Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

1N6. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A TV KÉPERNYŐJE ELŐTT A Napfogyatkozás Kamaraszínházi produk­ció volt 1961-ben. Akkor az Odry Színpad nézőte­rén csak néhány ezren lát­hatták, ezúttal a televíziós felújításra milliós közönség előtt került sor. Barnassin Anna drámáját a bemuta­tó alkalmából sok bírálat érte. Éppen ezért felfoko­zott érdeklődéssel vártuk, vajon az azóta eltelt idő milyen hatással volt a te­levíziós átdolgozásra. Hiszen a téma a félresiklott életű lány magáratalálásának tör­ténete — ma is éppen olyan divatosan időszerű, mint a bemutató idején. Amiben a változást remél­tük — az írónő bejelenté­sével maga is felcsigázta kíváncsiságunkat — az el­sősorban tehát a dráma szerkezetének, a helyzetek drámaiságának módosításá­ra vonatkozik, az eredeti drámában gyakran előfor­duló üresjáratok megszün­tetésére. Vajon sikerült-e az átültetés során a vára­kozásnak eleget tennie? Mondjuk ki rögtön az ele­jén: csak részben. Ugyanis bizonyos sűrítés és tömö­rítés valóban jót tett az epizódokra töredezett drá­mai szerkezetnek, de még így is szétfolyt kissé a tör­ténet. Az érdekesebb hang­vétel is valamivel vissza­fogottabbá és mértéktar- tóbbá tette az egyébként túlzottan is ellágyulásos szentimentalizmusra csábí­tó részeket. (Például Andj reá és az újságíró utolsó találkozása). Ezek a változ­tatások — kétségtelen — az átdolgozás dicséretére válnak, de nem haladják meg a dramaturgiai koz­metikázás lehetőségeit. Nem tudják megszüntetni a tör­ténet alapjaiban .meglévő esztétikai gyengeségeket. Mindenekelőtt az írói gon­dolat megformálási egye­netlenségeiből származó eszmei erőtlenséget. Barnassin Anna az újság­író szavaival mondja ki: Hiszek Andreának. Sőt szándékában tovább megy: hiszek az Andreák meg ja­vulásának lehetőségében. És ezt el is hisszük neki, csak éppen Andreájának életútja oly váratlanul és simán fordul egyenesbe egy állítólagos szerelem hatásá­ra, hogy kételkedni kez­dünk a többszörös hajótö­rött lány gyors partra szök­kenésében. Lélektani dráma lenne tehát a Napfogyatkozás, csakhát Andrea lelki vál­tozásának folyamata kellő motiválás hiányában — el­tekintve egy-két figyelem­re méltó lélektani mozza­nattól — volódi lelki kon­fliktus híján sima törté­netté válik. Közben még negatív és pozitív töltésű erkölcsi igazságok és szen­tenciák hangzanak fel, me­lyek aztán tovább erősítik bennünk a mű erkölcsi dia­lógus jellegét: mi több, egy-egy erkölcsi közhely még árnyékot is vet a napfényben egyébként is szűkölködő történetre. Almássi Éva kitűnően és tehetségesen formálta meg Andrea testére szabott sze­repét, tetszett Bárány Fri­gyes okosan higgadt, kor­rekt újságírója (a figura hibái nem rajta múlnak) és Koncz Gábor is megtett mindent a darab „pozitív” hősének rokonszenvessé formálása érdekében. Leg­kevésbé Gát Pál találta el a szükséges alaphangot; — igaz, szerepe sem adott le­hetőséget valódi jellemáb­rázolásra. A képernyőn jól érvényesültek a szereplők közelképei, valamint a gyakori monológok. Vasárnapi summa A szombat esti vegyestál után, melyben jó és kevés­bé jó ízekre lelhettünk — érdekes filmbetétek — bár­gyú összekötőszöveg, stb. — jól esett a változatos ünnepnapi műsor. Délelőtt a Vltava hadgyakorlat díszszemléjét láthattuk, — majd a magasszínvonalú Torna Világbajnokság szebbnél-szebb számait cso­dálhattuk meg. A Foxi Maxi-sorozat dél­utáni vetítése derűs perce­ket hozott. Igen tartalmas és gazdag volt a Film a képernyőn legújabb száma is. Ügy látszik az érdekesnek indult televíziós filmfolyó­irat ismét magára talált. Nemcsak átfogó képet kaptunk a filmvilág _ ha­tárunkon túli újdonságai­ról, de az érdekesebb ha­zai események is belefér­tek a műsor 40 percébe. Sőt még kényes kérdések­re is sor került — Fehér Imre nyilatkozott — és Ta­ti filmrendezői munkájából is ízelítőt kaptunk. Továb­bá tájékozódhattunk az e héten sorrakerülő pécsi filmszemléről, s kritikus megjegyzéseket hallhattunk a már lezajlott Velencei Fesztiválról Felébredt a vágy ben­nünk, hogy láthassuk Truf­faut legújabb, általános el­ismeréssel fogadott filmjét, a Fahrenheit 451-et, amely­ben arról a világról vall, ahol az emberek már nem gondolkodnak s a tűz mar­talékává lesz minden szel­lemi termék, tüzet nyitnak a könyvekre, hogy így bizto­sítsák a polgárok szellemi nyugalmát. Truffaut film­jében azzal a veszéllyel néz szembe, amely a foko­zódó technizálódásból jö­het. A legelső hangosfilm — 70 éves — Edison talál­mányának bemutatása vi­szont néhány percre szinte múzeummá varázsolta a változatosan szerkesztett műsort. Talán a riportok felépítésében és az össze­kötőszöveg ritmusában le­hetett volna több dina­mizmus. Majd dr. Korach Mórral tölthettünk egy kel­lemes félórát, és a roppant nagy műveltségű, rene­szánsz tudós tiszta, világos gondolatain és izgalmas életútjának tapasztalatain épülhettünk. Ezt követte az Angyal, s máris egy tá­volkeleten játszódó detek- tívtörténet közepébe csep­pentünk. Igaz, az egyre jobban kiismerhető angyal­bravúr kevesebb izgalmat hozott a szokottnál. Végül kedélyes, könnyű muzsika — ízléses tálalásban. A felsorolás is hűen bizo­nyítja, hogy a televízió történetébe jól sikerült — dialektikusán szerkesztett műsornapként vonult be ez a mostani, s melyre a pon­tot a felnőttek Mazsolája — Gusztáv tette rá. Vv M. A szolgáltató tevékeny­ség színvonalát többek kö­zött az is tükrözi, hogy mennyi idő alatt tudják kielégíteni a megrendelő igényét. Az év elején a mezőtúri Kunsági Cipész Ktsz 10—15 napos határidővel vállalta a munkát. Augusztusban sikerült 2—3 napra csök­kenteni a vállalási időt. Ez az iskolai év megkezdése óta némileg ismét emelke­dett — jelenleg 3—5 nap — ez azonban nem állan­dó jellegű. Az őszi és téli időszak­ban rendszerint jelentkező munkatorlódást el akarja kerülni a ktsz, ezért öt nyugdíjas dolgozót is fog­lalkoztat. Újabb görgőseke Évekkel ezelőtt feltűnést keltett Szabó Istvánnak és három társának szabadal­ma, a görgőseke. Az újfaj­ta talajművelő gép moz­gását gumigörgők könnyí­tik, gyorsabban halad a szántás, a teljesítmény nö­vekszik. A feltalálók tovább dol­goztak a görgőseke tökéle­tesítésén. Ezúttal nem a hagyományos ekét alakí­tották át, hanem egészen új függesztett ekét szer­kesztettek. Kísérleti szerző­dést kötöttek a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárral, amely a min­tapéldányt elkészítette. — A PÁRTÉLET FÓRUMA „ISMERKEDÉS" — Üdvözöljük Gulyás Ottónét és Hangodi Józsi bácsit. Szolnoki István, Ba­lázs Géza és jómagam ré­giek vagyunk. Ti ketten kerültetek most a vezető­ségbe. így üdvözölte a párttit­kár, Molnár István az el­ső találkozásukon Szolno­kon a bútorgyár pártveze­tőségének új és régi tag­jait, aztán gyorsan folytat­ta is: — Józsi bátyám, azt hi­szem, te most olyan fel­adatot kaptál mint propa­gandista, ami nem új ne­ked. Amit eddig is csinál­tál és azt hiszem, ezután is szívesen csinálod. Tu­dod, nem annyi ez csak, hogy megszervezel két sze­mináriumot. Minden nap, minden órában... — Tudom, tudom. Ez­után még annyit se ülök majd fotelban. Nem is ez izgat. Úgy hallottam, az elő­döm még nem számolt el a propaganda anyag árá­val. Tisztán akarok min­dent átvenni... — Ez természetes. led kérnénk meg, Nagy Fe- rencné. Te mint a személy­zeti osztály vezetője és mint a városi pártbizottság tagja, biztos segítesz is ne­künk. Nehogy valakit két helyre is várjunk. — Géza, te termelési fe­lelős vagy. Tartsd szemmel a kongresszusi versenyfel­ajánlások alakulását. Most abban is döntenünk kell: október 4-én kollégiumi ülés lesz nálunk. Tudjátok sok mindenről szó van az üzemben, — panasz, ész­revétel, kérelem — ami odakívánkozik. Most csak azt döntsük el, hogyan te­gyük mindazt az asztalra. Az ország egyik legnagyobb burgonyatermelő gaz­daságában, Lábadon próbálják ki az újtípusú bürgo- nyabctakarító gépeket a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkatársai és a gazdaság szakemberei. Naponta 600—650 mázsa burgonyát válogat az NDK gyártmányú K—711-es jelű burgonyaválogató gép. — Szolnoki elvtárs te a tömegszervezetekkel foglal­kozol. A tagjelölt felvétel... — Azt még szorgalmaz­zuk? — Hogyne, még nincs új szervezeti szabályzat, még a régi van érvényben. Nem várhatjuk az újat ölhetett kézzel. Közeleg a pártokta­tás is. Október 20-ig be­szélgess a bizalmiakkal, értesítsék a jelentkezőket: október 31-én kezdünk. — Hallgassák meg a kíván­ságokat, milyen napra te­gyük most a szemináriu­mot. Emlékszel, a tággyű­lésen voltak észrevételek. Mondják meg majd azt is, kik lesznek a szeminárium- vezetők. — Akik szakmai oktatás­ra járnak, azok nevét tő­— Mindenesetre gyűjt­sük össze, írjuk le gondo­san, megfontoltan. — Sőt. Küldjük meg a városi pártbizottságnak is. — Igen?’ Előre? Jó,- küld­jük. — Van egy aggályom. Azt mondta Szolnoki elv­társ a taggyűlésen, hogy egy bizalmit le kellene vál­tani. Egy elvtársnőt. Azzal indokolta, hogy nagyon el­foglalt. Ugyan ki az ná­lunk, aki nagyon ráér? — Korábban kell érte­síteni, ha valamit kérsz vagy kérünk tőle. — Sokkal többet bizony a többi bizalmi se dolgo­zik itt. — Jobban kell őt segí­teni. — Ügy van. Ne csak azt tartsuk munkának, ha va­laki gyűlést hív össze. Be­szél ő sokat az emberek­kel... — A többség dönt. Meg­győztetek. Délután a Nyárfa-dűlőben A dűlőúton egy szerves- trágyaszóró kocsi áll. Zsá­kokat raknak rá. A zsákok­ban búza. A közelben két nagy szalmakazal. És ve­tésre előkészített jól meg­munkált táblák. Traktor közelít. ökrös Mihály megállítja a mo­tort. Lelép a kormány mel­lől és a dűlőúthoz igyek­szik. Szűcs József a faros lassan ballag utána. Aztán tüzet raknak az út porába, előkeresik a - szalonnát, nyársra húzzák és forgat­ják a lángok felett. A fa­luban delet harangoznak. Falatoznak. Aztán Szűcs József sze- delőzködni kezd. A közeli szövetkezeti majorból Mé­száros János növényter­mesztési tanuló jön ki. Váltanak. Délután ő lesz a faros. Szűcs Józsefet ta­nácsülésre hívták. A vetőgépbe búzát önte­nek. A szervestrágyaszóró kocsira ökrös lép fel, s vállra adja a zsákot. Ké­sőbb indul a traktor. A vetőgép csoroszlyái hat­hét centiméter mélyre per­getik a földbe a magot. — Májustól járok ezzel a traktorral. Jó jószág — mondja ökrös Mihály. — Ügyes a munka vele. Az­előtt szántottam, silót hordtam, mikor mit bíztak rám. Most vetek. Ezen az őszön végig. A tiszaugi Tiszagyöngye Tsz-ben összesen 1070 hol­don kerül kalászos a föld­be. Szeptember elején kezdték vetni az őszieket A közeli táblákon már szé­pen zöldell a takarmány- keverék. — Két gép megbírja a vetést. Mostmár az a leg­főbb gondunk, hogy a ku­korica to’-'ce és a szüret haladjon. A háztáji kuko­rica után is búzát vetünk, összesen 376 holdon. Az őszi betakarítás sok gé­pünket lefoglalja, mert szállítani kell napról nap­ra a termést. De a vetés is halad. — Jól halad — mondja Kovács Béla gépcsoport­vezető. — A minőségre ügyelünk. Premizálunk is. Á traktor került egyet. Jön vissza a dűlőhöz. Ki­csit göröngyös a föld, de megfelelő mélységre kerül azért a mag. — Már tavaly is segítet­tem a vetésben. Akkor is farosként. Jó ha mindent megtanul az ember — so­rolja Mészáros János, aki harmadik éves mezőgazda- sági tanuló a közös gazda­ságban. A Tiszagyöngye Terme­lőszövetkezetben nemcsak idejében vetik el az őszie­ket, hanem optimálisan elő­készített talajba, s elegendő vetőmagot. Ügy határoztak, hogy akik lelkiismeretesen és kifogás nélkül vetnek, azoknak holdanként egy ki­ló gabonát adnak prémium­képpen. Amikor kikel a nö­vény, a szövetkezet szak­vezetői döntik el, milyenre is sikerült a vetés. Jár-e a traktorosnak prémium­gabona, vagy nem. És a farosnak is. — Nemcsak a prémiu­mért, de az ember köte­lességből is igyekszik. — Rosszul esne, ha azt monda­nák majd egy-két hónap múlva itt meg ökrös Mi­hály húzatta a vetőgépet, a sorok meg nem egyene­sek. Hol járhatott akkor az esze? Meg aztán a ke­nyér komoly dolog. Lelki- ismeretes munkát követel. A traktor ismét kiér a dűlőútra. A vetőgépet a traktoros közel húzatja a szervestrágyaszóró kocsihoz. A zsákokból a gépbe kerül a mag. Aztán felzúg a mo­tor. A vetőgép után porzik a föld. Délután van. Söté­tedésig zúg a traktor. — L. I. — — Gondolkodjatok és a legközelebbi pártvezetőségi ülésre már tegyetek javas­latot. Szeretném, ha fel­élénkítenénk a faliújságot. „Fűrész”, „Tüske” emlé­keztek, ezek jól beváltak. Aztán arra is gondoltam, jó lenne, fogadónapot rend­szeresíteni. Hadd jöjjenek az emberek, — Fogadónap nélkül is hallgassunk meg minden­kit! — Ha erre határozunk, nagyon fel kell készül­nünk a gazdasági ügyek­től, a külpolitikáig minden­ről kell tájékozódni. — Igaz, de majd segíte­nek a gazdasági vezetők is. A legfontosabb, hogy beszéljenek, kérdezzenek, vélekedjenek az emberek. — Csak így lesz értelme. — Akkor köszönöm. Két hét múlva újból itt talál­kozunk. Borsi Eszter Izomszimpozion Ügy ért a hír, mint fuldoklót a szalmaszál, mikor értesültem, hogy Izomszimpozion ült össze hazánk­ban. Szívre pesve vá­rom a magyar kez­deményezéssel ki­teljesedő új tu­dományág első ku­tatási eredményeit. Nem véletlen, hogy a szívrepeséssel kezd­tem. Baj lehet a szívizomzatommal is. Nem beszélve egyéb izomkötege- imről. Az utóbbi idők­ben mind keserűbb megfigyelésekkel kelek és fekszem. Miért repes az én szívem? Miért, kedves Izomszimpozion, miért? Mikor ko­rántsem ettem.any- nyit, mint ma. El­lenkezőleg. örül­tem a vasárnapon­kénti belsőrészpör­költnek, a heti egy­szeri húsnak. Mint a sláger mondja: „Nem értem, nem értem” —, bár sok mindent megértem. Azt sem tudom ésszel felfogni, mi­ért érzek olyan fájdalmakat, mire a téli tüzelőt be­hordom az utcáról, mintha gyerekszü­lés után lennék. Vállam, térdem, combom hasigatód- zik és iilőizmaim- ban is olyan gör­csök búj kálnak. hogy csak hason tudok tartózkodni. Mi köze ennek az izomzatnak a szén- cipeléshez, lapáto­láshoz? Relytély. Miért nem tudom olyan frissen, üdén. könnyedén két ka­romon átvinni hit­vesemet egyik szo­bából a másikba, mint hajdanán? Az nem magyarázat, hogy súlya kéthar­maddal nagyobb, mint akkoron. Az enyém hasonlókép­pen, tehát az arány nem változott. Mi­ért ez az izomelfa­julás? Miért, hogy jó­val vastagabb ka­romban legfeljebb bélyeg-, vagy lep­kegyűjtésre alkal­mas muszkli lap­pang? Holott cin- gár koromban 80— 90 kilós gabonás­zsákot vittem velük szekértől hombá­rig. (Csak azért há­rom részletben, hogy teljen a nap­szám.) Sorolhatnám vég­nélkül a miért-eket, drága Izomszimpo­zion, de ennyi is elég. Gyorsan elő azokkal a vizsgála­ti eredményekkel! Még most lehet a magunk középkora- belieken segíteni. Mi van az izmaink­kal? Melyekkel an­nakidején óriáskö­röket, léghengere­ket műveltünk. Ha unatkoztunk, szál­tózva robogtunk dt városunk piacán. A macskaköveken, ir­galmas Izomszim­pozion! És semmi bajunk sem lett, azonkívül, hogy osztályfőnöki meg­rovást kaptunk. Ugyanebből a célból vettem a nyáron a bátorsá­got egyik nagy fo­lyamunk fövenyé­ben a szaltózásra. Mentségemre le­gyen mondva, a feleségemnek és suttyó gyermekem­nek akartam im­ponálni. Nekisza­ladtam, felugrot­tam, és... Mondják, hogy sokat rugáalóztam, míg a fejem’ ki­szabadították a fö­venyből. Ezért mondom, tisztelt Izomszim­pozion. Valami baj van az izmaimmal. Csináljanak mi­előbb valamit, mert az orvosom nem engedélyez több fejreesést. Tóth Istvár R ovid eb b vállalási határidő

Next

/
Oldalképek
Tartalom