Szolnok Megyei Néplap, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-25 / 149. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. június 25. De Gaulle Novoszibirszkben A Szibériában tartózko­dó De Gaulle francia köz- társasági elnök Nyikol&j Padgornijnak. a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa El­nöksége elnökének társas® ■ gában pénteken délelőtt megtekintette a novoszi- birsziki villamossági gép­gyárat, amely 37 országba exportálja termékeit. A gyár dolgozói szívélyes fo­gadtatásban részesítették a vendégeket. Az egyes üzemeket meg­tekintve az elnök érdeklő­déssel szemlélte a gépeket, beszélgetett a munkásokkal és szakemberekkel. Meg­elégedéssel szólt arról, hogy a novoszibirszki gyár együttműködik francia iparvállalatokkal is és ki­fejezte azt a reményét, hogy ez az együttműködés a jövőben méginkább el­mélyül. A gyárlátogatás után a francia köztársasági elnök és kísérete elutazott a no- viszibirszíktől mintegy 30 kilométernyire fekvő Aka- gyemgorodokba, a tíz évvel ezelőtt létrehozott nagy tu­dományos központba. A szibériai tudósok két jakut gyémántot ajándé­koztak a francia elnöknek. A tudósoknál tett látoga­tás után Alekszej Zverev, a novoszibirszki tanács el­nöke vilásreggelit adott De Gaulle elnök és kísérete tiszteletére. A villásreggelin elmon­dott pohárköszöntőjében a francia köztársasági elnök egyebek között kijelentette: Szibéria a franciák számá­ra titokzatos és érdekes, költészettel és romantiká­val áthatott vidék. Most, hoigy eljöttünk ide, láthat­tuk, hogy Szibéria ipari­lag is kitűnően fejlett or­szágrész. korszerű eredmé­nyekkel, haladó gondolko­dású, férfiasán helytálló emberekkel. „A szibériaiak a háború éveiben a Moszk­va környéki és a sztálin­grádi csatában is bebizo­nyították hősiességüket” — jegyezte meg a tábornok. Nyikolaj Podgomij a vil­lásreggelin a következőket mondotta: — a szovjet és francia állami vezetők tár­gyalásai a nemzetközi hely­zetről, a francia—szovjet viszonyról megmutatták, hogy államaink egy sor fontos kérdést sok tekin­tetben azonos módon köze­lítenek meg és nézeteik­ben sok minden közel áll egymáshoz. De Gaulle francia köztársasági elnök — balról — és Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke Novoszibirszk repülőteréről útban a város felé. — (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Sukarno leváltásai követelik A felbátorodott indonéz szélsőjobboldal továbbra is lázong és lázit Sukarno elnök ellen. Az úgynevezett értelmi­ségi akciófront, a jobbol­dali KASI delegációja pén­teken felkereste Nasutiont, az ideiglenes népi tanács­kozó gyűlés újonnan meg­választott elnökét és — hírügynökségi jelentések szerint — rendkívül éles hangon megfogalmazott nyilatkozatban követelte Sukarno megbélyegzését és menesztését. A jobboldal­nak ugyanis nem tetszett Sukarno szerdai parlamen­ti beszéde, amiért nem gyakorolt „önkritikát”. rikus kormányzással vá­dolta Sukarnót és azt kö­vetelte, hogy mondjon le, akár úgy dönt a kong­resszus, hogy újraválaszt­ja, akár nem. Ebben a hangnemben folytatódott pénteken az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés ülésszaka. A balol­dali képviselőktől megfosz­tott testületben katolikus és muzulmán szónokok egymás után szólaltak fel és a kommunista párt ma­radványainak felszámolását követelték, szidalmazták a betiltott pártot, és a „Dja­karta—Peking tengelyt” kárhoztatták Indonézia el­szigetelődése miatt. Pardedet halálra i ítélték Peris Pardedet, az In­donéz Kommunista párt Központi Bizottságának tagját pénteken halálra ítélte a medani (Észak- Szumatra) katonai törvény­szék. Pardedet azzal vá­dolták, hogy részt vett a „Szeptember 30-a mozga­lomban” és ezzel kísérletet tett a kormány megdönté­sére. Pardede kegyelmi kér­vénnyel fordul Sukarno elnökhöz. Csőn Enhíj Albániában Tirana (MTI) Csou En-laj kínai mi­niszterelnök pénteken reg­gel, nyolcnapos romániai látogatása után, különrepü- lőgéppel Bukarestből Al­bániába utazott. A küldöttséget' a repü­lőtéren Envert Hodzsa, va­lamint más hivatalos sze­mélyiségek fogadták. Pageos Az Egyesült Államok ka­liforniai Vandenberg légi- támaszpontjáról csütörtö­kön geodéziai mesterséges Hold-léggömböt lőttek fel. Elnevezése PAGEOS, amely a „passzív geodéziai, Föld körül keringő műhold” an­gol szóösszetétel rövidítése. A mesterséges holdra nem szereltek műszereket. Pénteken hajnalban a mű­anyagból készült, hajszál­vékony alumíniumfóliával borított léggömb a napsu­garak hatására felfúvó­dott és a 30,4 méteres ha­talmas ballon 4000—4500 kilométer magasságban megkezdte keringését a Föld körül. A Thor—Agena rakéta­kombinációval felbocsátott, 56,6 kilogramm súlyú lég­gömb a Föld minden eddi­ginél pontosabb feltérké­pezésére szolgál. Különbö­ző földi megfigyelőállo­másokról lefényképezik a léggömbről visszaverődő napsugarakat és bonyolult matematikai számítások se­gítségével határozzák meg a földrajzi pontok egymás­tól való távolságát. A léggömbből körülbe­lül két hét múlva illan el a töltőanyag, de úgy konst­ruálták, hogy alakját meg­tartsa. Moro Bénába látogat Bonnban pénteken hiva­talosan közölték, hogy va­sárnap a nyugatnémet fő- , városba érkezik Moro olasz miniszterelnök és Fanfani külügyminiszter. Az olasz államférfiak hét­főn és kedden tárgyalást folytatnak a bonni vezetők­kel. Szolidaritás Koreára! Tizenhat esztendővel ezelőtt, 1950. június 25 haj­nalán a dél-koreai diktatú­ra csapatai átlépték a Ko­reát kettéosztó 38. szélessé­gi kört és betörtek a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságba. Az orvfa- madás előtt Dulles akkori amerikai külügyminiszter és a Dél-Koreát megszálló jenki hadosztályok tábor­nokai tettek szemlét a ha­táron, hogy személyesen ellenőrizzék az agresszió előkészítését. Azt tervez­ték, hogy újfajta ..villám- háborúval” rövid idő a’att lerohanják a népi demok­ratikus útra lépett Észak- Koreát. s Korea egész te­rületére kiterjesztik az amerikai megszállást. Az amerikai straté­gáknak csalódmiok kellett, s amikor a dél-koreai báb­hadsereg már csaknem a tengerbe szorult, a Penta­gon amerikai hadosztályok tucatjainak bevetésére kényszerült. Kénytelenek voltak a koreai háborúba vezényelni az amerikai szárazföldi erők egyharma- dát, légierejük egyötödét és az egész Csendes-óceáni amerikai hadiflottát, ösz- szesem 1 millió 200 ezer amerikai katonát, 600 ezer dél-koreait és tizenöt or­szág több tízezer zsoldosát vetették harcba. Nem ret­tentek vissza a leggyilko- sabb fegyverek, köztük a baktériumfegyverek alkal­mazásától sem. Céljaikat mégsem ér­hették el, mert a hős ko­reai népet egységesen tá­mogatták a szocialista or­szágok és a világ közvéle­ménye. Négyszázezer ame­rikai és hatszázezer dél- vietnami katona került az ellenség veszíeséglistájára, amíg kénytelenek voltak fegyverszünetért folyamod­ni. 1953. július 27-én, tizen­három esztendővel ezelól* Panmindzsonban megkötöt­ték a fegyverszünetet. Ebben az esztendőben, a januári havannai trikon- tinentális értekezlet hatá­rozatára, június 25 és jú­lius 27 között világszerte megrendezik a „koreai nép harca iránti szolidaritás hónapját”. Már tizenhárom esztendő telt el az ameri­kai imperializmusra ra- kényszerített fegyverszüneti egyezményt aláírása óta. Koreában azonban mégsem valósult meg a béke es az ország egyesítése. Dri- Korea továbbra is ameri - kai megszállás alatt van, 700 ezerre növelték a dél- koreai hadsereg létszámát, s a fegyverszüneti egyez­mény ellenére atomfegyve­reket és rakétákat tarta­nak Korea déli részében, állandóan növelve az o.t állomásozó amerikai csapa­tok állományát. Sőt, a nem­rég kikényszerített „japán —dél-koreai szerződésssel” Japánt is igyekeznek fel­használni koreai agressziós terveikben, megakadályozni Korea békés egyesítését, a két koreai állam közötti kapcsolatok megteremtését. Ezért a Koreával való szolidaritás hónapjának fő követelése, amelyet, a ma­gyar közvélemény is han­goztat: vonják ki az ame­rikai katonaságot Dél-Ko­reából! S. T. Cedenbal választási beszéde 7 A Mongol Népköztársa­ságban parlamenti vá­lasztásra készülnek. Az Ulan Bator-i 31. választási körzet jelöltje Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a minisz­tertanács elnöke. Pénteken Cedenbal vá­lasztói előtt beszédet mon­dott. Többek között hang­súlyozta, hogy Mongólia továbbra is határozottan támogatja a vietnami nép hősies harcát, fellép min­den olyan imperialista re­akciós kísérlet ellen, amely­nek célja a feszültség fo­kozása Ázsiában és másutt. A KASI petíciója is ki­fejezésre juttatja, hogy elégedetlen az elnöki meg­nyilatkozással, mert Su­karno „nem számolt be tetteiről” amelyek — a be­advány szerint — „a múlt nehézségeihez és az ország helyzetének romlá­sához vezettek”. Diktató­A Reuter híradása sze­rint pénteken jobboldali diákcsoportok tüntettek a főváros utcáin. Autókat, tehergépkocsikat állítottak meg és a szélvédőkre röp­cédulákat ragasztottak, — amelyek új „szakértőkből” álló kormány megalakítá­sát követelték. VIETNAM Drótakadály a pagodák körül A buddhista intézet ka­puit pénteken ismét meg­nyitottak a hívők előtt. A rendőrség közleménye hangsúlyozta, hogy a rend és biztonság helyreállt, az intézetet visszaadták illeté­kes vezetőiknek. Ugyanakkor Huéban új­ból drótakadály veszi kö­rül a város két legnagyobb pagodáját. A szerzetesek a két önkéntes tűzhalált hall asszony emlékére akartak felvonulást tartani. A ha­tóságok azonban megragad­ták az engedélyt. Több buddhista szerzetes a tila­lom ellenére pénteken reggel mégis megkezdte a felvonulás szervezését. A hatóság utasításaival való szembeszegülés miatt hatot letartóztattak közülük. Péntekre virradóra a dél­vietnami partizánok akná­val lőtték Thuong Dúc já­rási székhelyt. A kormány­erők helyőrsége vesztesége­ket szenvedett. Elmaradnak a bolíviai választások Csütörtökön katonai egy­ségek szállták meg a bolí­viai fővárost, és a junta egyidejűleg bejelentette, hogy állítólagos kormány- ellenes összeesküvés miatt a július 3-ra tervezett ál­talános választások elma­radnak. Bolíviát mindössze tíz nap választotta el az álta­lános választásoktól és a ielek szerint a junta nem bízott ennek kimenetelé­ben. Alig több, mint fél­éven belül egvébként ez volt a harmadik bejelen­tés „kormányellenes össze­esküvés” leleplezéséről. Jleaél j£tnggeJaiSKnghéL A szomorú fiú arcképe Titokban készítették a portrét az auschwitzi kon­centrációs táborban. Pon­tosabban az auschwitzi tá­bor melléktáborában, Ja- wischowitzban. Akiről ké­szült, nem ismeretes. Az arckép nem mondja el, hogy a 15 év körüli fiú magyar, s igen nehéz mun­kát végzett a szénbányá­ban. A szénosztályozón 150 fiú dolgozott. Kegyetlen körül­mények között éltek — kü­lönösen, amikor az időjárás hidegre fordult és ha esett az eső. Sokszor egyéb mun­kára vezényelték őket. En­nek rendszerint örültek. A szénválogatásnál nem talál­tak ennivalót, egy darabka papírost sem, amit az ing alá tehettek volna pulóver pótlására. A fiúk egy időben olyan épület mellett dolgoztak, amelyiknek a pincéiében a bányászok közös étkezőhe­lyisége volt. A konyháról a bányászok vagy az ott dol­gozó asszonyok feljöttek és némolvikük titokban egy- e?v darabka kenyeret vasrv néhány hámozatlan hulla­dék-krumplit adott az ott dr>1po7ó gv°TTP“k-foelvok- nak. Néha sikerült egv ki« meleg levest is futtatniuk p fiúknak Ha ezt az SS önök tudták volna!... Ez 1!H4 Hep volt pmíkor mindenütt kevés volt az ennivaló, még ennél is ke­vesebbet kaptak a lengyel munkások az élelmiszeri e- gyekre. Nem volt könnyű szűkös adagjukat még má­sokkal megosztaniOK. A bányászok már hazul­ról is hoztak magukkal né­mi pótreggelit azzal a szán­dékkal, hogy odaadják a fiúknak. Persze: ez a segít­ség nem volt kielégítő. Né­hány jótét lélek nem élel­mezhetett 150 fiatalembert Kiválasztottak hát egyese­ket és őket segítették fo­lyamatosan. K. asszonynak is lehetősége nyílt néhány­szor kenyeret adni a fiúk­nak. Az egyiket bevitte a közös konyhára, ahol nyu­godtan megehette a levest. Egy másik asszony azalatt az ajtóban állt és vigyázott, nehogy egy SS vagy német civilmunkás meglepje őket. K. asszony élénkebb, jobbkedvű lett. Sokszor en­ni adott a fiúknak. Külö­nösen egy szomorú szemű­re ügyelt. Öt igyekezett mindenekelőtt segíteni. — Cukrot hozott neki hazul­ról, vagy más édességet, örült és büszke volt a fiú­ra, amikor azt látta, hogy az édességet megosztja baj- társaival. A szomorú szemű fiú ar­ca mindig felderült, amikor megpillantotta K. asszonyt, de utána ismét elkomoro- dott. Minden alkalommal megköszönte az ennivalót és néhány szót mondott magyarul. Ezt az asszony persze nem értette. Pedig szeretett volna többet tudni róla. Sajnos hiába. Igv az asszony számára megma­radt szomorú szemű fiú­nak. Az 1944-es esztendő a vé­géhez közeledett. mikor egv napon váratlanul belé­pett a fiú a konyhába. — Ahogy meglátta K. asz- -zonvt. gyorsan odament hozzá, megcsókolta és tört lönmrelcÚBfrol P kfkozö szavakat mondta: „Mamo — kocham sie! — Mama, szeretlek!” Kezébe nyomott egy papírt és már el is tűnt. A meglepődött asszony könnyes szemmel nézett a papírra, amelyen a fiú élet­hűen rajzolt arcképe lát­szott. Az asszony azóta va­lahányszor rénéz a rajzra, mintha mindig hallaná a szavakat: „Mama! szeret­lek...” A háború után átadta az arcképet az auschwitzi Ál­lami Múzeumnak. Az ere­detiért fotoreprodukciót ka­pott cserébe. Akkor mon­dani akart valamit. Bizo­nyára azt akarta kérdezni, lehetséges lenne-e Magyar- országon megtalálni a fiút? Nem mondta ki a kívánsá­gát, mert félve gondolt rá: vajon életben maradt-e? Hiszen annyi embert öltek meg Auschwitzban. Fiú, a portrén, ha elol­vastad ezt a történetet, ha magadra ismersz a képről — kérünk, adj hírt magad­ról, Biztosan te is szeret­néd viszontlátni mégegyszer azt az asszonyt, aki akkor, azokban- a nehéz időkben, segített rajtad! Tálán — amiként akkor 1944-ben az auschwitzi koncentrációs­tábor iawischowitzi mellék- táborában — megismétel­néd neki azt a pár kedves szót. Boldog lennék, ha a port­ré „életre kelne” ha a ké­pen lévő „fiút” megtalál­nánk és elmondaná további élettörténetét. Remélem, hogy a baráti Magyarorszá­gon sikerül őt megtalál­nunk Xadeusz Szymanszkg

Next

/
Oldalképek
Tartalom