Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. szeptember 28. Megkezdődtek Tito és Ulbricht tanácskozásai Kedden az új-belgrádi kormánypalotában megkezdődtek Joszip Broz Tito és Walter Ulbricht tanácskozásai. A háromórás megbeszélések keretében a két fél véleménycserét folytatott az NDK és Jugoszlávia kétoldalú kapcsolatainak alakulásáról, az európai helyzetről és a nemzetközi kérdésekről. A keddi nap folyamán a tanácskozások kezdete előtt Walter Ulbricht a Barátság-parkban a Jugoszlávia és az NDK barátságának szimbólumaként fát ültetett el. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésén kedden délelőtt az általános politikai vitában hangzottak el újabb felszólalások. A szónokok listájára Elefántcsontpart, Thaiföld, Ausztrália és Mexikó képviselője iratkozott fel. — A délutáni ülésen a délnyugat-afrikai kérdést tárgyalták. Előzőleg a tagállamok túlnyomó részének képviselői, köztük az afrikai államok csoportjának tagjai, és a szocialista országok képviselői is kivonultak a teremből, amikor hétfőn a dél-afrikai rezsim képviselője, De Villiers próbálta védelmébe venni a délnyugat-afrikai területen alkalmazott fajüldöző rendszert. Az ENSZ hivatalos dokumentumaként kedden a delegátusok között szétosztották a Német Demokratikus Köztársaság kormányának augusztusi keltezésű memorandumát, amely Guam szigetéről felszállt B—52-es amerikai stratégiai bombázók újabb tömeges légitámadást intéztek az Észak és Dél-Viet- nam között húzódó demi- litarizált övezet ellen. Egy HÍREK AZ ENSZ-BŐL összefoglalja az NDK kormányának véleményét az ENSZ tevékenységéről és kijelenti, a Német Demokratikus Köztársaság kész egyenjogú tagként részt- venni a világszervezet munkájában. ☆ Couve de Murville francia külügyminiszter hétfőn ebédet adott Gromiko tiszteletére. A több mint két órás „munkaebéden” jelen volt még Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, valamint Lapin és Fedorenko, a szovjet ENSZ-delegáció tagjai. Gromiko külügyminiszter hétfőn találkozott Pirzada pakisztáni külügyminiszterrel is. Az AFP jól értesült forrásokra hivatkozva közli, hogy Indonézia szeptember 28-án ismét elfoglalja helyét az ENSZ-közgyűlé- sében. Megelőző vita. vagy ügyrendi eljárás nélkül. saigoni amerikai szóvivő szerint hétfőn az amerikai repülőgépek 121 bevetésben észak-vietnami és 433 bevetésben dél-vietnami célpontok ellen intéztek támadást. Gazdasági szükségállapot készül Angliában Joszip Broz Tito elnök és vendége. Költözik az Atlanti Tanács? A belga Gazét Van Antwerpen keddi számában első oldalon közli értesülését, amely szerint az atlanti tanács székhelyét minden valószínűség szerint Párizsból Brüsszelbe helyezik. A lap (hivatkozva a NATO miniszteri értekezlet októberről decemberre történt elhalasztására, közli, hogy eredetileg néhány tagállam, így Kanada és Dánia javasolták: hagyják az atlanti szövetség politikai központját továbbra is Franciaországban. „De Gaulle elnöknek a NATO-val kapcsolatos negatív politikája azonban arra késztette a tagállamokat, hogy megváltoztassák ezt a mérsékelt magatartásukat, s valamennyien megegyeztek, hogy a tanácsot el kell helyezni Franciaországból. — Gyakorlatilag elfogadott tény, hogy az új székhely Brüsszelben lesz” — írja a lap. A Nyugat-Berlin angol övezetében levő spandaui börtönben minden előkészület megtörtént két háborús főbűnös szabadon bocsátására. Baldur von Schirach, a hitlerista ifjúsági szervezet volt vezére és Albert Speer egykori náci hadiipari miniszter letöltötte a nürnbergi törHarold Wilson brit mi-, niszterelnök kedden beszédet mondott egy zártkörű parlamentáris termelékenységi értekezleten. Noha a beszédet hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, az Evening Standard úgy értesült, hogy Wilson „keresztül húzta a jelenlegi gazdasági szükségállapot gyors enyhülésének minden reményét”. A lap szerint a vényszék által kiszabott 20—20 évi börtönbüntetését A két fasiszta alvezért szeptember 30-án éjfélkor engedik szabadon. A spandaui börtönben október 1-től már csak Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese marad. Öt a nürnbergi nemzetközi törvényszék életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. kormány ár- és bérbefagyasztó intézkedéseire szánt egy esztendő után is elsősorban a beruházásokat fogják serkenteni, tehát továbbra is alacsony szinten fogják tartani a lakosság vásárlóerejét, valamint a kormány kulturális, jóléti és egészségügyi kiadásait. Tizenkétezer angol autógyári munkást elbocsátanak A Britisch Motor Corporation (BMC) nagy angol gépkocsikonszern hétfőn este bejelentette, hogy októberben 11 000—12 000 munkását elbocsátja. A BMC 40 000 alkalmazottja mar rövidített munkaidőben dolgozik. Szabadulnak a náci tőbűnösök MEGOLDÁS A vietnami háború kiterjesztésével, a hírhedt „eszkalációval” egyenes arányban mind elkeseredettebbé válik a négerek polgárjogi küzdelme az Egyesült Államokban. Hogy mi köze van a kettőnek egymáshoz? Nagyon sok. Arról van szó, hogy az egyenlő jogok a gyermekkorban, a megfelelő iskoláztatásnál kezdődnek. A néger tanintézetek mind az oktató személyzetet, mind a tantermek számát és minőségét, mind szemléltetési és egyéb eszközöket tekintve csillagászati távolságban vannak a jómódú fehér iskolák lehetőségeitől. Eg elsősorban pénzkérdés, szövetségi támogatás dolga, amelyet Johnson elnök választási kampányában meg is ígért az ország mintegy húszmillió színesbőrű lakosának. Ha a néger polgárjogi vezetők most számonkérik — márpedig természetesen gyakran számonkérik — ezeket az égetően szükséges ösz- szegeket, az elnök és közvetlen környezete egy váll- vonással válaszol: „Nincs pénz, a betervezett összegeket elvitte a vietnami háború”... Egy ezzel kapcsolatos vádbeszédében Stokely Carmichael, a népszerű néger ifjúsági vezető példaként megemlítette: a néger tömegek iskolázatlansága olyan fokú, hogy a színes bőrű újoncok még a hadsereg nem túlságosan magas műveltségű követelményeinek sem tudnak eleget tenni a sorozási vizsgákon. McNamara hadügyminiszter legutóbbi beszédében egycsapásra megoldotta ezt a problémát. Hozzájárul talán valamilyen módon a néger fiatalok jobb iskoláztatásához? Nem! Ugyanis tovább csökkenti az újoncokkal szemben felállított műveltségi követelményeket... — ha — Helyreállt a rend Kongóban Bombozo tábornok, a kongói hadserg főparancsnoka kedden délelőtt kíséretével együtt vágighajta- tott a volt Stanleyville, Kisangani utcáin, ahol a lakosság — az AFP jelentése szerint — lelkesen üdvözölte. Mint ismeretes, Kisanganit vasárnap foglalták vissza végleg a kormánycsapatok a zendülő katangai zsoldosoktól. A volt Elisabetvilleben, Lubumbashiban szintén rendeződött a helyzet és a hatóságok feloldották a kijárási tilalmat. A Vltava hadgyakorlat befejezése alkalmából Ceske Budejoviceben díszszemlét és nagygyűlést tartottak. Képünkön: a Jan Ziska téren tartott naggyűlés egy részlete. JOHNSON TÚLFÍJTI A KAZÁNT Hat hónapnál ezelőtt Johnson elnök gazdasági tanácsadó bizottságában és az amerikai nagybankok és mammutvállala- tok közgazdasági osztályain egyaránt a rózsaszínű optimizmus légköre uralkodott. Röviddel ezelőtt még a visszaesés veszélye fenyegette az amerikai gazdasági életet, az év elején azonban már világos volt, hogy a vietnami háború kitér-, jesztése alaposan „befűti” az amerikai ipar kazánjait és a hadikonjunktúra erősödése az áhított profitok gyors növekedésével jár. A hadikonjunktúra valóban bekövetkezett — de a New York-i tőzsdét augusztus utolsó hetében mégis az utóbbi négy esztendő legnagyobb árfolyamzuhanása rázta meg: a tőzsdei manőverekben részt vevő 1581 részvényfajta közül nem kevesebb, mint 1393 ára csökkent. A krach nem kímélte az úgynevezett „di vatos” részvén veket, tehát a nagy katonai megrendeléseket élvező elektronikai, repülőgép- és rakétaipar! vállalatok értékpapírjait sem. Ä New York-i tőzsde reagálása világossá tette, hogy a vietnami háború és az amerikai gazdasági élet között nem olyan egyszerű és főként nem olyan rózsás a kapcsolat, mint ahogy azt Johnson elnök szakértői még néhány hónappal ezelőtt hitték. E kapcsolat egyik ága, a szorosan vett hadikonjunktúra, kétségkívül megfelel a várakozásoknak: a termelés emelkedik, a munka- nélküliség nem nőtt. Az ötszáz legnagyobb amerikai ipari konszern bevallott nyeresége a két évvel korábbihoz mérten csaknem 12 százalékkal emel kedett és megközelítette a 18 milliárd dollárt. A hadikonjunktúra kazánjál természetesen a hadimegrendelések fűtik. Augusztus közepén elfogadták az eddigi legmagasabb hadiköltségvetést: 58,2 milliárd dollárt szavaztak meg John- sonnak közvetlen katonai célokra — félmilliárddal többet, mint amennyit a kormányzat kért! Mindehhez hozzájárult, hogy a vietnami háború kiadásai úgynevezett „különszámlá- kon” szerepelnek, s ezért a tényleges hadikiadások összege jóval nagyobb. A kormány nem mondja meg pontosan, hogy mennyi pénzt emészt fel a vietnami agresszió, a gazdasági szakértők azonban 8—12 mil- liárdra becsülik a hadiköltségvetésen felüli külön hadikiadásokat. Befolyásos amerikai bankkörök már régóta sejtették, hogy a hadikonjunktúra veszedelmeket is rejthet magában, s hogy a gazdasági élet kazánját nemcsak fűteni lehet — hanem túlfűteni is. A legnagyobb amerikai bankok csúcsszerve, a Federal Reserve Board már korábban felhívta arra Johnson elnök figyelmét, hogy a hadikon junktura inflációt szül: gyors ütemben növekszik a forgalomban lévő pénz mennyisége, emelkednek a nagykereskedelmi és a fogyasztói árak. Akkor Johnson és a Federal Reserve Board bankárai összecsaptak: az elnök ugyanis poli-,J tikai okokból jobban fél a gazdasági visszaeséstől, mint az inflációtól, s így ellenzett minden olyan lépést, amely korlátozta volna a konjunktúra kibontakozását. Végül azonban kénytelen volt meghajolni a bankárok akarata előtt és beleegyezni abba, hogy felemeljék a bankhitelek kamatát. Azt remélték, hogy az intézkedés, amely megnehezíti a vállalkozói hitelek folyósítását, kienged majd némi gőzt az inflációs kazánból. Ma már világos: mindez nem következhet be. 1966 januárja óta — a korlátozások ellenére — több mint két milliárd dollárral emelkedtek a folyósított bankkölcsönök, évi átlagban számolva 4,4 százalékkal nőttek a nagykereskedelmi és 3,5 százalékkal a fogyasztói árak. Johnson tiltakozása ellenére az acélvállalatok 1963 óta első ízben végrehajtották a hengerelt acél árának általános emelését: ez természetesen más iparágakra is hatással van. s újabb inflációs lökést ad az amerikai gazdasági életnek. Ä vietnami háború tehát, míg egyik oldalon megmentette az amerikai gazdaságot az 1966. elejére várt visszaeséstől — a másik oldalon a konjunktúra veszedelmes „túlfűtéséhez” vezetett: a veszedelmek nemcsak gazdaságiak, hanem politikaiak is. A kazán „túlfűtöttségének” jelei ugyanis olyan időpontban mutatkoznak, amikor Johnson és a demokrata párt a novemberi részleges törvényhatósági választásokra készül. (A képviselőház tagjait és a szenátorok egy- harmadát választják). A Johnson kormányzat vietnami politikája miatt egyre fokozódó belső elégedetlenség következtében még a demokrata párt politikai szakértői is a demokrata törvényhozási többség csökkenésétől tartanak. Ilyen körülmények között a választások előtt Johnson nem szánhatja rá magát arra, hogy újabb intézkedésekkel „gőzt eresszen ki” a kazánból! Az egyetlen számbajöhető intézkedés ugyanis az általános adóemelés lenne — beleértve a fogyasztási, jövedelmi és a vállalati adókat is. Erre a kormányzat nem vállalkozik, s ez az oka annak, hogy a tőzsde ingatagnak, bizonytalannak ítéli a gazdaság jövőjét, s ez mutatkozott meg az augusztusvégi tőzsdekrachban is. Ennél lényegesen fontosabb azonban az, ami majd a novemberi választások után történik. A vietnami háborús kalandba mind mélyebben belebonyolódó Johnsonnak ugyanis ,„meg kell nyugtatnia a nagytőkét és biztosítania kell a háborús konjunktra tartósságáról : éppen ezért valószínű, hogy az esedékes adóemeléseket elsősorban a dolgozó tömegek rovására hajtják majd végre! Olyan intézkedéseket hoznak tehát az infláció ellen, hogy elsősorban a tömegek vásárlóképességét csökkentik, s a fogyasztási és jövedelmi adókat a vállalati adóknál lényegesen jobban növelik. Ezt az irányzatot jelezte, hogy Johnson gazdasági tanácsadó bizottsága — az elnök jóváhagyásával — kifejezetten megígérte a nagytőke képviselőinek: semmiképpen sem vezetik be újra a monopóliumok által hevesen ellenzett profitkülönadót. Igv hát novemberben alighanem a nagy „gazdasági ébredés” hónapjai következnek: kieresztik majd a gőzt a veszélyesen túlfűtött kazánból — s azzal már mit sem törődnek, hogy ez a gőz a kis fo» gyasztókat perzseli meg. Gömöri Ends* Bombázások Vietnamban
