Szolnok Megyei Néplap, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

1988. március 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A közhangulat és kialakulása A kerületek önállósága jövedelmezővé teszi a Középtiszai Állami Gazdaság munkáját A% adottnágoknak megfelelően a%ako»ították a termelést A Középtiszai Állami Gazdaság igen nagy terü­leten 27150 holdon gazdálkodik. Ebből a szántóterü­let 17 739 hold. Kisújszállástól egészen Füredig elnyú­lik ez a nagy birtok. Több állami gazdaság összevo­násával jött létre. Jelenleg négy önálló kerületre osz­lik. Bánhalma, Tiszaszentimre, Kunmadaras és Tisza- igar a kerületek központja. Az összevonás után úgy képzelték a gazdaság vezetői, hogy nem hoznak létre önálló kerületeket, hanem bevezetik az ágazati irá­nyítást. A központból, Bánhalmáról irányították a termelést. Eltelt egy-két év és bebizonyosodott, hogy a kerületek önállósága teszi jövedelmezővé a Középti­szai Állami Gazdaság munkáját. — Itt van mondjuk a tü­zelő. Amikor megjelent a határozat, hogy drágább lesz a sertés- és marhanús. úgy látszott, nem sok dol­gunk lesz vele. Azt mond­ták az emberek: majd az asszony többet hizlal két kocsával, többet keltet egy kotló aljával és nem érez­zük meg a drágulást. Most viszont, hogy április elseje közeleg, mindenki szalad. Van, aki szenet vásárol, mások meg olajkályha után járkálnak. Ilyenkor aztán el lehet rontani könnyen a hangulatot. Végtelen rosz- szul hangzott például— és nem csoda, hogy akik hal­lották, zokonvették — amit a szakszervezeti veze­tőnk mondott: van ugyan néhány olajkályha, de a fi­zikai dolgozóknak ne na­gyon ajánljuk, mert a ve­zetőknek kell, ami van. — Ez a felfogás téves — mondtam az elvtársnak. A2 lett volna persze a jó, ha meg tudom előzni, hogy ezt kimondja. Ehhez viszont ar­ra kell előbb rávenni, hogy másként gondolkodjon. ☆ — Mikor itt a külpoliti­kakérdésekről, például a vietnami helyzetről van tá­jékoztató, a légyzúgást is meghallani, olyan feszüli csend van. Kérdezni viszont senki sem kérdez. így nem lehet megtudni, kit mi ér­dekel. Magunk között vi­szont beszélgettünk már ar­ról, hogy ha az időjárás engedi, vasárnapi műszakot szervezünk a vietnamiak javára. Erre mindenki igent mondott, akivel még eddig beszéltem. Ez szerintem akár szavazattal is felér, de egy hozzászólással hatá­rozottan. ....... . ☆ — Tavaly ilyenkor a párttitkár és a ’ fóagronó- mus elkezdtek heccelni: olyan jó már a gépesíté­sünk, hogy brigádot se le­hetne alakítani. Tudtam, mire mondják: volt hat Szuper-zetorosunk, akikre mindig nyugodtan rábíz­hattuk a legkényesebb munkákat is, szépen meg­csinálták. Felhoztam hát nekik a brigádalakítást. Akkor jöttem rá, milyen nézeteik is vannak: Jó le­gyen brigád — mondták —, de akkor osszuk el a fizetést. Aztán: Jó, alakí­tunk brigádot, nem is ké­Keggelre a komor diófa tetején három fecske ék­telen nagy lármát csapott. Most már tavasz volt igzán. A Ladas Bálintné kertje végében felszáradt a tócsa. Lehetett vetni a krumplit. Éppen ekkorára simították az utolsót a házon. Lados- né ugyan azt mondta, len­ne még mit csinálni rajta. De ráhagyja a veteménye- zés végett. Kereken egy esztendeje bajlódtak már vele. Hegyi Péter, a Ladosné édesbáty­ja eljött egy szombaton es­te. Méregette a falakat, vizsgálódott az udvarban, elköszönni készült. De előt­te még odaszólt az asz- szonynak. — Hétfőn megkezdjük, húgom. Hétfőn korán reg­gel. Ladosné gyorsan elsza­ladt öt deka élesztőért a boltba. Mire a fia meg­jött az esti hajóval, már bedagasztotta a lisztet. Va­sárnap hat dombos kenye­ret szedett ki a kemencé­ből. No, ez volt az utolsó sütés — simogatta kezével a magas, domós vekniket. EVste még a naevmasásit is rünk ezért magasabb fize­tést, de a jutalmazáskor azért vegyétek figyelembe, hogy mit vállaltunk. — Nem mondhatom, hogy mennyit beszéltem, mennyit agitáltam azért, hogy mégis helyesen ért­sék: ez inkább munkatöbb­letet jelent. Gondosabban vetni, egymásra, a gépre, üzemanyagra jobban vi­gyázni — ez a brigád. Szót értettünk. Most egy újabb brigádot is szervezünk az 5 példájukra. ☆ — A tizenhat tagi! gyümöl­csös brigádban egvedül va­gyok párttag. Nekünk pél­dául az űrhajózás — úgy mondjam, ahogv érzem —, magas. Erről nem sokat be­szélünk. A külpolitikát is eléggé elhanyagoljuk, hogy az igazat megvalljam. De annak, hogy milyen irány­ból fúj a szél. hogyan per­metezzünk, mindenki szak­embere, azt mindenki tud­ja. Most például azon tör­jük a fejünket, hogy a gyü­mölcstermelésben a gazda­ság elérte a tetőfokot. Még­is, hogyan trágyázzunk, ho­gyan műtrágyázzunk, ön­tözzünk-e, mikor öntözzünk, hogy az eredményeket még valami kicsivel javítsuk. Mindezt naponta többször is megvitatjuk. Tavaly ilyenkor negyven ember állt őrt két héten át minden éj­jel, hogy füstöljön, ha fagy. Most is felkészültünk. *• — Sokkal hamarabb meg­kérdezik azt tőlem, akár merre megyek, hogy mi lesz a prémiummal, mint azt, hogy mi van a kül- vagy akár a belpolitikában. Ha például én egy összeget mondanék és a prémium­osztás alkalmával annál többet kapnának, sohasem mondanák nekem az em­berek, hogy becsaptam János és Csiga József. megcsinálta. Egész éjszaka nem feküd le. Pakolászott, fiókokat huzigált ki s be. Szekrényeket cipeltek ket­ten, a nagyfiával. Hétfőn reggel szerszá­mokkal csörömpölt be a kertajtón Hegyi Péter ács és kőműves. Hegyi János, Hegyi Gábor. Bekopogtak. — No, húgom, Hegyi Mari. összetörjük a kicsit, csinálunk belőle nagyot. Ifjú Lados Bálint be­üzent a szomszéd fiútól, akivel együtt dolgozott az erdőgazdaságban. A hétre szabadságot ké: házat épí­tenek. Az erdésszel előre tudatta már, csak a nap volt még bizonytalan. A bútort is kihordták az udvarra, ponyvával takar­ták be. Az edényt, az ágy­neműt, a ruhát, cók-mókot özvegy I,ados Bálintné méff az éjszaka levitte mind az alsókonyhába. A faluban szétszaladt a híre, Ladosné építkezik Ugyan, miből telhet neki. szegén vnek. — Megspórolták a fiú ke­resetét, meg eladták a szőlőt. — A homoki szőlőt? Ami őket. De ha kevesebbet kapnak, mint amit monda­nék, soha sem bocsátanák meg a melléfogásomat. Ilye­nek vagyunk... Általában többször kezdeményezhet­nénk mi beszélgetést, úgy lenne jó, ha mindenki mindenről érdeklődne. De ahhoz nekünk párttagok­nak is mindenben biztos­nak, jól tájékozottnak kel­lene lennünk. Magam is csak akkor kezdeményezek viszont beszélgetést, ha előbb utána nézek annak, amit szóba hozok. Ez meg ilyen gazdasági muhloa mellett minden esetben le­hetetlen. ☆ — Én a labdarúgást pél­dául nem nagyon szeretem. De sokszor még ehhez is értenem kell, hogy a be­szélgetésekben részt tud­jak venni. Akkor ugyanis jobban elfogadják tőlem azt, ha valamit mondok a gépek megbecsüléséről, — vagy általában a munká­ról. Az ősszel például tör­tek a gépek a száraz föld­ben. A traktorosok károm­kodva jöttek, és úi alkat­részeket kértek. Két dol­gom is volt. Csillapítani a mérgüket és bizonygatni, hogy a javított alkatrésszel is lehet jól dolgozni. így lehet takarékoskodni Is. De ehhez úgy Is kellett meg­javítanom az alkatrészeket. Az se volt olyan egyszerű. V — Azt se találjuk el pon­tosan, kit milyen kérdés ér­dekel. Pedig a közhangulat irányításához ez is nagyon kell. Ezért azt hiszem, visz- szatérünk ahhoz az éveken át tartott szokásunkhoz, hogy a taggyűlésen első na­pirendünk; kérdések. Bárki, bármit kérdezhet, s ha ott azonnal nem is, a követ­kező alkalommal válaszo­lunk rá. B. E. még a szerencsétlen uráról maradt rá? Lados Bálint tíz eszten­deje gabonahordáskor a rudalókötelet feszítette a szekéren. Régi kötél lehe­tett, elpattant. Lados Bá­lint lezuhant a rakomány­ról. Fejjel a lovak közé, a kocsirúdra... ...Mire hangos, lármás madárnéppel megjött a nyár, már álltak a falak. A fiú régen munkába járt, nagyon kellett a pénz. A testvérek közül Péter tu­dott még valameddig ma­radni. Leginkább vasárnap haladtak valamennyit, ilyenkor nagyobb volt a segítség. Ladosné keveset aludt ezekben a hetekben. Reg­gelre sarat taposott. A kút melletti gödörben kapával vágta fel a földet. Töre- ket. pelyvát szórt belé, vödörrel locsolta rá a vizet. Mezítláb lépett bele úgy taposta, gyúrta a masszát. A kúti víz égető hidegsége fel a lábszárán át, az agyáig hatolt néha. Mire a bátyja megjött. akkorára már megetette a jószágokat, összeütötte a reggelit. És akkorára már olyan fáradt is volt. mintha este lenne. Verték, döngölték a fa­lat. Ladosné nagv lapáttal erőlködte fel bátviához a sarat. Aztán léceket, osz­lopokat, gerendákat adnea- tott fel. Az iskolás gyere­— A NAGY TÁVOLSÁ­GOK, a széttagoltság na­gyon megdrágította a ter­melést. Előfordult, hogy több kilométerre, eseten­ként 30—40 kilométerre kellett szállítanunk gépe­ket, munkaerőt. Ez egyben azt is jelentette, hogy reg­gel vittük, este pedig visz- szaszállítottuk az embere­ket a lakóhelyre. — Az anyagmozgatás, a termé­nyek szállítása óriási ösz- szegeket emésztett fel. — Azokban az esztendőkben a gazdaságban az általános költségek megha’adták a 35 millió forintot. Az el­múlt évben már 27 millió forintra csökkent az álta­lános költség — mondja Palágyi Gábor, az állami gazdaság igazgatóhelyette­se. A GAZDASÁG VEZETŐI folyamatosan arra töreked­tek, hogy a kerületeknek minél nagyobb önáFóságot adjanak. Jelenleg önálló gazdasági és pénzügyi terv­vel rendelkeznek, csupán a könyvelés központi. A terv- készítésnél figyelembe ve­szik a kerületek adottsá­gait is Az elmúlt évben például Bánhalmán őszi búzából 13.70, Kunmada­rason viszont 14,70 mázsát termesztettek holdanként. Öntözött kukoricából Bán­halmán májusi morzsoit- ban 20,50 mázsát takarí­tottak be holdanként, — Szentimrén 25 mázsát. Ter­mészetesen a kerületek tervkészítésénél a többéves kék mindennap megálltak itt, nézték a munkát. Este a határból jövők is oda­köszöntek. Olyan tisztelet­tel haladtak el előttük, mint mikor a régi tanító­jával találkozik a felnőtt. Péternek is munkába kel­lett menni. Embert állított maga helyett. Nyolcvan fo­rint napjára, meg a teljes ellátás. Ladosné az alsó­konyhában ágyazott meg a mesternek. Ö maga a széna­tartóban vackolt le magá­nak estére, ráillesztő nyár­éjszakák jöttek, hűvösebb hajnalokkal. Takaró se kel­lett, úgy is jól lehetett a szénában pihenni. Az asz- szony oda kötötte a fekete kutyát a gádor ajtaja elé és nagyokat aludt a fáradt­ságtól kimerültén. Csak szombat éjszakákon forgolódott, virrasztott. A lépéseket figyelte, behang- zottak az utcáról. Mikor éj­fél körül felbúgott a hajó, nemsokára rá nehéz dön- gésű léptek csattantak a járdán. Ladosné már a saroktól kezdve felismerte a menést. Megjött Bálint, hazaÄrkeztek az eljárók. ...őszre, mikorára maga­sabbra költöztek a hideg csillagok, tető alá került a ház. Egv nagv szoba, egv kicsi, jó tágas konyha. És nagv ke nra vöt mée henne garád'ccsal. ahonnan a pad­lásra iph/*tp+t járni. A mes­ter a tetőn dolgozgatott. átlagot is figyelembe ve­szik. AZ ELMÚLT ESZTEN­DŐBEN beigazolódott, hogy a Középtiszai Állami Gaz­daságban és az ehhez ha­sonló nagy mammut gaz­daságokban csak a kerüle­tek önállósága, az adottsá­gok figyelembevétele és a rugalmas gazdasági veze­tés hozhat sikert. A Kö- zéptiszad Állami Gazdaság­ban az alábbi pénzügyi ter­vet hagyták jóvá tavaly; első kerület 523 000 forin­tos veszteség, s a tény 1 375 000 forint. Második kerület 1 175 000 forint, s a tény 2 752 000 forint. A harmadik kerületben 786 ezer forintos veszteséget terveztek, a tényleges gaz­dálkodási eredmény pedig 2 564 000 forint volt. — A negyedik kerületben 686 000 forint helyett 1 143 000 fo­rintot értek el. Ez igen szép eredményjavulás. — Igaz, hogy a különböző ká­rok. főleg a belvíz rontot­ta a gazdálkodás eredmé­nyét, mégis a Középtiszai Állami Gazdaság tisztán mintegy négymillió forint eredményjavulást ért el. — A KERÜLETEK KÖ­ZÖTTI kooperációval, a szakosítással megteremtet­tük a jövedelmezőbb gaz­dálkodás alapját. A bán­halmi kerületben például 600 férőhelyes hízómarna telepet állítottunk üzembe. Nyilvánvaló, hogy a nö­vénytermesztési adottsá­goknak megfelelően szako­Hétfőn egész hétre magára maradt Ladosné. A szoba földjét csinálta. Sárga agyagból taposta, kapálta össze törekkel a sok tapasztani valót a kút- nál. Ott taligára rakta, nagy cipekedéssel az ablak alá tolta. Villával behányta az ablakon át. Akkor be­ment a szobába, szétterí­tette a sarat. Bunkót fo­gott, hosszúnyelű, nehéz bunkót és verte, püfölte, döngölte a földet. Rengett alatta a nyersszagú, nyir­kos sárga sártömeg. Lados-. né kariána’ ereje bunkó­rántásonként fogyott az emberből, gyarapította a földpadlót. ...Hűvös csillámlással ér­keztek a kertbe a téli na­pok. A káposzta, a csicsóka, a saláta zöd levelén fekete fagyfoltok jelentek meg. A ház keményített ingnyak fehérséggel állt öreg szom- szédiai között. Fűrészporos kályhát tettek bele. Lados­né mellé ült, tapogatta a lábát, a derekát, a karját. A két lábszárán végig ké­kesen feszülő erek dudo- rodtak ki .Tárása lassúvá lett. elnehezedett. Egész télen alig moz­dult ki a melegről. Nem kívánkozott sehova. Nem vágyakozott semmire, csak pihenni, pihenni effvfoly- tában ki tudja meddig. ...V-THogó harsonással rontott be újra a tavasz. sítottuk az állattenyészté­sünket. A negyedik kerü­letben például, ahol beál­lítottunk egy keltetőgépet, a baromfitenyésztést len­dítjük fel. Az elmúlt év­ben 106 ezer forint bevé­telt terveztünk, de ezt jó­val túlteljesítettük, hiszen a baromfifélék 239 ezer forintot hoztak a gazda­ságnak. — A KERÜLETEK ÖN­ÁLLÓSÁGÁNAK helyessé­gét bizonyítja a marhahiz­lalás is. Míg egy kiló hús előállítására 18,80 forintot terveztünk gazdasági átlag­ban, addig a hosszúháti ré­szen, vagyis abban a ke­rületben, ahol a hizlalás központja van csak 18,42 forintot. Az eredmény na­gyon szépen alakult. Hosz- szúháton egy kiló hízott- marhahús előállítására 15,43 forintot fordítottunk. Egy kiló hízómarhahús elő­állítására csak 3,96 kilo- gamm vegyesabrakot hasz­nálunk fel. A korábbi esz­tendőkben ennél sokkal drágábban termeltünk — mondja Pintér Zoltán fő­könyvelő. AZ ÁLLAMI GAZDA­SÁGBAN tovább kísérle­teznek az új módszerek meghonosításával. — Na­gyobb önállóságot kapnak ezentúl, így például az ál­lóeszközökkel szabadabban gazdálkodhatnak és a be­ruházási kereteket is cél­szerűbben tudják felhasz­nálni. Ami a legjobban szükséges, csak azt vásá­rolják meg Korábban elő­fordult, hogy kukoricacső- törő kombájnokat kellett vásárolni, mert arra volt meg a keret. A további előrehaladás mindenkép­pen úgy valósítható meg, ha a kerületek önállóságát megtartják, illetve fokoz­zák és az egész gazdaság irányításában a célszerű, hasznos elgondolások meg­valósítására törekednék. L. I. A hegyek vize még meg­iramodva szaladt a Tiszá­ba. A menyasszony és a násznép a szombat délutáni hajóval érkezett nagy vi­gassággal. Bálint onnan hozott asszonyt, ahol dol­gozott. Szombat éjszakától vasárnap délig eltartott a lakodalom. Hétfőn későn ébredtek, fáradtak voltak. Együtt reggeliztek a kony­hán. Utána Ladosné kiment a kis szobába, matatott va­lamit. Nyitva hagyta maga mögött az ajtót. Jól hal­lotta, amikor a menyecske azt mondta az urának: — A nagy szobában lesz a nappalink. A kicsi lesz a há’ .zobánk. Ügy is mondta, hogy meghallja az anyósa. Ladosné pakolászott. Ki- húzgálta a fiókokat, kisze­degette a ruhákat. Nem kérdezték meg. mit csinál. Pedig látták, hogy futko- sik, motoszkál. 0 mondta: — Nem zavarnálak ben­neteket gyermekeim... Le- költözök az alsókonvhára... Jó les? az már nékem. Az új asszony arca fel- vidámult. Az új emberé elkomorodott. De senki nem szólt egy szót sem. Ladosné fogta a batyu­ját, ballagott az alsókonvha felé Megnyikordult utána az ajtó. Borzák Lajos Miről, hogyan tájékoztatják az embereket, hogyan alakítják a közhangulatot. Erről adott képet a Surjá­nt Állami Gazdaság pártszervezetének néhány tagja: Salamon Imre, Maduda Béla, Golyha István, Árvái UJ HÁZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom