Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
A műszaki színvonal emelésének jegyében A Munka Vöröszászló Érdemrenddel kitüntetett szolnoki járműjavító az idén ünnepli fennállásáénak 110. évfordulóját. Az utóbbi négy- évben sokat fejlődött a gyár. Az 1962 óta megtett útról beszélgettünk Jávor Nándor igazgatóval, aki a következőket mondotta: — Vállalatunk termelési eredményéi az MSZMP VIII. kongresszusa óta eltelt időszakban évenként fokról-fogra növekedtek. — Míg 1962-ben csak az önköltségi és termelékenységi tervünket teljesítettük, a forintban kifejezett és normaórában mért mennyiségi tervünket pedig nem, addig 1965-ben az önköltségi tervünk kivételével mind a termelékenységi tervünket, mind pedig a forintban és normaórában mért tervünket túlteljesítettük. Az 1966. első négy hónapjában pedig a tervezettnél alacsonyabb költségszinttel dolgoztunk, és termelékenységi tervünket 100 százalék fölött teljesítettük. Ugyancsak jobb eredményt értünk el a forintban és normaórában mért mennyiségi előirányzatunknál. Számszerű eredményeink alakulását nagymértékben befolyásolta az a körülmény, hogy 1964-ben vállalatunknál új elszámolási rendszert vezettünk be és a főbb javítási nemeknél a járművek minőségének javítása érdekében növekedett az egy járműre fordítható munkaórák száma. A járműjavításban 1964-ben megszűnt az addig alkalmazott rögzített áras elszámolás. — Helyette az anyagfelhasználást tekintve ráfordításos alapon számlázunk. Eredményeink egyenletes javulása főleg a műszaki színvonal emelésének a következménye. Műszaki színvonalunk fejlődését a VIII. kongresszus óta történt jelentős mértékű beruházásoknak, felújításoknak, korszerűsítéseknek köszönhetjük. Jelentős eredményt értünk el a gépesítés, a kisgépesí- tés fokozásával, a termelő jellegű berendezések vásárlásával. és a szociális jellegű beruházások létesítésével. Legjelentősebb volt a régi rúdágyfúrógép kicserélése, az új típusú kerék- esztdfrgagép, és egy egyetemes marógép beszerzése. A szállítás gépesítésének érdekében különféle targoncákat állítottunk üzembe. Az elmúlt évek alatt több mint 2 millió forintot fordítottunk az emeléssel járó nehéz fizikai munka gépesítésére, a darusításra. E beszerzések és beruházások következménye az lett, hogy'vállalatunknál a gépesítés foka 2,57 százalékról 4.09 százalékra emel- kedett Vállalatunk 1962-től 1965- ig dolgozóink megfelelő munkahelyeinek kialakítására és a zárt ciklusú munkafolyamatok szervezésére 12 millió forintot fordított. Ez időszak alatt hoztuk létre a központi gyártási részlegünket, szerveztük át a mozdonvosztá- lyi és az armatúrajavító részleget, megszerveztük a kocsi görgős csapágyak szerelését és javítását és még sorolhatnám a példákat. Ugyancsak nagy összegeket költöttünk dolgozóink szociális körülményeinek javítására. Több üzemrészbe bevezettük a fermálvizet. hidroglóbust helyeztünk üzembe. A körülményeinknek és feladatainknak megfelelően továbbra is szükség van vállalatunk berendezéseinek korszerűsítésére. Még az idén megkezdjük a teherkocsi osztály futó röptető felújítását, a mozdony tüzelővágány feletti röptető és a teherkocsi nyomató feletti röptető felépítését, 8 millió forint költséggel. Vállalatunk több mint százéves. A termelés viszont nagymértékben megnövekedett és a régi, szűk műhelycsarnokokban történik. A zsúfoltság nagy és ez növeli a balesetveszélyt, valamint károsan befolyásolja a munka termelékenységét. A MÄV vonóereje a dieselesítés és a villamosítás következtében a következő évek • során egyre inkább növekedni fog. A növekvő utazási sebesség parancsolóan írja elő a pályatestek korszerűsítését. E tekintetben a vállalatra háruló feladatokat és az ezzel kapcsolatos igényeket pontosan még nem ismerjük, s ez némiképp hátráltatja is műszaki előrehaladásunkat. Az eddigiek szerint vállalatunk a gőzmozdrvnv javítás megszűnéséig — o teher r,S személykocsi javításon kívül — továbbra is gőzmozdony javítással fog foglalkozni. Általános fejlődésünk mellett a munkafegyelem javulása is fontos eredmény. Részben ezt igazolja az a körülmény, hogy a nem fizetett rövid szabadság 1962-ben az összes jelenléti óráknak 0,52 százalékát tette ki, ezzel szemben az 1966. év első négy hónapja alatt pedig csak 0.44 százalékát. A vállalat fejlődéséhez nagyban hozzájárult, hogy dolgozóink megértették a párt VIII. kongresszusának határozatait, s jó munkájukkal eredményesen valósították meg a vállalatunk előtt álló feladatokat. Tanulnak a munkások A mozdony oszt ily látképe a daru kosarából Az elmúlt években emelkedett az iskolába járó dolgozók száma. Hatvannégyen végezték el az általá- * nos, harminchétén a középiskolát, illetve technikumot, hárman pedig egyetemi végzettséget szerez:«'1' 1962—1965. között. Két éve a dolgozók 3,2, jelenleg 2,3 százaléka járt, illetve tanul általános iskolában. Viszont a középiskolai, illetve technikumi hallgatók számaránya ugyanez időszak alatt 4,3- ról 5,81 százalékra emelkedett. A vállalat jelenleg hat egyetemistának folyósít tanulmányi ösztöndíjat. ) Tizenegyezer nap A járműjavítóban Drávád József a szakszervezeti bizottság munkavédelmi felügyelője, Rigó Zoltán pedig a vállalat biztonsági megbízottja. Velük beszélgettünk az utóbbi évek baleseti statisztikájáról. — Csökkent a balesetek száma az elmúlt négy esztendő alatt? — Sajnos évi kétszáznál kevesebb nem volt, sót 1964-ben kétszázhetven üzemi baleset történt. Az említett időszakban 11449 munkanapot töltöttek dolgozóink betegállományban, ami termelési értékben kifejezve csaknem 9 millió forint veszteséget Jelent — válaszolt a biztonsági megbízott. — És az Idén? — Négy hónap alatt 75 baleset történt, ennek 45 százaléka a mozdonyosztá- lyon. Mivel átmenetileg kevesebb teherkocsit javítanak, az embereket áthelyezték ebbe a műhelybe. Négyszáz helyett hétszáznál is többen dolgoznak. Emiatt nagy a zsúfoltság, az idegeskedés, kapkodás — mondta Drávái József. — Mi az oka a sok balesetnek? — Egyrészt a zsúfoltság, másrészt az, hogy a dolgozók nem tartják be az előírásokat. — És az ellenőrzés? — A hatvan tagú munkavédelmi őrség rendszeresen ellenőriz. A súlyosabb balesetekről készült fényképeket az oktatáson bemutatják, a propagandára is sokat költ a vállalat — és mégis ez a helyzet — mondta Rigó Zoltán. — Hogyan lehetne segíteni? — Ügy, ha a művezetők megbüntetnék a rendszabályok megsértőit és fokozottabban ügyelnének a munkavédelmi fegyelem betartására — válaszolta Drávái József. Az idén már 75 baleset történt a járműjavítóban. Legyen ez figyelmeztető mindenkinek! Az oszlált/bizalitti Három éve kihelyezett általános iskola működik a gyárban. Vígh János szocialista brigádvezető a végzős osztály bizalmija. Elmúlt már negyvenéves, amikor újra beült az iskolapadba. Munka után, hetente két alkalommal nem haza, hanem az iskolába igyekszik. — Tizennégyen járunk az osztályba, eddig még mindenki rendesen megjelent. Csak akkor mulas ztott, ha beteg volt. Nagyon jó, hogy a tanárok kijönnek a gyárba, mert így többen vállalkoznak a tanulásira. — A brigádból lesz-e követője? — Nem hinném, hiszen csak nekem hiányzott egy osztályom, a többiek már elvégezitek az általános iskolát. . Restelltem volna, ha nem fogok neki. hogy nézett volna az ki, ha lefőznek, nem igaz? — És a családja nem volt ellene, a felesége nem haragudott azért, hogy így kevesebb időt tölt otthon? — Dehogy. Az asszonynak is hét osztálya van. Látta, hogy én elbírok a tarfhlással, megígérte, szeptemberben beiratkozik a nyolcadikba. Ennek nagyon örülök. — A bizalmi mit mondhat az osztályáról? — Jól összeszoktunk Képzelje, 3,6 volt a felévi átlageredményünk. Persze akad köztünk olyan emiber, akinek nehéz feje van, a jobbak segítenek neki, nehogy kimaradjon. — Mikor megy legközelebb iskolába? — Ma négykor korrepetálásra. Számtanból és magyarból már megírtuk az év végi dolgozatot. Nemsoká megkapjuk a bizonyítványt. Nyújtja a csuklóját, megböki a sapkáját — köszönésiképpen. A szeme már a gépet figyeli. Az évek Évente negyVenen-ötve- nen mennek nyugdíjba. A vállalat képviselői ünnepélyesen búcsúznak tőlük, jutalmat kapnak, emléklapot és ajándékot. Tisztelet övezi az öreg szakikat, akik köziül nem is egy negyven évet dolgozott a gyárban. Am a munkában eltöltött éveket a vállalat másként is igyekszik hohorálni. Lehetőleg a legmagasabb órabért adják meg a nyupdíjÁ munkáshatalom szolgálatában G. Kiss József, a személyzeti és munkaügyi osztály vezetője. Kilenc éve munkásőr, a városi egység kiképzője. Kiváló parancsnak kitüntetést kapott. — ötvenhét márciusában fogtam fegyvert, esküdtein fel a munkáshatalomra sok társammal együtt. Nem akarok szerénytelen lenni* de a munkásőri pártmegbízatás teljesítése nehéz feladat. Mint kiképző, rendszerint vasárnap dolgoztam. Bizony kevés szabadidőm volt. Vállaltan». Ez a kötelességem. becsülete ba készülőknek, persze úgy, hogy az utolsó öt évben ez a magas átlagkeresete legyen. így több nyugdíjat kap majd. S mindezt a vállalati béralapon belül gaz- dálkodiák ki. Viszont igaz. hogy nem mindenkit részesítenek ilyen előnyben. Csak azokat, akik munkáséveik alatt rászolgáltak erre a megbecsülésre. Csak a szorgalmasan ledolgozott éveknek van becsülete. Maglódi fiai... A tanműhelyben évente átlag száz ifjú kap szak- m u nkásbizonyítványt. Maglódi Gyula, a tanműhely vezetője nagyon büszke a fiaira. — Tizenkét éve bízták rám a gyerekek oktatásának, nevelésének irányítását. Ez alatt az idő alatt csaknem ezerh á romszáza n szabadultak fel nálunk. Az oktatók többsége is. Ha bejárom a műhelyeiket, sorra rámköszönnek: „Hogy van, Gyula bácsi?” Olyan jólesik, hogy a gyerekeink többségét újra látom, hogy nem mennek el máshová. Magunknak neveljük őket. A kovácsműhelyben Polgár Józsaf oktató türelmesen magyarázta Kása Tibornak a mesterség fortélyait. — Tibi, miért választottad a kazánkovács szakmát? — A családban mindenki vasutas. Én mozdonyvezető szeretnék lenni. Kazánkovácsból leginkább lehetek, hát ezért tanulom. Egy szöszke kisfiú zsámolyon állva reszel. A mestere gyengéden megba- rackolja. — Mire kazánkovács leszel, megnősz, megválla- sodsz. Aztán a hegesztőket látogattuk meg. Útközben Maglódi Gyula megállított egy pillanatra. — Már kicsi ez a telep. Ebben az ötéves tervben új tanműhelyt kapunk. Hétmillió forintért építik fel. Akkor majd hatszáz gyerek tanulja a szakmát, két műszakban. A műhelyben sziszegett a hegasztőpisztoly. Agócs András oktató elégedett a fiúkkal. Igyekvőek mind. Persze azért gond is akad. — Egy alkalommal — két éve talán — az egyik beállított hozzám. ..Bandi bácsi, nem tanulok tovább. *• mert megnősülök.” Mondtam neki: ne szamárkodj! Tizenhét évesen akar megnősülni a taknyos — gondoltam Mondtam azután neki: J61 \-an fiam, de elmegyek az esküvődre én ott pofozlak fel a násznép előtt. Nagyon haragudtam rá. — És? — Kitanulta a szakmát, s elvette ugyanazt a kislányt. akiért akkoriban úgy epekedett. Ott is voltam az esküvőjükön. Persze a beígért pofonok elmaradtak.
