Szolnok Megyei Néplap, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

Százhúsz millió beruházásra Az utóbbi években 120 millió forintot ruháztak be összesen a gazdaságban, 70 milliót költöttek ebből épít­kezésre. 1962-ben megépült a forrólevegős lucernaszá- rító üzem, amelynek már üzembelépésekor is 210 va­gon végtermék volt az évi kapacitása. A műszaki gárda azon­ban ezzel sem volt elége­dett. Módosítottak, úiítottak a berendezéseken. így az idén már 280. vagont is el­ért a Kecskeméti Gáspár brigádja. Ahogv tartottak az üzemtől eleinte, ez az eredmény most olyan ter­mészetes nekik. Több mint két és félmil­lió forintot fordítottak ön­tözőtelepek énítésére, a gé­peket pedig 39 és félmillió forintért vásároltak négy és fél év alatt. AZ ÁLLATORV — Nem vagyok vándor- lélek — mondja magáról dr. Vígh Sándor. — Itt va­gyok mióta végeztem, 1958 óta. Azóta is azt tartom, a gazdaságnak legjobb, ha nekem nincs dolgom. Csakhogy ezt nem olyan egyszerű elérni. Ahhoz nemcsak állatorvosnak kell lenni. Nagyon sokat segí­teni is ahhoz, hogy olyan legyen a takarmány, az el­helyezés stb., ami a legjobb az állatoknak.- Patikával nem lehet még gyógykezelni sem. Sok mindenbe bele kell szólnia, ha azt akarja, hogy a közel háromezer számos­állatból — amelyek között 38 ezer gyöngyös és puly­ka, 800 fácán van — mi­nél kevesebb kerüljön a „rendelőbe vagy kórházba”. És őt mindenki úgy jellem­zi: nagy akaratú, szinte páratlan munkabírású . em­ber. Mindennel tud törőd­ni... S ugyanilyen szerény is. A fehér pulykák sikere Három évvel ezelőtt ha­tározták el az állattenyész­tő szakemberek, hogy meg­törik az egyhangúságot. A bronznulyka tenyészetet fe­hérrel tarkítják. Nyertek. A Franciaországból beszer­zett fehér pulykák kétszer annyit tojnak évente, mint a hazaiak. Negyven helyett százat is. A tenyészidőszak is el­nyújtható így. S mivel az állatok bőrét nem tarkítja szín, bár mely időszakban értékesíthetők. S ami pedig leginkább mellettük szól az, hogy mellhúsuk sokkal nagyobb mint a bronzszínű pulykáké. tmmm Értesítették a gazdaságot, hogy külföldről növényevő halakat kapnak tenyésztésre. Nagy kocsival, vízzel, sűrített levegővel stb. felszerelve in­dultak Ferihegyre. Ember is ment elég. Várták a repülőt. Aztán az agronómus ölben vette át a kétezres törzsállo­mányt. Itthon aztán berakták a medencébe és vártak. Vártak három hónapot, vagy többet is, de a .,víz” nem mozdult. Történt aztán, hogy magasabb helyen beszámoltat­ták a növényevő halak fej­lődéséről az agronómusokat. Mindenki a legjobbat mond­ta. Egyedül a bánhalmi agro­nómus rukkolt ki aggályaival. Telt az idő, egyszer csak a baráti országból közölték: fél­reértések folvtán értéktelen állományt küldtek, ezért az össze? költséget visszatérítik, így derült ki, hogy máshol is az történt, ami Bánhalmán. Csak ott. behelyettesítették a növényevő halakat olyannal, •milyen volt. Ösztöndíjas voltam Kecskemétre, tanári pályá­ra hívtak. Mentem volna, a technikumban jeles ta­nuló voltam és sok ösz­töndíjat felvettem. Sokat kellett volna visszafizetni. Ez volt a szerencsém. Így maradtam itt. Másfél hónapja, hogy ki­neveztek a tiszaszentimrei 3360 holdas kerület vezető­jének. Ügy érzem, nagyon nyugodt hely ez, vagy In­kább nyugodt emberi ter­mészetet kívánó. Kinevezésem után né­hány héttel még egy nagy öröm ért. Családi öröm. Megszületett a „kiskerület- vezető”, a fiam. Beke Imre TiszamoKai vagyok. A szarvasi felsőfokú techni­kumban kezdődött és szö­vődött a barátságom a bánhalmiakkal. Ott lettem a gazdaság ösztöndíjasa. Amikor végeztem, egy na­pot sem akartam itt tölteni. B A L L Á E K — Tudom! Ügy ismernek minket itt a Hegyesen, hogy a nagycsa­ládos Balláék. Má­jusban született Palikám, előtte meg hatvanhá­romban az ikrek. Palikám után so­kat fáj a fejem, a vesém, nem va­gyok jól. — Nyolc gye­rek próbára teszi a mamát! — Az apát sem kímélik, ha ke­nyeret akar ne­kik adni. Nem is sok jut másra, öt ágy, látja. Régi­ek. Kopottak. — De rendesek, tiszták. — Nem tart el a 2500 forint egyik fizetéstől a másikig. Kérnem kell, de sosem kések a vissza­adással. Így kék csomagolópapír a függönyünk, desz­kából szabottak, szögezettek a sámlijaink... Majd más lesz, ha a gyerekek fel­nőnek... Hisz még csak tizenki­lenc éves házasok vagyunk. Sport — Mint diák, tizenhat évvel ezelőtt én is itt rúg­tam a labdát. Most pedig a sportkör elnöke vagyok. Tíz év alatt négy jól mű­ködő szakosztályt alakítot­tunk ki. Futballcsapatunk tíz év óta mindig az első, vagy második helyen volt a megyei II. osztályban. A női röplabda csapat ta­valy megyei első helyezett lett. Sakkozóink és aszta­liteniszezőink járási szinten szerepelnek. Százhúsz aktív sportolója van a gazdaság­nak és alig akad ember, aki sikereinknek ne örül­ne, mérkőzéseinken pedig ne drukkolna. Elmondta: Sípos Gyula SOROKBAN, mondatokban Három önkéntes tűzoltó csapata van a gazdaság­nak. Gyakran részt vesznek járási, sőt megyei verse­nyeken és még alig volt olyan szereplésük, amiért ne érdemeltek volna dicsé­retet. * Az idén százhat ipari ta­nuló _ — mezőgazdasági és ipari — kezdte meg a ta­nulást a gazdaságban. * Tizenhat KISZ korosz­tályhoz tartozó fiatal szak­ember van a gazdaságban önálló munkakörben. * Tíz keltető működik a gazdaságban s egy évben 200 ezer aprójószág kerül­het ki a keltetőgépekből. * Negyvenhét helyen volt néhány éve még a gazda­ság állattenyésztése. Most korszerű telepeket építenek és összevonják a legmeg­felelőbb helyekre. * ötszáz időszaki dolgozó lakik jelenleg a munkás­szállásokon. * Húsz millió forint a gaz­daság kulturális és szociá­lis létesítményei felszere­lésének értéke. Irta: Bors! Eszter Fényképezi«: Nagy Zsolt Két kongresszus között Középtiszai /illami Gazdaság Mel ifi áll a koH&kfíva Négy évvel ezelőtt 1830 állandó dolgozója volt a gazdaságnak, most ötszáz­zal kevesebben vagyunk. Évente növekszik viszont a törzsgárdához tartozók szá­ma. Négyszázharmincné- gyen 10 év óta, négyszáz- tizenketten pedig 5 év óta dolgoznak itt. Nem lehet azt egyköny- nyen kifejezni, milyen so­kat változtatnak az embe- neken az évek. Mégis né­hány számot hadd mond­jak el, amivel talán sike­rül bizonyítanom. 1962-ben Bzáz dolgozóra 2.21 baleset jutott, tavaly 1.95, akkor évben száz fegyelmi eljá­rás történt, tavaly -pedig 53. A változást legjobban mégis az mutatja, ami fő­leg az idén bontakozott ki, a kongresszusi verseny. Há- romszázötvennégyen 19 bri­gádban ötvenötén egyéni­leg tettek felajánlást. Páli Mátyás halász, Cseh Pál és még sokan állattenyésztők, Varga József, Kontra Jó­zsef rizsesek és szintén so­kan mások a növényter­mesztők és gépesek közül. A felajánlások értéke száz­ezrekben összesíthető. Ezért mondhatom, hogy az új módszerekkel, a technika nálunk alkalmazott csodái­val összhangban van a munkások, szakemberek szorgalma. Én most jubilálok, tíz éve vagyok a 27 ezer hol­das gazdaság igazgatója. A dolgozók szorgalmát dicsé­rem akkor is, amikor né­hány számot említek ered­ményeinkről: árukibocsá tá­sunk 1960-hoz viszonyítva négy év alatt hízósertésből 298, áruhalból 188, vágó- és hízottmarhából 173, vá­góbaromfiból 134, rizsből 119 százalékot ért el. Ha­sonló számot még sokat említhetnék, de talán ez is bizonyítéka kollektívánk, törzsgárdánk helytállásá­nak. Ügy mint az, hogy 1965-ben tíz millió forint felett volt az eredmé­nyünk. Pólyák István Versenyző fiatalok Másfél évvel ezelőtt ke­rült a gazdaság műhelyébe egy „mindenttudó” modern esztergagép. Még sok régi cimborát talált itt. „Ve­lük” is, s kezelőjével, Czé- gény Pállal azért jól ösz- szebarátkoztak. Egy héttel ezelőtt azonban Pali he­lyett Kerekes László állt a gép mellé. Verseny volt, az E>o7H-^«<;ok fia­tal esztergályosainak, ver­senye. Laci jól szerepelt. Második lett. Csak mű­helytársa, Vadicska Miklós előzte meg. 45 OOO holdas vadássterület Túzok, őz, vadkacsa, nyúl sőt a gerlevadászat is a gazdaság bel- és külföldi vendégeinek a kedvenc szórakozásai közé tartozik. És aki a vadászatra szánja magát, az 45 ezer kataszt- rális területet járhat be, s még mindig a középtiszai gazdaság vadasában járj Kétezer élőnyulat és hat­száz élő fácánt adnak a* idén is exportra. lakAs. szállás A szépen alakuló központ vonzza a tanyán lakókat, bárki szívesen letelep­szik itt, — ha van hová. 1962 óta 27 kislakás épült a gazdaság területén. A munkásszállások pedig ötszázhatvan embernek nyújtanak pihenőhelyet. Egyre több munkásszállás épül a kerületekben is. Tiszaigaron negyvenöt személyes, Kunmadarason pedig negyven személyes, modern munkásszállás épült az utóbbi évekbea.

Next

/
Oldalképek
Tartalom