Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-12 / 163. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. július 12. Az USA fohffaija bont házasait A „boldog* Arábia Befejeződtek Tito és Indira Gandhi megbeszélései Belgrad. (MTI) Hétfőn délután Brioni- szigetén befejeződtek Tito jugoszláv elnök és Indira Gandhi indiai miniszterel­nök kétnapos megbeszélé­sei. A Brioni-szigetén folyta­tott tanácskozásokon Tito és Indira Gandhi a kérdé­sek széles köréről folyta­tott eszmecserét — a nem­zetközi helyzet időszerű problémáitól egészen a kétoldalú kapcsolatok ala­kulásáig. Az érdeklődés homlokterében — mondják jólértesült belgrádi körök — a vietnami kérdés állt. Mindkét fél aggodalmát fe­jezte ki az egyre súlyosbodó vietnami helyzet miatt, amely az emberiséget újabb világméretű összetűzéssel fenyegeti. Ilyen helyzetben — mutattak rá a tárgyaló felek — az el nem köte­lezett országoknak a világ összes békeszerető országá­val együtt kötelességük, hogy keressék a délkelet­ázsiai tűzfészek kioltásá­nak lehetőségét, olyan megoldás lehetőségét, amely összhangban van a vietna­mi nép törvényes jogaival, szabadságvágyával. Az in­diai fél ismertette azt a javaslatát, hogy a vietnami megoldás érdekében hívja­nak össze újabb genfi ér­tekezletet. Jólértesült körök szerint a jugoszláv fél tá­mogatásáról bizosí tóttá az elgondolást, hangoztatva, hogy a javaslat pozitív módon járulhat hozzá a válság rendezéséhez. A vietnami kérdésen kí­vül Tito és Indira Gandhi megvitatott más időszerű nemzetközi kérdéseket is, köztük a leszerelés meg­valósításának, a . gyarmati rendszer végleges felszámo­lásának, a fejlődő országok előrehaladásának problémá­ját Ezzel összefüggésben a két fél nagy figyelmet for­dított a 2. gazdasági és fejlesztési világkonferencia összehívásával kapcsolatos kérdéseknek is. SAIGON Az AFP jelentése szerint az Egyesült Államok légi­erejének és hadiflottájá­nak repülőgépei vasárnap 88 bevetésben támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét. A bombatámadások többsége hidak, utak, kompok, gép­kocsi oszlopok, vasútvona­lak, különféle raktárak és légelhárító ütegek ellen irányult. A francia hírszolgálat a saigoni amerikai parancs­nokság szóvivőjére hivat­kozva beszámol arról is, hogy a repülőgépek olajtartá­lyokat bombáztak Son La, Vinh és Dong Hói térségében, a fővárostól 200, 250, illetve 60 kilo­méternyire. Az amerikai szóvivő el­ismerte, hogy az észak-viet­nami légvédelem hétfőn a délelőtti órákban megsem­misített egy Skyhawk típu­sú haditengerészeti repülő- pet Vinh közelében. A szó­vivő nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a gépet légelhárító rakétával lőt­ték le. Ugyancsak az AFP közli, hogy alig 24 óra leforgá­sa alatt az amerikaiak négy helikoptert vesztet­tek Dél-Vietnamban. Tizenhárom katona — négy amerikai és kilenc vietna­mi meghalt. Hétfőn reggel Bonn (MTI) Északraj na—Veszti áliában, az NSZK legnagyobb la­kosságú tartományában a vasárnapi választások a kormánypárt, a CDU vere­ségével végződtek. Az el­lenzékben lévő szociálde­mokratáik több mint 17 év után ismét a legtöbb sza­vazatot kapták. Vasárnap a késő esti órákban a 150 választókörzetből 131-nek a végeredménye vált ismere­tessé. Eszerint a CDU a korábbi 46.4 százalék he­lyett mindössze a szavaza­a Mekong folyó deltájában fekvő Ca Mau helységtől 30 kilométernyire délre a dél-vietnami szabadsághar­cosok gyorstüzelő kézifegy­verekkel lelőttek egy heli­koptert. A 13 amerikai, il­letve dél-vietnami katona ekkor vesztette életét. Az említett másik három heli­koptert úgy érte el végze­te, hogy az egyik műszaki hiba miatt kényszerleszál­lást hajtott végre a Chu Lai légitámaszpont közelé­ben, s eközben a leszállás fedezésére a helyszínre érkező két másik helikoptert a par­tizánok össztüze üzem- képtelenné tette. Mint a Reuter jelenti, a Guam szigetén állomásozó B—52-es légierődök hétfőn ismét nagyszabású bomba­támadást hajtottak végre Dél-Vietnam területén. A támadás célja feltételezett partizán-állások megsem­misítése volt. Az AFP tudósítója jelen­ti: egy amerikai katona hétfőn öngyilkosságot kísé­relt meg a Saigon közelé­ben létesített tábori kórház­ban olymódon, hogy a kór­ház idegorvosának szobá­jában kibiztosította kézi­gránátját. A katona súlyo­san megsebesült. Az ideg- gyógyász a robbanás pilla­natában nem tartózkodott a helyiségben. tok 42,6 százalékát kapta, ugyanakkor az ellenzéki szociáldemokraták a koráb­bi 43,3 százalékkal szembem 49,7 százalékot szereztek. A Szabad Demokrata Párt a korábbi 6,9 százalékkal szemben 7,4 százalékot szerzett. A nem végleges adatok szerint a tartományi par­lamentben a szociáldemok­raták 99 rnondátummal, a kereszténydemokraták 86, a szabad demokraták 15 man. dátummal rendelkeznek majd. Valahányszor az angol hadügyminiszter Adenbe utazik, ezt köve­tően véres összetűzések kezdődnek Jemenben. London még egyszer próbára teszi a Jemeni Köztársaság szilárdságát, hogy meghiúsítsa a békés egymás mellett élés lehe­tőségeit, mert nem tud be­lenyugodni Jemen elvesz­tésébe és minden eszközt felhasznál arra, hogy egy újabb véres konfliktusba taszítsa. A mesterkedés célja az, hogy megsemmisítse a fel­szabaduló erőknek ezt a fontos támaszpontját Kele­ten és arra kényszerítse az EAK-ot, hogy mondjon le Jemen védelmi politi­kájáról. Szaud-arábiai pénzzel és amerikai fegyverrel ellá­tott monarchista zsoldo­sok beszivárgása Jemenbe nem egyéb, mint az angol —amerikai imperialisták nyílt fegyveres agresszió­ja Jemen ellen. Jemen „boldog Arábia” Közel-Keleten a legszegé­nyebb, legelmaradottabb országok közé tartozik. Területe: 195 000 négy­zetkilométer, lakóinak szá­ma : 5 000 000. Kétszer ak­kora, mint az NDK. Fő­városa: Szana, 60 000 la­kossal. Nagyobb városai: Taiz 20 000 lakos, Ibb 30 000 lakos, kikötője Hodeida 30 000 lakossal. Hivatalos nyelv az arab. Lakói arabok, perzsák, Szomáliák és indiaiak. Jemen 1962. szeptember 26-a óta köztársaság, — gyakran cserélt gazdát a történelem folyamán. A VI. században etió- piaiak, később a perzsák, az arabok, törökök és vé­gül az angolok hódították meg. Az angolok uralma csaknem 100 évig tartott. A köztársaság ál­tal elűzött imán, aki csak 8 napig uralkodott, az ál­lamkincstárt teljesen ki­ürítette,' külföldre mene­kült és 150 000 000 riál ér­tékű állami vagyont a sváj­ci bankokban helyezte le­tétbe. Az állam nagy sze­génysége ezzel is megma­gyarázható. Jemen egy nagy termé­keny oázis az Arab-félszi­geten, ahová még eljuthat­nak dél-ázsiai monszun esők és az afrikai passza í szelek, ezért hívják „bol­dog Arábiának”. Az esőzések után a nö­vények felelevenednek, ki­zöldül a rét, megjelennek a gránátalma tűzpiros vi­rágai, sarjad az árpa és a lucerna A köles néha há­romszor, négyszer is kihajt egy évben. Augusztusban újabb két hónap esőzés következik. Október-no­vemberben aratnak, de­cemberben érik á zamatos szőlő és februárban a ba­rack. A gabonát kézzel vágják le és állatokkal tapostat- ják ki belőle a szemet, majd ugyancsak kézzel válogatják ki belőle a ka­vicsokat. Földjük nem volna rossz, de mivel fejletlen az ag­rotechnika, igen keveset termelnek. Ha viszont ele­mi csapás lép fel, akkor éhség pusztítja el a né­pet, mint ahogy 1958-ban történt. Van egy idénymunka, mégpedig a kávé váloga­tás, amit főleg gyerekek­kel vagy asszonyokkal vé­geztetnek az exportőrök. Napi 12 órás munkáért 12 buksát (váltópénzt) fizet­nek. Ezt a híres mokkaká­vét Hodeidában és Mokká­ban rakják hajóra a dokk­munkások. Körülbelül 180 ezer ember kézműiparból él. Érdemes tanulmányozni a jemeni nép életét és szokásait. Jemenben több­féle népcsoport él, akik testalkatban, népviseletben, kultúrában különböző el­lentéteket mutatnak. — Az ország lakóinak 40 száza­léka tihamai arab (Tiha- ma a Vörös-tenger partján húzódó 30—60 kilométer hosszú forró földsáv, amely egészen az adeni öbölig terjed). A hegyvidéken laknak a zaiditák, a hegyilakók, majd kis számban izmael- liták és beduinok, akik fő­leg pásztorkodással fog­lalkoznak. A nők helyzete talán a leglealázóbb Jemenben. A nők nem tanulhatnak, hi­vatalt nem viselhetnek, az utcán csak bizonyos idő­ben tartózkodhatnak, ak­kor is legtöbbször lefátyo­lozottan, Idegen férfiakkal szói nem válthatnak. A fériiak általában mezítláb járnak, buggyos piszkos fehér gatyát visel­nek és övükben mindig ott van a félelmetes görbe tőr. A feleségnek való leány ára vidékenként változik, 300—800 riálig, de lehet 1000 riál is. De lehet ven­ni feleséget egy ezüst tal­lérért, egy öltözet ruháért és még birkáért is. Ez még mindig olcsóbb, mint egy földmunkás fizetése Je­menben. A poligámia, ami ellen már a legtöbb arab or­szágban küzdenek, még mindig megvan sok or­szágban. Egyedül Tunéziá­ban hoztak törvényt a megszüntetésére. A munkabérek elég ala­csonyak Jemenben. Egy kőműves napi fizetése 1 riál (12 forint). A segéd­munkás ellenben csak fél riált keres naponta. A ka­tonák fizetése egy hónap­ra 8—10 riál. A férfiak különben már délután nem dolgoznak, hanem mennek a szórako­zó helyekre és rágják a qalot (a qat cserje levelét, mely hódító hatású ko­kainhoz hasonló kábító­szer). Jemenben nagy a gyer­mek-halandóság, mintegy 70 százalék. Sok gyermek pusztul el himlőben, jár­ványos gyermekbetegsé­gekben. Csak a fiúk járhatnak iskolába, a lányok 10—12 éves korukban férjhez mennek, illetve férjhez ad­ják őket. A legtöbb fiú csak Korán iskolát végez, amelyben általános mű­veltséget nem tanítanák, csak a Koránban foglalta­kat. Temen új alkotmánya már egyenlő jogokat biz­tosít valamennyi állam­polgár részére. A fiatal köztársaság Sallal elnök­kel az élén hozzálátott a reformok megvalósításához és a 600 éves elmaradott­ságot felszámolják, hogy utolérjék majd a fejlődő szocialista országokat. N. Gy. A CDU veresége Északrajna-Vesztfáliában A szocialista demokrácia szélesebb kibontakozása az üzemekben (Folytatás) A gazdasági kérdések kö­zül legkisebb a dolgozók közvetlen részvétele, kezde­ményezésének lehetősége jelenleg a tervkészítési, munkaügyi, beruházási és külkereskedelmi jellegű feladatok kialakításánál. A kollektívák döntésein ala­pul a munkqverseny üze­men belüli értékelése, a „Kiváló Dolgozó”, a „Szo­cialista brigád” címek oda­ítélése, jutalmazása. A dol­gozók közvetlen szerepe és képviseleti szerveik. el­sősorban a szakszervezetek joga nagyrészt a tanács­adás, a javaslattétel, köte­lező erejű határozatot, vi­szonylag szűk körben hoz­hatnak, így a nyereségré­szesedés felosztásával, az igazgatói alap felhasználá­sával, a munkaruha kihor­dás idejének megállapítá­sával összefüggésben; A munkások jobban akarnak keresni ax üxemekben A pártszervezetek, a tár­sadalmi és tömegszerveze­tek az üzemek politikai életére, hangulatára figyel­mesek. Az utóbbi években erősödött a tendencia, hogy állandó, folyamatos, poli­tikai akciókkal, az igé­nyekhez igazodvá nyerjék meg a dolgozókat a politi­kai feladatok aktív támo­gatásához. A dolgozók nö­vekvő hányadát teszi ki azon kommunisták, párton- kívüli munkások, a törzs- gárda. az élenjáró dolgozók száma, akikre bonyolult politikai feladatok ismere­tében, megértésében, meg­magyarázásában bizton le­het számítani. A társadalmi, politikai vonatkozásban eredményes erőfeszítések történnek a munkásosztály vezető sze­repének hangsúlyozására. Ugyankkor egyes üzemek­ben, főképp a gazdasági­műszaki irányítás egyes posztjain tapasztalható az apolitikusság, a társadalmi, politikai szempontok mér­legelésének mellőzése, a párt- és a társadalmi szer­vek, az azokban dolgozók lebecsülése „kész helyzet elé állítása”. Több üzem­ben vállveregetően lekeze­lik a politikai, társadalmi tisztségviselőket. Máshol a munkások megbecsülése szorul háttérbe. Néhány üzemünkben elhanyagolják a munkások politikai, álta­lános szakmai műveltségé­nek emelését, kifulladnak, kudarcot vallanak, befeje­zetlenek az ezt célzó kez­deményezések. — Néhány üzemben nem kapnak elég támogatást a munkás újí­tók. A munkásokat a szocia­lista munkaerkölcs szelle­mében nevelik — a példa­mutató kommunisták, szo­cialista brigádtagok száma kiemelkedően magas— nö­vekedik a felelősségérzet a szakértelem iránt támasz­tott igény; A munkások többsége elítéli a naplo­pást, a formális tevékeny­séget. A mérce e tekintet­ben a közvéleményben is magasabbra emel­kedik. A munkások jobban és jól akarnak keresni az üzemekben. Sok a kritikus megjegyzés az üzemen kí­vül szerzett esetenként ma­gas jövedelmekről. A fe­gyelmezetlenségek és azok nyomán a fegyelmi eljárá­sok száma azonban még magas. A társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett hibák miatt például 1965- ben mintegy 30 eljárást folytattak le az üzemi tár­sadalmi bíróságok. Kirívó Délda, hogy a Budapesti Fűrészek Szolnoki Telepén 276 fős üzemi létszám mel­lett 92 fegyelmi eljárás in­dít» Konfliktusok, valamilyen formában kifejezésre is ju­tó ellentétek, ellentmondá­sok a fizikai és szellemi dolgozók, az idős munká­sok és a fiatal munkások között jelentkeznek. A szel­lemi dolgozók több üzem­ben szemmel láthatóan nem elég szigorú, megsza­bott teljesítmény-követel­mény mellett dolgoznak; Az üzemi belső élet fő kérdései között szerepel az üzemi munka- és egészség­védelem helyzete, a szociá­lis ellátottság, öltöző, fürdő, üzemétkeztetés fejlesztése, színvonala. Az előrehala­dást e kérdések jelentősé­gének felfogását pozitívan befolyásolja, hogy az utób­bi időben rendszeresen üze­mi vonatkozásban is fog­lalkoznak e krédésekkel — várospolitikai, kereskede­lempolitikai oldalról is — a városi vezető pártszer­vek és a tanácsok. Sok a formaság, több ősxinte vélemény kell Az üzemi életben a szo­cialista törvényesség fontos szerveként működnek a munkaügyi döntőbizottsá­gok. A legtöbb üzemben létrehozták a társadalmi bíróságokat is. E fórumok — bár az általuk biztosí­tott lehetőségek még nin­csenek kihasználva — al­kalmasak feladataik ellátá­sára, tevékenységükkel az üzemi közvélemény elége­dett. Az alaposság, átgon­doltság döntéseikben még javítható, mert a területi döntőbizottság, amely 1965- ben 803 beérkezett ügyet tárgyalt az alsófokú dönté­sek mintegy 40 százalékát kénytelen volt megváltoz­tatni. Üzemeinkben a demokrá­ciát a szervezeti formák gazdagsága jellemzi, e fó­rumokon fontos időszerű kérdések kerülnek megvi­tatásra. — Hatékonyságuk azonban eltéréseket mutat. Á Politikai Bizottsság határozata a szakszerveze­tekről. valamint a Közpon­ti Bizottság májusi ülésé­nek határozata a gazdasá­gi mechanizmus reformtá­rói nagyjelentőségű a szak­szerevezeti munka további fejlődésére. Lényegében ar­ról van szó, hogy a szak- szervezetek számára kiszé­lesednek azok a feltételek, amelyek segítségével az üzemi demokrácia tovább- fejelsztésének gazdáivá vál­hatnak. A termelési tanácskozá­sok hatékonyságát jelentő­sen növelték a kormány és SZOT elnökségének együt­tes határozatai, s különö­sen előrelendítette munká­jukat az a körülmény, hogy kis egységenként, mű­szakonként tartják azokat, ami a résztvevők számát, a véleménynyilvánítást ked­vezően befolyásolja. A termelési tanácskozá­sok szerepének, helyének felfogásában azonban még jelentkeznek torzulások, ér­tetlenségek. A termelési tanácskozásokat még nem emelték a társadalmi, po­litikai tevékenység rangjá­ra. Nem tekintik az üze­men belüli tömegpolitikai munka fórumának, a dol­gozók oldaláról történő ellenőrzés jellege sem domborodik ki. Az egyol­dalúság abban is kifeje­zésre jut, hogy a beszámo­lók — még alacsony gaz­daságpolitikai, közgazdasá­gi, iparpolitikai, üzemgaz­dasági színvonal mellett — nagyobbrészt számok­ban kifejezett feladatokat szabnak meg, nem segítik eléggé a nyílt, őszinte bí­rálat kibontakozását a vezetés felé, s különösen a műszaki fejlesztés, a mun­ka- és üzemszervezés, az élenjáró tapasztalatok át­vétele ügyében nem ösztö­nöznek. Szembetűnő a munkaér­tekezletek — az irányító műszaki, ügyviteli, szám­viteli részlegekben tartott termelési tanácskozások — felszínessége, alacsony színvonala, általános je­lenség megtartásuk elha­nyagolása. A nagyvállala­ti központok, a középirá­nyító ^ szervek, a gazdasági főhatóságok vezető beosz­tású dolgozói üzemi ter­melési tanácskozásokon, műszaki konferenciákon ritkán vesznek részt. Mtt hozott a vállalatok összevonása ? A nagyvállalati, tröszti szervezetek kialakulása a vállalatok összevonása után változások állottak be az üzemi demokrácia szerve­zeteiben is. Régebben mű­ködő formák a gyáregysé­gi szervezetben az önálló­ság és jogkör csökkenése következtében új feltételek közé kerültek, másrészt új fórumok is kialakultak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom