Szolnok Megyei Néplap, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
8 SZOLNOK MFGYF1 NÉPLAP 1386. július IT Mostanában történt • • Ö sszeszólalkozott a fö- agronómussal, és bizony durvább volt, mint ahogy az igazság és becsület megengedte volna. Most már érzi, tudja, bánja, de hiába. Eső után késő a köpönyeg. S ráadásul leváltották. A tehenészetből áttették a mezőgazdaságba. Kapálhatja a cukorrépát, de annak is a forgóját, ahol a gép kőkeménnyé ta- podta, vágta. Vagy villáz- hatja a szénát, rághatja a sárgarépát... De nem rágja. Ö nem úgy született, hogy hagyja magát. Most itt ül az állomás várótermében, várja a vicinálist és megy a városba. Vele aztán nem babrálnak ki... Tűnődik, gondolkozik, » néha vigyorgásra rándul a szája, kicsi híja, hogy el nem röhögi magát. Aztán nagyon is megkomolyodik. Talán mégse becsületes dolog, hogy egyszerűen csak úgy otthagy csapot, papot... Legalább a kicsi asszonykától elköszönhetett votlna! De majd ír neki, hogy... hagyja a fenébe azt a hólyagot, vagyhogy csak ő csinál ebből az egészből nagy ügyet. Ezt a fiatalembert, aki itt a váróteremben ül magányosan, Baka Imrének hívják. Huszonnégy éves. Az történt, hogy Pintyéné, o fejőasszony, bevitt az irodába egy nagyon érdekes, sőt izgalmas női fehérneműt, hogy ott találta a szálláson. Le volt takarva vele az asztali égő. Neki nem kell, de nem is tudja, hogy kié. Mindenki más tudhatta, mert nagy az állami gazdaság, sok az alkalmazott, és elég pontos és szakszerű mosóda is működik, de meg kell jelölni monogrammal, vagy kezdőbetűvel a fehérneműt. Az egész iroda pár pillanat múlva derült, hiszen, ez a ruhadarab Kóró Andrásnéé, a zoo-technikus feleségéé! Baka Imrét pár nap alatt leváltották, s most indul a város felé, hátha ott lesz a leváltásnélküli jó világ... Óráját nézi. A vonat érkezéséig még jó húsz, vagy huszonöt perc... Ha ugyan nem késik, a fene egye meg... A váróterem ajtajanyit- ** va, s bent árnyék és hűvösség, de kint ragyogó a nyári ég. Messze a falu tornya látszik, itt a betonon egy kis elcsorgatott tej, vagy tejföl. A legyek ellepik a betont, aztán felröppennek, megint jönnek, s közben habzsolják a csörgést. S már azt nézi. Milyen érdekes. Most egy nagy. csaknem félökölnyi béka ugrál befelé a világosságról. Kissé balfelé ugrik, aztán jobbfelé, és a csordástól jó arasznyira megáll. Tokáját gyorsan meglebegteti, szóval nyeli az éhkoppot, aztán csak egy parányit illeszkedik előrébb és száját kitátja. Ebben a pillanatban a szélső légy nen is repül, hanem egyszerűen belépattan a szájába.. S utána a másik, harmadik. mintha zajtalan kis gépfegyver lőné ki őket. A tovább megy és ő pillanatok odatt beszivja az eoészet. Mintha hipnotizálta volna a legyeket. — lay szokta —, áll meg egy idősebb ember az ajtóban. Pillanatin az is a békát. nézi aztán szatnoriát leteszi a vadra, majd melléje ül. S közben tovább mondja: — Ehető. Kilója 30 Ft. Kivitel. A franciák is nagyon szeretik. — Mit? — kérdezte Baka Imre meghökkenve. — Hát ezt a... békát. Mocsári békát. A békacombot. Tudja, magam is nagyon szeretem, rántva... — magyaráz, s közbn a két keze ide-oda jár. Bakó Imre a békát nézi, ami egyet fordult a betonon, és szinte büszkén ugrál kifelé, miután rendet csinált. S baka Imre a tegnapi és tegnapelőtti derengő estékbe és hajnalokba hallgatózik, amikor is fel- zendül tavasztól őszfeléig az ezer és ezer skálán hangzó zene, amint a békák ezrei és százezrei rákezdenek. Gólyák, gémek, sasok és más madarak eszik őket, eszik, de annyi van a mocsarakban, tavakban, hogy mindet nem lehet megenni. Méghogy harminc forint kilója. Méghogy szeretik a franciák. Hallott már erről, hallott, de ilyen közvetlen közelről még soha. — Hát a... magyarok miért nem szeretik? — Miért szeressék? Jobb a hal, mint a béka... Ámbár, a városban is van olyan vendéglő, ahol a békacomb van az étlapon és ha külföldiek jönnek, izééé... — A szó elnyúlik, mert a vonat csattogva befut az állomásra. Az idegen ember hirtelen felkapja a szatyrot. Baka Imre ellenben tétován ácsorog az ajtóban, s nézi, hogy a mozdonyból alól is, felül is, szinte mérgesen lökődik ki a gőz. Méghogy harminc forint kilója, méghogy őt tették által a mezőgazdaságban. Persze egyáltalán nem biztos, hogy Kóró Andrásné utána jönne a városba, hiszen melyik asz- szony az, aki minden körülmények között állja a szavát, vagyishát... A vonat indul, s Baka Imre is indul — visszafelé. világon semmi sem fenékig tejföl, vagyis meg kell fizetni a tandíjat, bármilyen új munkához kezd hozzá az ember. Csütörtöki napon történt, délután egy óra tájban, amikor Bakó Imre biciklivel s a biciklire kötött vesszőkosárral ment a város felé. A kosarában tizenöt, ha pontosan mérik tán tizenhat kiloaramm kecskebéke, s a zsebben egy levél cégjelzéssel, amelyben az áll, hogy mától kezdve bármennyi mennyiségben átveszi ez és ez a cég a békát harminc forintért kilónként. Tízszer harminc, az háromszáz... hatszor harminc az... száznyolcvan... négyszáznyolcvan... ha... tizenhat kiló... Abba marad a számolás és gondolkodás, mert egy falu közepén járt már ekkor és andalítóan hallik, hogy hívogatóan csobog az ártézikút. Megáll, lelép a bicikliről, s egy akácfának támasztja. Megy a kúthoz, s közben zsebkendőjével törölgeti az arcát, homlokát. Kutyameleg van. Eléggé néptelen az utca, hiszen dologidő járja széliében. Csupán az apróbb gyermekek hancúroznak valamivel odébb, rongycsomóból labdát göngyöltek, kötöztek, azt rugdossák. Félszemmel sandít rájuk. Iszik, aztán rágyújt, s az árnyék felé húzódva fújja a füstöt. Egy szippantás, még egy, még, még. de ekkor már valami olyasmit sejditett. hogy baj van, igen nagy baj, s szinte félt oldalt fordítani a fejét, ahol a gyermekek ordítoztak, ugráltak: — Itt is van egy! Itt is! Eléb! Hóha, hó! Csak akkor ijedt meg Így, amikor egyszer a Ráró bika megvadult, mert az állatorvos mesterséges megtermékenyítés előzetes ügyében kerülgette. A bicikli eldőlt, a kosár lefordult, a celofán kipukkant, és a tizenhat Tdló béka sugarak alakjában szóródott szét. De olvan is akadt, amelyik errefelé jött. mert megszagolta, vagy meghallotta, hogy itt csobog a víz. — Gyertek mór fiúk. gyertek már... — kiáltia csaknem rimánkodva, aztán ide kap, oda kap... A gyermekek jöttek, s diadalmasan ordítoztak, mikor sikerült valamelyiket elkapniok. Nagy- nehezen összeszedtek vagy tíz kdónyit. Ez is valami. Háromszáz forint... S nem is ob n soká. tán jó három hét múlva, már motorbiciklivel száguldozott a városig, meg vissza. Hogy az oldalkosárban mi van, inkább csak sejtették, mint tudták némelyek Csupán egyszer ült a háta mögött egy nő, de azt is jóval az állami gazdaság központján túl ültette fel. A fiatal nő elhelyezkedett, s nagyon bájos mozdulattal és puhán ölelte át a derekát, s fejét a harmadik, vagy negyedik kilométernél gyengén ráhajtotta a vállára. Két hír járja mostanában a falut Az egyik, hogy Baka Imre motorbiciklit vett, a másik, hogy Kóró Andrást otthagyta az asszony — gépírónő az állami gazdaság központjában — és albérletbe ment egy özvegyasszonyhoz. Válni akar. és ha a válás meglesz, hozzámegy Baka Imréhez. Kóró András nem vesz be mindent olyan könnyen. Mert hát... hogyan is lehetne békából motorbiciklit venni, sőt, amint hallja, most meg házat akar építeni? Halból igen. De békából? Mondja ezt a bolondnak. Egy szép, koromsötét éjszakán messze nyúló fény feküdt a távoli tavak felett. A halászmester felkeltette Bogit, az itteni éjszakást: gyerünk, megfogjuk az orvhalászokat. Minél közelebb érnek, annál inkább zajtalanul lábujjhegyen mennek, és ime mit látnak. V akító fényesség, itt is, odébb is, apró meredt fény csillog belé a messzeségbe. Viz csobog a gumicsizmák alatt, sok béka, özön béka áll mozdulatlanul, belémeredve a fénybe. Nem tudnak megmozdulni. Egyenként, páramként potyognak belé az egymást váltogató kosarakba. — Ügyes ez a Baka... — suttogja Baginak a halász- mester s a fényen túl próbál tájékozódni. Ott a kosaraknál babrál még valaki, de az mintha nem a férfi. hanem nőszemélv lenPALICZ JÓZSEF: KÁLLAI KETTŐS. Pintér Istvánt 14 nap GONDOLAT) 1541. június 2Z- A nád csapatok megrohanják a Szovjetuniót. Csatlósai egymással versenyezve követik példáját. Csak Magyarország huzakodik még— Mi történt ekkor a kulisszák mögött? Tanulmányok és visszaemlékezések már sokszorosan elmondták ezt, a tényeket közölve és csak a „legfelsőbb szint”, a vezető politikusok és katonák machinációit Ismertették meg velünk. Hogyan reagált az ország, a társadalom? Pintér történelmi riportot készített erről a korabeli sajtó óriási anyaga alapján. Az elbújtatott napi hírek, a korra jellemző apróságok Pintér ügyes csoportosításában sokszor többet árulnak el, mint a hétpecsétes jegyzőkönyvek kijelentő mondatai. Pintér óra- beosztásos naplója Igen Jó dokumentumul mre emlékeztet^ mert a hajdani anyagok jóérzékű „összevágása” nemcsak vertikális korrajzot ad, de visszaidézi a kor hazugságokkal teli. Irgalmatlan légkörét is. Századok kincsének őrizője A főmonostor kapujával szemben, amerre a Bakony nyúlványai a pázmándi lankákra ereszkednek, áll az egyszerű vörösmárvány- kő. Ide érkezik elsőként a látogató, s fogadja Béla király Névtelen jegyzőjének kőbe vésett üzenete: „Árpád vezér és vitézei táborba szállának Szent Márton hegye mellett és Sabaria forrásából mind ők, mind barmaik ivának és a hegyre fölmenvén s Pannónia földjének szépségét látván, fölötte ör- vendének.” Hetven-nyolcvanezren fordulnak meg itt évente. Élő tankönyv a történelmi emlékeket és legendákat őriző pannonhalmi kolostor. Levárdy Ferenc írja róla a Pannónia kiadásában 1965-ben megjelent kalauzában: „Talán egyetlen ilyen nagyméretű épületünk sincs, amelyről ezt a századokra visszatekintő folyamatosságot ilyen világosan leolvashatnék. Történelmünk minden jelentős szakasza formált valamit az öreg épületen, s az elmúlt századok keze- nyomát az épületegyüttes bármely pontján megtaláljuk.” A kolostor 1001-ből származó alapítólevele, amelyet a levéltárban őriznek, István király kézjegyét viseli, de az ásatásoknál feltárt kövek azt bizonyítják, hogy már jóval előbb is állott itt szentély. És hogy a mai altemplom tekinthető-e a klastrom ősének, vagy még lejjebb, a barokk belső udvar kövei alatt kell keresnünk a VIII—IX. századból származó bizonyítékokat, ennek megválaszolása a tudósok feladata. Mint ahogy ma is kerülnek elő szinte minden hónapban újabb és újabb emlékek az ősi XII. századi kolostorról, ‘ és élőbbről, amikor Sabaria Sicca völgyében, a védett út mentén római villák álltak a gyümölcsösökben. Másutt bántó a stílusok keveredése. Itt építész-történészek tanulmányozzák a románnak a gótba, a barokknak az empirebe olvadását. Oros apát idejéből való a vörösmárvány csorgó (vízköpő) a templom nyugati kapujánál. Ugyancsak az 6 emlékét őrzi az 1215 körül összeállított Liber Ruber, az első magyar oklevélgyűjtemény, írás és kő együtt vallanak a múltról. II. András keresztesei ugyanazon a Porta Speco- sa-n léptek be a szentélybe, ahol a mai látogató, miután megcsodálta a középkori Kerengőnek, az áhítatot sugárzó kolostor- udvarnak Árpád-kori oszlopfőit, párkány- és gyámköveit. Rogerius mester siralmas krónikája szerint ehelyütt, a Gyilokfolyosó- nak nevezett emeleti részen védekeztek negyvenen a tatárok nyilai ellen. Nincs magyar uralkodó, akinek nevéhez ne fűződne itt valami intézkedés vagy kiváltság, de a kolostor hatásának csökkentésére is találunk példát, ‘ gondolok Zsigmondra: az ő ország- lása alatt jutott világi kézbe a kolostor javadalma. S bár századi* alatt mindig akadtak harácso- lók, akik a kolostor kincseiből gyarapították értékeiket, az empire-motívu- mokkal ékes, monumentális térhatású könyvtárban megmaradt néhány középkori kézirat, a későbbi korokból kézzel festett, pergamenre nyomott ősnyomtatványok. A képtárban németalföldi, olasz és osztrák mesterek műveit őrzik. A kincstárban Mátyás korából származik a legrégibb kehely. A könyvtár bejáratának lépcsőjéről a középkori szűk várudvarba jutunk. Nemcsak oltalmazója volt ez a védőknek, hanem temetője is. Egy látogatás csak arra elég, hogy érdeklődést keltsen az emberben a szépségek újbóli megcsodálására. Ezért van, hogy a Győr-Sopron megyébe érkező vendég — még ha többször járt is itt —, elsőnek a pannonhalmi kincseket óhajtja megtekinteni. llúcz Ernő A pannonhalmi apátság látképe a vasútállomás (elől. (MTI foto — Járai Rudolf felvétele) SZABÓ PÁL,
