Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
HŰM jéthw n. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 Ordögszakadék Latin-amerikai elbeszélések inkább kínhaJált bal, mint- semhogy elárulná telkelő Fellendült a 1 IT országjárás megyénkben Latin-Amerika népéről általában csak annyit tud az átlagos műveltségű olvasd, hogy kétszázmilliós népessége részint az egykori spanyol és portugál gyarmatosítók, részint az őslakó indiánok és a közé- bűik telepített néger rabszolgák utódaiból került ki, de szép számmal vannak íéivérek: meszticek & mulattok is, akiknek jó része vagy rendőr, vagy munkahajcsár... Ez a könyv többet mond el nekünk Latin-Am erikáié 1, mint amennyit nem egy tudományos műből meríthetnénk. Hősei javarészben a faji megkülönböztetés és a gazdasági elnyomás kettős terhét viselő indiánok, akik csodálatos önuralommal tűrik megaláztatásukat, de alkalom adtán bátran és fölemelt fejjel néznek szembe zsarnokaikkal, sőt készek vállalni a biztos halált is, csupán azért, hogy bármilyen rövid ideig is élvezhessék a szabadságot. Számukra a civilizáció nem jelent mást, mint törvénnyel szentesített jogtalanságot, s a keresztség csak ősi babonáiknak újabb, ijesztő félelmetessé- gét. Ezek a nyílt, becsületes és szeretetreméltó emberek nem akarnak mást, csak békében élni azon a talpalatnyi földön, amelynek ősi jogon birtokosai. Hősök, de nem azért, mert rendkívüli tettekre születtek, hanem mert olyan helyzetbe kerültek, amelyben már nincs mit veszteniük többé. Ilyen hős az a fiú, aki társait, ilyen az az anya is, aki nem nyugszik addig, amíg fia gyilkosát meg nem találja, hős a „Rókák”, a még szabadon élő indián törzs utolsó vezére, aki, miután nem tudja megakadályozni, hogy az erdőirtók, az általa totemként tisztelt „harangfát” a „civilizáció” nevében kivágják, együtt pusztul el a kivégzett fával. De hős az a guatemalai turista-vezető is, aki azzal bosszulja meg az amerikai repülő terror- bombázását, hogy a huszonkilenc amerikai turistát szállító autóbuszt, a számára is biztos halált jelentő szakadékba vezeti. Folytathatnánk még tovább a felsorolást, de azt sem hallgathatjuk el, hogy ahol hősök vannak, ott szükségképpen árulók is akadnak. Ez az oka annak, hogy a latin-amerikai elbeszélések többségükben tragikus hangvételűek, bár némelyikükben már kifejezésre jut a remény, hogy hamarosan eljön az a világ, amelyben megszűnik minden faji, társadalmi és gazdasági megkülönböztetés, s amely majd igazságot szolgáltat Latin-Amerika elnyomott népeinek. A gondosan válogatott elbeszéléseket — amelyeknek írói között olyan kiváló neveket találunk, mint Quiroga, Asturias, Púig, Ramos, Yanez, Rulfó és Fuentes — Váradi László kitűnő fordításában olvashatjuk. — (Kossuth Könyvkiadó). K. L. Az elmúlt tél évben számos autóbusz indult hazáink legszebb tájadra, hogy nagy élményben részesülhessenek pedagógusok, ktsz- és tsz-tagok. A szezon már januárban megindult egy mátraházi úttal, amelyen szolnoki pedagógusok vettek részt Az öcsödiek több napos országjárásukra 16 ezer forintot költöttek. Mezőtúron június elején a Táncsics fiataljai indultak országjárásra. A kengyeli Dózsa Tsz hetven fővel a Mátrába és a Bükkbe látogatott A törökszentmiklósi Rákóczi tagjai közül százhúszon BaMűvésztelepünk tehetséges fiatal alkotója kapott megbízatást az -ősszel Budapesten, a Nemzeti Galériában rendezendő művész- telepi kiállítás katalógusa címlapjának és plakátjának elkészítésére. A modem felfogású érdekes tervek elkészültek, a jövő héten Pogány 0. Gábor, a galéria főigazgatója, a kiállítás budapesti rendezője bírálja el a terveket A plalkátok há- romssán-nyomással készülnek. laton körüli úton vettek részt Összesen több mint ezren Járták az országot. Ebben a számban nincsenek benne azok az IBUSZ- túrák, amelyekre nem kértek a TTT-ta ország) áróe- vezetőt A TIT-nél újább három- négy túra előkészítése folyik. A jövő hónapban az örmény esi Űj Élet Tsz tagjai kétnapos kiránduláson tekintik meg a Mátrát és Budapestet ahol a hadtörténeti és mezőgazdasági múzeumba látogatnak el. A TIT a szolnoki helyőrségi klubbal közösen is tervez kirándulást uacsa ármány Különös szeretettel foglalkozik akisgrafikáit, elsősorban az ex- librisek készítésével. Ilyen jellegű művei számos kiállításon szerepeltek már. Most a Kisgrafikabarátolk köre ez évi illetménykötate- kérat megjeleintetl Gáesd összegyűjtött kisgra fikáit, amelyet az eredeti dúcnál nyomnak. A kötetet a kör Magyarországon és külföldöm élő tagjai egyaránt megkapják. Könnyű, vidám műsorok Többre ninee igényf (Tudósító Tiki ói) A motooid szabadtéri rinpad — feltehetően — azzal, a eéGal épült, hogy a kellemes nyári estéken tartalmas szórakozást nyújt- nd azoknak, akik erre # A színpad nyári műsoráról beszélgettünk Pázmány Kálmánnévai, a megyei művelődési ház helyettes igazgatójával. — Két alkalommal lesz nemzetközi gálaest, az első most 19-én, melyen többek között a Chekmates angol beat együttes is szerepel. A másodikon, melynek időpontját — a VB miatt — még ners rögzítettük, neves énekesek kíséretében lép színpadra a francia Pigalle együttes. — Az Országos Rendező Iroda balatoni körműsorát is láthatjuk majd, időpontja még bizonytalan. Augusztus 9-én a Tisza Tánc- együttes ad műsort, augusztus 21-én pedig az Integrál zenekar. A Szigligeti Színház Én és a kisöcsém című darabjával szeptember 4-én szerepel a szabadtéri színpadon. MŰSOROK KÍVÜL Fényes Szabolcs: DUNAPARTI RANDEVÚ — Tervezzük a központi vasutas szimfonikus zenekar meghívását egy estére. Sebestyén Éva, Bárány! T,ászló és Rózsa Sénflnr a ónrab egyik mulatságé* Menetében Minden kedden este 8 órától Ismeretterjesztő filmeket vetítünk. Egy-egy alkalommal négy-öt rövid- film szerepel a másfélórás, díjmentes műsorban. Nagyobb rendezvény tehát csak kéthetnként lesz. A művelődési ház dolgozói szerint ez így jó, nincs is többre igény. Kell ez a két hét, hogy a közönség „összejöjjön”. A rendezvények — egy kivételével — könnyű, vidám, túlnyomó- részt tánczenei műsorok, megfelelően annak, hogy nyár van és meleg, s hogy a közönségnek — elsősorban a fiataloknak — ez haU. De csak ez keU? VaVéget ért a hivatalos színházi szezon. A nyárral együtt beköszöntött az úgynevezett kulturális uborka- szezon, amely egyben a „haknik”, a szórakoztató vagy kevésbé szórakoztató műsorok aratási időszaka. Sajnos ilyenkor sok olyan ŐRI műsort is láthatunk, amelyeknek oroszlánrészük van abban, hogy a „hakni” fogalmának nagyon erős pejoratív csengése van. Ezek a műsorok túlbecsülve egy-egy neves művész közönségvonzó hatását, lebecsülik a vidéki közönség igényeit és még a kommersz szórakoztatásban is rosszat nyújtanak. Éppen ezért a nyári haknik sokszor nagyon is szürke egyhangúságában kellemes színfoltot jelent, a Szigligeti Színház művészeinek a hivatalos műsoron kívüli produkciója, — amelyet először kedden este mutattak be Mezőtúron. Fényes Szabolcs Duna ■ parti randevú című zenés vígjátéka kétségtelenül kommersz vígjáték, de igényes „tálalásban” kellemes nyári szórakozásnak bizonyult. A művészek érezhetően nem messziről jött idegenként „tisztelték” meg a közönséget, hanem régi ismerősként avatták a nézőtéren ülőket egy jókedvű nyári színházi este részeseivé Régi ismerősként, hiszen Hubay Anikót, Fehér Györgyit, Sebestyén Évát, Szekeres Ilonát. Baranyi Lász lót. Halász Lászlót. Rózsa Sándort és Tatár Endrét, akik Bor József rendezésében a Dunaparti randevú szerepeit játszották, »A* jól ismerték a mezőtúriak is és kedd esti fellépésüket méltán jutalmazták nagy tapssal. Fényes Szabolcs behízelgő muzsikája is ismerősen csengett a fülekben, és annak ellenére, hogy egy szál zongora sehogvsem pótolhatja a zenekar hatását, Nádor László kíséretével illuziókeltő tolmácsolásban hangzottak el a darab zenei betétei. És még egy megjegyzés: annak ellenére, hogy a labdarúgó VB televíziós közvetítése bizonyára nagy konkurenciát jelentett, a premier teltház előtt zajlott le, és úgy hisszük, a jelenlévők nem bánták meg, hogy a brazil—bolgár meccs helyett ezúttal a színházat választották. tt. G. „MIRŐL SZÓL A VITA V Szolnok megyei Népw " lapban vitát „robbantott" ki Bálint Sándor „Konkrétabban tanulmányozzuk a helyi tapasztalatokat!” című cikke. (1966. június 26.) A cikkíró szembeállítja az általános elvi tételeket a gyakorlat apró, mindennapi fényeivel. A „szem- beállítás”, helyesebben mondva az általános elvi kérdések és a társadalmi gyakorlat mindennapi fényeinek megfeleltetése fontos, nyugodtan mondhatjuk, hogy alapkövetelménye az elvi politikai irányítás hatékonyságának. Ez a megfeleltetés mind a társadalom vezetése, mind a társadalomkutatás számára a legnehezebb, nagy erőfeszítést követelő feladat: igényli egyrészt az erőteljes, konkrét társadalomkutatást (szociológiát) és igényli e kutatások eredményeinek az általános politikai és elvi tételekkel való összevetését. — (Nem szembeállítását!) Ezáltal az általános elvi tételek igazságát, érvényességét ellenőrizhetjük, az általános elvi tételeinket a gyakorlat igényeinek megfelelően továbbfejleszthetjük. Ez a társadalomkutatás egyik útja: a konkréttól az általános felé való mozgás. Azok azonban, akik már konkrét társadalomkutatással fogalkoztak, nagyon jól tudják, hogy a társadalmi tények. Jelenségek tömkelegének feltárása mennyire igényli az általános tételeket, mint amelyeknek ereje, erővonalai segítenek rendezni m tények tömegét. A tények így válnak hatékonnyá, bizonyító, vagy cáfoló erővé. „A tények, ha egészükben, összefüggésükben nézzük azokat, nemcsak makacs, hanem kétségtelenül bizonyító erejű dolgok is. A tények, ha kiragadjuk őket az egészből, összefüggésükből, ha töredékesek és önkényesek, nem tekinthetők többnek, mint puszta játéknak, vagy még ennél is rosszabbnak” (Lenin: Statisztika és szociológia, Lenin Művei, 23. kötet, Szikra 1951. 295. o.) Az előbbiek alapján mindaz az igény, mind az az értékelhető erőfeszítés, mely Bálint Sándor cikkében megtalálható, nem mond ellent dr. Ungor Tibor „Az osztályharc néhány időszerű kérdése” című írásának, (Szolnok megyei Néplap, 1966. .június 21.), hanem az abban kifejtett általános elvi tételek lebontása kísérlet a társadalmi tényekkel való összevetésre. A vitaindító cikk szerzője (B. S.) és a lap szerkesztősége is a vita ilyen indításával, öncélúan, a vita kedvéért szembeállítja a kettőt. A.fi, vitaindító cikk tartalmi gyengéit jól elemzi Császtvai István hozzászólásában („Kezdeményezés és felelősség” — Néplap 1966. július 3.). Ehhez csak annyit: a vitacikk tartalmi gyengéi az előbb felvetett szemléleti hibában gyökereznek. A vita „kimeríti” a szerzőt, elveszi a figyelmét saját tételeinek alaposabb kidolgozásától és több helyen a valóság felszíni jelenségeinek leírása, vagy elszigetelt, ötletszerű, önkényes felsorolása felé sodorja: „Ha rossz a gép, mellyel a napi munkájá1 végzi, ha alkatrész hiányában képtelenek azt megjavítani, ha sorban áll húsért és már neki nem jut, ha a drága tyúkot nem tudja megvenni, ha cipőjének gumitalpa a harmadik napi használat után leválik, ha fiát nem veszik fel ipari tanulónak, ha lemarad a buszról, mert már nem fér fel, ha a tisztviselő nem veszi észre, hogy belépett az irodába, ha tudomására jut, hogy a pedagógus megpofozla a fiát, vagy jobb jegyet adott, mint amiért a kis diák megdolgozott stb”. (Saját kiemelésem Sz. F.) Ezek a tények, bármilyen hosszan sorolnánk is még őket, nem bizonyítanak semmit, mert nem tárul fel összefüggésük a társadalmi viszonyok gyökereivel, a mélyebb és alapvetőbb összefüggésekkel. Ezekre a mélyebb összefüggésekre való figyelést a szerző „madártávlatból való szemlélet”-nek bélyegzi. (Nem használ ezzel a tudományos igényű társadalomkutatásnak, s a marxista szociológiának, amelyre hivatkozik.) fz a felszínen mozgó empirizmus különösen akkor válik károssá, amikor a politikai irányításban prakticista szemléletet követel: a szerző a felsőbb (jelen esetben megyei szintű) pártirányítás feladatát a valóság apró, mindennapi ügyei ezreivel való foglalkozásban látja Ahogyan a gazdaságirányítás (gazdasági mechanizmus) reformjának lényege abban van, hogy az optimális hatásfok érdekében az egyes kérdésekben azon a szinten történjen meg a döntéshozatal, ahol a leginkább érdekeltek az adott probléma megoldásában és a leginkább rendelkezésre állnak a döntéshez szükséges ismeretek — ez egyben az irányító apparátus különböző szintjei között kialakuló munkamegosztásnak is az alapját képezi — úgy a felsőbb szintű pártszerveknek az ő szintjükön jelentkező, legfontosabb kérdésekben kell alapos elemzések után döntéseket hozni és intézkedni. így a problémák gyökeréhez nyúlnak. — Az apró ügyekbe való folytonos beleavatkozás már csak azért ts káros lenne, mert ez állandóan megzavarná az alsóbb szervek munkáját, és tehetetlenné, önállótlanná tenné őket. A vitaindító cikk által felvetett igények valóban történelmi igények. Hozzátehetjük még, hogy az irányítás minden szintjén szükséges a mélyebb elemzés és az adott szinten jelentkező legfontosabb problémákra való koncentrálás, de téves és káros, amikor ezeket a különböző szinteken jelentkező problémákat a „vita” kedvéért szembeállítjuk, ahelyett, hogy összefüggésüket keresnénk. vita további egészséges menete is azon múlik, hogy sikerült-e ezt a közvetítettséget megtalálnunk: sikerül-e az élet által felvetett számtalan jelenséget úgy összegeznünk (elemeznünk, általánosítanunk, értékelnünk), hogy az így nyert következtetéseink hozzájáruljanak a felsőbb elvi-politikai irányítás tételeinek gazdagításához és azáltal az elvi» politikai munka ba^á'foi-ai. nak növeléséhez. Szász János a Népművelési Intéas* munkatársa lóban nem volna többre £ igény Szolnokon? r • T. P. i Katalógus címlapterv llletménykötet Gácsi Mihály munkái
