Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. szeptember 11. DUTK A ÁKOS: VÉGRENDELET Korom, máglyáján égjen el a testem, Nyelje el az izzó krematórium. Szabad szelekkel bátran hadd lebegjen, Sírdomb ne hirdesse kérkedőn, hiún. Lengjen csak vissza nyüzsgő műhelyedbe, Száguldó Elet. Ez az óhajom, Hogy voltam, éltem, sokszor lelkesülve, Hirdesse néhány árva verssorom. S ha nem lenne szív, hol visszhangra lelne. Szórjátok kertemben szét marék porom. Feltámadok, színként, illatként lebegve, Az esti szélben bókoló virágokon. R5 esztendővel ezelőtt született Dutka Ákos, aki Ady kortársaként, a Holnap költőjeként indult el sokévtizedes költői pályáján. ______________L______________________________________ eI RODALOM • MŰVÉSZET • ZENE A BRITISH COUNCIL könyvtara prAgAban A prágai Központi Állami Könyvtár épületének egyik osztályán a British Council állandó könyvtárosztályt rendez be, angol szépművészeti és szakkönyvekből, valamint folyóiratokból. A British Council, gondoskodik a könyvtár anyagának állandó felfrissítéséről, szakkönyveket bocsát rendelkezésre kutatóknak, saját olvasótermet tart fenn érdeklődők számára. A NAIV KÉPZŐMŰVÉSZÉT KIÁLLÍTÁSA Augusztus 26-án nyűt meg és október 2-ig tart Bratislavában négy érdekes nemzetközi kiállítás, amelyen 26 ország úgynevezett „neoprimitív” művészei mutatják be tudásukat. Még Etiópiából és Indiából is érkeztek festmények. A franciák az egyik leghíresebb neoprimitív művészük, Henri Rousseau néhány festményét állítják ki. Szeptember 21—23 között műtörténészek nemzetközi szimpóziumon vitatják meg az iskolázatlan, spontán képzőművészeti alkotásmódot. amely az elmúlt esztendőkben nagy népszerűségre tett szert a műértő közönség körében. VAK SZOBRÁSZ KIÁLLÍTÁSA Az EAK kulturális minisztere augusztus 30-án ünnepélyesen megnyitotta Szalah Husszein vak alexandriai szobrász kiállítását. A kiállításon bemutatott 35 mű egyebek között az egyiptomi forradalomból, az asszuání magasgátépítésből és a Palesztinái menekültek tragédiájából vette témáját. ŐSBEMUTATÓ A LUZERNI ÜNNEPI JÁTÉKOKON Két ősbemutató szerepel hagyományosan az évenként megrendezett Luzerni Ünnepi Játékok műsorán. Az idén a Festival Strings Luzerne vonószenekar, Rudolf Baumgartner vezényletével — fennállásának 10. évfordulóján — adta elő Rudolf Kelterborn „Zene klarinétra és vonósokra” című művét, valamint Rafael Kubelik „Quattro forme per archi” című zenedarabját. A kritika Kelterbom művét minősítette ötletesebbnek, különösen a nagy virtuozitást igénylő klarinét- szólam miatt. Rafael Ku- belip négytételes műve arra mutat, hogy mestere a hangszerek kezelésének, a hangszínek keverésének. A első találkozás o múlt nyáron zajlott le, igen így helyes: lezajlott. Nem sejtettem, hogy hacacáré, díszbankett közepébe csöppenek, amikcr megígértem Gordának, hogy elmegyek az iskolai találkozóra. Aztán meglepetéssel láttam, az ismert öreg arcok között egy ismeretlen fiatalt, kirítt pökhendi ele- gánciájával. Arany nyak- kendőcsatt büszkélkedett a mellén, gyémántgyűrű az ujján. Szúrom! — annak idején a B-be járt, most nyugdíjas könyvelő — mutatta be, szokatlanul hetyke hangon, rendkívül büszkén: — A fiam. Tegnapelőtt jött New Yorkból. Megnézheted magadnak, olyan karriert csinált, hogy csoda... Homályosan emlékeztem az öreg régebbi panaszaira, az egyetlen fiú csak nehezen végezte el az iskoláit, valamilyen vállalatnál volt kistisztviselő, ott is belekeveredett mindenfélébe, aztán búcsú nélkül távozott. Az apja évekig nem említette, tavaly mutatta egyszer a fényképét, de akkor sem nagyon dicseke • dett, most azonban diadallal hordta körül a fiát. — Hát igen, feltörtem, hűtőszekrény-gyáram van New Yorkban, nem nagy üzem, 250-en dolgoznak--- Van egy kis vityillóm Floridában, két autóm, az egyikkel jöttem át, tavalyi típusú Cadillec ócska gép, mihelyt hazaérkezem, becserélem... Ja, ja... nálunk ez így van. Villogtatta a fogát, rákiáltott az idős főpincérre — „Helló, boy, mindent én fizetek” — a maradékot a második százasból odatolta borravalónak, az egész kerthelyiség minket figyelt, pontosabban őt, a „császárt”. Persze akkor is felénk fordult mindenki, amikor a vendéglő előtt álló hatalmas kocsiból előhozta a filmfelvevő gépét és nemcsak az asztaltársaságot, de az egész terasz közönségét filmre vette. Búcsúzáskor felajánlotta, hogy sétakocsizásra visz a városba, aztán hazafuvaroz Én azonban elhárítottam, nem is tudom, miért. Az öreg Szuromi így búcsúzott: — Szívesen meghívnálak, gyere velünk, holnap-holnaputánra, a Balatonra, de közben Pista mindenáron le akart ugorni Templomnyékre, tudod, a rokonokat meg akarja látogatni, egy kis ajándékot ad mindenkinek. Temérdek pénze van. Az is csoda, hogy ennyire feltört, de hogy eközben nem feledkezik meg az öreg apjáról, meg még a rokonairól sem... Tudod... nagy dolog ez. Bólogattam, hümmög- tem, kezet szorítottam Szu- romival és Mr. Szuromival, egy pillanatig utánapillantottam a ragyogó autónak, aztán hazamentem. Bevallom, a következő tíz hónapban teljesen megfeledkeztem az öreg Szűreimről, meg gazdag fiáról, a jégszekrénygyárosról. Kaptán ugyan egy-két telefont, szemrehányást, restelltem a dolgot, dehát mit csináljak. Az idén, hogy rövid látogatásra Bécsbe ugrottam, szokás szerint az egyik délelőtt beültem az Európa kávéházba, ez a külföldre szakadt hazánkfiainak gyülekezőhelye. Kíváncsi természet vagyok, soha nem mulasztom el, hacsak égj órára is, idelátogatni. Ezúttal nem találtam senki ismerőst a kávéházban, de az egyik szomszédos asztalnál magyarul beszéltek. Egy fiatalabb férfi ült háttal felém, az arcát nem láthattam és nagyon kapacitálta a másikat, az idősebbet: — Gyuszi, nem teheted ezt velem, egy ötvenest mégis csak ki tudsz guberálni... Tudod te nagyon jól, hogy mihelyt lehet, visszafizetem... A Smithék ígérték, a jövő héten lesz valami a számomra--A másik gúnyosan közbevágott; — Megint i valami rokoni látogatás Magyarországon? — Ah, az most egy ideig nem megy... De valami nagy üzlet... Elmondom neked a tippet, társulj bele, aztán megfelezzük a hasznot... Nagyobb tétel bilincset keresek, kézi bilincseli.. Itt Ausztriában, vagy egyáltalán Európában olcsón fel lehet vásárolni és szállítani Washingtonnak... — Hagyj békén ezzel a marhasággal... Ejnye, már tizenegy... Mennem kell-.— Add azt az ötvenest, mi az neked? — Itt egy húszas, de most már... Pincér, fizetek... Az idősebbik ment, a fiatalabbik utána fordult és ekkor jöttem rá, hogy én azt az embert ismerem. Hát persze, ő az ifjú dúsgazdag jégszekrény-gyáros, a vagyon csúcsára tört autó- tulajdonos, Mr. Szuromi. Üdvözöltem. Meglepődve nézett rám, értetlenül. — Nem ismer meg, Mr. Szuromi? Felkelt az asztalától* nézett rám, én viszont biznézett rám, és viszont biztattam: — Foglaljon helyet, hogy van? Hogy mennek az üzletek, a hűtőszekrény-gyártás-..? Most már világosság gyűlt az agyában, elmosolyodott. legyintett: — Már emlékszem, persze, hogy emlékszem, maga is ott volt, amikor a faterral azt a nagy felhajtást csináltam. Mindenki bevette. Maga is, ugye--— Hát nem igaz? Becserélte a Cadillac-ot? — Már ne ugrasson en- gemet azzal a marhasággal! Ügy vettem észre, hogy maga dörzsöltebb fickó. mint azok a többiek Templomnyéken majdnem díszpolgárrá választottak, mert ezer forintot ajándékoztam a szociális otthonnak... — Akkor maga mégis csak gazdag ember! — Mondtam már, hogy ne ugrasson... A kinti ügynökségtől kaptam a repülőjegyet, ide Bécsbe, itt adták a kocsit, az öltönyöket is ők rendelték, meg azt a tízezer forintot, amit el- költhettem Magyarországon. Éppen, hogy futotta ide- oda száguldoztam, mint Amerikából érkezett császár, aki elkábítja azokat a mandrókat! Megtörtént a tíznapos 5,gáztámadás”, amikor megint kijöttem, vége volt mindennek..; Visszavették a kocsit, még látja, a gyűrűt is lehúzták* kétezer schillinget dobtak ide, ennyi strapáért... Mit csodálkozik? Mondja... maga visszamegy? — Hát persze, hogy visz- szamegyek... — Persze... De nehogy ezt elmondja, bár ezek a csibészek megérdemelnék* hogy... felhasználják az embert, kifacsarják, aztán... A fene egye meg őket... Mégis, nehogy elmondja* nehogy a szegény öregem... — Nem fogja megtudni .. — Nem tudná kifizetni a kávémat, nagyon csóró vagyok... Tavaly Pesten én fizettem a maga cechjét— NÁDASS JÓZSEF: Második / találkozás GACSI MIHÁLY: GOLGOTA. „ÉLETMŰ Italboltban kerültem ismeretségbe Som Gáspárral. Kellemetlenül hangosan, ocsmány szavakkal fűszerezve beszélt. Hadd mondjam el röviden élete történetét. Amikor 1914 nyarán Princip Szarajevóban megölte a trónörököst, Som Gazsi a celldömöll- ki Vidám Leó nevű kocsmában nyolc fröccs, két pohár ser és hetes stampedli barack elfogyasztása után azt énekelte, hogy „csak egy kislány van a világon”, Katonának sej-haj, nem vonult be, mert két hektó bort küldött egy zupás altisztnek, akinek a kezén azután véletlenül eltűntek az ő iratai. 1915 őszén az újpesti Kis Matrózból lökték ki szesztestvérei a 16. fröccs elfogyasztása után, mivel nézeteltérésük támadt, • akkor jött a sógornője: „Gyere már, Gazsi, lányod született!” 1919. augusztus 3-án a kispesti csárda, hej csárda kerítéséhez dőlve nézte a megszálló fehér terrorista lovasok bevonulását. Som Gáspár kétszer erőteljesen azt mondta, hogy hukk, majd felkiáltott, hogy éljen Károly király! 1930. szeptemberében Som Gáspár jó hideg sört ivott a sóstóhegyi kocsmában, majd nekilátott a szilvapálinkának. Éppen a tizennegyedik féldecit hajtotta le és melldöngetve magyarázta ivó szomszédjának, hogy mennyire, de mennyire szereli az 6 jó családját, amikor sírva befutott a felesége és mondta: „Gáspár, hát gyere már haza, meghalt az édesanyám.” Két évvel később, 1932. forró nyarán, a nyíregyházi kocsmában kadarkát ivott, tisztán, ösz- szesen három litert és két decit, amikor beszaladt a leánykája és így szólt Som Gáspárhoz: „Apukám, siess már haza, anyukának kisfiút hozott ' a gólya." 1945. május 9- én a Sas vendéglőben Som Gáspár sört ivott meg pálinkát, felváltva, és magyarázta, hogy „jó lesz a földosztásra vigyázni, mert a német csapatok a csodafegyverükkel már újra Budán vannak.” Röviden ennyi a ki sör eg életrajza, akinek arcán most is, mint mindig, konok butaság honol és lám, most is iszik, ezúttal fröccsö- zik a mi italboltunkban. A harmadik liternél, a tizenötödik fröccs- nél tart és szép* tartalmas életéről mesél. O. K i
