Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
Elvándorlók** Interjú Török »Ha htS7.-iítUnrral — A legkedveltebb szórakozásuk? — A szellemi vetélkedő és természetesen a tánc. Az idén nyolc vetélkedőt rendeztünk már és sokszor- nyolc táncestet. — A legfőbb törekvésük? — A hat alapszervezet, 150 KISZ-tagja mellett minél több KISZ-en kívüli fiatalt „csábítani|| rendezvényeinkre. És természetesen jól dolgozni. Az idén főleg az ipari tanulóknak drukkoltunk sokat. Segéd- kombájnosságra vállalkoztak a nyáron és panasz senkire nem volt. Tavaly 82 ezer forintot költöttel: a gazdasában kulturális rendezvényekre, s azokon jórészt a fiatalok vettek részt. — Politizálnak is? — Háromszáz fiatal vett részt pl. a tavasszal a gyarmati ifjúság napján rendezett gyűléseinken. És párt- oktatásban is rendszeresen részt veszünk. A tisza- szentimrei kerület fiataljai pl. — Dávid Imre vezetésével — elnyerték a kiváló oktatási kör címet. Az idén kongresszusi köröket is szervezünk, amelyre eddig hetvenkilencen jelentkeztek. Szeretünk dolgozni, politizálunk is csak lehessen mellette szórakozni, sportolni. LIBIKÓKA Most még lehet, mert az idő is szép és — lakók is vannak a bölcsőde-óvodában. Rupcsó Jánosné, Marika óvónéni azonban nem olyan kedélyes, mint a li- bikókázók. Kevés a gyerek, s a gond több, mintha sokan lennének. Tizenegy iskolást búcsúztattak szeptember elején, hat óvodás és nyolc bölcsődés maradt. Az óvónéni tíz éve dolgozik itt, de ilyen még nem volt: Űj pajtás egyáltalán nem kopogtatott ajtajukon. Budai Gábor csak úgy fejből sorolja kik is azok. akiket néev-öt év alatt a gazdaságból úgy bocsájtot- tak útjukra, hogy az itt szerzett tapasztalatukat, tudásukat máshol — tsz-ek- ben, tanácsoknál, más gazdaságokban — hasznosítsák. Percek alatt negyvennyolc név hangzik el. A Földművelésügyi Minisztériumtól a tsz-ekig sok munkahely. É3 mindenkiről tudják, most évek múlva is, hol van. Aminek pedig legjobban örülnek: a nagy többség szakmán belül maradt. Ez is ösztönző ahhoz, hogy évente átlag hat ösztöndíjassal kezdeményezzenek új barátságot, kössenek szerződést. KORI KA A gazdasag régi dolgozói közé tartozik Borika, Molnár Györgyné. Kilenc év óta mérlegkezelő a tisza- szentimrei kerületben, ahol a férje Bjelorusz-vezető. A szakmai mellett társadalmi munkája is van. Ö a harminckilenc tagú párt- alapszervezet gazdasági vezetője, most választották meg harmadszor. Amit csinál az több az egyszerű gazdasági elszámolásoknál. Segít a pártbizalmiaknak, ott van, ahol a munka sürget. Amikor megkezdődik az araiás, a nagy nyári munka, vasárnapja sincs. Mázsái és adminisztrál. Olyankor Erzsiké, a hatodikos nagylány a „kis gazda- asszony” otthon. Borika munkájuk legnagyobb eredményének mégis azt tartja, hogy amióta Bánhalmán megépítették a kultúrházat, ötven névadó ünnepséget és harmincnégy KISZ-esküvót tartottak ott. S mindezt jórészt a párttagok szervezték. Dobogókon Bejárták már a környező községek — T omajmonos- tor, Kunmadaras, Tisza- szentimre, Tiszagyenda stb. — kultúrházainak színpadait a tánccsoport tagjai. Első természetesen mégis mindig csak a hazai dobogó. Itt kapják a legtöbb bátorító tapsot a „távoli szereplésekhezA lányok most kaptak új táncruhát, amit hamarosan felpróbálnak, „bemutatnak”. Olvasni is szívesen olvasnak és a gazdaság központján kívül is minden kerületben van könyvtár, aminek a fiatalok szorgalmas látogatói. Most azon tanakodnak néhányon, hogyan lehetne legegyszerűbben megoldani, hogy időközönként cseréljék a könyveket egy-egy kerületben. Hej halászok, halászok... Péter Ferenc brigádja tudja, mit fog a hálója. — Ezerhatszáz katasztrális holdon tenyésztenek tükörpontyot a gazdaságban. — Négyezeregyszáznegyven mázsa az idei áruhal tervük, s ezt hat vagon kivételével szeptemberben teljesítik is. Péterék 181 mázsát telelőre is kiválogattak. 1954-ben 254 katasztrális hold területen telepítettek itt először halat. Azóta 1624 holdra növelték azt a területet, amelynek tükörsima vízfelületén a halak az „urak”. Péter Ferenc brigádvezető ugyanis még az ember lépteire is vigyáz. — A halat még a lábdobogás is nyugtalanítja, mondja, s ha nem nyugodtak, nem fejlődnek jól. Akkor pedig mi járunk rosszul. Ezt senki nem akarja. Barett a rirs. an,ii LzOÜ katasztrális holdon termesztenek. Aki ezt hallja a gazdaságban, az már tudja, hogy Kemecsi Sándor huszonegy tagú brigádjáról van szó Róluk, akik versenyben dolgoznak és ígéretük szerint a decemberi tejet már terven felül fejik. Az idén fejezik be ennek a korszerű 216 férőhelyes tehenészetnek az építését. Tíz millió százhu- szonháromezer forintot költenek rá. Megszerezték már és két éven át tartották is a szocialista brigád címetl De most csak úgy versenyeznek. Valamiért akkoriban megsértődtek. Talán igazuk volt. S ha mások nem tudják, az új, jó munkakörülmények talán megengesztelik őket. Fekete-fehér öltöző, ebédlő, munkásszállás épült a számukra. Itt valóban csak jól, nagyon jól szabad dolgozni. Rekorder Kísérleti állomány, — amelynek sikereiről a fő- á’lattem é-.-- > és a gondo zók olyan .eevbehangzí örömmel beszélnek. — Amikor 1963-ban kivittük ezeket a barna teheneket Garahalmára, az emberek sorba felmondtak. — Nem ápoluk kecskéket — emlékezik a zúgolódásra Kirchknopf Zoltán főál lattenyésztő. — Nem is nyugodtunk meg, csak amikor megfejhettük az elsőt. Tizennyolc liter... ez igen — mondja K. Tóth István brigádvezető. — És azóta újabb meglepetések is vannak ebben a fajtakísérletben. Ezzel most éppen a 101-es Adonisz-unk szolgál, amely az idén kétszer borjadzik, s eddig 4900 liter tejet adott. Mindezt abraktakarmány nélkül. Na gyón hasznos, igénytelen állatok ezek. Ide pedig ilyenek kellenek, mert nem túlságosan bőtermő a mi földünk. A BÁNÓI AK
