűtőgépgyár tíz versenyzőjénél nem dőlt még el, ki lesz az a kettő, aki a megyei döntőbe kerül. A legtöbb helyen az elmúlt vasárnap, de voi‘. olyan is, hogy hétköznap mérték össze tudásukat a fiatal esztergályos szakmunkások. A gép- és gépjavító állomások versenyzői vasárnap már reggel nyolckor rajthoz álltak Túrkevén. — A vállalatok között itt volt a legnépesebb mezőny, huszonheten mérték össze elméleti és szakmai tudásukat. Az összesített pon'- szám alapján Kovács Janas. a Tószegi Gépállomás esztergályosa jutott a megyei döntőbe és 600 forint jutalomba részesült. Négyszáz. illetve kétszáz forintot kapott a második és harmadik legjobb is. Ben- dok László és Illés István. Dicséret illeti a Túrkevei Gépjavító Állomás vezetőit és dolgozóit, akik jól előkészítették a gépeket, szerszámokat és a verseny zavartalanságát biztosították A jászberényi Aprítógép- gyárban a tizenkét résztvevő közül négyen, Tugyi Jenő, Vas Béla. Sápi Károly és Alvári Ottó jutottak a megyei döntőbe. Az állami gazdaságok Bánhalmára küldték versenyzőiket. Négyen jelentek mee és közülük Va dicska Mihály ért el olya'- eredményt, mely alkalmas só tette a továbbjutásra. Szolnok város két elődöntőjét vasárnap a járműjavítóban tartották, ahol egy 16-os és egy 17-es csoport vett részt, a késő délutáni órákba nyúlt bele a verseny. A város nagy üzemeiből hatan utazhatnak majd a jászberényi döntőre: Bartha László és Ivanics János, a Szolnok- Gépjavító Vállalat, Török Sándor és Bányai László a járműiavító, Takács József a Ganz Villamossági Művek és Szathmári Sándor, a KPM Közúti Igazgatóság dolgozója. Törökszentmiklóson a területi versenyen a mező- gépgyár, a Vízgépészed Vállalat kunhegyes: üzeme és a Finommechanikai Vállalat fiatal esztergályosai mérték össze „erejüket”. A tizennégy versenyző közül tízen jelentek meg és ké* gépgyári. H. Tóth Mikló; és Bakos Károly, valamint Tóth Ferenc, a Finommechanikai Vállalat dolgozója. A tanácsi ipar Mezőtúron rendezte a versenyt. A tizenhárom jelentkezőből hatan visszaléptek. Magda Árpád és Gergi Béla. s VILLGÉP, illetve a Szolnok megyei Vasipari Vállalat jászberényi gyáregységének fiatal esztergályosa ..magasabb osztályba léphet”. A szövetkezeti iparban az elmúlt pénteken, 9-én álltak rajthoz az esztergalyosok Karcagon az Általános Szerelő Ktsz-ben. A húsz jeleníkezőből csak tizennyolc jelent meg és közülük heten feladták a versenyt. A helyi ktsz esztergályosa B. Nagy Mihály a szerencsés továbbjutó. A Hűtőgépgyár még adós a megyei elődöntő rendezésével. Vasárnap, 18-án kerül rá sor. Várhatóan tízen állnak gép mellé ’s ketten jutnak a döntőbe. A felsoroltakon kívül a „Szakma Ifjú Mestere” jelvény arany fokozatának birtokában soron kívül és verseny nélkül a marifűi Gáliczki János és a hűtőgépgyári B’ábián F>igó Gyula került a megyei döntőbe, amelyre szeptember 25-én kerül sor a jászberényi Aprftógépgvárban.- bj lljabb szakcsap art alakult Jászkiséren Huszonöt ember önkéntes társulásával alakult meg Jászkiséren a baromfitenyésztő és tojástermelő szakcsoport. Gazdasági és mozgalmi feladataikat a tagság által választott vezetőség irányításával és el* lenőrzésével oldják meg. A földművesszövetkezet járási központja és a járási tanács vb mezőgazda- sági osztálya felülvizsgálta a szakcsoport megalakulásának, működésének feltételeit, s azt megfelelőnek találta. Figyelembe véve azt is, hogy a tojás és baromfi fontos népélelmezési cikk a mezőgazdasági osztály javasolja a végrehajtó bizottságnak a működési engedély kiadását. A jövő évi KOFA tervek a vb ülésen (Tudósítónktól) Törökszentmiklóson a járási tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalta meg az 1967. évre szóló községfejlesztésí tervet. A célul tűzött feladatok találkoztak a lakosság kommunális, szociális, gazdasági igényeivel, amit az is bizonyít, hogv minden községben vállaltak az emberek társadalmi munkát. Kiemelkedő ebben Kenderes és Kunhegyes lakossága. összességében a vállalt társadalmi munka értéke csaknem kétmillió forint. A tervkészítésnél a fontossági sorrendet és az ötéves községfejlesztési tervet is figyelembe vették a tanácsok. A lakosság 1a- vaslata alapján egyes beruházások kivitelezéséhez a tervezettnél korábban fognak hozzá, ilyen a ti- szaroffi és kenderesl autóbuszváró építése és a tl- ü^Qtenvői villanvbáiózat bővítése. B & Hta: „Rejtekhely “: Berekfürdő Orvnézők és orrhailgatók nyomában m A vizsgatétel s VLTA VA $ A cukrász* műhelyek szarkái Mezőtúron aratják a rizst A Mezőtúri Állami Gazdaságban beállt az első harminc kaszás arató a rizstáblákban. — Kedden megkezdték a jó — katasz- trális holdanként 11—12 mázsás termést ígérő Du- bovszki—129-es aratását. A hatszáz hold rizs le- aratása előreláthatólag két hétig tart és néhány nap múlva, a főszezonban százhatvan—száznyolcvan munkás és több kombájn dől goz.ik majd a betakarításon, hétfőn fjedig a csép- lést is megkezdik. Évenként több ezer mezőgazdasági gépet vesz át értékesítésre az AGROKER a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyártól. A gyár udvarán a felsorakozott gépeket elszállítás előtt Hajnal János, az AGROKER, Öz István pedig a gépgyár meósai átvizsgálják megfclelnek-e minden tekinielben a követelményeknek. Ez évben is többszá* rendfelrakót, járvazűzót, fűkaszát, morzsolöt és pa lántázógépct adnak át a m czőgazdaságnak. SZDLHDK NE6WI IA MEGYEI PÁPTaiHlTTSflfi ÉS A MEEYFI TAMAK »APIA XVD1. évfolyam, 218. szám. Ara: S0 fillér 1966. szept. 15., csütörtök.
