Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

19N, május IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ü A TANVÁK ELINDULNAK A jámbor óhajok nem segítenek Jónéhóny esztendővel ezelőtt valamely szerv köz­pontjának képviselője járt nálunk és nagy hangon bi­zonygatta, hogy öt esztendő múlva megszűnik a tanya­világ. Hitetlenkedve csóvál- gattuk fejünket, s e túl merész időmegjelölést óva­tosan 20 esztendőre „toltuk" ki. ö válaszul azt vetette a szemünkre, ha egy napi­lapnak a munkatársai ilyen pesszimisták, akkor ez nagy baj. Most utólag persze könnyű mondani, nem a pesszimizmus ömlött ki be­lőlünk. Arra bizonyára ma már „optimista” barátunk is rájött, hogy akkori lel­kesedése csak jámbor óhaj volt. Még nem lehet úgy tekinteni a tanyavilágot, mint egy olyan elmúlásban levő valakit, akinek már csak a szemét kell lefogni. Vegyük sorra. Az 1960. évi népszámlálás adatai szerint Békés megyének 468 ezer lakosa volt, ebből kül­területen lakott 112 ezer; Hozzávetőlegesen a megyé­ben 32 ezer tanya van. Igen érdekes a megyei sta­tisztikai hivatai 1962. évi próba-összeírása, mely al­kalommal a megye 8 járá­sának és 3 városának kül­területén 417 tanyát keres­tek féL Az derült ki töb­bek közt ebből, hogy a megkérdezett tanyai lakók 41 százaléka be akar köl­tözni a községekbe, váro­sokba. Ki kettő, három, ki öt, vagy több éven belül; És 10—15 százalékának van a községekben vagy a vá­rosokban telke, vagy ép­pen háza; Az elmúlt öt év­ben be is költözött 7800— 8000 lakos ezekből. így szűnt meg az elmúlt öt év­ben 2300—2400 tanya. Ha ilyen ütemű lenne tovább­ra is a beköltözés, akkor még 40 év szükséges a ía- nyavilág megszűnéséhez. De azt hiszem ez a jóslat ép­pen olyan „szilárd” alapo­kon nyugszik, mint az ele­jén említett barátunk öt esztendeje; Summa-summárum: ál­landó lakóhelynek kell te­kinteni több évtizedre a tanyákat. Ezért rendkívül fontos, milyen művelődési lehetőségeket biztosítunk, hogyan oldjuk meg a köz­oktatást, milyen egészség­ügyi ellátottságot nyúj­tunk, és minden mást, ami a községekben, városokban kézenfekvő. Nem mintha most kezdenénk ehhez hoz­zá, hiszen a társadalmi vál­tozás nem maradt hatásta­lan a tanyavilágra sem. Gondoljunk csak arra, hogy Békés megyében 1949-ben. a hét évesnél idősebb gene­ráció közül 18 ezer 945-en nem tudtak írni, olvasni. Most már csak 4500 ezek­nek a száma. (Ezek között vannak azok az idős embe­rek is, akiktől már nem nem lehet várni, hogy elsajátítsák a be­tűvetést.) Az idén már minden hatéves gyermeket beírattak az iskolába. Ami gond, hogy a tanyai isko­lákban egy-két pedagógus mind a nyolc osztályt ta­nítja, A másik gond, hogy az általános iskolát végzettek továbbképzése nincs megoldva, s ezért sokan még az írást, olva­sást is elfelejtik bizonyos időn túl. Rögtön hozzá kell tenni, hogy az elmúlt öt év alatt szakos tanári ellátás­ban nagyobb volt az előre­haladás, mint azelőtt 15 év alatt. Ennek forrása, hogy kialakították állami szerveink a körzeti iskolá­kat, s ezzel jelentősen gya­rapodott a szakrendszerű oktatásba bevontak sz'ma Ezenkívül öt év alatt Bé- késszentandrág, Csorvás. Elek. Gyula, Kevermes. Mezőberény külterületé^ tanyai általános iskolai d:. Ék-otthonokat; létesítettek mélyek lehetővé tették, hogy 421 gyereket szak- rendszerű oktatásban ré­szesítsenek, 21 nevelő köz­reműködésével. (A kollé­giumokba a hátrányosabb helyzetben levő gyerekeket helyezik el.) örvendetes az is, hogy a községi tanácsok fedett autóbuszvárótermek kiala­kítására törekednek, hogy a 896 autóbusszal iskolába járó gyereknek könnyítsék ezzel is a helyzetét; vonat­tal 459-en, gyalog, kerék­párral 1951-en. járnak az is­kolába. Megkezdték most már a tanyai iskalákat korszerű szemléltető eszközökkel is ellátni. Ahol villany van, ott kezdik felhasználni a tv-t, a magnót, a lemezját­szót, a dia-filmet az okta­tásban. Több tanyai iskola a tsz-közpoantok tv-készü- lékét hasznosítja. Mint említettem, sokan még az írást, olvasást is elfelejtik, mert az általá­nos iskola elvégzése után nincs biztosítva a tovább­képzés, (Azokról most nem beszélek, akik közép- vagy felsőbb iskolákba mennék.) Nemcsak ebben, hanem egyáltalán a tanyai lakos­ság általános, és szakmű­veltségének bővítésében nagy szerepet töltenek be a kialakított tsz-klübok, ahol ilyenek nincsenek, a tanyai iskolák. A megyében 165 tanyai iskola, 51 tsz-klub, és a megmaradt 18 tanyai olvasókör vált a tanya világ kulturális központjaivá. Ezekben 64 helyen fiók- könyvtár van. Eddig 3213 olvasó, 36 ezer 137 könyvet kölcsönzött, s a megyei művelődési autó 25 köl­csönző állomásán 1255 olva­sót tartanak nyilván, s tavaly 15 ezer 713 könyvet kölcsönöztek. Ilyen azokon a helyeken van, ahol nincs fiókkönyvtár. A megyei vándor filmszolgálat 32 he­lyen, s az öt művelődési autó 54 helyein vetít filmet, vagy tart más jellegű kul­turális rendezvényt Hál’ istennek, most már nehéz felsorolni is azokat a rendezvényeket, melyek a tanyavilág lakosságának is­mereteit bővítik. Többek közt nagyon jó szolgálatot tesznek az egyes községi népművelési otthonok, ami­kor klub- és irodalmi este­ket, kiáll ításokat, műsoros esteket rendeznek a tanyai kultűrközpomtokban. Tá­volról sem lehet azonban még mondani, hogy ez a művelődést támogató folya­mat minden járásban ki­elégítő. Ugyanakkor az is említésre méltó, hogy fejlő­dést leginkább a szakmű­veltség megszervezésében le­het látni, a világnézeti, po­litikai ismeretek megszerzé­se, bővítése lassúbb ennél. Az egészségügyi ellátás is sokkal nehezebb, bonyolul­tabb a tanyavilágban, mint a községekben, városokban S legfőbb feladata az egész­ségügyi szerveknek egyrészt a gyógyító-megelőző, más­részt a közegészségügyi, jár­ványügyi szolgáltatás. A gyógyító-megelőző szolgál­tatásban legfejlettebb a „kiszállásos” ellátás. Neve­zetesen a legnagyobb ta- nyavilágú szarvasi járásban. Csabacsűdön két külterü­leti rendelő van, örvénykú- ton három és még néhány helyen, ahol az orvos he­tenként rendel egy-két órát. Hasonló van több járásban is. Az itt rendelő orvosok tanyai pótlékot kapnak. A gyógyító-megelőző múmiá­ban sokat segítenék a védő­nők, akik rendszeresen lá­togatják a külterületeket Az egészségügyi ellátásban jelentős a mozgó-szakorvo­si szolgálat. Ilyen a fogá­szati busz, mellyel főként az iskolákat látogatják. Igen örvendetes, hogy ideg­gondozás is van a tanyavi- világban; a nőgyógyászat, gyermekgyógyászat már ha­gyományos a megyében. A fertőző megbetegedések ese­tén a járási egészségőrök fertőtlenítenek, természete­sen a körzeti orvosok irá­nyításával- Nagyon jó szol­gálatot tesznek az állami gazdaságokban, termelőszö­vetkezetekben az egészség- ügyi felelősök, akik a meg­előzés jó katonái. Aligha lehetne mindazt felsorolni, ami szolgálja a tanyavilág lakosságát, ami lehetővé teszi, hogy leg­alább részben részesüljön a meglevő vívmányokból. Az már minden esetre örven­detes, hogy valamennyi szerv, intézmény a maga eszközeivel pótolni akarja azt, amit a tanyai lakosok hátrányos helyzetük miatt mindig nélkülöztek. Azt hi­szem, ennek az ellátási hát­ránynak min jobb pótlása csak elősegíti, hogy még nagyobb legyen a községek­be, városokba való költö­zési törekvés, hiszen a fel­ismerés az embereknél egyenlő azzal, hogy azt az életmódot válasszák, amely előnyösebb számukra. Ezt azért szükséges megemlíte­ni, mert egyesek szerint ha a tanyasor például villanyt kapna, az a tanyavüág kon­zerválását jelentené. Már­pedig a kultúra, a technika nem konzervál, hanem élőbbrelök: löki, húzza az embert mind magasabbra. S nem a jámbor óhajok, mint azt az én „optimista” barátom gondolta. Cserei Pál a Békés megyei Népújság főszerkesztője Boszorkányok tánca, fafaragás, Sz. Rjaub — litván népi művész alkotása Felolvasás, fafaragás, J.Lukauszkasz népi művész munkája A Baltikum nép­művészete A moszkvai Központi Ki­állítási Teremben megnyílt a Szovjet Baltikum képző­művészeinek kiállítása. 778 művész mintegy 3000 fest­ményét, szobrát, rajzát és más alkotását mutatták be. Az érdekes kiállítás na­gyon jól szemléltette Lit­vánia, Lettország és Észt­ország dekoráló képzőmű­vészetét, amely a baltiku­mi népművészet legnépsze­rűbb válfaja. Csupán Lett­országban több mint 80 képzőművész tagja a köz- társasági művészszövetség­nek. A köztársaság 800 nép- művészeti mesterén kívül mintegy 10 000-en foglal­koznak képzőművészettel, különböző öntevékeny mű­vészkörökben. A kiállításon bemutatták a szőnyegszövés, a kis­plasztika, a kerámia, a fa­faragás, az üveg- és boros­tyán-csiszolás legszebb példányait. — Valamennyi népművészeti alkotást nem­zeti sajátosság és magas művészi kivitelezés jelle­mez. A központi szovjet lapok sok cikket, riportot és más anyagot közöltek a kiállítás kapcsán a szovjet Baltikum 25 éves művészeti fejlődé­séről. Borisz Jogarszon, a Szovjetunió népi művésze a következőket írta a Prav­dában : „A Szovjet Baltikum művészetében van egy bi­zonyos derűlátó világérzék- let, amely a belső feszült­ség és a külső tartalom megfelelő fokával megnyil­vánul a különböző zsáne- reken és válfajokban. Ez: a művészet az emberről és a művészet az ember szá­mára. ^ Indiai eredetű bivalyszobrok a Szolnoki Művésztelepen A művésztelepi parkban a fák között egy különös alakú bivalyszobor árvás- kodik egyszerű kőalapzaton, egy másiknak pedig csak töredékeit lehet egy fa tö­vében megtalálni. Régóta tudjuk, hogy a szobrok In­diából származnak, de Baktay Ervint, a neves In- dia-kutatót 1960-ban, egyik szolnoki útja alkalmával megkérdeztem, mi a véle­ménye az itt látható bi­valyszobrokról? — Nézetem szerint ezek a szobrok valóban indiai eredetűek. Feltűnő hason­latosságot mutatnak az In­dia művészete címen nem­rég megjelent munkám 269. oldalán közölt képe­ken látható bivalyokkal. Fejüket magasan előre emelve tartják úgy, hogy szarvaik ráfeküsznek nya­kukra. Hogy ne törjenek le könnyen, egybefaragták. Ez a jellegzetesség megvan a művésztelepen látható bivalyszobron is. Érdemes volna tehát na­gyobb gondot fordítani a másik bivalyszoborra is, amelyet a második világ­háború pusztításai rongál­tak meg. A művésztelepi torony előtt állt egy téglá­ból rakott és borostyánnal befuttatott talapzaton, amint ezt Chiovini Ferenc 1943-ban készült rajza mu­tatja. Baktay Ervin választ adott arra a kérdésünkre is, hogy mi az eredete az indiai bivalykultusznak, s milyen mondák teszik in­dokolttá, hogy az indiai művészetben olyan gyako­ri művészeti téma a bivaly ábrázolása. — Gyakran fordul elő egy ábrázolás, hogy Durgá istennő, Siva főisten fele­sége elpusztítja a bivaly­démont. Ez a Mahisárszu- ra nevű démon, aki a rege szerint bivaly alakját vet­te magára. A dombormű­veken is úgy jelenik meg, hogy az istennő rátapos erre a bivalyra és levágja a fejét. A levágott fej he­lyéből kinő maga a démon. Rácsputánában, azaz Eszak- nyugat-lndiában otthonos egy másik legenda is. Ar­ról szól. hogy volt ott egy szent tó, amelyet egy ki­rály ásatott a templom előtt. S három gonosz szellem démon, éjszakánként bivaly alakját öltve magára, ki­itta a szent tó vizét. A ki­rály megharagudott, meg­leste őket egyszer hold­fénynél, s amint a három bivaly a tó szélén megje­lent, oldalról egyetlen nyíl­vesszővel mind a hármat átlőtte. Felvetődhet a kérdés, ho­gyan kerülhettek ezek a szobrok Indiából a szolno­ki művésztelepre? Erre a kérdésre a művésztelepen 40 éve dolgozó Chiovini Ferenc ad feleletet. — Én a bivalyoknak a telepre kerülését még Pó­lya Tibortól hallottam. Thurn-Taxis herceg hozta ezt a két bivalyt Indiából, és egyik birtokán, a park­ban voltak felállítva. Fü­redi Ferenc, volt szolnoki bankigazgató parcellázta a birtokot és a két bivalyt elhozatta Szolnokra, a mü- vésztelepre. Reméljük, hogy a messzi India művészetét hirdető műemlékek — a művészte­lepi park rendbehozám után eredeti formájúikban fognak pompázni. K. Gr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom