Szolnok Megyei Néplap, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
1M. április io. SZOLNOK MERTE! NÉPLAP 7 A társadalom részvételével — a társadalom javára VERSEGHY DIÁKNAPOK: az irodalmi színpadok bemutatója GAZDÁLKODÁSUNKBAN az utóbbi évékben olyan, ismétlődő negatív jelenségeket tapasztalunk, a mélyek megszüntetésére évről évre elszántuk magunkat. Jelentős erőfeszítéseink ellenére is kiderült, hogy a kedvezőtlen folya- matok teljes megszüntetése nem sikerült. Ilyen problémák: nem kielégítő minőségű termékek és munka a gyárakban, a mezőgazdasági üzemekben, a műszaki fejlesztés lassúsága, az építkezések szétaprózása és hosszú megvalósítása a szükségletek által nem igényelt anyag- és árukészletek növekedése, s így tovább. Ismételten felmerült a kérdés: mi az orvoslás? Nem egyszer hallottunk olyan végletes véleményt, hogy ezeket a gondokat csak a vezetők szigorú büntetésével, leváltásával, egyszóval „kemény kézzel” lehet megoldani. A rend, a fegyelem, a szigorúság természetesen elemi feltétele a munkának. De az említett bonyolult problémák megoldhatók-e csak utasításokkal, felelősségre vonásokkal? A kérdésre a szocialista országok többsége szinte egy időben kereste a választ, a megoldást. Alapos vizsgálódás után olyan következtetésre jutottak, hogy az ismétlődő problémák okait döntően nem a vezetők, a dolgozók munkájában kell keresni, hanem főként a gazdálkodási módszerek, irányítási formák merevségében, kötöttségeiben. A termelőerők fejlődése, gazdaságunk bonyolultsága, az emberek szakmai és kulturális színvonala, a szocializmus egyre fejlettebb politikai intézményei korszerűtlenné tették gazdaságirányítási rendszerünket. 1957-től ugyan több olyan intézkedést tettünk, amelyek a gazdaságirányítás tökéletesítését, hatásosabbá tételét szolgálták (begyűjtési rendszer eltörlése, tervmutatók számának csökkentése, nyereségrészesedés bevezetése, ipari termelői árreform stb) ezek azonban pozitív szerepük ellenére sem bizonyultak elegendőnek. A szocialista építőmunka további sikeres megvalósítása megkívánja tehát, hogy gazdaságirányítási rendszerünket, amellyel az elmúlt tizenöt évben hatalmas történelmi feladatot oldottunk meg és eredményesen szolgálta társadalmunkat, most gyökeresen átalakítsuk, megreformáljuk. A • reform alapgondolata: rugalmasabb gazdálkodási feltételek biztosítása a vállalatok számára, a túlzott centralizmus felszámolása, a vállalati döntési jogkörök és felelősség kibővítése, az anyagi érdekeltség következetes alkalmazása, a szocialista demokrácia elmélyítése. GAZDASÁGI MUNKÁNK tapasztalataiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fejlődés korábbi szakaszában szükségszerű és eredményes volt a gazdaságirányítás erősen központosított rendszere. Ezzel nem azt mondjuk, hogy mindent jól csináltunk és a vezetési módszerek teljesen tökéletesek voltak. Sőt, mai elméleti és gyakorlati ismereteink birtokában már tudjuk, hogy például az árak és az anyagi ösztönzés nem kapták meg kellő helyüket, ami helytelen volt, amit legjobb tudásunk szerint most megszűntetünk. A gazdaságirányítás átfogó reformja magától értetődően igen bonyolult elméleti és gyakorlati kérdések sokaságát veti fad, a Bár a Verseghy Diáknapok már kedden lezárullak, mégis szükségesnek érezzük, hogy egyik eseményével, az irodalmi színpadok bemutatójával részletesebben foglalkozzunk: indokaink erre: Ez a bemutató foglalkoztatta talán a legtöbb résztvevőt, és mert általa képet kaphatunk megyénk egész irodalmi színpadi mozgalmának jelenlegi helyzetéről. ezeket szakértők széles együttműködésével lehet megoldani. A legavatottabb tudósok, specialisták és gyakorlati emberek alkotó közreműködése nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a reformból valóban hatékony eszközt kovácsoljunk. De a reform, mint eszköz, egész társadalmunké és a cél is közös, aminek eléréséhez alkalmazni kívánjuk. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a reform nagy társadalompolitikai intézkedés, amelynek életrevalóságában, hatékonyságában nemcsak a szakértők szűk köre, hanem egész társadalmunk érdekelt. A reformtól azt várjuk, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasználása hatékonyabb, tervgazdálkodásunk még eredményesebb legyen. Néhány évi „bejáratás” után a hatékonyság javulása minden bizonnyal gyorsítani fogja egész gazdasági növekedésünket, s így egyre bővebb lesz az életszínvonal rendszeres emelésének forrása is. Ám a reform nem varázsszó, amelyet csak ki kell ejteni, vagy nem automatizmus, amelyet csak be kell kapcsolni és máris megy minden magától. A reform lényege, hogy kedvezőbb feltételt teremt az egyes ember, s a vállalatok, tehát a dolgozó emberek milliói cselekvésére, s ily módon az emberi cselekvéstől, a szorgos munkától, és az egyre inkább kibontakozó alkotó tudományos műszaki tevékenységtől várhatjuk a nagyobb sikert. Ezért nem volna helyes úgy felvetni a kérdést, hogy egyik dolog a reform, a jobb ösztönzés, a nagyobb önállóság, a másik dolog az öntudat és a célratörő szervező munka. Itt a társadalmi tevékenység egymást feltételező, különféle területeinek egységéről van szó. A REFORM ARRA is hivatott, hogy erősítse társadalmunk gazdasági alapját, a szocialista tulajdont, szocialista államunk politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Amikor hangsúlyozzuk az egyes ember és a vállalati kollektívák kezdeményező képességének aktívabb kibontakoztatását, amikor a nagyobb önállóságról szólunk, akkor a szocialista üzemek, köztük a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységére, tehát a szocialista talajon álló nagyüzemek vállalkozására gondolunk. Ez a mi szocialista ideálunk, ami mellett — a társadalomnak szükséges mértékig — elismerjük a nagyüzemen kívüli tevékenységét, a háztáji és egyéb gazdaságok szerepét, a kisipar és szolgáltatások területén a magántevékenységet, sőt bizonyos területeken a társadalom ehhez kedvezményeket is ad. S ha a vállalatok rugalmasságát, leleményességét hangoztatjuk, illetve hangsúlyozzuk, és olykor tőkés vállalatok némely előnyös tulajdonságait emlegetjük, ekkor ezt nem azért tesszük, mintha a tőkés vállalatról akarnánk mintát venni, ahol nem számít az ember — csak a profit De nem nélkülözhetjük azt a szocialista vállalat-típust amely kezdeményezésben, gyorsaságban, szervezettségben kiállja a próbát GAZDASÁGUNK eredményes növekedése a munkásosztály és a parasztság javát szolgálja, ezért a két osztály szövetségét is erősíti. A reform azonban túl ezen, sajátos módon hozzájárul a munkás-paraszt szövetség erősítéséhez azáltal is, hogy lényegesen kedvezőbb gazdálkodási feltételek alakulnak ki a mező- gazdasági termelés számára s ennek igen fontos mozzanata a felvásárlási árak helyes színvonalának megállapítása. E tekintetben 1966. elején jelentős lépéseket tettünk, s ha a városi emberek egy része ezt csak értelmileg tette is még magáévá, remélhetjük, hogy a mezőgazdaság eredményei majd érzelmileg is hatnak. A reform nem marad hatástalan a szocialista demokráciára sem, mert központosán irányított gazdaságunkban a decentralizált hatáskörök lényegesen kibővülnek. Kibővül a vállalatok és tanácsok döntési jogköre, s ez a vállalati kollektívák szerepét is megnöveli. Helyesebben tükröződik a tudatban a felelősség megoszlása az országos vezető szervek és a vállalati vezetők; kollektívák között. Nagyobb lesz a dolgozók beleszólása a közvetlen vállalati ügyekbe, a vállalati alapok felhasználásába, a vállalatfejlesztés kérdéseibe. Megnő a vállalati vezetők társadalmi felelőssége, mert döntéseik közvetlenebbül érintik a kollektíva anyagi érdekeit. A REFORM eredményes bevezetése, az új irányítási rendszer zavartalan működése a gazdasági vezetők sok tekintetben újszerű munkáját igényli. Többen felteszik a kérdést: képesek lesznek-e a vállalatok és más szervek vezetői az új követelményeknek megfelelve dolgozni? Erre bátran felelhetünk igennel. A reformot nem néhány „okos ember” találta ki, hiszen ha valakik felvetették jelenlegi irányítási módszereink ellentmondásosságát, a túlzott kötöttségek értelmetlenségét — akkor éppen a mostani gazdasági vezetők, különösen vállalati vezetők tették ezt, akik minduntalan a saját bőrükön érzékelték a fonákságokat, a fejlődést nehezítő tényezőket. Persze, sokat kell tanulnunk. Tanulniok kell azoknak is, akik a reform szükségességét és irányvonalát már megértették. Nagy többségben csak azoktól várhatjuk a reform gyakorlati bevezetését és eredményes működtetését, akik a szocialista építőmunkában eddig is vezetési tapasztalatokat gyűjtöttek és az újabb feladatok megoldásában társadalmi rendünk mellett álltak, szakmailag felkészültek és kellő emberi rátermettséget bizonyítanak. Bálint József az MSZMP KB Allamgazdaságl Osztályának helyettes vezetője Alain, a tízéves kisfiú nem szereti a négert, nem szereti az indiánokat, nem szereti a zsidókat. A film arról szól, hogyan szereti meg a hatalmas néger fiút, a kitűnő ökölvívó és táncos, mindig vidám Vincent- et. Maurice Delbez rendezésének nagy erénye, hogy nem exponálja túl René Sabatier regényét, megmarad a szürke, hétköznapok keretében, s egy kicsiny körben, egy párizsi utcácska népe között. Szellemes, könnyed jelenetek során nagy elhihető erővel ábrázolja a film a párizsi kisembereket, a maguk apA KÉTNAPOS BEMUTATÓN tizenöt csoport vett részt (a Kilián Repülő Tiszti Iskola irodalmi színpada versenyen kívül indult). A megyében ennél még több diák irodalmi színpad is működik, néhány azonban az utolsó pillanatban visszamondta szereplését. Az elmúlt évi középiskolai irodalmi színpadi bemutatóval összehasonl ítva elmondhatjuk, hogy az idei vetélkedő egyik legszembetűnőbb pozitív vonása a témák és a műsorválasztás nagyobb változatossága volt. A jelek szerint örvendetes módon múlófélben van a mozgalom „halálhangulata”, az idén már jóval kevesebb „fekete-feketében” produkciót láthattunk. A J. Tatrov: Nagy változások évei című, a Szovjetunió új ötéves tervéről szóló jegyzetel vezetik be a gazdag tartalmú folyóiratot. Két jelentős írás 1s foglalkozik a vietnami kérdéssel. Vo Nguyen Ciap tábornok, a Dien Bien Phu-nál immár legendás hírűvé vált győzelmet kivívó csapatok főparancsnoka a vietnami katonai helyzetei elemzi. R. Palme Dutt A döntés órája Vietnamban cimű cikkében Anglia felelősségét veti fel. Ugyancsak két nagy- terjedelmű frásfoglalkozik a latin-amerikai helyzettel. Közli a lap Púja Frigyes A latinamerikai forradalom néhány kérdése című elemzését, valamint részleteket Irving HoroTávoli és idegen világ, ismeretlen irodalom tárul elénk a „Részeg a bozótban” című könyvben, — melyet az Európa könyvkiadó jelentetett meg. Afrika négy reprezentáns íróját mutatja be, három nagyobb lélegzetű műve] és két elbeszéléssel. A szerzők európai iskolában nevelkedtek, átvették az európai irodalom hagyományait, mégis az ősi afrikai kultúra örökösei. Ez a kettősség jellemzi mind- annyiukat: a két nagy kultúrát. az európait és afrikait ötvözik műveikben. A kötet legkiemelkedőbb darabja az angolul író Amos Tutuola „Részeg a bozótban” dímű regénye. Lüktető és magával sodró róbb-nagyobb gondjai, bajai között. Éppen ez a könnyedség, s a mindenna- pisógok meghitt varázsa ennek a filmnek legnagyobb erénye. Dániel Jacquino kitűnő gyermekszínész, aki igazán remekel, hiszen alig van olyan perc, hogy ne látnánk őt a filmvásznon s a legkülönbözőbb helyzetekben is jól alakítja nehéz szerepét. Ezúttal külön dicséret illeti a szinkron munkát: Szeredás András magyar szövegét és Berek Katalin, Buda Gyula, Deák Sándor és Zeitler Zoli hangját. UL. bemutató egész repertoárja sokkal üdébb, fiatalosabb volt, éppen ezért jóval élvezhetőbb is. Nem ilyen egyértelmű a fejlődés azonban az egyes műsorok kidolgozásában. Gondolunk itt például a jászapáti gimnazisták szereplésére. akik tavaly nagyon szép sikert értek el. A másik megszívlelendő tanulság, elsősorban az irodalmi színpadok vezetői számára, hogy a technikai eszközök mérték feletti alkalmazása csak rontja az egyébként színvonalas ösz- szeállítás értékét. Középiskolás irodalmi színpadok esetében különösen az irodalmi művek kifejező előadására, a szép beszédre, a tiszta és pontos vers-, illetve prózamonwitz amerikai szociológia-professzor és publicista cikkéből A latin-amerikai „gorillák” címmel. A folyóirat további írásai (V. Larionov: Őrségváltás a Bundeswehren; E. Burns: Miért pang az angol gazdasági élet?; Egy francia orvos beszámolója: A külvárosi barakktelepek: V. Kudrjaveev: Fokozódik a harc Afrikában) szintén érdeklődésre tarthatnak számot. Megkezdte a lap L. Gordon és L. Fridman: A felszabadult országok munkásosztálya című Írásának folytatásos közlését. — Az „Események nyomában" el- mű rovat, könyvismertetések, eseménynaptár és karikatúrák egészítik ki a Nemzetközi Szemle áprilisi számát. írásmű, a mesék rejtelmes világát idéző. Avatott művészi kézzel szedi szét Tutuola a való világot, és meghökkentő fantáziával rakja össze. A dzsungelben született mesék izgalmát és fojtottságát érezhetjük Tutuola e művéből. Cyprian Ekwenski „Égő fű” című regénye szintén a mesék talaján fogant, de higgadtabb, képeiben, történéseiben is nyugodtabb írás. Egy nomád pásztorcsalád széthullását és egymásra találását meséli el az író. Érdekes, hogy ellentétben a mai európai irodalommal, a eselekmé- nyesség ilyen nagy hangsúlyt kap mindkét, eddig említett szerző művében. „A kegyetlen város” (ez a Bote regénye) a kötet gyengébb darabja. Egyenetlen írásmű, sok helyen fárasztóan részletező, máshol elkapkodott. Sembene Ousmane két novellája biztoskezű írót sejtet, különösen az első novella, a „Numbe három napja” megragadó írás. Szűkszavúan és hatásosan jeleníti meg néhány oldalon egy as«zonyi élet tragédiáját, és írása vádirattá válik a többnejűség ellen. A fordítók jól oldották meg a szokásosnál sokkal bonyolultabb feladatot. A kötet művészi összképéhez hozzájárulnak Pohárnok Mihály illusztrációi. Z, J. ALAIN ÉS A NÉGER Francia film Megjelent a Nemzetközi Szemle áprilisi száma Részeg a bozótban Atrikai elbeszélők dásra kell koncentrálni. A színpad-vezetők túlnyomó többségükben szakos nevelők, ezért indokolt az a követelmény, hogy a világítási és más technikai különleges megoldások keresése helyett a művek kidolgozására fordítsanak több gondot — hiszen ehhez értenek a legjobban. HOGY A TECHNIKA „visszaüt” arra jó példa a jászárokszállási gimnazisták szereplése. Az epidiasz- kópos „szemléltetés” kedvéért az egész produkciót „elfeketítették”. Másrészről éppen a jász árok szállásiak műsora a legjobb példa rá, hogy mennyit ront az összeállítás értékén a közvetlen didaktikus szempontok érvényesülése^ Egy kicsit irodalomtörténet órán éreztük magunkat színpadi szereplésük ideje alatt. Az irodalmi színpadokon a művek megjelenítése és nem valamiféle műelemzés vagy történeti értékelés a fő cél. Az irodalomtörténeti ösz- szefoglalásra, a józsefatti- lai életmű esetében egy másik, szerencsésebb kísérlet az újszászi gimnáziumé volt. Ez a műsor azonban egyéb hibái miatt nem érhette el a kívánt hatást. Szinte áthidalhatatlan szakadékot éreztünk a műsort összeállító irodalmi színpad-vezető elképzelései és a megvalósítás lehetőségei között. Bár a nagylétszámú kórusok szerepeltetése néhány fel-felvillanó pillanatra valóban hatásos kifejező eszköznek bizonyult, ennek ellenére az újszászi produkció legnagyobb érdemének azt tartjuk, hogy tömegeket mozgatott meg József Attila költészetének szeretetteljes tolmácsolása érdekében. A művek színpadi megjelenítésének kétféle, sikerrel kecsegtető törekvését figyelhettük meg a bemutatón. Egyrészről a színjátszás eszközeinek felhasználásával kialakított színpadképeket láthattunk, mint például a mezőtúri Dózsa György Gimnázium Ébredő Afrika című műsorában, vagy a Kilián Repülő Tiszti Iskola előadásában. Kétségtelenül ez a veszélyesebb út, mert nagyon köny- nyen a naturalizmusba torkollhat. Másrészt az irodalmi színpad „hagyományos” eszközeinek felhasználásával kialakított térképezést. Éz a megjelenítés elvon- tabb. és talán a művek gondolatiságának érvényesülését is jobban szolgálja. E TÉRKÉPEZÉSI törekvésre a legszebb példa a két szolnoki gimnázium, a Verseghy és a TiSza-parti műsora, amelyek minden kétséget kizáróan a kétnapos vetélkedés legkiemelkedőbb. bár nem hibátlan produkciói voltak. A művek megjelenítésére való örvendetes törekvések mellett azonban még kopár, sematikus, a látvánnyal mit sem törődő színpadraállításokkal is találkozhatunk. És végül, de nem utolsósorban a társművészetek felhasználásának, ha nem is új, de a korábbi évekhez képest jóval hatásosabban jelentkező színfoltjáról szeretnék szólni. A gépzene, az előzene, a tánc stb. felhasználása az érzékekre történő komplex hatás érdekében is feltétlenül szükséges. Természetesen erre is érvényes a mértékletesség dicsérete. Nem szabad ebben sem olvan feladatok elé állítani a szereplőket. amelyeket természetszerűleg nem oldhatnak meg. mint például a mezőtúriak Ébredő Afrika rímű műsorában a nógertáncot. Rideg Gábor
