Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-06 / 158. szám

% * SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. július 0. INDONÉZIA BUKAREST VIETNAM t Sukarnot megfosztották „élethossziglani elnök11 címétől Nyilatkozat az európai biztonságról Két éven belül általános választások A kommunizmus tilos a gyakorlatban külpolitikát” követelt: betil­totta a külföldiek vezette iskolákat; kimondotta a kö­telező vallásoktatás beve­zetését és a teljes vallás- szabadságot; a „kommuniz­mus történetének és elmé­letének” tanítását csak „tanulmányi célokból” en­gedélyezte az iskolákban, a „gyakorlatát” azonban el­tiltotta. államai politikai tanácsko­zó testületének ülésén a munkálatok Kádár János­nak, a Magyar Népköztár­saság küldöttsége vezetőjé­nek elnökletével folytak. Az ülésen részt vevő or­szágok pártjainak főtitkárai és első titkárai, valamint ezen országok kormányfői nyilatkozatot írtak alá az európai biztonság és béke erősítéséről. Az ülés folytatja munká­latait Tenoihullám Brazíliában A Reuter angol hírszol­gálat jelentése szerint az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés kedden elhatározta, hogy Sukamo elnököt meg­fosztja az élethossziglanra szóló elnöki címtől. A kong­resszus ezen felül felszó­lította Sukarnót, tegyen jelentést a tavalyi Szep­tember 30-i akció körülmé­nyeiről és fejtse ki az or­szág gazdasági fejlődésével kapcsolatos problémákat. Gazdasági téren a ta­nácskozó gyűlés kimondot­ta, hogy Indonéziának visz- sza kell lépnie a nemzet­közi pénzügyi szervezetek­be: a világbankba és a nemzetközi valutaalapba, amelyekből 1964-ben vált ki. Sukamo elnök hétfőn es­te fogadta Nasution tábor­nokot, az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés elnökét, akit fél éve -váltott le a hadügyminisztert tisztség­ről és azóta állítólag nem is találkoztak. Nasution a megbeszélés után kijelen­tette, hogy a tanácskozás teljesen magánjellegű volt. Kedden reggel Sukamo az elnöki palotába összehívta a hat főnyi belső kabinet tagjait és a fegyvernemek főparancsnokait. A tanács­kozás témája nem ismere­tes. Ugyancsak kedden reggel jelentette a Reuter iroda, hogy az ideiglenes népi ta­nácskozó gyűlés jóváhagy­ta a kommunizmus, a mar­xizmus, leninizmus betiltá­sáról szóló határozati javas­latot. A baloldaltól meg­fosztott törvényhozó szerv emellett különbizottságot is létrehozott „Sukamo el­nök politikai tanításainak felülvizsgálása céljából”. A kongresszus azt is elhatá­rozta, hogy a bizottság ve­gye revizió alá az állampo­litika irányvonalát — amit Sukamo 1961-ben még úgy határozott meg, hogy In­donézia a szocializmust építi, imperialista- és gyar­matosítás ellenes politikát követ és segít más orszá­goknak függetlenségük ki­vívásában. Külpolitikai té­ren — ugyancsak a Reuter jelentése szerint — az ide­iglenes népi tanácskozó gyűlés az országok közötti barátságért, elsősorban a jószomszédi viszonyért száll síkra, ami Malaysiára vo­natkozó utalásként is te­kinthető. Az ázsiaiak oldják meg egymás között problé­máikat — hangzik a hatá­rozat, amely ezután köve­teli a délkelet-ázsiai kato­nai támaszpontok felszámo­lását és a vietnami háború ügyének haladéktalan meg­oldását. A kongresszus megbélyegezte a külföldi beavatkozást Vietnamban. A gyűlés emellett elhatá­rozta, hogy fel kell szá­molni Indonézia és Kína egykori együttműködésének politikáját. A Reuter jelentésből nem tűnik ki, hogy a fenti dön­téseket milyen formában szavazta meg a legfőbb in­donéz törvényhozó szerv, amely mind ez ideig zárt' ajtók mögött, bizottságok­ban folytatta munkáját, és a plenáris záróülésre tud­valevőleg még nem is ke­rült sor. Havannából érekezett Reuter-jelentés szerint Ha- nafi Indonézia kubai nagy­követe, akit Malik külügy­miniszter nemrég megfosz­tott tisztségétől, hétfőn nyi­latkozatot tett közzé: ér­vénytelennek nevezte Ma­iik elhatározását mindad­dig, amíg azt Sukarno nem szentesíti. Az ideiglenes népi ta­nácskozó gyűlés döntése értelmében két éven belül — vagyis legkésőbb 1968. július 5-ig bezárólag — ál­talános választásokat kell rendezni. A 6000 katona által körülvett kongresz- szus nem jelölt ki a!elnö­köt Sukamo mellé, de Su­harto tábornokot, a hata­lom tényleges birtokosát, „ügyvezető alelnökké” ne­vezte ki azzal a feladattal, hogy Sukamo helyére áll­jon, ha az elnök valami­lyen oknál fogva nem tud­ná betölteni tisztségét. Az élethossziglan neki­adományozott elnöki címtől Sukarnót a törvényhozás megfosztotta, az elnöki tisztséget és „a forradalom nagy, vezére” címet azon­ban egyelőre megtarthatja. A gyűlés felszólítja Sukar­nót, hogy Suharto táborno­kot bízza meg: augusztus 17-ig Indonézia nemzeti ünnepéig, állítsa össze a szakértőkből álló új kabi­netet. Suhartónak és Su- kamónak — a döntés sze­rint — konzultálniok kell a kormány összetételéről. A Reuter-iroda ismerteti a kongresszusi határozatok további részleteit: a tör­vényhozás „aktív, függet­len beavatkozástól mentes Humberto Castello Branco brazil köztársasági elnök hétfőn este tíz esztendőre megfosztott politikai jogai­tól 26 állami képviselőt (nem szövetségi parlamenti tag), 15 más funkciót nem gyakorló politikust, egy ál­lami pótképviselőt, egy vá­rosi tanácsnokot, három polgármestert és egy had­bírót. Az AP jelentése sze­rint Branco azért folyamo­dott ehhez a lépéshez, hogy biztosítsa a kormány je­löltjeinek győzelmét a szep­tember 3-án esedékes kor­mán vzóválasztásokon. Az el­lenzékben lévő brazil demo­kratikus mozgalom párt fő­Ongania tábornok, a puccs révén hatalomra ke­rült új argentin elnök Ni- canor Costa Mendez jo­gászprofesszort jelölte kor­mányába külügyminiszter­nek. Mendez legutóbb Ar­gentína chilei nagykövete volt. Az AFP jelentése szerint a múlt hét végén a rendőr­ség a különböző politikai pártok körülbelül 300 hiva­tali helyiségét vizsgálta át és zárta le Buenos Aires­ben és az ország többi ré­szén. A nagyszabású rend­őrakció többnyire csak üres párthelyiségekben titkára Brasíliában közölte: a kongresszust valószínű­leg összehívják az elnöki intézkedés megvitatására. * Hétfőn elkészítette és a főügyész elé terjesztette beszámolóját az a különle­ges brazil katonai bizott­ság, amely „felforgató te­vékenységet folytató sze­mélyek” ügyében folytatott vizsgálatot. Kubitschek, Quadros és Goulart volt elnökök mellett, a mintegy 50 vádlott listáján szere­pelnek többek között Ar- raes és Brizolla volt kor­mányzók is. ment végbe, az egyetlen kivétel — mint az AFP tu­dósítója közli — a kom­munista párt székháza volt, ahol nagymennyiségű nyomdai terméket foglal­tak le. Az új kormány zárolta a politikai pártok bankbeté­téit. Az Illia-féle népi ra­dikális párt egyik funkcio­náriusa a napokban na­gyobb összeg felvételét je­lentette be, a banktisztvi­selők azonban megtagad­ták a pénz kifizetését azzal az indokkal, hogy a kor­mány feloszlatta a politikai pártokat. Bezárták a politikai pártok helyiségeit Argentínában iiiüriiik Má&$&if Tiafo'ések vüáfawto Valóságos felbolygatott méhkasra emlékeztet az óváros-rész Hanoiban. ( A parányi műhelyekkel és apró üzletekkel szegélye­zett szűk sikátorokon egy­mást érik a kerékpárok, ta­ligák, vagy a házi ingósá­gokkal megrakott teher­autók. Tömegesen evakuál­ják a város lakosságát. A hanoiak kitelepítése tulaj­donképpen már tavaly áp­rilisban megkezdődött, ami­kor először vetődött fel az amerikai bombatámadások veszélye. Az általános isko­lák és főiskolák egy részét és néhány közhivatalt ki­telepítettek a dzsungelekbe. A rendelet értelmében csak azok maradhatnak Hanoiban, akik közvetlenül részt vesznek a termelő- munkában, vagy tagjai a légvédelmi alakulatoknak. Az Egyesült Államokban hétfőn ünnepelték a füg­getlenségi nyilatkozat elfo­gadásának 190. évforduló­ját. Az ország nemzeti ün­nepén, mind az Egyesült Államokban, mind külföl­dön az amerikai nagykö­vetségek előtt összegyűltek a tüntetők, hogy tiltakozza­nak az amerikaiak vietna­mi háborúja ellen és támo­gatásukról biztosítsák a harcoló vietnami népet. Philadelphiában az épü­let előtt, ahol 190 évvel ez­előtt ünnepélyesen kikiál­tották az amerikai nép függetlenségét, George Ball külügyminiszterhelyettes mondott beszédet és meg­kísérelte, hogy megvédel­mezze az amerikai kormány vietnami politikáját. Ball beszéde közben mintegy félezer békeharcos tüntetett a téren. A rend­őrség 37 személyt őrizetbe vett. Párizsban az Egyesült Államok nagykövetsége előtt több mint ezer ember tüntetett a háború ellen. A tüntetőket egy saigoni fcud- hista szerzetes vezette. A résztvevőkhöz a Párizsban élő amerikaiak közül is többszázan csatlakoztak. Londonban a Grósvenor Square, ahol az Egyesült Államok nagykövetségének épülete áll, az utóbbi na­pokban állandó tüntetések színhelye. Hétfőn az ame­rikai nemzeti ünnep alkal­mából újabb gyűlésre ke­rült sor. A tüntetők köve­telték, hogy a Wilson-kor- mány hagyjon fel az Egye­sült Államok imperialista politikájának támogatásá­val. Tokióban, a Mijakó-szál- ló előtt, ahol a Japánban tartózkodó Dean Rusk amerikai külügyminiszter megszállt, diákok, munká­sok tüntettek az amerikai politika ellen. A rend fenn­tartására több, mint két­ezer rendőrt vezényeltek ki. Tüntetések voltak Nyu­gatnémetország több nagy városában is, valamint a svéd, a norvég és az izlandi fővárosban. Amerikai óriásrakéta Az Amerkaj Űrhajózási Hivatal bejelentette, hogy kedden délelőtt — magyar idő szerint röviddel 15 óra előtt — földkörüli pályára lőttek fel egy Satumus—1 típusú óriásrakétát. A kétlépcsős rakéta má­sodik fokozata, amelynek hossza egy 17 emeletes la­kóház magasságának felel meg és 29 tonnát nyom, a Föld felszínétől számított mintegy 190 kilométeres magasságban kernig boly­gónk körül. Az amerikaiak által ed­dig fellőtt legnagyobb ra­kéta feladata, hogy segítsé­gével megállapítsák az üzemanyagként használt cseppfolyós hidrogén visel­kedését a súlytalanság ál­lapotában. Barrientos győzött Bolíviában René Barrientos tábor­nok, a távozó, junta jelölt­je, a Bolíviai Forradalmi Front Pártja színeiben könnyen nyerte a vasárna­pi választásokat. Pártjára 179 ezer szavazat esett, míg az engedélyezett ellen­zék jelöltjei együttesen 130 ezer szavazatot kaptak. Barrientos és a vele egy listán indult Luis Adolfo Siles alelnökj elölt, vala­mint a 129 főnyi kongresz- szus augusztus 6-án teszi le a hivatali esküt és ezzel felváltja a katonai juntát, amely 1964. november 4-e, Estenssoro elnök megbuk­tatása óta rendeleti úton kormányzott. v i A szovjet—francia párbeszéd A legmagasabb szin­tű szovjet—francia találko­zó utolsó napján De Gaulle megkoszorúzta a Norman- die-Nyeman világháborús légiezred emléktábláját, a szovjet—francia antifasisz­ta együttműködés jelképé\ De Gaulle látogatása azon­ban több mint szimbólum. A tábornok „Le rang” cí­mű emlékiratában lényegi­leg azzal foglalkozott: ho­gyan szerzi vissza Francia- ország a világháborúban megtépázott rangját. Az egyik fejezetben pedig De Gaulle leírja, első látogatá­sát a Szovjetunióban, 1944 novemberében. A képzelet­társítás kézenfekvő. Nem kérdéses^ hogy napjainkban is Franciaország rangját a nemzetközi politika színte­rén elsősorban a szorosabb szovjet—francia együttmű­ködés biztosíthatja. Bizonyára olvasóink kö­zül is sokan látták és hal­lották a Francia Köztársa­ság elnökét, amikor a moszkvai televízióban be­szélt. A francia szöveg után néhány gondolatot orosz nyelven mondott eL Ez is több volt, mint gesztus, nyilván arra célzott, hogy a nemzetközi kibontakozás egyik alaptétele, hogy a franciák és a Szovjetunió népei „megértsék” egymást. Ahogy ő fogalmazta: „El­sősorban arról van szó, hogy előbbre kell vinni kölcsönös kapcsolataink fejlődését, minden téren meg kell sokszorozni a ta­pasztalatcserét. Arról is sző van, hogy fokozatosan meg­valósítsuk egész Európában az enyhülést, az egyetértést és az együttműködést-.-” Politikai alaptétel hogy a tárgyalások köz­pontjában főként Európa állott. Az európai biztonság kérdését a szovjet diplomá­cia az utóbbi időben egy­re inkább tevékenységének előterébe állította. így az is magától értetődő, hogy a Kreml palotában a szov­jet és francia vezetők né­zetazonosságra jutottak: az európai biztonság napi­rendre tűzését a földré­szükön zajló események időszerűvé és jogossá te­szik. Ezzel kapcsolatban reálisan értékelte a leg­több francia lap a tárgyalá­sokat. A Paris-Jour leszö­gezte: „A két ország kö­zötti megállapodások poli­tikai jelentősége meghalad­ja azt is, amit az egyez­mények szövege rögzít. A világot megosztó, sokszor tragikus nehézségek köze­pette a Szovjetunió és Franciaország együttműkö­dése a béke fontos ténye­zője.” Az Humandte kieme­li: „Az erurópai kérdések békés rendezésében a Szov­jetunió és Franciaország együttműködése a béke fontos tényezője.” Realitásokról szól­tunk, Ezzel kapcsolatban még hangsúlyoznunk kell. igen nagy a jelentősége an­nak. hogy Franciaország az első olyan nyugati ál­lam, amellyel a Szovjet­unió az európai kérdések­ről rendszeres konzultációs kapcsolatokat teremt. Ami­kor például néhány hó­nappal ezelőtt Wilson an­gol miniszterelnök Moszk­vában járt, ő is felajánlot­ta az állandó konzultációs kapcsolatban. Ezt az indít­ványát nem fogadták el, mert Anglia az Egyesült Álla­mokhoz való túlságos kö­töttsége miatt pillanatnyi­lag nem igen „tárgyalóké­pes”. Viszont Franciaor­szággal létrejött a kapcso­lat, mert egyes kérdések­ben a nézetek hasonlósága erre jó alapokat ad. Ennél a kérdésnél elsősorban arra kell utalnunk, hogy az eu­rópai biztonság problémá­ját Franciaország- és a Szovjetunió egyaránt a kontinensen belül kívánja megoldani. A tengerentúli szárazföldet, az Egyesült Államokat távol akarja tartani az európai ügyektől. Meg kell említenünk a két ország álláspontját a né­met kérdésben. Igen fon­tos, hogy De Gaulle az el­ső nyugati államférfi, aki a mai német határokat, az Odera-Neisse vonalat vég­legesnek tekinti, bár tény. hogy ennél tovább nem ment el, nem vitte tovább a konzekvenciákat, ami el­sősorban az NDK elismeré­sét jelentené. Mindez arra utal, hogy sok olyan kér­dés van, amelyben néhol azonos, néhol egymáshoz közeli a francia és a szov­jet álláspont, de akad olyan kérdéscsoport is. ahol a nézetek különbözőek. Az események viszont azt tük­rözik, hogy a Szovjetunió és Franciaország között el­sősorban azoknak a kérdé­seiknek vizsgálata került előtérbe, amelyeknél egye­zés található. A szovjet—francia közös nyilatkozatban szó esett a délkelet-ázsiai helyzetről is. Leszögezték: a két kor­mány továbbra is úgy véle­kedik. hogy a kiutat az 1954. évi genfi egyezmé­nyek alapján történő ren­dezés jelentené. Ez a meg­egyezés mindenfajta kül­földi beavatkozást kizár Vietnamban. Ez a megál­lapítás napjainkban külö­nösen aktuális, hiszen a Vietnami , Demokratikus Köztársaság fővárosa >ellen intézett bombatámadások pontosan jelzik a háború kiterjesztésének irányát és jellegét A közös nyilatko­zat diplomáciai megfogal­mazása is utal arra, hogy az Egyesült Államok leg­újabb délkelet-ázsiai bűn­cselekményeit világszerte elítéli minden józanul és tisztességesen gondolkodó ember. Az őszinte és nyílt szovjet—francia párbeszéd véget ért A Kremlben adott fogadáson a szovjet kormányfő hangsúlyozta: „De Gaulle látogatása új oldalt nyitott a szovjet— francia kapcsolatok törté­netében. A szovjet emberek úgy üdvözölték a francia elnököt, mint tekintélyes és reálisan gondolkodó állam­férfit, aki híve a béke és a nemzetközi biztonság sza­vatolásának.” Mindkét nép. az európai biztonság és az általános kibontakozás ér­dekeit szolgálná, ha a jó kezdeményezést, az „új la­pot” további hasznos „fe­jezeteik” követnék. Minden­esetre, a szovjet—francia tanácskozások eredménye jelentős a békés egymás­melleit élés útján. Fon­tos útjelző, amely egy reá­lis politika nagy életerejét bizonyítja. Sümegi Endre )

Next

/
Oldalképek
Tartalom