Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
így mar érthető — Hol ismerkedtek össze? — A szemorvosnál. vagy nem kenni ? Precisitás — Hány éves vagy, fiam? — Hat. Hatesztendős létedre csak akkora vagy, mint az esernyőm. — Miért? a bácsi esernyője hány éves? A nők —• Mondja Durand asz- azony, hol fog lakni most, hogy mindkét lánya férjhez ment? — Az egyik vöm azt ■karja, hogy lakjam Le Havreban, a másik, hogy lakjam Cannesban. — Milyen kitűnő vők. — Nagy tévedés. Az a vöm, aki Cannesban lakik, azt akarja, hogy Le Havreban lakjam, amelyik pedig Le Havreban lakik, azt akarja, hogy Cannesba ^öltözzem. Kenni, — Születésnapodra aleg- ■zebb ajándék lenne — »zólt a feleség, s nagy ásítás közben belefúrta magát « lágy paplanba. A rozzant üzlethelyiséget, ha megkapnánk. — De a tanács mégsem utalja ki neked, bár fél éve ott a papírod. — Ott! Mondd, nem lehetne valahogy „megkenni” azt az ügyet? A feleség felült az ágyon. — Végre valami okos is kipattan abból az asztalos agyadból! — Mire gondolsz? A feleség arconcsőkolta: — Pénzre, no nem sokra. Néhány ezer forintot igazán megér, majd behozzuk a réven. Az osztályvezető markába nyomod és kész. — De hiszen haldoklik az asztalosmesterségem, honnan szerzel ennyi pénzt? — A kuncsaftok adtak előleget tegnap a szekrényre, ma a rekamiéra. Futja ebből... Fábián alighogy ledőlt az ágyra, elaludt a felesége szentenciájával a fejében. Reggel csak egyetlen gondolat foglalkoztatta: szépen leragasztani a cikor- nyás borítékot, ahová a pénzt tette a felesége. Mindenesetre bevett négy szem- nyi nyugtatót, majd elsietett. Menet közben többször megtapogatta a belső zsebét. A tanács első emeletén a szíve hevesebben vert. — Rendkívül fontos dologban jöttem az osztályvezetőhöz — hajolt egészen közel a titkárnő füléhez. A titkárnő az osztályvezető ajtajára mutatott: — Tessék befáradni! Fábián megfogta a kilincset. Egy pillanatra megtorpant. Mentegetődző tekintettel szólt a titkárnőhöz: — Vagy talán más alkalommal? — Ugyan kérem, rendkívüli dologban bármikor — szólt a nő. — Menjen csak! Az asztal mellett egy középkorú ember ült. Iratokat böngészett. Fábián asztalos elővette a leragasztott borítékot és az asztal sarkára csúsztatta. — A kérelmet az iktatóba kell vinni, mondta az osztályvezető. — Ez nem az — habogta Fábián és az arcán szenvedés és elszántság tükröződött. — önnek szól, személyesen önnek. Az osztályvezető a boríték után nyúlt. Feltépte: kiömlöttek a százasok. — Micsoda?! Engem akar megvesztegetni ?!... A továbbiakra Fábián csupán úgy emlékezett, hogy kirontott a szobából, a felriadt titkárnőt majdnem elsodorta. Viharsebesen száguldott le a lépcsőn, ki az utcára. A lakásuk közelében ocsúdott fel. Szembejött vele a felesége valami papírt lobogtatva. — Megvan, aranyoskám, alighogy elmentél, a postás hozta. A tanács kiutalta az üzlethelyiséget. Fábián hápogva hátrált- hátrált, le a járdáról, csaknem az arra robogó gépkocsi alá került... Időközben az osztályvezető behívatta a titkárnőt. Együtt számolták az asztalra kiterített pénzt: Kétezeregyszáz. — Az a szerencséje, hogy már megkapta a helyiséget. — A titkárnőhöz fordult: — Kérem ezt az összeget maradéktalanul küldje csekken a szociális otthon csekkszámlájára. És feladóként írja oda: Fábián Imre asztalos. Gyertyános Zoltán Szilánkok A művészet lehetőséget nyújt ahhoz, hogy örömöt és fájdalmat érezzünk anélkül, hogy azokat átélnénk. A" Ne pazarold érzelmeidé, halott dolgokra, még akkor sem, ha motorral rendelkeznek! ☆ Mivel gyakran nem tehetjük azt, amiben örömünk telik, meg kellene próbálnunk örömünket lelni abban, amit teszünk. ☆ Az időjárás feltalálása kulturális tett volt Ugyanis ez tette lehetővé, hogy kulturáltan beszélgessünk. ☆ Hogy a gyerekek nőne-K, azt legutolsósorban azon vesszük észre, hogy mindig magasabb polcokat ürítenek ki. Kép szöveg nélkül. i V Ilyennek gondolják egyesek as ú j gasdasági mechanizmust Az új könyvelőgép négy kartársnő munkáját helyettesíti... Akarja betanulni vagy szóljak másnak? írja... Elrendelem, hogy az szb elnök, a "árttit- kár... < ...A főkönyvelő kartárs rendelte el a bizonylati rendszer megszüntetését... V Hűszaki segítség Ne fáradjon sógor, itt hozom a pótalkatrészt! Közelebb jár az igazsághoz A gyermek ajándékkönyvvel tért haza az iskolából. — Nézd, mama, ezt jutalmul kaptam — mondta. — Jutalmul? Miért, drágám? — A következő kérdést tették fel: Hány lába van a struccnak? Én azt feleltem, hogy három. — De hiszen a struccnak két lába van! — Igen, de a többiek mindnyájan azt állították, hogy négy. Kioktatta A látszerész-üzlet tulajdonosa így oktatja fiát: — Ha a vevő megkérdi, mennyit fizet a szemüvegért, mondjad, hogy „Egy fontot”. Ha szemrebbenés nélkül tudomásul veszi, tedd hozzá: „A keretért, uram. S ezenkívül 10 schil- linget az üvegért”. Várj, egy pillanatig, ha erre sem ámul el, tedd hozzá: „Darabjáért, uram”. Fő az etikett A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete
