Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-29 / 178. szám
ii&e július 29. SZOLNOK MEGTEl NÉPLAP 2 Eszperantó viláqkonoresszus Az Eszperantó Világ- kongresszus szervező, irányító és tájékoztató szolgálatának valamennyi határállomással közvetlen telefonvonala van, így a vendégeket hozó vonatokról azonnal befut a jelentés a fővárosi központba: melyik pályaudvarra, hányán érkeznek küldöttek. A vasutas eszperantisták külföldről jövő társaikat a vonatnál fogadják. Az érkezők nyomban megkapják kongresszusi irataikat, s a programjegyzéket. Tizenkét helyiségben zajlanak majd a MÉMOSZ- ban a különféle tanácskozások, rendezvények. w TT# rr 1/^1^ • I ^ Lj imtvelodesi feaz — re r T3 uj évad »5Jogtudomány“ a cigánysoron — Jisenotévesch kluhja A tiszafüredi járási művelődési házat milliós költséggel felújítják az idén. Az eddigiekhez képest ösz- szehasonlíthaitatlanul jobb körülmények között dolgozhatnak benne a népművelők. A nagyterem mellett három klubszoba is rendelkezésükre áll majd. Mivel a felújítással a népművelési idény kezdetére végeznek az építők, a tervek az új lehetőségekhez igazodnak majd. Igaz, a művelődési ház tervét csak szeptemberre kell elkészíteni, de kimunkálásán már munkálkodnak, mert az űj évad előkészítése idején segítséget akarnak adni a községi kultúrotthonok vezetőinek. A járási művelődési ház munkatársai a minél intenzívebb klubélet kialakítása" ra törekednek. Ennek érdekében — otthont nyújtva azoknak — szorosabbra fűzik kapcsolatukat a nőtanáccsal és a háziipari szövetkezet KlSZ-szervezeté- vel. A fiatalok klubfoglalkozásainak programját kívánságuknak megfelelően dolgozzák ki. Az Alvégen — ahol főleg cigányok laknak — tavaly filmvetítéssel egybekötött egészségügyi előadásokat tartottak. Most arra gondoltak, hogy ,.jogi” előadá-- sokat tartanak számukra, eligazítva őket a mindennapi gyakorlatban sűrűn előforduló SZTK, adó és egyéb ügyek intézéséről. S természetesen filmet is vetítenek számukra rendsze„Én az életben mindenből mindig kimaradtam" Mikor találkoztunk először? Akkor-e, amikor egy asszonygyűlésen felszólalt? Vagy akkor, amikor népi ellenőrzésen volt az egyik vállalatnál? Talán akkor beszéltünk egymással, amikor meglátogattam a szolnoki cukorgyár üzemorvosi rendelőjét? Azt hiszem, nem ez a lényeges. Számomra az a fontos, hogy ismét megismertem egy nőt, aki egyszerűségével, becsületességével. szűnni nem akaró hittel végzi, látszólag nagyon is egyszerű munkáját. Legutóbbi találkozásunkkor ezt mondtam neki: i,Mesélj magadról, az élesedről. Miért maradtál egyedül?” — Nem vagyok egyedül — válaszolta. — Hisz velem van Gyurika, a bátyám kisfia. Én nevelem már öt éve, s talán mind- öröíkre velem marad. A családban valahogy én lettem az, akinek mindenféle gondjukat, panaszukat elmondják, akitől segítséget várnak. Azt hiszem, minden családban van egy valaki ilyen. Nos nálunk én vagyok. Már kislány koromban így volt. Kislánykorában! Nehéz évek voltak azok a Feitel család számára, amikor Erzsi kisleány volt. Igaz, a következők sem voltak könnyebbek. Apja mérleglakatos volt Szolnokon, a MÁV-műhely- ben. Már négy szelet kenyérrel kellett többet vágnia az apának, amikor elvették tőle a munkához való jogát. (Erzsi pár hónappal ezelőtt találta meg a papírt, mely 1919 őszén hivatalosan hírül adta: letartóztatásának oka: kommunista, lázadásban való részvétel.) Az anyja akkor munkát vállalt egy vásározó szabónál — pantallókat varrt. Abból élték ők öten, meg anyjának nővére három gyermekével. Hisz annak urát is börtönbe zárták. Gondolhatott-e ilyen körülmények között Erzsi arra, hogy továbbtanul? Nem. Illetve tanult ő. Ott görnyedt ezután a varrógép mellett. Kiszabadulása után apja sokáig nem kapott munkát, míg végül felvették a szolnoki cukorgyárba. Ott dolgozott az öreg Feitél ezután. élete végéig. Erzsi ezekről az esztendőkről ne.., sokat mond: a szegénység, a nélkülözés mindenütt, mindig, egyformán szürkére festi az életet. És a szürkét felváltotta a fekete szín, a háború színe, a pusztulás jelképe. Egy ausztriai lágerbe deportálták őket Már közeledett a front, amikor néhány tábori csendőr kíséretében, gyalogosan — mint egy birkanyájat — Linz félé hajtották Őket Volt velük néhány szolnoki család, meg kunhegyesiek is — Erzsi még ma is személyesen jól emlékezik valamennyiükre. Milyen volt akkor a linzi országút? Tele menekülőkkel, fejvesztve rohanó gépkocsikkal, gyalogosan hatjait cipelő emberekkel, síró gyerekekkel, felnőtték jajveszékelésével. Egy-egy bombatámadás után — vagy csak unalmát űző géppuskás, miután repülőgépből végigpásztázott az úton — csend lett egy rövid időre. De jöttek újabb menekülték, újabb rohanók, vagv vánszorgók. Erzsdék a vánszorgók között voltak. Ekkor döntött úgy Erzsi: lemaradnak a csoporttól. Majd este, amikor kevésbé veszik észre őket... Egy hegji falucskában találtak menedéket, egy szénapajtában. Éhesek voltak, de már bizakodók: most már talán... egyszer hazaérünk. Május 9-e volt akkor, a megújhodás hónapja, amikor a szovjet csapatok felszabadították a felüt, s néhány napra ró, ők öten — bátyja valahol munkaszolgálatos volt — gyalogosan elindultak Magyarországra. S csak idehaza tudták meg, hogy lágertársaik soha nem érhettek haza: egy SS-osz- tag agyonlőtte őket Linz mellett, egy iskolában. Csupán egy kisfiú menekült meg. Az hozta a hirt Itthon! Hogyan kezdték az életet itthon, újra elölről? Sokan voltunk, kik a Feitel családdal együtt küzdöttük végig az inflációt, kik velük együtt kezdtünk el újra élni; Erzsi itthon ismét tovább varrt. Apja hívta: lépjen be a pártba. Ö csak a fejét rázta: „Még nem. Látok ott néhány olyan embert, akinek azelőtt zöld zászló volt a kéz ben”. Sokat vitatkoztak vele emiatt. A nőmozgalomba azonban kezdettől bekapcsolódott. Iskolára is küldték, majd az MNDSZ városi titkára lett. Igaz, rövid időre vállalta; mert: — Akkor társadalmi munkában kellett csinálni. Nekem pedig kellett a pénz, hisz nem volt semmink. Dolgoznom kellett, hogy keressék. Aztán anyám is beteg lett... Párttag? Később beléptem a pártba, s tagja vagyok ma is. Hogyan lett üzemi ápolónő a kis fehérnemű varróból? Épített a gyár egy egészségházat, s őt megbízták a gondnoki munkával. Aztán, hogy orvos is került a rendelőhöz, ő megszerezte az üzemápolói oklevelet. Anyja meghalt, reá maradt a család gondja. Más tragédia is történt a családban: bátyja felesége tízévi betegség után öngyilkos lett. Két kisfiút hagyott maga után. Akkor vállalta Erzsi, a kisebbik, Gyurika nevelését. Aztán apja is elhagyta, immáron örökre. Nővérei és húga férjhez ment, bátyja Pesten él. Ö kettesben maradt a kisfiúval. De nyáron, a nagymama helyett őt látogatja apjának, anyjának hat unokája, két dédunokája. És hozzá jönnek haza a testvérei. Ö, igen. Erzsinek is voltak valamikor álmai, vágyai. ö is vágyott a boldogságra, férjre, gyerekre. — Valahogy kimaradtam. Tudod, én az életben mindenből, valahogy mindig kimaradtam. A jóból is, a nagyon rosszból is. És most itt vagyok őszien, ötvenhét évesen. Olyan gyorsan múlt él az életem, hogy észre se vettem. Varga Viktória résén, mert annak mindig osztatlan sikere van. Az utóbbi népművelési évadiban 194 ismeretterjesztő előadást tartottak a járási művelődési ház szervezésében. Az idén sem akarják alább adni. A termelőszövetkezetekben a korszerű termelési módszerek terjesztését kívánják mindenekelőtt segíteni. A Szabad Föld Tsz-ben ezért szeretnének tsz-akadémiát szervezni. Annak foglalkozásain az öntözéses zöldségtermesztéssel ismerkednének a hallgatók. Két másik termelőszövetkezetben főleg mezőgazdasági témájú vetítéssorozatot terveznek. Szóbakerült az is, hogy a téglagyárban is szervezzenek egy filmvetítéssel egybekapcsolt előadás-sorozatot. Ez a hely távol esik a község központjától és sokan lóiknak ott A népművelők számára „szűz” területet jelent az a környék, érdemes volna elképzelésüket valóra váltaniA következő népművelési évad programjának végleges kidolgozása előtt a művelődési ház munkatársai több emberrel tanácskoznak még, — így például a tömegszervezetek vezetőivel. Azok véleményének meghallgatásával lesz teljes a programtervezet, s annak valóraváltása során — remélhetőleg — a munka is. (S. B.) Kelfa lakótelepet tártak fel Szolnokon Szép sikerrel zárultak a Damjanich múzeum Szolnok iparnegyedében folytatott ásatásai. A Tiszamenti Vegyiművek közelében Selmeczy László muzeológus vezetésével egy 2300 éves kelta települést tártak fel. Szolnok paleolitikum- tól kezdve forgalmas tiszai átkelőhely volt. Megfordult itt minden Alföldön élő nép. Most a kelta emlékek feltárásával teljessé vált a valamikor Síoltok területén letelepedett népek sorsa. Az ősi település földbe vájt házakból, úgynevezett lakógödrökből áll. A népvándorláskor egy későbbi népe, az avarok a kelta telep helyére temetkeztek. Az ugyancsak most feltárt 1200 éves, északkeletdélnyugat tájolású avar temető érdekessége, hogy a férfi sírok mindegyikében egy-egy vaskést találtak. Cikkünk nyomán Levél Karcagra eg\§ erős embernek című április 30-i írásunk bírálta a karcagi tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetőjét, mert a tőle információt kérő két újságíróval — a Magyar Távirati Iroda Szolnok megyei kirendeltségének vezetőjével és a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának riporterével — minősíthetetlenül viselkedett. Elmesélte nekik a jelenlévő két tsz elnök és egy tsz-f őagronómus előtt, milyen „fogadtatásban” részesítette két másik újságíró kollegájukat, majd véleményét drasztikus és tömör megfogalmazásban a sajtó munkatársaira általánosítva úgy összegezte, aminek eléggé el nem ítélhető és sértő voltához kétség nem fér. Értesítette Böjti János, a karcagi tanács vb-elnöke szerkesztőségünket arról, hogy a cikkel kapcsolatban vizsgálatot indított, melynek eredményeként megállapította, hogy az abban foglaltak többsége — bár a cikk nem mentes a túlzásoktól — igaz, és megtörtént. A tanács mezőgazdasági osztályának vezetője megengedhetetlen magatartást tanúsított az MTI szolnoki kirendeltségének vezetője, valamint a szolnoki rádió riportere iránt. Nem bizonyosodott be azonban a cikknek az a kitétele, hogy a mezőgazda- sági osztáljrvezető egy nap alatt négy újságírót „rúgott ki”, bár az esetben szereplőket az írás szerint is „csak szavakkal rúgta ki”. Az égjük eset, amelyet a cikk aznap délelőttiére rögzít, három évvel ezelőtt történt, más formában, kirúgásról nem volt szó. Az újságíró társadalmat sértő kijelentés, vélemény elhangzott. A történtek ellenére az információt az újságírók megkapták, — bár a normális, megszokott gyakorlattól eltérően — így a mezőgazdasági osztály vezetője nem sértette meg a párt tájékoztatási határozatát. A fentiek alapján Czi- nege Józsefet, a városi tanács vb mezőgazdasági osztályvezetőjét a végrehajtó bizottság elnöke felelősségre vonta és fegyelmi büntetésben részesítette, mert tanácsi vezetőhöz méltatlan magatartást tanúsított A tavalyinál öfven százalékkal több növényvédőszert hasináltak fel az országban Csütörtökön a megyei növényvédő-állomások igazgatóinak és főagronómusai- nak a Földművelésügyi Minisztériumban rendezett tanácskozásán megvitatták az idei növényvédelem Időszerű szervezeti problémáit, az elmúlt félévi munka mérlegét és a tennivalókat. Nagy Bálint, az Országos növényvédelmi szolgálat vezetője közölte, hogy az idei növényvédelmi munkák az elmúlt évekénél általában jobb eredményt hoztak. A növénjrvédőszer- felhasználásban — a korábbinál nagyobb szakszerűséggel — már májusban elérték a tavalyi évvégi szintet és jelenleg a múlt évi teljes felhasználásnak más- félszeresénél tartanak. Ennek megfelelően a szőlőkben és a gyümölcsösökben csaknem mindenütt sikerült meggátolni a gomba- és rovarkártevők elszaporodását. A peronoszpóra és lisztharmat-veszély most, a július végi párás és meleg időben fokozódik, tehát a növényvédőknek továbbra is résen kell lenniök, hogy baj ne érje a már betakarításra váró termést. A védekezés hiányosságai közöt említette meg az .előadó, hogy a tiszántúli megyékben erős dohánype- roronoszpóra fertőzést észleltek és az ország más tájain is találtak már fertőző gócokat. A tanácskozáson megvitatták a növényvédelmi szolgálat tervezett szervezeti változásait. BAKAIn L tJOS; LURKÓK Már ebéd óta ott leselkedtek az udvar hátuljában, mely közvetlenül a patakra nézett. Ormótlan, sötét udvara volt a bérháznak, kietlen, mint a kitakarított nyári pince; zöldet csak cserépbem láthatott ott az ember, esetleg egy-két erkélyen virított leánder, ládában, de azok is kókadoztak már. — És ha estig se jön? — türelmetlenkedett a legkisebb, szőke buksija ott lapult két társa mögött. — Jön! — bizonygatta egyre a nyurga, s a harmadikra hunyorgott bíztatóan. — Tegnap is jött, meg tegnapelőtt, meg azelőtt, fogott is egy verebet... — megérintette a mereven figyelő harmadikat. — E1 találod véteni... Engedd nekem... A harmadik ingatta a fejét, nem szólt, minden figyelmét az eresz és a csatorna ellenőrzésére összpontosította. — De, ha mégse jönne, mondjuk... — hozakodott elő kételyeivel a legkisebb. — Maradj már csendben! — sziszegte a harmadik, termetre a középső, zömökebb és akaratosabbnak látszott társainál. — Még elriasztod... Megnyugodtak. Egy ideig csendben varakoztak; tekintetüket a csatornára függesztették, mely megfeketedett italaié tőt zárt le, hogy függőleges útjára indítsa a szürke, egysíkú falakat. Csupán az ablakok élénkítették meg, és az ablakokon kilengő fehér és színes függönyök. Nyár végi csönd volt, meleggel, esőszagú szellővel, s a légben — valahol a mezőkön — talán már útrakeltek az ökörnyálak. E természetes csöndet csupán a negyedik emeleti ablakból előbukkanó szócsata zavarta, mely a fehér csipke- függönnyel együtt kilibbent a zavaros vizű kanálisra... — Semmit se bizonyít? — kíméletlenül csípős, női hang kérdezett. — Semmit! — ez meg egy mély bariton volt. — Rosszindulatból tette valaki... Irigyelték a boldogságunkat. A nő élesen és keserűen nevetett. — Boldogság?... A férj pisszegett. — Az egész város meghalljál A nő sikongott. — Nem érdekel... Tudja meg mindenki, hogy milyen vagy. Képmutató... Én bolond. Nem hittem senkinek... Pedig mondták, hogy megcsalsz. — Egy levél semmit sem bizonyíthat — dörögte a férfi, hangjára felriadtak a csatornán tollászkodó lusta verebek. — Teszem azt... ha én most leülök és írok egy levelet... mondjuk Kovácsnénak... Igen, a Kovácsnénak. De Írhatnék Palotainénak, vagy Szabónénak, mindegy. Megírnám, hoy a férje ezzel, meg azzal... Persze, elhinnék. És kész volna a botrány... Mert tanuld meg fiacskám, hogy az emberek a rosszat hamarabb elhiszik, mint a jót. A nő újra csak sírt. — Ilyen betűket csak nő ír le... És ilyen mondatot is... „Édesem, harmadik napja nem kerestél...” A verebek újra nyugtalankodni kezdtek, aztán mégis megnyugodtak, tovább sütkéreztek a napon. — Becsületemre, hogy nem igaz — könyörgött a bariton. •— No! Csillapodj már... Itt szakadjon rám a... a csillár, ha igaz! Igen, szakadjon ram a csillár, ha... Ebben a pillanatban egy tarka kandúr kúszott a csatornára, a lusta verebek egyike kétségbeesetten csir- pegett, a harmadik fiú kezében megfeszült a csúzli... A csillár két ága darabokban hullott a szőnyegre. A nő sikoltott, a férfi pedig dermedten várta az ismeretlen hatalom további büntetését, amiért kételkedett hatáskörében és átkot kért tőle magára, A három lurkó utcákon át futott, futott. A dombnak induló hajlatok egyikében megpihentek. A hosszabbik sokáig simogatta szöghaját, aztán megszólalt. — Mondtam, hogy add ide nekem... Én nem hibáztam volna, tudom. A harmadik, termetre a középső, szégyenkezve hallgatott. — Holnap aligha jön el a kandúr — mondta szomorúan a lej- kisebb, aki mindig kételkedett.
