Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. július 10. BOKROS LÁSZLÖ: TANULMÁNY JOBBÁGY KÁROLY: A HAJNAL Szegény, még kissé fázva didereg. Babusgatom őt dúdolva nagyon. Olyan, akár egy árva kisgyerek, csak tántorog az utcasarkokon; még nem tudja, hogy jöjjön? — menjen-e'’ ...ha nem "iné, hát rína egy kicsit, Ki s ingéből melle, köldöke és látni sovány, nyeszlett vállait. En láttam őt, amikor született; a terhes éjjel méhe meghasadt Együttérzően méla tehenek bőgtek a szénás félszerek alatt Egy pár óra... és látom újra őt kiterítve. — a Nap gyilkolja le, és mely virrasztó éjjelembe nőtt, nem dobog bennem kis, ijedt szíve. Megyek, a Naptól szinte csillogó tócsában nézem sápadt arcomat. S a pillanat, — a bennem elhaló — tapogatózva dünnyög, mint a vak. Sz, Lukács Imre: szövetkezeti üdülőben nézegettem az arcokat. Egyszeriben, mintha drága, jó emlékezetű nagyapám elevenedett volna meg előttem. A kalapot le se véve, beleluggyant a vízbe, oda mellém, Börcsök Vince. Csontos, alacsony ember volt, fajtámbeli. — Vártam, szóljon. Ám tükrös szeme meg se rebbent, szája csukva maradt. — Jó víz — nyitottam meg a beszéd kapuját. — Az — löttyintett egy marékkai vállára. — Liszt-e már a búza? — A miénk még nem. — Nyugdíjas? Fejével nemet intett. Kalapját odahelyezte a medence szélére. Feje tetején kopaszodott, mint már az ebben a korban lenni szokott. Szeme alja is bemélyült. Kenyere javát már megette és a föld is kiszaladt alóla A föld, amiben öregségének értelmét hitte. Nehéz sors ilyenkor kiszokni az enyémből, figyelni az igazító szóra, fehér hajjal, reszkető kezekkel. Mondtam neki: — így adatott magának is. Pedig talán nem szokják meg az idősebbek a szövetkezetét sohasem. — Teg’ehet, még a földet is hitványabbul munkálják, úgyse a régi már, a hátralevő kis idő meg mintha n-m is volna Börcsök Vince csak nézett rám. Arca barázdáiban meghúzódtak a verejtékpatakok. — Csendesen szólt. — Az őszi vetéskor esett az eső. Állandóan esett. A föld szíttá, szíttá sokáig. Később meglágyult, csak lófogatok dolgozhattak. — Kedvünk elröppent, az eső meg egyre esett. Aztán a föld nem bírta már a lófogatú vetőgépet sem. Mondta valaki, gyerünk a majorba Ám a vetésnek még híja volt. Nem sok, igazán nem sok, talán órányi dolog. Figyeltem az öreget. — Ráncos arcáról a platánfák jutottak eszembe. — Zsákot csavartunk magunk köré, telemerítettük búzával és szórtuk a magot. Mint annak előtte szoktuk, tudja a magunkéban. Az eső meg vert bennünket, paskolt szakadatlanul. Ingünk, gatyánk merő víz lett, a sapkáról nyakunkba buggyant a víz. így volt, így igaz. Hallgattunk. Körülöttünk sok száz idősebb parasztember fürdött, pihent. — Kiszívott a víz. Jöjjön bátyám, igyunk egy pohárral — javasoltam. Két korsó sör volt előttünk. Két korsó világos. — Egészségére. Az asztaloknál ülők nótába kezdtek. Előbb dudo- rászva, majd hangosan mondták a szöveget. Valami Tiszán-túli kiskunyhó- ról és a szegény édesanyáról szólt a nóta, ahogy dalolták, szinte sírt. panaszkodott a hangjuk. Nem értettem tisztán a szavakat, csak a lágy lejtésű, szomorkás dallamot, mégis mondani szerettem volna velük, utánuk. Ahogy elcsuklott a nót" felemelte poharát P 'tcsök Vince, majd felállt, elin- uult. — Elgyengített a lubickolás, ledűlök egy cseppet — Délután legjobb a víz — szóltam utána — jöjjön ki, bátyám, beszélgetni. Hiába vá m. Kevesen tartózkodtak a medencében is. Arrafelé, amerre az V cg faluja lehetett, koromból voltak a felle^k. — Ez beadja a sz- teknek, a ccéplést se kell várni — jegyezte meg valaki. Néhány an otthagyták a fürdőzést. Akkor jött Börcsök Vince. — Megnézem. csinált-e kárt otthon a jég? De holnap mindenképpen Visszajövök. Elment. Egyenesen faluirányba indult / •ír Megterítik az asztalokat Amikor az óra elüti a delet benépesül az ebédlő. Tiszta, fehér ruhás felszolgálók hordják a húslevest. Szedünk. Hárman ülünk az asztalnál. Börcsök Vince még nem érkezett vissza. Kanalazzuk a levest. — Aztán rántott szeletet kapunk, burgonyával, savanyúsággal. A tányérok megcsörrennek. Tészta is kerül és egy-egy pohár bor. A papírszalvéták az asztalon maradnak, öregasszonyanyám jut eszembe: fekete kendő, elnyűtt kis lélek. Ha egyszer elküldik majd a termelőszövetkezeti üdülőbe, mit is kezdhet a papírszalvétával? Megérkezik Börcsök Vince. Előbb a szobájába megy, leteszi kabátját, kezet mos. Fáradtan ül le mellém. Hozzák az ebédjét Cigarettára gyújtok, figyelem az öreget. Később kérdem: — Megérte? Rámcsodálkozik. Megisz- sza borát. Aztán a hallban telepedünk le, a fotelokban. Mellettünk kialakul a kártyaparti. Oda-odacsap- nak az asztalra, hangoskodnak, néhányan közelebb húzódnak, figyelik a játékot A fiatalok rádiót hallgatnak és kezelik a lemezjátszót is. — Közeledtem a faluhoz. Az ég dörgött, villám- lőtt kegyetlenül. Szaladtam. A vihar egyre nőtt Esni kezdett az eső. A keresztekhez gyerünk — zör- gettení meg Binecz Józsiék ablakát. Egyre erősödött a szél. Hallani lehetett: nyöszörögtek a tanyák. Szaladtunk. Ököllel zörgettük meg a szomszédok ablakát Elcsúsztam. A ruhám is sáros lett, de szaladtunk. A villámok fényében láttuk egymást Az eső ömlött Mégis egyre többen lettünk. Lucskosan, kapkodva szedve a levegőt szaladtunk. A szél lelökte fejünkről a kalapot, s pöc- e~tte maga előtt Csend. Körbe üljük Börcsök Vincét s hallgatunk. Délutánra jár az idő s kint meleg vasárnap van. A határban most is szorgoskodnak mindenfelé, parancsol, sürget a nyár. — A kévék pedig bukdácsoltak a tarlón, gurgat- ta őket a vihar. Szaladtunk utánuk. Megfogtuk a kévéket újra lekötöztük a kereszteket Sokan kijöttek. öregebbek is, fiatalabbak is. Sírtunk. Oda- odakaptunk az arcunkhoz, mintha vizet törölnénk le. Es a kévék lomhán bukdácsoltak a tarlón, hullott belőlük a szem. Megbicsaklik a hangja. Többen húzódnak hozzá. A fiatalabbak már táncolnak, mi meg figyeljük Börcsök Vince szavát. Néha közbeközbeszól valaki helyeslőig, úgy van, nálunk is így történt. — Nincs annál fájdalmasabb, mint látni, ha fuccs- ba megy a termés. Beledolgozni a földbe mindent: szántani, vetni, aratni és egy vihar meg kicsépelje? Álltuk a vihart. Kötöztük a kévéket, ne peregjen szemje a kenyérnek. Később lecsendesedett a szél. az eső, s a keresztek helyükre kerültek. Néztem végig a katonás soron, az egymást követő kereszteken, elhullajtott éveim jutottak eszembe. A kulturos fényképeket hoz. Itt készültek az üdülőben.- Néhányan válogatnak a képek között, s a hátuljára felírják nevüket, # címüket Pedig, jóllehet, visszatérve a szövetkezetbe, nem kerül sor majd levélírásra. Börcsök fVince pedig folytatja: — Amikor az eső elállt, a dűlőn cigarettára gyújtottunk. Az asszonyok igazgatták fejükön a csupa víz kendőt kicsavarták belőle a vizet és előre indultak. Sár ragadt bakancsukra. Fáradtan, agyonra ózva ballagtunk, és boldogan. A termést nem verte d, nem csépelte ki a vihar. — A föld magához köti az embert Nincs szabadulás tőle. Parancsol — említem. — Nekünk is parancsol. Néha kövéren terem, néha pedig silányan adja ax áldást De azért nem panaszkodhatunk — magyarázza újra az öreg — becsüljük meg. Becsüljük meg és éljünk szépen. Kint erősen süt a nap. Az ablakokon beáramlik a fény. A presszóhelyiségben változatlanul szól a zene. Többen fürödni mennek. Börcsök Vince is {eláll, mentegetőzik. — Ledőlök egy kicsit — Megviselt az éjszaka Odakint meleg van. Nyár. Nyoma sincs az éjszakai viharnak. A Dóm tér lényei A legjelentősebb nyári kulturális eseménysorozat ,,A Dóm tér akusztikája és helyzete olyan pompás, hogy Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni. Minden évben meg kell rendezni a szabadtéri játékokat és minden évben tökéletesebbet és nagyszerűbbel kell nyújtani..." Pietro Mascagni, a világhírű zeneszerző és karmester mondta ezeket a szavakat 1935-bén Szegeden. A nagy olasz komponista abban az évben a Dóm előtt vezényelje főművét a Parasztbecsületet. Ekkor Szeged már „híres város’’ Volt. Egész Európa feliig-.élt a szabadtéri játékok növekvő hírére. Az első eiőedást 1931-ben tartották a téren. A vallásos és irredorli tartalmú Magyar Pussio kcrü’t akkor színre. A játékok magva lósít.•‘séziaV «opdolatát azonban nem az cöer.forra- dalml rendszr- k^ajerr-é- nyezte. Olyan baloldali erők álltak a játékok bölcsőiénél, mint- a szegedi munkásain játszás, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma és a haladó mozgalmakkal kapcsolatban álló más fiaital művészek, köztük akadt olyan is. aki külföldön tanulmányozta a szabadtéri színjátszás különféle iskoláit Évekig tartó kísérletekés kudarcok után az ellenforradalmi kurzus végül Is engedélyezte a játékok megvalósítását. De rögtön ki is akarta sajátítani a maga számára. A szegedi szabadtéri története azt bizonyítja, hogy a Horthy-rend- szer hivatalos kultúrpolitikája valóban rányomta bélyegét a játékokra, s több előadás a vallásos, soviniszta mékony terjesztését szolgálta. A szabadtérin hatottak azonban azok a hivatalos renddel szemben álló erők és haladó gondolatok, amelyeknek a szegedi vállalkozás létét és legnagyobb sikereit köszönhette. A reakciós ideológia nem tudta felfalni a játékokat A haladó erők hozták létre a szegedi szabadtéri legjelentősebb előadásait azokat a produkciókat melyeknek fénye térben és időben a legmesszebbre világított: egész Európához és egész a mához. Az ember tragédiája, a Háry János, a Parasztbecsület, a Turandot, az Aida és a János vitéz: ezek voltak azok az előadások, amelyek a Dóm előtti játékok sikerét, jelentőségét, nemzetközi hírnevét már a harmincas években megalapozták és meghatározták. Nyolc éven át 1931-től 39-ig tartottak a téren előadásokat A megindulás után 1932-ben szünetet tartottak, mert a Magyar Passió előadása érdektelenséget váltott ki. Húsz évvel az utolsó előadás után, 1959-ben kezdődtek meg ismét a Szegedi Szabadtéri Játékok. Azóta teljes mértékben megvalósultak, sőt újakkal gyarapodtak azok a célnfcv amelyeket a születésén^ bábáskodó baloldali erők annak idején kitűztek. A szegedi szabadtéri — felújítása óta — a szó legnemesebb értelmében vett népszínházzá vált. Nemcsak azért, mert az eltelt években 600 ezer nézőnek nyújtott művészi élményt, hanem azért is, mert látogatói között a munkások és parasztok számaránya lényegesen magasabb, mint a kőszinházakba járóknál. Hazánk legjelentősebb nyári kulturális esemény- sorozata az idén is folytatja legnemesebb hagyományait. A Háryn és a Tragédián kívül ezen a nyáron láthatja a közönség Gounod népszerű operáját, a Faustot, amely most kerül előszóra Dóm előtti térre, továbbá magyarországi ősbemutatóként a nemzetközi tekintélyű, Lenin-díjas grúz balett előadásában A. Ma- csavariani Otelló és D. To- radze Gorda című balettjét. ikrös László Az Otelló balettváltozata Magyarországon elóször. Képünkön a címszereplő V. Csabukiani, Lenin- és Állami-díjas, a Szovjetunió népművésze.
