Szolnok Megyei Néplap, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

964. május 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Melegszívű gondoskodás A megyei Vasipari Vál­lalatnál és gyáregységeinél sok ifjú tanul szakmát. Kö­zöttük kiválóságok is akad­nak, akik mind az elméleti anyag elsajátításában, mind a mesterség megtanulásá­ban példásan haladnak. — Ám nem kevés azoknak a szakmunkástanulóknak a száma sem, akiknek az iskolai magatartása, tanul­mányi eredménye sok kí­vánni valót hagy maga után. A vállalat igazgatója időnként személyesen el­lenőrzi a tanulók fejlődését, nem rest érdeklődni isko­lai munkájuk iránt sem. Az az elve, hogy a jövő szakmunkásának magasfo­kú elméleti tudással kell rendelkezni, mert másképp nem felelhet meg az üzem­ben támasztott követelmé­nyeknek. így tűnt fel neki, hogy sok az olyan tanuló, aki­nek a gyakorlati munkáját jó érdemjeggyel fejezte ki a mestere, viszont az isko­lában néhány tantárgyból megbukott, vagy épphogy elégséges osztályzatot szer­zett. Felmérette tehát, kö­zülük kinek melyik elmé­leti tárgyból van szüksége segítségre. Azóta matematikából, szakismeretből, anyagisme­retből stb. a vállalat mér­nökei, technikusai rend­szeresen korrepetálják a gyenge tanulókat, termé­szetesen óradíj ellenében. Egyszóval a vállalat is „fogja” a szakmunkástanu­lókat, nemcsak a taninté­zet. Az igazgató terve valóra vált, a tanulók osztályza­tai átlagosan egy érdem­jeggyel javultak, amióta szervezetten előkészítik őket az órákra, sőt olyan is akadt már közülük, akit elengedhettek a kötelező „szemináriumról”. — Ügy megemberelte magát. A tanintézetek tehát ki­váló segítőtársra akadtak a vállalatban, mely példamu­tatóan elősegíti az oktató­nevelő munkát. Az igazgatónak most újabb terve van. Az igaz, hogy az intézeti szülői ér­tekezleten a vállalat kép­viselője is résztvesz, de azon jobbára csak elméle­ti tárgyakról van szó, illet­ve magatartásbeli problé­mákról. Ezért helyes lenne,- ha a szülők a gyermekeik munkahelyével is megis­merkednének, időnként el­látogatnának oda. A 'ál­talat alkalmanként meghív­ja majd a szakmunkásta­nulók szüleit egy-egy láto­gatásra, amely után közö­sen tanácskoznának az if­jak üzemi munkájáról, ne­velési problémájáról, jövő­jéről. Egyik sem különleges dolog: sem a korrepetálás, sem a szülőkkel való rend­szeres találkozás igénye. — Csak annyival több a köte­lességüknél, hogy melegszí­vű gondoskodás az, amit a tanulókért tesznek. És fi­gyelmeztetés azoknak a vállalatoknak, amelyeknél jóformán csak a gyakorla­ti munkával törődnek, a tanulók nevelésével, elmé­leti felkészültségével alig- alig. F. P. RÉT- ÉS LEGELŐTISZTÍTÁS A KISZ 6. kongresszusá­nak akcióprogramjában or­szágosan 1 millió hold nét- és legelő tisztítását és kar­bantartását vállalták a fa­lusi fiatalok. Tavaly 400 000 holdon csaknem 16 millió forint értékű munkát vé­geztek el szabadidejükben az úttörők és az ifjú kom­munisták. A KISZ Közpon­ti Bizottságának titkársága és a földművelésügyi mi­niszter most arra hívta fel a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok ve­zetőit, hogy a iövőben a szokásos munkabér 50 szá­zalékával jutalmazzák !fjú •esitőtársaik fáradozásait A szolnoki Víz* és Csatornaművek karcagi víztelepén naponta 2000 köbméter vizet „termelnek” a városnak CIKKÜNK NYOMÁN Jövőre már Szolnokon gyártják a biszu Ifit lúgot Mikor lesz nyereséges , a Nagykunsági Állami Gazdaság? Lapunkban április 1-én megjelent „Maró gondok lúg miatt” című cikkünk­re a Vegyipari Tröszt fe­lülvizsgálta a Budapesti Vegyiművekben a biszul- fidlúggyártás növelésének lehetőségét. Olyan megál­lapításra jutott, hogy a szolnoki papírgyár egyre növekvő igényét a buda­pesti üzem a jövőben már nem tudja ellátni. Hozzá­járult tehát ahhoz a leg­ésszerűbb és leggazdaságo­sabb megoldáshoz, hogy a szalmacellulóz készítéséhez szükséges nagymennyiségű lúgot helyben, a szolnoki Tiszameti Vegyiművekben gyártsák a papírgyár részé­re. A Tiszameti Vegyiművek­ben a lehető leggyorsab­ban felkészülnek az új bi- szulfidlúgüzem építéséhez. Előzetes számítások .szerint körülbelül a jövő év köze­pén már a vegyiművek látja el biszulfidlúggal a szolnoki papírgyárat. Szolnok megye 12 ál­lami gazdasága tavaly 51,5 millió forint nyereséggel zárt. örvendetes, hogy az üzemekben javult a gazdál­kodás színvonala és növe­kedett a nyereség összege A kisebb területű gazdasá­gok közül Hék 11,1, Surján 10,7 millió forint nyeresé­get hozott. Szomorú, hogy a 12 ezer holdas (csak a szántó) Nagykunsági Álla­mi Gazdaság ismét veszte­séges volt. Az eredmény- romlása (a tervezett nyere­séggel együtt) 11,6 mill'd forint. Megdöbbentően nagy összeg. Az állattenyésztési főága­zat hozamértéke és költ­ségfelhasználása között öt­millió forint a különbség. A ragadós száj- és köröm­fájás az átlagosnál is job­ban visszavetette a gazda­ságot. A rizsnél a köd és a fagykár 2,5 millió forin­tot vitt el. A krónikus bel­víz szintén súlyos pusztítást okozott. A nagykunsági munkások utoljára 1959-ben majd 1960-ban kaptak nye­reségrészesedést. Nem az időszaki munkákkal volt baj a gazdaságban. Tavaly- minden terményt időben betakarítottak és ősszel is elvetettek. Szántatlan föld sem maradt a tavaszra. A Nagykunsági Állami Gazdaság közgazdasagi adottságai igen rosszak. Földjei szikesek, mélyfek- vésűek. A Berettyó két partján elterülő gazdaságot, a belvíz évek óta sanyar­gatja. A lapos földeket rendszeresen elönti a más­honnan idefolyó víz. A ma­gas vízállású folyó nem tudja befogadni a tenger­nyi csapadékot. Az idén 1300 hold őszi vetés kipusz­tult. Több helyen a gazda­sági épületeket is a belvíz fenyegette. Nagykunság; nehéz helyzetben levő gazdasag Eredménytelenségét elsősor­ban a rossz közgazdasági adottságok okozzák. Veze­tőiről nem lehet (a régiek­ről sem) azt mondani, hogy tehetségtelen emberek. Bár a szubjektív tényezők is közrejátszottak a vesztesé­gekben. Februárban új igazgatója lett a gazdaság­nak. Mészáros Mátyás ön­töző szakmérnök a megyei igazgatóságtól jött ide. Több szakvezető is cserél ó- dött A személyi változások ön­magukban nem sokat mon­danak. Az intézkedéseik an­nál többet. Tavaly lazaság volt a költséggazdálkodás­ban. Most jóval nagyobb önállóságot kaptak a ke­rületek. A hozam és költ­ségterveket lebontották és szigorúan ellenőrzik azok alakulását. Igazgatói alapot és jutalmazást keretet bo­csátottak a kerületvezetők rendelkezésére. Nagyobb a fegyelmi jogkörük. A fel­duzzadt műszaki apparátust csökkentették. Például ösz- szevonták a sertéstenyésztő és hizlaló telepet. A párt- és szakszervezet intézkedési tervet dolgo­zott ki. A kommunisták megbízást kaptak: járjanak élen a munkában. Ösztö­nözzenek a tervek teljesí­tésére és neveljék a kör­nyezetüket. A gazdaság mintegy 800 állandó dolgo­zója közül sokan a törzs- gárdához tartoznak. Többen elmondták: bántja ókét a helyzet. Néha nyomasztóan hat az eredménytelenseg, de kitartanak és küzdenek az emberek. A párttaggyű­léseken és termelési tanács­kozásokon számos javaslat hangzott el. Ezeket a gaz­daságvezetők is felhasznál­ták. Kísérleteznek, újíta­nak. Medve Imre sértéste­lepvezető alapszerv titkár a korrózió marta önitatók he­lyett betonból szerkesztett önitatókat. Ezek egyharma- dába kerülnek a régieknek. Tartósabbak és jól bevál­tak. A gazdaság három ál-lat- , tenyésztő telepén nagy ará­nyú rekonstrukciót, bőví­tést hajtanak végre az igaz­gatóság támogatásával. A beruházást tavaly kezdték meg, s a kivitelezés jövőre fejeződik be. Több mint 15 millió forintot fordíta­nak a korszerűsítésre. A l>allai és a márialaki tehenészet, valamint a köz­ponti sertéstelep kövesutat kap. Tehénistálló, téjház. elletőistálló, barjúnevelő, kocaszállás, falkásító, sze- naszárító és szociális épüle­tek épülnek. Megszűnnek az embertelen munkakörül­mények, olcsóbb lesz a bel­ső szállítás, így a költsé­geket csökkenthetik. Hiányzott a gazdaság takarmánybázisa, 1300 hold pillangóst kellett tavaly ki­szántani a poeokkár és bel­víz miatt. így az idén 40 vagon szénát, 100 vagon si­lót, abrakot és kukoricaszá­rat kényszerültek vásárolni. A hiány megszüntetése ér­dekében a tavasszal 1160 hold lucernát, vörösherét vetettek. A kipusztult őszi kalászosok helyére — rész­ben — tömegtakarmányfé- léket vetnek. És öntöznek. Hatvan vagon gyepszénát szeretnének betakarítani. Az igazgató célprémiumot tűzött ki minden mázsa gyepszéna betakarításáért. Ez év tavaszán 5000 hói­dat kellett itt elvetni (a ta­vaszi kipusztuláson kívül). A munkát későn, Máriáin­kéin csak április végén kezdhették. A társgazdasá­goktól is kértek segítséget. Egyszerre 47 traktor dolgo­zott A körülményekre jel­lemző: egy-egy táblában négyszer kellett a vetéshez hozzáfogni, míg felszikkadt Ez a különböző időben ve­tett növények fejlettségén is meglátszik. De megbir­kóztak vele. A traktorosok! vasárnaponként még május elsején is dolgoztak. A Nagykunság Idei ter­vében 67,3 millió forint tel­jes termelési érték szere­pel. Az áru értékesítési terv 71,8 millió forint A vállalati eredményterv (nyereség) 3,3 millió forint A számadatok is érzékelte­tik: ezek teljesítése igen nehéz. Különösen a súlyos belvízkárok miatt Ezért 200 holddal több rizst (ösz- szesen 1364 hold) vetettek. A növény szépen kelt, le­csapolták és repülőgéppel most vegyszerezik. A rizs- termelés kifizetődő. A 200 hold rizs 500 hold búza áruértékesítését helyettesíti. A felvásárlási árak emelé­séből 8,5 millió forint több­letbevételt várnak a Nagy­kunságiján. Ez nagyobb biz­tonságot és önbizalmat ad. A határ szép, a növé­nyek fejlődnek, az embe­rek szorgalmasak. Mégsem lehet azt mondani, hogy a rossz adottságú gazdaság­ban az idén minden jóra fordul. A beruházások, s a jövőre kezdődő belvíz-ren­dezés is csak később érez­tetik hatásúkat. A vezetők és a munkások küzdelme, erőfeszítése biztató, és elis­merést érdemel. Máthé László A TEMPLOMDOMB TITKA Pénzásó Pista álma — Pogányok az alvégen ? —• Halásztelep vagy orvhalászok ? — Szent Mihály éjsza­káján megjelent a kék láng a füredi határban, ami azt jelenti, hogy Szva- topluk király kincse itt van elásva — hajtogatta Pénz­ásó Pista (csak így ismer­ték a környéken). S nem­csak hajtogatta, hanem ásóval nekiesett a füredi határ dombjainak, s ásott, ásott, mígnem nyolcvan- éves fejjel ott bukott fel a magaásta árokban. Ha nem is ilyen vakbuzgó módon, de a többi füredi, meg környékbeli embert is izgatja a régi korok törté­nete. így érthető, hogy népes csoportok látogatnak ki a tiszaörvényi határhoz tartozó Templomdombhoz, ahol a Nemzeti Múzeum ásatásokat végez. Horváth Bélának alig mutatkozunk be. a kubi­kosok közül odaszól az egyik: — Tanár úr, jöjjön csak, milyen szép edényeket ta­láltunk. — Bronzkoriak — örven­dezik Horváth Béla. — Szarmata sírok, árpádkori leletek után ez is sikerült. Megcsodáljuk az edények szép ívelését. ízléses min­táját. majd falunézésre In­dulunk. i Különös séta ez, hiszen régmúlt emberek háza felett járunk. Csak abból lehet következtetni arra. hol volt ház. hogy ott foltszerűen sárgább a föld. Eevébként a zsenge kukoricában mindenhol cserép és esonfdarabok vannak, ahogy kivetette azokat az eke. Horváth Béla jókora kötömböt vesz fef — Ez egy őrlőkő töredék. A múltkor meg csontkor­csolyát találtunk itt. A dombtetőn a tavaly feltárt árpádkori templom környékén száznyolcvanhét sírt tártak fel eddig, ösz- szetört koponyát néz az egyik parasztbácsi: — Ezt meg hátulról nyomták hókon. — Van benne igazság — hagyja rá a muzeológus —, de különben teljesen mindegy, hogyan verték agyon az ittenieket. Ez a település kétszer pusztult el. Először a tatárok éget­ték fel, másodszor a törö­kök. Azok aztán végérvé­nyesen tönkretették. A templomot árok vette körül, annak partján cö­löpökre vont kerítés-féle erődítmény volt. Kézzel­fogható nyomait szemlél­jük. Az árkon kívüli ré­szen az államalapítástól a tatárjárásig temetkeztek, azon belül a tatárjárás és a törökdúlás között. Egyet­len csontváz van a mezs­gyén, az árok mélyén. — Női csontváz — ma­gyaráz Horváth Béla. — Valószínűleg házasságtöré­sért került a templom- árokba. Az akkori szokás szerint, nem temették a többiek közé. A füredi gimnazista lá­nyok közül így vélekedett az egvik erre: ,.ha ez a szokás most is életben vol­na. kevés volna az összes temetőárok”. Teljesen feltárt árpád­kori településünk nincs. Ezért volna tudományos szempontból is érdekes en­nek a településnek feltá­rása. — Talán sikerül, — re­ménykedik Horváth Béla — megkapjuk hozzá a kel­lő anyagi támogatást. Ta­valy a templom mellett feltártunk két lakóházat is. Most a település feltételez­hető szélén kezdtük a fel­tárást. Meg is invitál az „al­végre”. A Tisza itt folyt valamikor, közvetlenül az egykori házak alatt. Most már csak a holt-ág van itt. Viszonylag kis terü­leten négy házat tártak fel. Mindegyik fölbe ásott, az egyiknek elszenesedett, de még jól kivehető formájú ágasfája is megvan. — Figyeljék meg, milyen szerepe van a véletlennek egy-egy település történeté­ben — szól Horváth Béla, s két feltárt sírra mutat. Mindkettő a házak közvet­len közelében. Az egyik szó szerint az eresz alatt. — Ezek szarmata sírok. Az Árpád-kor embere fej­veszetten odébbállt, ha házépítés közben csontvá­zat talált. Rossz jelnek tekintette. Ha itt húsz cen­tivel odébb nyomják le az ásót, akkor én most nem tudnék beszélni önök­nek az itteni feltáró mun­káról. mert nem lett volna település. A házak padlóját és be­járati részét tapasztották. Előbb jó keménvre meg- döneölték. még mindig olvan mint a kő. Az eg'ik sapokbéj féltésén ín <-serén- boerács került elő. A má­sikban egy olyan én ke­mence van, amelyet az Árpád-korból még nem si­került feltárni. Ez a tisza­füredi múzeumba kerül majd. A házak előtt szemetes­gödrök. Ügy látszik, akkor is szerették a rendet. A szobákban a széket a munkagödör helyettesítette. A szélére ültek, a gödörbe lógatták a lábukat. Kényel­mesebb ülőke volt a mai foteleknél. A termékeket a házak melletti kis gazda­sági épületekben tárolták. Csak az egyik ház sarkába építették be a „kamrát”. Ez a ház nemcsak ezért hívta fél a kutatók figyel­mét. — Középen lókoponyát találtunk, mellette barnás színű a rög. A vegyelem- zést még nem végeztettük el. De ha a ló vére festette be ennyire a földet, köny- nyen feltételezhető, hogy a szomszédos templom ide. keresztény vallás oda, ezen a helyen pogány szokás szerint áldoztak az iste­neknek. — vélekedik Hor­váth Béla. Ezekből a házakból sok halcsont került eló. A pik­kelyekből. a halcsontokból ítélve sokszor akadt a há­lóba tíz-tizenöt küós hal is. Majd a telep többi házá­nak feltárása dönti el, hogv halásztelepülés volt-e a tíszaörvénvi Templomdom­bon vagv csak az alvégen volt nébánv mokánv ma­gvar. akik fittvet hánytak a k*feie7Ó istentiszteletnek, s a fóúr halászati tilal­mának egyaránt. Rlmim Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom