Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IMS. BONTAKOZÓ TEHETSÉGEK K1STERENYE1 ERVIN: KÜLVÁROS * Egyéni és társadalmi érdek írtat LICK JÓZSEF D értőit Brecht: Jó em- bért keresünk c. drámájában a kapitalista társadalom által szült végletes magatartásmódokat állítja elénk. Azt a kérdést teszi fel, vajon jó lehet-e az ember egyszerre önmagához is, másokhoz is. Képviselheti-e együtt a társadalom, a közösség és ugyanakkor a saját egyéni érdekeit. Brecht sajátos művészi eszközökkel mutatja meg, hogy kizsákmányoló társadalomban az ember előtt kétféle lehetőség áll. Ha a közösség érdekében cselekszik, le kell mondania saját egyéni törekvéseiről. Ha viszont egyéni érdekeit követi, kénytelen szembehelyezkedni embertársad, a közösség, a társadalom érdekeivel. A két véglet egyike sem képes azonban kielégíteni az embert, s ez lép- ten-nyomon kinfUktusokba sodorja. A kapitalista viszonyok megnyomorító hatásának következménye e kétféle tipikus magatartásforma: az egoistáé, aki közömbös és érdektelen minden igazán emberi, társadalmi probléma iránt, valamint az önfeláldozó aszkétáé, aki lemond egyéni fejlődéséről, boldogulásáról, jogos egyéni érdekeinek megvalósításáról. Miután azonban az önfeláldozás csak különleges helyzetekben, egyesok számára követhető magatartás, a kapitalizmus emberét inkább az individualista, egoista törekvések jellemzik. Ennek a magatartásnak az alapja a társadalmi és egyéni érdeknek a magán- tulajdonból fakadó ellentéte. A kapitalizmusban az általános érdek mögött az uralkodó osztályok érdekei húzódnak meg, amelyek szemben állnak a társadalom többségének érdekeivel. A tényleges társadalmi érdek ilyen körülmények között csupán a munkamegosztásból fakadó kölcsönös egymásrautaltságra korlátozódik. Ez alól csak a munkásosztály kivétel, amelynek alapvető érdekei az egész társadalmi állapot megszüntetését követelik, s ezáltal csírájában képviselik a jövendő társadalomban realizálódó valóságos össztársadalmi érdekeket. A szocializmus feloldja a társadalmi és egyéni érdek végletes ellentétét. A társadalmi tulajdon talaján megváltozik a társadalom osztály- és érdekszerkezete. Megszűnnek az antagonisz. tikus érdekellentétek, s ezzel párhuzamosan az egyéni érdekek is mindinkább társadalmi tartalommal telítődnek. A szocialista viszonyok fejlődésének mértékében egyre jobban megvalósul a társadalmi és egyéni érdek összhangja. Mindez nem jelenti azt, hogy a társadalmi és egyéni érdek között most már az összes ellentmondások megszűnnek, ezek automatikusan egybe-esnek. — A társadalmi és egyéni érdekek a szocializmusban sincsenek teljes és tökéletes összhangban. Az érdekek megváltozott viszonya a szocialista termelési viszonyokon alapuló, egyre világosabban érvényesülő tendencia formájában fejeződik ki. ársadalmunknak, — fejlődése mai fokán — vannak még olyan vonásai, amelyek napról-napra szülik a legkülönbözőbb érdekellentmondásokat. A régi munkamegosztás maradványai, az áru- és pénz. viszonyok, a termelőerők jelenlegi színvonala, a világnézet és kultúra tartalmi és fokozatbeli eltérései, a szocialista tudat még korántsem mindenkire kiterjedő érvényesülése a társadalmi csoportok és az egyének életviszonyaiban, — az alapvető azonosság mellett — olyan különbözőségeket is teremtenek, amelyek állandóan újratermelődő ellentmondásoknak a forrásai. Különbségek mutatkoznak a pillanatnyi, közvetlen és a távolabbi, átfogóbb érdekek között, gyakori a valóságos és vélt érdekek eltérése egymástól. Mindez már jelzi, hogy az egyén és társadalmi érdek összhangjának megteremtéséhez tudatos tevékenységre van szükség. Ki kell alakítani az összhang megteremtésének sajátos módszereit és eszközeit — Ezeknek a lényeges részét alkotja az anyagi érdekeltség érvényesítése, ami az anyagi ösztönzési rendszerben jut kifejezésre A társdalom ennek segítségével képes hasznosítani szükségleteinek kielégítését, a termelés szakadatlan fejlődését. Ugyanakkar csak ezáltal biztosítható a dolgozó tömegek egyéni érdekeinek — a lehetőségekhez mérten —legmesszebbmenő kielégítése is. Az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása a szocializmusban abból a felismerésbő] fakad, hogy sem az egyéntől, sem a kollektívától nem lehet elvárni, hogy huzamosabb ideig saját közvetlen érdekeiről való lemondás árán képviselje a társadalmi érdeket. — Az anyagi érdekeltség az a láncszem, ami — ha helyesen alkalmazzák, — megteremti az összefüggést társadalmi és egyéni érdek között, fontos eszköze annak, hogy az egyes ember a társadalmi érdekben saját egyéni érdekét is felismerje. A z egyén többnyire gyorsabban és világosabban felismeri közvetlen, pillanatnyi érdekeit, mint a társadalmi érdek egyénre szóló vonatkozásait. Ahhoz, hogy az egyén azonosuljon a társadalmi érdekkel, tudatosságának megfelelő fokára, a viszonyok behatóbb elemzésére, világnézeti, politikai és morális fejlettségére van szüksége. Ékre azért fontos felhívni a figyelmet, mert jelzi, hogy a társadalmi és egyéni érdekek összeegyeztetésének nemcsak a gazdasági, hanem a politikai és ideológiai eszközeit és módszereit is figyelembe kell venni. Nagy jelentőségű, hogy az össztársadalmi érdeket, — ami végső soron minden egyén érdeke is —> intézményesen is biztosítsuk. A társadalmi és egyéni érdek összhangjának szabályozó elve a társadalmi érdek elsődlegessége. Ezt azonban nem szabad összetévesztenünk az egyéni érdekekről való lemondás elvével. Az áldozathozatal természetesen ma még gyakran elkerülhetetlen. — Amikor az egyének vagy osztályok számára életbevágóan fontos kollektív érdekek biztosításáról van szó, kiélezett helyzetekben az áldozathozatal szükségessé, erkölcsi és politikai kötelességgé válik. A szocialista társadalom azonban azoknak a körülményeknek a felszámolására törekszik, amelyek elkerülhetetlenné teszik az ilyen helyzeteket. A társadalmi és egyéni érdek összhangját úgy kívánja megteremteni, hogy e kettő ne kerüljön szembe egymással, hogy egyik se érvényesülhessen a másik rovására. Ez nem mond ellent a társadalmi érdek elsődlegességének, mert — szemben a kapitalizmusbeli állapotokkal — a szocializmusban az érdekellentmondá- sok mélyén — az esetek többségében — nem az egyén és társadalom közötti ellentét fejeződik ki, hanem a pillanatnyi és távolabbi, szűkebb és tágabb, nem alapvető és alapvető, közvetlen és közvetett érdekek közötti ellentmondás. Ez azt jelenti, bogy a tégabb közösség érdekeinek elsődleges érvényesítésével elegülnek ki az egyén alap. vető érdekei is. Aff indadtfig, amíg létez- nek osztályok, amíg a termelés a régi munka- megosztás maradványai és az árucsere viszonyai között zajlik, és nem éri el azt a fokot, amikor már a javakat a szükségletek szerint lehet elosztani, a különböző érdekek összehangolása a kommunista párt és a szocialista állam irányítása mellett történik. A párt és a szocialista állam képes mozgósítani és ösz- szefogni azokat a társadalmi erőket, amelyek e feladat megoldásához szükségesek. Ezért az érdekek alakulására hatással vannak a párt, az állami és társadalmi szerveknek az objektív viszonyokat és az ebből fakadó szükséges teendőket helyesen kifejező határozatai, intézkedései, a ezek gyakorlati végrehajtása. Érthető, hogy a társadalmi érdekeket kifejező intézkedések: az érdekekből rejlő objektíve meglévő különbségek miatt nem feltétlenül esnek egybe minden társadalmi réteg közvetlen érdekeivel. A decemberben nyilvánosságra hozott kormányintézkedések, pL egyes kategóriák helyzetét javítják, másokét változatlanul hagyják, — egyes rétegekét pedig pillanatnyilag kedvezőtlenül érintik. Mégis d kellett határozni ezeket « lépéseket, mert olyan — korábban keletkezett — feszültségek akadályozzák egész gazdasgái fejlődésünket, amelyeket mindenképpen fél kell oldani. A kor- mányin tézkedésefc éppen azt a célt szolgálják, • ily módon hatékonyabb 6s gyorsabb gazdasági fejlődésünket segítik elő, részét képezik azoknak a távolabbi, jelenleg kidolgozás alatt lévő terveknek, amelyek egész gazdaságirányítási rendszerünk megjavítására irányulnak A tapasztalatok azt rau. tátják, hogy a részletesebb adatok nyilvánosságra hozatalával együtt fokozatosan azok le nagyobb megértést tanúsítanak a kormány intézkedései iránt, akik kezdetben a valóságosnál kedvezőtlenebbül ítélték meg a helyzetet. A párt- és tömegszervezetek tényekre támaszkodó, a mélyebb társadalmi összefüggéseket feltáró, tárgyilagos propaganda és agitációs munkája nagy segítséget nyújthat ahhoz, hogy mindenki belássa a kormányintézkedések társadalmi és a későbbiekben minden egyénre előnyösen ható jelentőségét ZÁCH FERENC: TÉGLAGYÁR (szénrajz) Iroda a népművelés szolgálóidban Legfiatalabb intézményünk, amely a népművelés szerteágazó munkájának igen jelentékeny részével foglalkozik: a Népművelési Propaganda Iroda. Fél esztendővel ezelőtt, amikor életre hívták, feladatát abban jelölték meg, hogy a Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Könyvtártudományi és Módszertani Intézet, az Országos Népművelési Tanács keretében folyó munka egy részét, a tömegkiadványok, a módszertani útmutatók, a műsorfüzetek stb. szerkesztését, kiadását és terjesztéséi végezze. — Nem új dolgok ezek — mondja tájékoztatásul Nemes Iván, az Iroda igazgatója —, a mi feladatunk, hogy ezt a munkát koordináljuk, korszerű eszközökkel tovább fejlesszük, afféle közművelődési kiadóvá váljunk. Munkánkban a célszerűség érvényesül elsősorban. Eddig a művelődési munkások igen sok levelezésébe került, amíg egy-egy müsor- f'izet vagy kotta nyomára tudtak bukkanni. A Népművelési Intézettől a Rádióig minden illetékes, vagy vélt illetékes szervet elhalmoztak kéréseikkel. Igen sokszor hiába! S mert többször még választ sem kaptak kérésükre, elkedvetlenedtek. Az Iroda — mint megtudtuk —, alig néhány hónapos fennállása óta tekintélyes levél-mennyiséget kapott az ország különböző részeiből. (Zömük még a Népművelési Intézethez és más intézményekhez érkezett, hiszen az Iroda munkájáról aránylag igen kevés szó esett eddig!) Az Iroda most néhány fiatal írót bátorít: megbízásából már is többen dolgoznak ilyen „speciális” színdarabokon, s az első el is készült: Solymár József „Párbeszédek a szerelemről” címmel három egyfelvonásost írt, melynek darabjai egy- magukban, de összefüggéseikben. tehát egymás után is jól hatnak, eljátszhatok A darabok éppen e napokban „vizsgáznak” a szerkesztőbizottság előtt, és a Színjátszók Kiskönyvtára sorozatban jelennek meg. Ebben az évben egyébként 12 műsorfüzet szerkesztését és kiadását tervezik. Hosszú lenne felsorolni az Iroda valamennyi kiadványát (hiszen már ebben az évben is száz körül mozog a különböző kiadványok száma, s példányonkén: 5—800 kerül .,terítésre” országszerte!), néhánvat is inkább csak ízelítőként említettük fel. B. T. JIN KO VICS LÁSZLÓ: JÁSZSÁGI PORTRÉ (linó)
