Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
J-BSS. szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ŐSEINK TISZTELETE Ajánló tevéi a KISZ be ősöknek hódol most az ország: a Zrínyiekre emlékezik és Szigetvárra, az egykori végvári vitézekre és nemzeti múltunk Európaszerte feljegyzett, nagy dátumára S abban az órában, amikor a vár bástyáján megszólal majd a toronyzene, s feldördülnek a mozsárágyúk, amikor életre kel a költő Zrínyi eposza a várvédő Zrínyiről, amikor a gondolat nagy kprt idéz, összeforr a jelen a történelemmmel, a múlt a mai valósággal: — megtiszteljük őseinket, s ezzel önmagunkat, elődeink álmának, vágyainak betel- jesítőit becsüljük. Mennyi szép, dicső emléket idézünk e hetekben, hónapokban! Savaria mai népe tógába, mentébe, úttörő egyenruhába öltözött, kiki életkora szerint, s eljátszotta városa csaknem két évezredes történelmét. Nagyvázsony falai alatt valóságos vitézi tornára csaptak össze ma-világban élő jeles ifjak, Tarpa hamarosan Esze Tamásnak, a ku- rucvezérnek és talpasainak tiszteleg méltó ünnepség- sorozattal, klasszikus mondatokat visszhangzott nemrég a gyulai vár, pazar fesztivál színhelye volt a Tenkes-hegv és vele Siklós. — Kőszegtől Szegedig nincs talán fontos hely a hazában, ahol modem korunk embere ne gondolt volna most vissza dicső eleire. pll agy múltra, szép történelemre lehet büszke a magyar. S hogy any- nyi minden jelzi e nyárutón a visszaemlékezést, hogy annyi minden idézi a régieket, mind bizonyság rá, hogy a haza mai népe milyen beccsel és tisztességgel őrzi és ápolja elődei hagyatékát. Valójában most tárul fel egészében történelmünk. Azért is, — mert népünk tanul és százezrek ismerkednek meg sokoldalúan az írott emlékekkel, s azért is, mert emelt fővel csak akkor sorolhatjuk be önmagunkat a régiekkel megkezdett sorba, ha megfelelünk azoknak az eszméknek, amelyek az 6 tetteiket áthatották. rS üszkék lehetünk Zrínyire és Esze Tamásra, mert — a korhoz illő szinten és módon — úgy cselekszünk, mint ők cselekedni akartak. Független, önálló nemzeti létét éli a magyar, mert szövetsége és minden testvéri kapcsolata a világnak ahhoz a részéhez fűzi, amely nem tűr szolgaságot, ahol kis nép a legnagyobbnak egy- rangú, egyenjogú társa. — Emelt fővel vallhatja ma Tarpa népe önmagát — se hazát — Esze Tamás és népe utódjául és hazájául, hisz a mai tarpai ember egyenes gerinccel jár, nem terheli jobbágyi sors, a maga életét maga kormányozza, s napról napra öröme telik a tudományos, okos gazdálkodásban. — Mert a nemzeti büszkeség valóságos tartalmát a jelen adja meg, s a múltnak erre alapozott tisztelete, nem pedig valami műmagyar és búsmagyar nosztalgia. Nem, az igazi nemzeti érzés nem az, amely visszasír elmúlt korokat — méghozzá olyan kort, amelyben úr volt az úr és kétszer is nyomorult a szolga; hanem az, amely megtisztítja minden rárakódott salaktól az ősök igaz emlékét, helyesen értelmezi tetteik lényegét és célját, s annak történelmi tanulságait alkotó módon felhasználja. Nem az a magyar, aki boros fejjel kurucnótákat, énekel, hanem aki földet adott az egykori talpasok utódainak, megtanította őket országot irányítani, sorsukról dönteni, elvitte házaikba a villanyt, és a technika minden mai vívmányát, — Marvet adott a kezükbe — könyvet, amelyből megtanulták, hogy miért éltek, miért harcoltak, miért áldozták életüket az egykoriak. Nem az a magyar, aki negyedszázada a budai várból magyar vért ontani parancsolta a csendőröket, hanem az, aki világvárost épített fel a Várhegy körül, s rajta a palotát a nemzeti kultúra, a nemzeti múlt rangos, pazar központjává teszi. Szigetvárt igazán az vallhatja magáénak, aki büszke az ipar és a tudomány baranyai fellegvárára, Pécsre, csakúgy, mint ahogy Székesfehérvár népe világrangot kivívott kezemunkájával hirdeti öt kontinensen az országalapító király székvárosának hírét. agyis: magyarnak lenni ma annyit is jelent, mint az évszázadhoz illő hírnevet, szerezni ennek a névnek. S magyarnak lenni egyet jelent a ragaszkodással ehhez a földhöz, a szülőföldhöz, az A szombati program első jelentős eseményeként nyílt meg a megyei, járási és községi tanács együttes ünnepi ülése. A himnusz elhangzása után Dr. Nagy Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese köszöntötte az ünnepi tanácsülés résztvevőit és vendégeit, köztük Kállai Gyulát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, aki az ünnepi tanácsülés díszelnöki tisztét töltötte be. Az ünnepi tanácsülést a szigetvári Zrínyi Miklós útősök vérével, a Zrínyiek, Esze Tamásnak és talpasainak vérével szentelt földhöz, ehhez a becses múltú országhoz, s rajta a nép évezredes és mai műveihez. Erőszak nélkül nem lehet elválasztani igaz múltat és jelent, nem lehet elfelejteni mindazt, ami volt, s megtagadni, ami van, megtagadni az elődök harcának, áldozatának beteljesülését. S nem lehet tisztelni a múltat jelen korunk vívmányainak megbecsülése nélkül, nem lehet tiszta szívvel emlékezni az elődökre, ha eltagadnék az utódok országot formáló, országot gyarapító érdemeit Az utódokét, vagyis önmagunkét, annak a két nemzedéknek alkotásait, amely annyit tett a hazáért, mint előtte együtt tucatnyi sem. — Nincs magyarság s nincs teljes magyar történelem az utóbbi két évtized kellő hőfokú, kellően tisztelettel! elismerése nélkül. Lantos László törőcsapat köszöntötte és tett fogadalmat, hogy a szigetvári hősök, Zrínyi Miklós példamutatása vezérli őket életükben, majd dr. Nagy Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese mondott a szigetvári vár- védelem és a jubileum jelentőségét méltató beszédet, s számbavette a megyének az évforduló méltó megünneplésére tett erőfeszítéseit Ezután Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szólt az ünnepi tanácsülés résztvevőihez. A pajtások és a középiskolások, valamint a szakmunkástanuló KlSZ-szer- vezetek életének időszerű kérdéseiről, 19S6—67-es programjáról tájékoztatták szombaton a KISZ Központi Bizottságánál az újságírókat. Szabó Ferenc, az Üttörőszövétség Elnökségének titkára elmondta, hogy az ország 4419 úttörőcsapata jelenleg az általános iskolások 85 százalékát tömöríti: 1965-ben még csak 83,7 százalékos volt ez az arány. Kevés híján 1 200 000 kisdiák csatlakozott a kék- és vörösnyakkendősök táborához, Közöttük valamivel több mint 550 000 a kisdobos. Az úttörőközösségek az elmúlt tanév végén csaknem 126 000 végzős általános iskolást találtak méltónak arra, hogy ezekben a hetekben ajánlólevelükkel jelentkezzenek a Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiba. A nyári hónapokban 1600 úttörőcsapatból 110 ezren táboroztak a Balatonnál, a Bükkben, az Alföldön és egyebütt. A csillebérci Béke és Barátság Táborban 16 ország fiai és leányai találkoztak magyar pajtásaikkal. A budapesti és vidéki úttörők legjobbjai pedig hat országba jutottak el az idén. Ezekben a napokban országszerte a Vörös Zászló Hőseinek Útján mozgalomra készülnek az úttörők. Az őrsök tagjai a jelentkezés feltételeinek teljesítésén munkálkodnak. Szeptember 29-én, a Néphadsereg Napján, a csapatzászló ünnepén bontakozik ki a mozgalom első akciója, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusát köszönti. Az eseménysorozat részeként az ország valamennyi városában és községében megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Kommunisták Magyarországi Párt. ja megalakulásának évfordulójáról. Tízezer részvevő a szigetvári jubileumi emlékünnepségen gZkFl'EMBKB A TISZÁN (Martor, Tibor ítívéulej Laczkó Miklós: Nyilasok, nemzetiszocialisták Az 1929—1933-as nagy gazdasági világválság idejére tehető Magyarországon az első, magát nyíltan nemzeti szocialistának valló szélsőjobboldali mozgalom keletkezése. Erről az időszakról sok történelmi tanulmány jelent már meg. Most olyan könyvet vehetünk a kezünkbe a Kossuth Könyvkiadó jóvoltából, amely e korszak legártalmasabb vadhajtásának, a magyarországi nemzeti szocialista mozgalomnak a keletkezését és dicstelen történetét foglalja össze. A gazdasági világválságból kiutat keresve, a magyar uralkodó osztály — hasonlóan Közép- és Ke- let-Európa több más országának uralkodó osztályához —, a fasiszta diktatúra elemeinek erősítését részesítette előnybe, a huszas évek valamelyest liberális, enyhén demokrata uralmi eszközeivel szemben. Ez a tendncia bátorította fgl és sodorta a politikai színpad előterébe a magyar reakció szélsőjobb- szárnyát. 1931. augusztus 25-én a magyar uralkodó osztályok által favorizált diktatórikus kormányzási módszerek egyik megszemélyesítője, Gömbös Gyula hadügyminiszter magához hívatta Szálasi Ferencet — aki már minden korábbi jel szerint is a kormánnyal szemben álló szélsőjobboldali, főleg katona- tiszti ellenzéki csoportok fő ideológusa és szervezője volt. Felelősségre vonta őt az ellenzéki puccs előkészítéséért és azzal fejezte be beszélgetésüket: „Ne politizálj, mert bajod lesz belőle. Az én helyembe pedig csak akkor jössz, ha én elmentem. Előbb nem. Na, szervusz.” Szálasi kihallgatása után Gömbös így szólt a titkárához: „A Szálasival való beszélgetéskor úgy éreztem, mintha tükörbe néztem volna, mintha önmagamat láttam volna...” Nehéz egy történelmi folyamat elindulásának percét. első lépését megállapítani. De talán nem tévedünk, ha Szálasi fellépését és Gömbössel való találkozását Ilyennek tekintjük. A magyországi nemzeti szocialista mozgalom egy évtizedes dicstelen története kezdődött el ezzel. Gömbös e néhány mondata magában foglalja a magvar uralkodó osztályok és a nyilas, nemzeti szocialista mozgalom későbbi viszonyára is a magyarázatot. A magyar uralkodó garnitúra mintegy tükörben, mindig a saját vonásait fedezte fel a nyilas mozgalomban. Ha furcsafnód ellenzéki szerepet is játszottak — hata- lomrajutásukig — mégis o két háború közötti ellen- forradalmi rendszer része volt. s meghatározott szerepet töltött be abban a nyilas mozgalom — úgy mint elődeik: a „szegedi gondolat” égisze alatt elinduló fehérterrorista úri banditák. Ijiczkó Miklós Nyilasok, nemzeti szocialisták című könyvében részletesen és meggyőzően bizonyítja ezt. Hogyne látta volna sajátarculatát visszatükröződni a magyar uralkodó réteg Horthy által vezetett „elitje” a magyar nemzeti szocialista mozgalomban, amikor azok minden„idecló- giai” érvüket a földesúri — tőkés klikk eszmei kincsestárából merítették* A harmincas évek elején gombamód szaporodó nemzeti szocialista mozgalmak mindegyike kötelességéneit tartotta, hogy valamilyen programmal lássa el a magyar nemzetet — értve alatta az ellenforradalmi úri rendszert Zagyva és komolytalan az olasz, de főként a hitleri német fasizmus mintáját másoló programok voltak ezek, amelyek mögött semmilyen önálló ideológiai bázis, a nézetek összefüggő rendszere sem volt található, Azazhogy mindegyikében megtalálható volt a magyar ellenforradalmi rendszer alapjaiban véve fasiszta ideológiájának négy legfontosabb alapeleme: a nacionalizmus, az antiszemitizmus, az agrár demagógia és a keresztényi gondolat. Ezek azonban nem a magyar nyilas mozgalomnak. hanem a két háború közötti korszak egész uralkodó osztályának voltak az eszmei bázisai. Ami nacionalizmusukat illeti, az — az 1919-es proletár forradalom leverése, majd a trianoni békeszerződés utáni helyzetben — hallatlanul agresszív, militarista, retrográd vonásokat öltött. A nacionalizmus az egész ellenforradalmi rendszer fő ideológiai eszköze volt, de a szélsőjobboldal ennek legreakciósabb nézeteit, legsovinisztább jelszavait vallotta — bizonyos szociális demagógiával fűszerezve, miután a Magyar Tanács- köztársaság által felkeltett reményeket is valamivel ellensúlyozni, hatástalanítani kellett Erre pedig a nemzeti sérelmek jelmezébe öltöztetett nacionalizmus igen alkalmasnak bizonyult A szélsőjobboldali mozgalmak másik fontos ideológiai eleme az antiszemitizmus volt — amely Igen szorosan összefügg a nacionalizmussal is, de összefügg a szélsőjobboldal agrárdemagógiájával és a keresztényi gondolattal Is. A nyilas mozgalomnak soha nem volt tömegbázisa és tömeges sikere Magyar- országon. Sem indulásakor, amikor pedig szerte Európában igen erős konjuktu- rális szelek dagasztották a fasizmus vitorláit — sem 1944. október 15-e után, amikor Szálasi bandája került Hitler helytartójaként hatalomra. Tiszavirág életű uralmuk a negyedszázados ellenforradalmi rendszer haláltusája volt. Ekkor is, mint korábban, egy évtizedes pályafutásuk alatt, bázisukat a hadsereg tisztikarának legreakciósabb része, a dzsentri szélsőjobboldal maga mögött minden hidat felégető csoportja és a fosztogató nyilas bandákba tömörült lumpen és bűnöző elemek alkották. Az ország felszabadítása és a nyomában kibontakozó demokratikus tömeg- mozgalom elsöpörte őket — de mint a könyv céljáról írja szerzője: „Korunk, melyben a régi és az új kiélezett harcát vívja, hajlamos a legembertelenebb mozgalmak felkeltésére. Felidézni a történelmet, felmutatni a retrográd hagyományok tanulságait: egyik eszköze annak, hogy eltorlaszoljuk az utat a fasiszta embertelenség — esetied más formában jelentkező — áramlatai előtt." V, i, (
