Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

IS» május 15, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KÖZÉPPONTBAN A BÉKE VÉDELME A% SZKP XXIII. kongre»8*u*a a nemxetköai helyseiről A Szovjetunió Kom­munista Pártjá­nak; XXIII. kong­resszusán elhang­zottak, a kong­resszus határozatai egy hó­nap elteltével is joggal foglalkoztatják a nemzet­közi közvéleményt. Érthető ez, hiszen a kongresszus az idei esztendő edtugi leg­fontosabb nemzetközi ese­ménye volt. A világ első szocialista államának nagy pártja világosan és hatá­rozottan állást foglalt mind­azokban a kérdésekben, amelyek a legjobban ér­deklik, nem egyszer ag­gasztják Is az emberiséget. A kongresszus a nemzet­közi helyzetet elemezve megállapította, hogy 02 elmúlt évek sorún tovább növekedett a Szovjetunió és a szocialista világrend­szer országainak befolyása a nemzetközi küzdőtéren. Kiemelte azokat a sikere­ket, amelyeket a gyarmati iga ellen, a függetlensé­gükért, a szabadságukért és a haladásért harcoló népek értek el. Erősödött a kapitalizmus országaiban élő munkások harca a monopóliumokkal, és a monpoltőkés érdekeket vé­dő államokkal szemben. E harcban napjainkban mind több biztató eredmény szü­letik. A felsorolt sikerekkel egyidőben, mindjobban el­mélyült a kapitalista rend­szer általános, mindenol­dalú válsága. Jelentős té­nyező a világpolitikában a vezető imperialista ha­talmak egymásközötti el­lentéteinek kiéleződése. A háború és a béke kér­désében újra leszögezte a szovjet kommunisták ha­talmas pártja a maga ál­láspontját. Leonyid Brezs- aye.v beszédében és a kong­resszus határozatában meg­erősítették azt a tételt, hogy a mai történelmi vi­szonyok között a háború nem elkerülhetetlen. J elentős e koráb­bi tétel megerő­sítése éppen nap­jainkban, amikor az imperialisták, különösen az Egyesült Államok ag­resszív körei a nemzetközi helyzet kiélezésére töre­kednek. Eszközeikben nem válogatnak. A korrupció, az összeesküvés, a gazda­sági zsarolás, a diplomá­ciai ügyeskedés és a nyílt katonai beavatkozás egy­aránt megtalálható fegy­vertárukban. Az imperialista agresszió elsősorban Vietnamban, de időnként földünk más pontjain iá: hol Kongóban, hol Domirúkában világ- háborús fenyegetéssel okoz jogos aggodalmakat a bé­kevágyó embermillióknak. Rendkívül megnyugtató ezért; mindenki számára az a tudat, hogy a Szov­jetunió hatalmas pártja elméletileg vallja és gya­korlati tetteiben bizo­nyítja: a világháború meg­akadályozható, A szovjet pártkongresszus bőségesen szolgált ideológiai érvek­kel ahhoz a tézishez, hogy a kommunizmus győzelmé­hez nincs szükség hábo­rúra! Sőt, kimondotta új­ra, hogy a kommunizmus építésének elsőrendű felté­tele a béke. A XXIII. kongresszus megerősítette a XX. és a XXII. kongresszus fő irányvonalát, azaz: míg a hatalmas szovjet országon belül tovább építik a kom­munista társadalom anyagi és műszaki alapjait, addig nemzetközi síkon egyszerre dolgozik és küzd a szocia­lista országok, a nemzet­köz l kommunista mozga­lom egységéért, a haladó erők tömörítéséért, az im­perialista agressziók meg­fékezéséért. a világháború veszélyének elhárításáért, a béke fenntartásáért. E célok közül a béke fenntartása politikai, gaz­dasági és katonai feladat is. A politikai akció szük­ségessége nyilvánvaló, a gazdasági teendők abban állnak, hogy a szocialista nagyhatalomnak meg kel­lett teremtenie és szaka­datlanul tovább kell fej­lesztenie azt a katonai po­tenciáit., amely el tudja rettenteni az imperialista agresszorU M alinovszkij mar­sall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere leg­utóbbi magyar- országi látogatása alkalmá­ból mondta: „Az utóbbi években több intézkedést hoztunk, melyek lehetővé tették a különböző rendel­tetésű nukleáris fegyverzet készleteinek növelését és a fegyveres erők valamennyi fegyvernemének felsze­relését megfelelő célbajut- tató eszközökkel. Egész se­reg elvileg új rakéta fegy- oerfajta jött létre... új, nagyhatású légelháritó ra­kétarendszereket és elfogó vadász komplexumokat dolgoztunk ki és vezettünk be. Légvédelmi eszközeink megbízhatóan biztosítják az ellenség bármely repü­lőgépének és rakétáinak a megsemmisítését... Mind­ezek után azt mondhatom, hogy a szovjet fegyveres erők a testvéri hadseregek­kel együtt képesek teljesí­teni feladataikat a béke biztosításában, hazám, va­lamint az egész szocialista közösség határainak vé­delmében”. Mindez nem történhetett meg az anyagi, technikai, tudományos erőforrások mozgósítása nélkül. Ké­zenfekvő az is, hogy a szovjet népgazdasági ter­vek sikeres végrehajtása a jövőben is kihat a nem­zetközi erőviszonyok ala­kulására, a ^szocializmus, a béke erőinek javára mó­dosítja a helyzetet. A gazdasági kérdések sem egyszerűen a Szovjet­unió belügyeként, mint egy új ötéves terv irányelvei szerepeltek csupán a kong­resszuson. „A kommuniz­mus építése a Szovjetunió­ban, a szovjet szocialista társadalom tökéletesítése minden vonatkozásban — ez az SZKP-nak, az egész szovjet népnek a legfőbb hozzájárulása a világmé­retű harchoz, amelyet a né­pek az imperializmus el­len, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demo­kráciáért és a szocializmu­sért vívnak” — hangsú­lyozta a kongresszus hatá­rozata, rámutatva ezzel a Szovjetunióban folyó kom­munista építés nagy nem­zetközi jelentőségét. szovjet külpoliti­ka irányelveit a moszkvai kong­resszus az aláb­biakban szabta meg: 1. A szocializmus és a kommunizmus építéséhez a kedvező nemzetközi fel­tételeket a többi szocialis­ta országgal együtt meg kell teremteni; 2. A szo­cialista tábor egységét, né­peink testvériségét, barát­ságát meg kell erősíteni; 3. Segíteni kell a világban az elnyomott népek nem­zeti felszabadító mozgal­mát és ami ennek folyta­tása: fejleszteni kell az együttműködést az úgyne­vezett „harmadik világ­gal”, a nemrég felszaba­dult, fejlődő országokkal: i. Érvényre kell juttatni a békés egymás mellett élés elvét, ezzel egyidőben azonban elszántan vissza kell verni az imperializ­mus agresszív próbálkozá­sait, el kell hárítani az emberiség feje felől egy újabb világháború fenye­getését. Különös várakozással te­kintett Moszkvára a kong­resszus napjaiban ama bizonyos „harmadik világ”, hiszen közismert, hogy az imperializmus az utóbbi időben megsokszorozta tá­madásait, fokozta akna­munkáját az újonnan fel­szabadult országok ellen, s nem egy államcsíny s más imperialista, neokolonia- lista beavatkozási kísérlet tanúskodik erről. Nos, a moszkvai kongresszus egy­általán nem hirdetett meg valamiféle visszakozást, hanem erőteljesen hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió internacionalista kötelessé­gének tekinti a nemzeti felszabadító mozgalmak tá­mogatását. G romiko külügymi­niszter felszóla­lásában joggal hivatkozhatott ar­ra, hogy ha a volt gyarmati népek szét tudták tömi láncaikat, ak­kor ebben nagy része volt a Szovjetunió segítségének. Az SZKP a népek szuve­rén jogainak védelmét, igazságos harcuk támoga­tását a proletárnemzetközi­ségből fakadó szent köte­lességének tartja ezután is. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front kép­viselője, az angolai küldött felszólalása bizonyította — többek között —, hogy ez így is van, hogy ez gya­korlati tettekben igazolódik nap mint nap. Brezsnyev referátumában beszédes számokat idézett a fejlődő országoknak adott szovjet támogatásról: 600 gyárat és más hasonló létesítményt építettek a „harmadik vi­lágban” szovjet segítség­gel, több mint 100 főisko­lát létesítettek, igen sok ázsiai, afrikai, latin-ameri­kai fiatal tanulhat a Szov­jetunióban, szovjet tanítók, tanárok, oktatók és orvo­sok, mérnökök dolgoznak az újonnan felszabadult országokban. A pártkongresszus külön nyilatkozatban ítélte el az USA vietnami agresszióját, kiemelve, hogy az ameri­kai imperializmus tulaj­donképpen Délkelet-Ázsia minden nemzeti felszaba­dító mozgalmának meg­semmisítésére törekszik. Ugyanúgy megbélyegezte az SZKP a nyugatnémet revansizmust, amely min­den követ megmozgat, hogy atom- és rakétafegyvereket állíthasson agresszív céljai szolgálatába. Az ilyen im­perialista csoportoknak eré­lyesen visszavág a Szovjet­unió és tovább fáradozik az antiimperialista, hábo­rúellenes erők összefogá­sára. A nemzetközi hely­zetben tapasztal­ható feszülség éleződésekor pe­dig az SZKP azon van, hogy szorosabbá vál­jék a szocialista országok ka­tonai együttműködése, egy­re tökéletesedjék a Varsói Szerződés mechanizmusa, növekedjék katonai ereje. A béke védelmére — s ez megnyugtató lehet nemcsak a szocialista tábor népei számára, de a világ min­den békevágyó embere szá­mára is — páratlan fejlett­séggel sorakoznak fel a győzhetetlen szoviet fegy­veres erők, s a békét szol­gálják a szovjet haditech­nika lélegzetelállító ered­ményei. uion Az Ütőn című Rozov dráma két főszereplője: Gyön­gyösi Katalin és Kozák András. 4 Szigligeti Saínháa bemutatója A fiatalok természetes joga, hogy a maguk vá­lasztotta úton járva éljék végig az életet. A íelnőttex aikkor tévednek, s válnak nem egyszer nevetségessé, amikor kétségbe vonják az ifjúság e jogát, és egv re­gi, már biztonságosan kita­posott útra akarják terel­ni életüket. Egyetlen egy generáció sem ’ haladhat nyomról nyomra pontosan követve az előző nemzedék élet-ös­vényén. Nem vehetik át közvetlenül a felnőttek ta­pasztalatait, hogy fiatalsá­gukkal átitatott világukba ötvözzék. A fiataloknak közvetlen benyomásokra, élményekre van szükségük. Meggyőző véleményt csak azokból az ismeretekből, tapasztalatok­ból formálhatnak, amelye­ket saját küzdelmük és ha kell kudarcuk árán szerez­tek meg. Rozov Űton című darab­ja ennek az útkeresésnek, küzdelemnek a drámája. Főhőse egy üzentei lene éves fiú, aki az igazságot, a szépséget keresve az élei­ben nekivág az „útnak”, s vándorlása végén eljut ah­hoz az igazsághoz, hogy a társadalom épületében min­denkinek a helyére kell il lesztenie a maga apró kis tégláját. Üt közben embe­rekkel találkozik, kik ta­nítják, megint mások vonz­zák a cél felé. A főhős hihetetlen akti­vitással küzd mindenféle nevelési kísérlet ellen. Mi­ért van ez a merev ellen­állás, talán Rozov valamifé­le „új iskola” híveként ta­gadja a nevelhetőséget és a céltudatos nevelés szüksé­gességét? Szó sincs róla. Egy nyilatkozatában így vall erről: Szeretem az ifjúságot. Meg kell nekik magyarázni az életet, de nem primitív formában. agyonmagyarázva. brosú­rákban. hanem barátként kell nyílt szívvel elébük állni.” Ellenzi a frázisokat, a2 üresen puffogó prédikáció­kat. Néha azonban a drámá­ban, bár szándéka szerint mellőzni igyekszik, maga sem tudja kikerülni bizo­nyos alapigazságok tételes, frázisszerű megfogalmazó sát. A fiú cinizmusának, vagy pontosabban, meggondolat­lan ellenvetéseinek egyik lényeges oka, hogy az ilyen lakkozott örökigazságokat, ködös erkölcsi ismérveket és normákat puffogtató ne­velés nem tudta hatásosan felkészíteni az életre, s az első váratlan esemény, amely ellentmondott isme­reteinek, mint kártyavárat, úgy döntötte romba a fél­igazságokon és a túlságosan is sűrített igazságokon ala­puló építményt. . Rozov főhőse a helyét kutatja az életben, ha úgy tetszik, rendeltetését s köz ben felfedezi önmaga és környezete értékeit is. A drámaíró szakított a konvencionális formákkal. A darab lényegébem cí­mének megfelelően egyet­len egy mozgalmas vándor­lás. Dinamikáját a képek pergő ritmusával, fürnszerú snitteléssel fejezi ki. híven ábrázolva e felfokozott tempóval az ifjúság érzelmi és gondolati világának vál­tozásait is. A szolnoki előadás ezeket az írói szándékokat mara­déktalanul juttatja érvényre Berényi Gábor, a darab rendezője lényegében az író szerzőtái-sáv- lépett elő, hiszen a mű szellemében tevékenyen és hatásosan átdolgozta a drámát, nem­csak bizonyos szövegmódo­sítások, hanem néhol alap­vető dramaturgiai változta­tások árán is. A több mint ötven képből álló darabot így sikerült egy nagyszerű ritmusú, fia­talosan pergő két és fél órás előadássá összefognia. Rendezői koncepciójának érvényesítésében most is kitűnő segítőtársa Fehér Miklós díszlettervező, aki bravúros színpadképeivel, helyesebben egy forgóra szerelt, variálható, modem és szellemes díszletmegoJ- dásával lehetővé tette, hogy a képek pergőn, meghatá­rozott ritmus szerint vált­sák egymást. Az előadás tér és Idő megoldásai szinte már túl­nőnek a színpadi műfaj korlátáin, ugyanakkor mindvégig a dráma gondo­latiságának és érzelmi telí­tettségének a kibontakozá­sát szolgálják, Berényi Gábor kitűnő arányérzékkel határozta meg a színpadi játék és színpadi technika közötti összefüggéseket. A techni­kai megoldások (színpad­kép, kísérőzene, hangkulisz- sza) egy percre sem feled­tetik. hogy a legfontosabb a színészi játékon keresztül érvényesülő írói szándék. A főszereplő Kozák András játéka valóban ki­érdemli a maradéktalan fi­gyelmet. A fiatal színész végre azt nyújtotta, amire képességei már régóta pre­desztinálták. Különösen já­tékának könnyedsége, ma­gától érthetősége jelent kellemes meglepetést. Ha kell szertelen kamasz, va- gabund, szájhős, szigorú kritikus és megszeppent kisfiú. Egyszóval sokszínű és árnyalt, olyan amilyen­nek elképzeljük ezt a ka­masz lázadót. A lány, aki az úton a fiú után szalad Gyön- gyössy Katalin játssza, na­gyon szimpatikusán. Tulaj­donképpen az alkalom sem mérhető Kozák András fel­adatához. Szerepének önál­ló élete nincs, csupán a fiúval való kapcsolatában rajzolódik ki a lány alak­ja. Gyöngyössy Katalin ki­tűnően használja ki a fi­gura adta lehetőségeket. Alakítása kedvesen simul Kozákéhoz, új színekkel lányos melegséggel egé­szítve ki azt. Szimája ham­vason megformált, remé­nyeiben növekvő, apró ku­darcaitól csendesen szipo­gó, emberi tartásában és csendes áldozatvállalásában hallatlanul rokonszenves emberke. Különösen a má­sodik részben tetszett. A darabban a két főhő­sön kívül a többi szerepet nyolc színész játssza. Egy merész és sikeres rendezői elképzelés nyomán egy-egy művész öt-hat villanásnyi epizód figurát alakít. — Ahány jelmez és maszk, annyi figura. Berényi Gá­bor ezzel a megoldással el­érte azt is, hogy a darab problematikája egy kicsit egyetemesebb emberi ügy- gyé szélesedik ki, és nem­csak a fiú közvetlen kör­nyezetét érinti. Hegedűs Agnes, Szekeres Ilona, Tóth Gabriella, Gera Zoltán. Kertész Péter, Halász László, Horváth Sándor és Hollósi Frigyes egy-egy epizódfigurája néhány vo­nással is kitűnően megraj­zolt, karakterisztikus alak.­Az epizódszereplőknek ez a pontos és összehangolt együttes munkája nem kis részben járult hozzá a da­rab sikeréhez. Szeretnénk külön Is elis­meréssel szólni Dobos Fe­renc maszkmester munká­járól, hiszen a gyors vál­tozások, átöltözések na­gyon megnehezítették fel­adatát. Maszkjai kifejezők és karakteresek. Közismert, hogy a szín­ház műszaki felszerelése nem a legjobb. Ilyen tech­nikai felkészültséggel vál­lalkozni egy műszakilag igényes előadás megtartá­sára, nem minden kocká­zat nélkül való. A premier után elmondhatjuk, hogy a színház műszaki gárdája hiba nélkül állt helvt. Munkájuk pontos és Való­ban áldozatkész, amiért minden dicséretet megér­demelnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom