Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

m Szolnok Mtüu:i \; i'. .r 1966. májú« 15 ORSZÁGJÁRÁS Bábolna —1966 Ha a jövő krónikásai megemlékeznek majd a Komárom megyei Bábolna évszázados történetéről, s megrajzolják a gazdaság címerét, bizonyára a ha­gyományos lovas figura mellé odakerül a csirke is, mint e régóta neves gazda­ság újabb hírnevének hor­dozója. Néhány évvel ez­előtt a Bábolnai Állami Gazdaság nagyjelentőségű feladatra vállalkozott: az iparszerű baromfihús* és tojástermelés hazai megvalósításával. Miben különbözik az új termelési rendszer a koráb­biaktól? Először is abban, hogy a termelési eredmé­nyek jóval nagyobbak, a tömeges termelés viszo­nyai közt jobb az áru mi­nősége és minőségi egyön­tetűsége, önköltsége pedig jelentékenyen kisebb. Né­hány számadattal jelle­mezzük a változást. — Míg 1960 és 1962 között az egy tyúkra jutó országos évi tojástermelés 83—84 darab volt, addig a bábolnai gaz­daság iparszerű tenyésze­teiben a Nick-Chick tyú­kok éves átlagban 262 to­jást tojtak. A régi baromfitartási vi­szonyok közt megszokott dolog volt, hogy egyes idő­szakokban sok a tojás, el­lenben máskor megközelí­tően sem elégíti ki a szük­ségletet. A modern, ipar­szerű termelés megszünte­ti e jelenséget, s ez nem csak a hazai fogyasztók számára kedvező, hanem javítja export lehetősé­geinket is. A Bábolnai Állami Gaz­daság vágóbaromfi üzem­ága — ahogy itt nevezik „csirkegyára'’ — az idén még több baromfit nevel fel, mint tavaly. Egyetlen keltetési napon a központi gazdaságban 60 ezer csibe lát napvilágot, míg p vidé­ki telepeken 44 ezer csibe kel ki a tojásokból. 1966- ban 9,6 millió naposcsibét keltetnek a gépekben és 29,8 millió tojást tojnak a tyúkok. S végül még eg)' jellemző adat a csirke gyárra: a gépes! tett barom - fiistállókban 10 ezer hús­csibét, illetőleg 5 ezer to­jót lát el egyetlen gondo­zó! Az elmondottaknál per­sze jóval tágabb a gazda­ság tevékenységi köre, s elég a rövid felsorolás, hogy meggyőződjünk erről. A listában ilyen címsza­vak szerepel nek: sportlóte­nyésztés, lómúzeum, új szarvasmarha fajta kite­nyésztése. Ismerjük meg hát közelebbről a többi te­vékenységi ágat is. A hagyományos arab te­nyésztés mellett egyre erő­teljesebb az angol telivér* tenyésztés s ez elsősorban a sportló utánpótlás célját szolgál­ja. 320 kanca évi 120 csikó­ját készítik elő a szakem­berek a galopp-pályákra, hazai és külföldi megren­delésre. A jól ismert kül­földi cégek képviselői és az egyéni vásárlók, nem kisebb értékű lovak közül válogathatnak, mint a vi­lághírű Imperiál és tár­sainak utódai. Alig egy éve nyílt meg, de máris nagy világhír­névnek örvend az a né­hány teremből álló kiállí­tás, amely a lómúzeum ne­vet viseli. A híres lovakat ábrázoló képek, szobrok s az adatok összeállítása nemcsak ügyes kezdemé­nyezés, hanem jelentős ló- tenyésztési érték is. — A .sztárok” közül legöregebb Buccaneer, a népes telivér családfa őse, 1865-ből. — Preparált csontváza mel­lett leszármazottai díjakkal képviseltetik magukat. Im- periál, apja: Imi, nagyap­ja: Intermezzó, ma mé­nesekben élnek, s gondos­kodnak a családfa gyara­pításáról. Nem kisebb ér­dekességek a szerszámte­rem mestermunkái, közöt­tük a legöregebb, 150 éves arab, s a legfiatalabb, két éves magyar lószerszám. Nem lenne teljes a láto­gatás, ha nem néznénk kö­rül a gazdaság kétezer dol­gozójának házatáján, ott is érdemes az újdonságot ke­resni : eddig 54 korszerű, modern lakás készült el a lakótelepen, s az idén újabb 12 éppl fel, Ugyan­akkor a fiatal házasoknak a gazdaság jutányosán ház­helyet ad és kölcsönnel se­gíti a családi házak építé­sét. Legnagyobb eredmény, hogy ma már egyetlen föl­des lakás sincs Bábolnán, jóllehet néhány éve ez még nem volt itt ritkaság. A dol­gozók kulturáltabb lakás- körülményei egyre inkább városias képet adnak az egykori Bábolna-pusztá- nak, amely már csak régi feljegyzések, sárgult lap­jain puszta. Három évvel ezelőtt két havannai sugárút, a Reina és a Belascoin utca kereszteződésénél a Casa de trés kilos feliratú kis boltocska bejáratánál gyak­ran láthattak a járókelők egy teherautót, amelynek volánjánál jókedélyű, fiatal legényke üldögélt. Amíg a kocsiról rakodtak, ez a fia­talember a társait, vagy éppen a járókelőiket szóra­koztatta tréfáival, vagy be­ült kávézni valamelyik szomszédos bisztróba. A fiú egyszer csak eltűnt. Megkezdődött a találgatás az ismerősök körében. Va­laki úgy tudta, hogy más tartományba költözött, né- hányam pedig bizalmasan közölték, hogy Juan az Egyesült Államokba emig­rált, mert ott él a bátyja. Ezalatt Miamiban az amerikai Központi Hírszer­ző Hivatal ügynöke Tico Herrera vallatta a fiatal havannai sofőrt. A beszél­getés végén Herrera java­solta a kubai fiatalember­nek. hogy lépjen a CIA szolgálatába. Juan Folaifel Canaan, ez a fiatal kom­munista, a kubai felderítő szolgálat munkatársa így épült be az Egyesült Ál­lamok Központi Hírszerző Hivatalába. A kubai ellen­forradalmárok vezetőinek rendelkezésére bocsátották, akik amerikai gazdáik irá­nyítása mellett terveket szövögettek, hogyan juttat­hatnak diverzánsokat és kémeket a Szabadság szige­tére. Juan Felaifelnek felaján­lották, hogy legyen rádiós. Mielőtt azonban végérvé­nyesen felvették volna a CIA állományába, három­szor is ki kellett állnia a hirhedt „hazugságdetektor­ral” végzett próbát. Mi­után meggyőződtek a be­szervezett ügynök „becsü­letes szándékairól”, az Egyesült Államok egyik haditengerészeti támasz­pontjára irányították, ahol Icilenchónapos diverzáns ki­képzésben részesült. Az amerikaiak kioktatták Jüant arra, hogy kell ke­zelni a különfajta robbanó szereket, megtanították lő­ni hangtompítós puskával és pisztollyal. Később rá­diós tanfolyamot végzett, és azt is megtanulta, ho­gyan szervezhet be ügynö­1. NEMIR A: Három év az ellenség barlang­jában köket, hogyan gyűjthet kémértesüléseket. Azután, hogy a „tanfo­lyamot” hiánytalanul elvé­gezte, Jüant bevették abba a csapatba, amely felada­tául kapta, hogy Las Villas tartományban illegálisan hatoljon be Kuba terüle­tére és ott szervezzen be ügynököket az amerikai fel­derítő szolgálat számára. A diverzánsokat különböző módszerekkel juttatták el Kuba terüle­tére, de a leggyakrabban a következő fogást alkal­mazták: Miamiból amerikai hajó indult útnak Kuba partjai felé, fedélzetén a diverzánsokkal. A tenger­parttól néhány mérföldnyi- re leeresztették egy hang­talan motorral működő csónakot és ezzel tették partja a diverzánsokat. — Jüannak nemegyszer kel­lett részt vennie ilyen mű­veletekben és mindannyi­szor azt kockáztatta meg hogy golyót kap honfitár­saitól, bajtársaitól, azoktól, akiknek biztonsága érde­kében vállalta, hogy az el­lenség barlangjában dolgo­zik. Amikor a kémek vissza­tértek Miamiba, a CIA ve­zetői vallatták őket titkos találkahelyeken a legap­róbb részleteket is igyekez­tek megtudakolni tőlük a kubai helyzetről, ügynöksé­gük munkájáról. Ezek az adatok rendszerint vajmi kevés örömet szereztek ne­kik. ...Juan Felaifel csaknem három évet töltött az el­lenforradalmároknak ebben a darázsfészkében. Láthat­ta, hogyan marakodnak a hatalomért a magukat Ku­ba „felszabadítójának” fel­tüntetni akaró különböző emigráns csoportok. Ezek a csoportok tulajdonképpen azért veszekszenek egymás­sal, hogy ki tud több pénzt kisajtolni a CIA-ból. A ku­bai ellenforradalmárok: egyik vezetője, Manuel Ar- time, aki annak idején Pla­ya Gironnál a zsoldosok partraszállásét irányította, érdemei” jutalmául havi 4 ezer dollárt kap a CIA- tól. Ezen kívül van neki egy étterme Miamiban és egy farmja Floridában. A kisebb rangú ellenforradal­márok kénytelenek beérni a zsoldos-szereppel: az amerikai kómszolgálat szükség szerint a Domini­kai Köztársaságba, Vene­zuelába, Costa Ricába, sőt Afrikába, Kongóba küldi őket. Minden rettenthetetlen bátorság, akaraterő és ki­tartás kellett ahhoz, hogy hosszú hónapokon át haza­árulók körében, az ellen- forradalmi söpredék között éljen Juan és semmivel sem árulja el kilétét! Juan Felaifel, amikor később ezekről az évekről beszélt, elmondta, hogy kommunis­ta meggyőződése segítette ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében. Körülbelül három hónap­pal ezelőtt, amikor Miami­ban tartózkodott, tudomá­sára jutott, hogy merénylet készül Fidel Castro ellen. Értesüléseit nyomban jelen­tette Havannának. Onnan parancsot kapott a haza­térésre. Egy kubai őr-na­száddal folytatott lövöldö­zés közben Felaifelnek si­került elhagyni a diver­zánsokat szállító csónakot és eljutni övéihez. A merész 24 éves ku­bai kémelhárítónak a tevé­kenysége segítséget nyúj­tott a kubai biztonsági szerveknek ahhoz, hogy a diverzánsok egész sorát te­gye ártalmatlanná és meg­hiúsítsa az amerikai Köz­ponti Hírszerző Hivatal olyan terveit, amelyek ki­terjedt kubai ügynökháló­zat kiépítésére irányultak. De a legfontosabb mégis az, hogy sikerült megaka­dályozni azt az aljas bűn- cselekményt, amelyet Arii­mé irányításával Rolando Kuselas volt őrnagy és más árulók készítettek elő. Ä bárányka ^díiíti a kissé ideges arab mént, lát­hatóan eredménye»« AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEIBŐL Illés Lajost Tizenkét portré Az Űj Írás 1965-ben kezdte meg legér­dekesebb és jelentősebb fiatal íróink és költőink bemutatását, eddigi munkássá­gukat összegező és értékelő tanulmányok­ban. Illés Lajos nemcsak igényesen, ha­nem az élő és alakuló új irodalom iránti nagy szeretettel, nem egy tanulmányban izgalmasan mutatta be az egyes szerző­ket. A Magvető Könyvkiadó most tizen­két ilyen kitűnő arcképet foglal kötetbe, többek között Garai Gábort, Nagy Lász­lót, Simon Istvánt, Győré Imrét mutat­ják be a tanulmányok a költők közül, Kamondy lAszlót, Galambos Lajost, Sán­ta Ferencet stb. a prózaírók közül. A portrékat szemelvények egészítik ki és a kötet minden bemutatáshoz a szerzők ed­dig megjelent műveinek bibliográfiáját és fényképét is csatolja. Művészeti lexikon II. Az Akadémiai Kiadó nagy vállalkozása már akkor feltűnést és megérdemelt si­kert aratott, amikor első kötete megje­lent. Művészettörténészek, kritikusok és a művészet iránt érdeklődő olvasók egy­aránt úgy fogadták a Zádor Anna és Genthon István főszerkesztősége mellett kiterjedt szerkesztői gárda közreműkö­désével megindított lexikont, mint amely valóban lexikon-kiadásunk régi hiányét tölti be, A lexikonnak most megjelenő második kötete az elsőhöz hasonl ían modem és sokrétű. Korszerű abban az értelemben, hogy címszavaiban a képző­művészet legmodernebb áramlatait és képviselőit is ismerteti, sokrétű annyi­ban, hogy a szorosan vett képzőművé­szet mellett kiterjed az iparművészet- re, díszlettervezésre és a művészettörté­neti irodalom termésére is, A nyomdai kivitel az első kötethez képest is kitűnő, a mintegy 1000 illusztrációt észrevehető­en nagy gonddal és körültekintéssel vá­logatták a szerkesztők a rendkívül nagy, és éppen a modem képzőművészetben már majdnem áttekinthetetlen anyagból. Veres Péters Való világ Nehéz, de annál szebb és eredménye­sebb pályát és művészi utat követhet nyomon az olvasó ebben az elbeszélés kötetben. Az írásokat ciklusokba foglalta az író. Az első a Gyepsor. Elbeszélései a két világháború közötti falusi szegénység­ről tudósítanak. Szépirodalom ez, de do­kumentum is: az író könyörtelenül veszi szemügyre a tengődést, közli a rideg va­lóságot, miközben nagy önuralommal ke­rüli el a hatásosság buktatóit. A második ciklus a Fordul a föld, A felszabadulás utáni első évek paraszti világának képét tárja fel, jellemábrázolásában eltérő és eltérő utakon haladó egyéniségek gyöke­réig hatoL A csatlós című következő el- beszélésfűzér a hatalmaskodó „jó szolga’* árnyaltan ábrázolt alakjával ébreszt az olvasóban gondolatokat, a béresgazda sorsa összekapcsolódik a pusztulásra érett társadalmi rend omlásával. Az utolsó ciklus a Szeretet törvénye; a jó­részt mai témájú írásokban az egyéni­ség és a környezet erőinek kölcsönhatá­sát vizsgálja az író. Elbeszéléseiből az a megértő tudás, bölcsesség, a mindennapi valóságnak az a mély ismerete sugárzik, amely Veres Pétert olyan rokonszenvessé teszi. Nem nélkülözi ez a művészet a köl- tőiséget sem: az emberek és az élet sze­re tétének melegsége teszj költőivé. (Szép­irodalmi KiadOJ A központi keltető üzem hatalmas termében több százezer csibe kel egyszerre Nobtu Imre A legújabb bábolnai „sztárok”: a Nick-Chick tyúkok

Next

/
Oldalképek
Tartalom