Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-11 / 137. szám
19«*. jú.íus 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mennyit dolgozik egy párttitkár ? Megértek, mint a sárguló gabona Munkaidő reggel 5-től # Hetenként három nap;g értekezlet # Munkanapfény«tépek helyett átgondolt terv Hatvankét növénytermesztési szaktechnikus végez ebben az évben Karcagon Átolvastam a feljegyzéseiket és akkor határoztam: csak a várost, illetve a községet említem meg — Karcagot, Kisújszállást, Jászla- dányt és Tiszasülyt — ahol ők a tsz-párttitkárok. Erre mindenekelőtt az a feljegyzések tanúsította tény késztetett, hogy mindig úton, mindig munkában vannak. Általában reggel 5-kor kelnek és este 7—9 órakor érkeznek haza, a családjukhoz. S tudom, a tsz-párttitkárok többsége él így. Rengeteg elfoglaltság köti őket A beosztásuk mellett felsorolni is sok, menynyi társadalmi munka: munkásőrség, tanácstagság, sok választott funkció, stb. Váratlan, előre nem számított kérdésekre kell választ adniuk. Az emberek pedig a határban, az üzemegységekben mindig várják őket. Napra, csaknem órára számontartják: mikor is járt ott a párttitkár. Halon írták íe mit dolgoztak, hol jártak egy hét minden napján. És már itt sietek kimondani azt, amiért tulajdonképpen a vizsgálódást kezdtem: Azért, hogy a tsz-párttitkárok zömének igazságot kérjek azoktól, akiktől — biztos, hogy régi vagy meg nem alapozott vélemények alapján — elég gyakran hallom: nem jön közénk, ritkán látjuk stb. Ebben egy kicsit az is benne van, >,ha én nem látom, el sem hiszem, hogy dolgozik”. Hatan egy hét alatt több mint húsz különböző rendezvényen, kisebb-na- gyobb megbeszélésen vettek részt. Hatan 129 órát értekeztek, azaz 8 órájával számolva kevés híján 3—3 napot átlag. Van olyan is, aki 32 órát értekezett és 7 órát töltött a határban. Van viszont olyan is, aki 6 órát ült mindössze értekezleten és negyvenhetet töltött a szövetkezeti tagok között — beleértve egy vasárnapot is. Valójában sok nagyon fontos rendezvény lehetett — a vezetőségi ülések mellett a szocialista brigádalakuló gyűlések, megbeszélések, a vietnami műszak megszervezéséről stb. — amelyen részt vettek. Nem könnyű ugyan innen eldönteni, de valószínű, sok olyanba is „becsöppentek”, amelyeket mellőzhettek volna. Jónéhány szakmai tanácskozáson — ahogy egyikük írta — „bérproblémák megbeszélése”, „szállítási problémák megbeszélése” — való részvételük utal erre. Az értekezések idejénél csak a határban töltött órák száma több: 147 óra, beleértve egy vasárnapot is. Egyenként 3 napnál valamivel több. Minden másra, amit elvégeztek — az irodai munkától a munkásőri szolgálatig — úgy jutott idejük, hogy nem 8 órát, hanem napi 10—12 órát dolgoznak. Ha csonka is a mérleg, sokat mutat a területen végzett munkából: .....délb en beszélgettem a nőtanács szervezte női brigáddal. Déltől estig egyeltem én is a cukorrépát”. Vagy: „A Sallai telepen Ny. Fe- rencné 80 éves egyedül élő tagunknak egy kis baromfiólat építettünk” „...beszélgettem az alapszervezeti vezetőségi tagokkal a következő taggyűlés előkészítéséről”. És még: „...többen szóltak nekem, hogy mivel a háztáji bizottság elnöke eladta a tehenét, attól tartanak, nem lesz most már, aki gondoskodjon az ő háztáji teheneik takarmányáról. Igyekeztem őket megnyugtatni, majd meg tudom, mit tesznek a gazdasági vezetők.” Még egy példa, „...beszélgettem a szénaszállító és kazalozó emberekkel. Tőlük függ most a gyors betakarítás is és a jó tárolás is.” A hat esetben van negatív példa is, akár egyazon ember munkájában, „...kimentünk a vízkárt felmérni”, „megnéztem a szandai réten a kihelyezett növendék szarvasmarha állományt. Ez egy fél napotnba telt”, .....Délután az eg|yik üzemegységben a háztáji kukoricaterület szélmérésében vettem részt”, „beszélgettem a bizalmiakkal és így 19-én estig leszámoltunk a tagdíjjal”, stb. stb. S zinte minden egyes esetet, utat, külön-külön is lehetne elemezni. Ez alól azonban felmentést kérek, azzal az indokolással, ezt bizonyára megteszi az olvasó. Annyit viszont tegyünk meg közösen, hogy adjunk egy tanácsot: minden alapszervezetben minden titkár kezében gondosan összeállított politikai intézkedési terv van. Átfogó, jó tervek azok. A nevelő óravázlatot készít, mielőtt az osztályterembe lép. A gyári munkalap alapján dolgozik. Sok ezernyi ember megtervezi minden napra munkáját. A hat tsz-titkár „osztálya” nagy létszámú. Az írásos munkát pedig, ha lehet — érthetően — kerüli. Mégsem ártana a célirányosság érdekében megpróbálniuk: előszörre elgondolni, megtervezni egy-egy hét feladatait. Elsősorban azt benne, hogy ők — beleértve a vezetőség más tagjait is — mit akarnak, mit szeretnének elérni. Elsősorban az emberek nevelésében. Azt is elképzelhetjük, hogy az alapszervezet gazdasági felelősei szedik ösz- sze a bizalmiaktól a tagdíjat, hogy nem a párttitkár méri fel a vízkárt, stb. Ehelyett átgondolná — emberismerete és a körülmények ismerete alapján —, mi ott most a legfontosabb teendő. Mondjuk azért, hogy a IX. kongresszusra megfelelően felkészüljenek vagy azért, hogy az új gazdasági mechanizmus alan- elvét, kialakításának eddigi fejleményeit értsék a párttagok, stb. Talán így a sok-sok elvégzett munka mellé azt is odaírhatnák: ezt terveztem, ezt végeztem. Borsi Eszter Felderítik a baleset veszélyforrásait Az új balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabály július 1-1 életbelépésével kapcsolatban az SZMT munkavédelmi bizottsága kibővített ülést tartott a szolnoki Ság- vári Endre művelődési házban. Egyed Zoltán munkavédelmi főfelügyelő, a bizottság tagjai, valamint a társadalmi felügyelők és az SZMT-hez tartozó üzemek képviselői előtt ismertette az új rendszabállyal kapcsolatos állami és szakszervezeti feladatokat. A beszámolóból kitűnt, hogy 1966 első negyedévében a múlt év hasonló időszakához képest több mint 100 százalékkal nőtt a vasiparban a balesetek száma. Ez a tény arra készteti a munkavédelmi bizottságot. hogy főleg a társadalmi felügyelőkből szervezett ellenőrző csoportokkal felde- ríttesse a növekedés okát. Ma búcsúznak a karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum végzős hallgatói. Minden „sárgulás” az intézmény életében mérföldkövet jelent, hiszen nem kevesebbről van szó, mint egy iskolai korszak lezárásáról. Ez lesz az ötödik nemzedék, aki búcsút int a városnak. A hatéves múltra visszatekintő főiskola a város légkörében is változást hozott. Pezsgőbb, elevenebb lett az ifjúsági élet, a főiskolások rendezvényei ma már kedves színfoltjai a város kulturális életének. Egyébként a Kunság fővárosáról túlzás nélkül .elmondhatjuk: a mezőgazda- sági termelésének szellemi objektumává vált a felsőfokú technikum, a kísérleti intézet és a jól működő öt termelőszövetkezet elméleti és gyakorlati tevékenysége nyomán. A főiskola és az üzemek együttműködését jelképezi ma délután az ünnepi aktus. A most végzők 8 százaléka nem rendelkezik érettségi bizonyítvánnyal. Ezek közül Gaál Endre év végi vizsgáit kitűnő eredménnyel tette, ő vizsgázott az évfolyamon a legeredményesebben, ehhez gratuláltunk, s megkérdeztük tőle, hogyan sikerült az előképzettségi nehézségeket leküzdeni? — Őszintén szólva az alapozó tárgyak feldolgozásánál nem reméltem, hogy megszerzem az oklevelet. Év végén már minden vizsgára magabiztosan mentem be, mert a rendszeres következetes tanulás, szilárd szakmaismeretet biztosított. Gaál Endre 31 éves. Egy gyermeke van, mezőgazda- sági szakmunkás volt. A Szabolcs-Szatmár megyei tanács ösztöndíjasa, a gyü- rei Béke Tsz-be fog menni gyakornoknak, de falujában már a termelőszövetkezet vezetésében is gondolnak rá. Rajta kívül Rimaszombati László, Berki Attila, Futás Eszter, Pápai László, Pocsai Mária, Bagi Márta és Nyakas Gábor fejezték be igen jó eredménnyel utolsó félévi vizsgájukat. A szaktechnikusok végzése nemcsak a város életében, hanem a megye, sőt Tiszántúl szempontjából is jelentős, mivel növénytermesztési szaktechnikus képzés az Alföldön csak Karcagon folyik. Ma az ünnepi díszbe öltözött iskola minden tagja kicsit szorongva várja azt az órát, mikor a tanárok, a város vezetősége, az elsőévesek és a barátok búcsút intenek egy „felnőtt generációnak”. Megértek, hasonlóan a sárguló gabonatáblákhoz, mely holnap már az ő gondjukat is jelenti. — borsos — lakat. Szerintem ez a legkellemesebb, és a legcélszerűbb. — Mit ért a célszerűség alatt? — Amíg egy új ház konszolidálódik, nincs értelme a festéshez nemesebb anyagot használni. Az épületinek teljesen ki kell száradni, a falak helyezkednek és így tovább. Következésképp megrepedezik a vakolat, esetleg kibújnak a mészku- kacok. No nem férgekre kell gondolni, hanem hó- lyagocakákra. — Egyszóval az új lakó is akkor teszi helyesen, ha kivárja azt az időt, amíg a lakása végképp „önmagától” is elkészül, tehát nem festet például? — Igen. De sorolhatnám még a lakás helyes használatának feltételeit. Ha ezeket betartják, sok felesleges kiadástól menekülhetnek meg a lakók. — Egyszóval az új lakókat fel kell világosítani egy s másról? — Erre gondolok. Ameny- nyiben az ingatlankezelő vállalat e célból alkalmanként lakógyűlést hívna össze, mi szívesen elmennénk s tanácsot adnánk. egy lakóházat... Átadtak Pénteken reggel kilenckor kezdődött meg Szolnokon, a Ságvári körúton felépült lakóház műszaki átadása. Eléggé szokatlan módon, hiszen a negyvennyolc lakásból csak huszonnégyet vettek át ezen a napon, a többi befejezéséhez még körülbelül három hét kell. — Mi tette szükségessé ezt a megoldást? — kérdeztük Csipái Sándortól, a megyei Beruházási Iroda műszaki ellenőrétől. ügy elfogadott zsargon Tíz-tizenöten lehettünk. Egy lakóház átvételébe eny- nyí szerv képviselője szólhat bele. A kéményseprőktől az ingatlankezelő vállalatig, ide értve a TITÁSZ-t, a KÖJÁL-t, a kivitelezőt, s sorolhatnám még ki mindenki képviselteti magát. Sok szempont — sok ember. Míg az átvevők szúró pillantásokkal méregették a lakásokat, én a beköltöző Tanácsadás. — Megvallom őszintén, nekem sem tetszik. De a — Ezen a területen csak úgy lehet tovább haladni, ha a szanálásra váró házak lakóinak otthont adunk. Az állami építőipari vállalat jóvoltából két és fél hónappal előbb vehetjük át ezt a lakóházat, s így a bontásnak nincs akadálya, zavartalanul folytatódhat az építkezés. A műszaki ellenőr partnereihez fordult. — Megkezdhetjük. embereik helyébe képzeltem magam. Aránylag tágas otthonom lenne itt, bár a belső kisebbik szobát nehéz berendezni, csupa ajtó. csupa ablak. A falak színesek, halványzöld és halványsárga váltja egymást. Csak azt fájlaltam, miért kellett ízléstelen mintákkal henge- rezni. Steiner Lajos főépítésvezetőnek fel is tettem ezt a kérdést. lakógyűlésen tervezett költségektől nem lehet eltérni. Egy korábban átadott lakóházban színes mésszel festettük be a fas egyben sokrétűbb, „szélesebb” is lett Valamikor a megkeresett pénzt általában mind elköltötték. Ma viszont jelentős rétegek nem költik el rendszeresen teljes jövedelmüket, hanem megtakarítanak belőle. A lakosság takarékbetétállománya az utóbbi öt évben megnégyszereződött, s ma már 20,4 milliárd forintot tesz ki. Termelési kapcsolat — árukapcsolat A műszaki fejlődésben jelentős utat tettünk meg. Felfejlődött az ipar, s ma már ott van a technika a mezőgazdaságban, az építőiparban és a szállításban is. A falu fő szállítóeszközét, a szekeret zömében felváltotta a gépjármű, a régi fő vonóerőt, a lovat pedig a traktor helyettesíti. 1965-ben a mezőgazdaságban felhasznált kőolajipari termékek (gázolaj, benzin stb.) súlya félmillió tonna volt. Az ipar és mezőgazdaság egymásrautaltsága, vagy ahogy szakkifejezéssel mondják, a társadalmi munkamegosztás minőségileg más fokra jutott el. Nem sok év telt el azóta, amikor tömegesebben kezdték alkalmazni a mezőgazdaságban az ipari eredetű anyagokat. 1960-ban a mezőgazdasági termeléshez felhasznált anyagokból 31 százalékot tettek ki az ipari eredetű anyagok, 1965-ben közel 50 százalékot. 1965- ben a mezőgazdaságban annyi műtrágyát használtak fel, mint az 1930—1955 években együttvéve. Mindez bonyolultabbá tette a termelési kapcsolatokat. Más a helyzet a mezőgazdasági termékek értékesítésével is, mint régebben. Ezt nemcsak a termelés fejlődése magyarázza, hanem például az is, hogy 1949-ben a mezőgazdasági keresők az összes keresők 55 százalékát (2 190 000 fő) tettek ki, ma pedig 318 százalékát (1 530 000 fő). Így a termelés növekvő hányada válik áruvá, hagyja el a falut és kerül a városba fogyasztásra, ipari feldolgozásra. A mezőgazdaság termelése az utóbbi öt évben 10 százalékkal emelkedett. de a felvásárolt és faluról elszállított meny- nyiség 30 százalékkal. Mondhatjuk-e, hogy ez az elmélyült és , megnövekedett árukapcsolat az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu közötti ideálisan működik? Ezt nem mondhatjuk, hisz gondoljunk csak a mezőgazdasági gépek, járművek alkatrészutánpótlásának zökkenőire, az egyes vegyianyagok, ke- veréktakarmányok szállításának egyenetlenségeire. A mezőgazdaság (és felvásárlás) rovásán pedig ott láthatók a hústermelés és szállítás egyenetlenségei, a zöldség-gyümölcs minőségi problémái és mások. A gazdálkodás feltételei tehát sokat változtak és ez indokolja, hogy ezekkel hozzuk összehangba a gazdálkodás módszereit és formáit is, vagyis fejlesszük azokat. Bőrülő külkereskedelem Gazdaságunk fejlődésével együtt bővültek külkereskedelmi kapcsolataink. A külkeresedelem a szocialista gazdaságban nem egy szűkkörű kereskedő gárda ügye. Jelentősége és bonyolultsága együtt növekedett az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével. A külkereskedelem a behozatal és kivitel útján a népgazdaság valamennyi ágával szoros kapcsolatban van. 1949-ben 78 országgal kereskedtünk. 1960-ban 104, 1965-ben 131 országgal. A behozott termékekért cserébe kivitt áruk értéke az utóbbi 15 év alatt több mint 4,5-szeresére, 1960 óta 73 százalékkal nőtt. A kivitt és a behozott termék- féleségek száma ezrekre rúg. A kivitt termékekből egyre nagyobb hányadot képviselnek a feldolgozott termékek, de különösen a gépek. Ezek termelése és eladása bonyolultabb, de gazdaságosabb. A kivitt és behozott gépek jó részénél itt is és külföldön is gondoskodni kell alkatrészutánpótlásról, javító szolgáltatásról, garanciális javításról pedig mindenképpen. Gazdaságunk fejlődésével tehát nőtt a nemzetközi egymásrautaltság, a nemzetközi munkamegosztás is. Az elmondottak valamelyest érzékeltetik, hogy a gazdasági fejlődés elért színvonalában és további előrehaladás feltételeiben lényeges minőségi változások következtek be, amelyekkel összhangba kell hozni a gazdaságirányítás rendszerét, formáit, ami nem kisebb módosítást, javítgatást, hanem mélyreható átalakítást, reformot igényel. Érdekeltek a jó minőségben Ez jó gondolat. Nem bosszankodna majd a háziasszony amiatt, hogy a műanyagpadló egy felmosás után felhólyagosodik, ha tudná, azt nem szabad szó- dás. bő vízzel tisztítani stb., stb. Helyes lenne tehát a tanácsadást megszervezni. A hivatalos bizottság tagjai újra visszatértek a lépcsőházba. — Elégedett a minőséggel? — kérdeztük Csipái Sándortól. — Valóban elégedett lehetek. Jó munkát végeztek az építők. Az idén átvett házakról ugyanezt elmondhatom. — Nem azért, hogy dicsekedjem — szólt közbe Szakali András építésvezető, aki négy vasárnapját áldozta fel azért, hogy ez az épület mára elkészülhessen — de a jótállási költségek csökkenése Is emellett szól. Korábban egy lakóház önköltségének 2—3 százalékát fordítottuk utólagos javítások kiadásainak fedezésére, noha fél százalék az engedélyezett. Az idén még a fél százalékot sem vettük igénybe. Ennek viszont az új lakók örülhetnek a legjobban, és természetesen a vállalat is a megtakarított pénzének. Nos, ebben közrejátszik, hogy az építésvezetőket és a munkásokat anyagilag is hatékonyabban ösztönzik a minőségi munkára. — Szakali. András ezer forintot kap, mivel ezt a lakóházat határidő előtt és kiváló minőséggel építették fel — mondta Steiner Lajos főépítésvezető. A brigádvezetők közül egy-kettő utánunk lopakodott, kíváncsian lesve, hogyan dönt a bizottság. — Szeretném, ha megírná a mi építésvezetőségünk brigádvezetői maguk is arra törekednek, hogy a kollektíva jó munkát adjon ki a keze közül — mondta Hanal József kőműves brigádvezető. Igen: Dékány István, Ta- • masi Mihály, Kovács Sándor lakóházépítő brigádjai erről közismertek a vállalatnál. Dél körül a megyei Beruházási Irodán már diktálták az átvételi jegyzőkönyvet. A Ságvári körúti új lakóház: ..üzemeltethető”. Nemsokára lehet költözködni F. P. «
