Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-02 / 27. szám

1963. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A* Országos Árhivatal elnökének nyilatkozata Szervezetinké», határozatlanság a vezetésben (Folytatás az 1. oldalról) gosan 30, a marhahúsnál átlagosan csaknem 50 szá­zalékos áremelés? — Azzal szeretném kez­deni, hogy az új fogyasztói áralj részletes kialakításá­val a tőkehús fogyasztói átlagára az eredetileg elő­irányzottnál valamivel ki­sebb mértékben emelke­dik A tőkehús átlagára 30 százalék helyett 28.2 szá­zalékkal nő. A marha tő­kehúsnál pedig — annak következtében, hogy az im­port fagyasztott hús a bel­földi húsnál kilogrammon­ként 2—4 forinttal (mint­egy 10 százalékkal) alacso­nyabb áron kerül forga­lomba — a különbség még nagyobb; az átlagos áreme­lés az előirányzott 50 szá­zalék helyett 46.5 százalé­kot tesz ki. Az árváltozások eredeti­leg számításba vett kiha­tását befolyásolja az is, hogy az étkezési szalonna- félék fogyasztói ára az elő­irányzott 11 százalék he­lyett 16.4 százalékkal csök­ken A kérdés lényegére tér­ve: először is más az élő­súly, és más a vágott súly. A vágómarhánál az élősúly­nak csak mintegy 50—55 százaléka hasznosítható; ez az arány a sertésnél ked­vezőbb ugyan — mintegy 80—85 százalék —, ennél viszont azt kell figyelembe venni, hogy a vágott sertés súlyának vadamivel több mint 40 százaléka a szalon­na és a zsír, márpedig eze­ket az eddiginél olcsóbban adjuk. A zsír ára 25 forint helyett 20 forint lett, a szalonnaféléké — mint az előbb említettem is — több mint 16 százalékkal, a te­pertőé pedig kereken 14 százalékkal csökkent. — Mi az oka annak, hogy az egyes húsfélék ára nem egyforma százalékkal nőtt? Mire alapozódik a differenciálás? — Mindenki tudja, hogy kevesebb karaj van egy sertésben, mint combhús, de mivel nem volt elég nagy a különbség a két­féle hús ára között, a ke­reslet oly nagy mértékben Irányult a karaj felé, hogy nem is lehetett teljesen ki­elégíteni. A közgazdász nyelvén, de remélem, szé­les körök számára Is ért­hetően, így tudom ezt meg­fogalmazni: a differenciá­lással azt akarjuk elérni, hogy a termék fogyasztói árszínvonala ne csak a ter­melési költségekhez, hanem a kereslet és kínálat irányí­tásának követelményeihez is jobban igazodjék és he­lyesebben fejezze ki a hasz­nálati értékarányokat is, magyarán: a minőségi hú­sok árát emeltük nagyobb arányban A Minisztertanácstól ka­pott megbízás alapján arra külön gonddal ügyeltünk, hogy a lakosság által leg­nagyobb mennyiségben fo­gyasztott húsfélék — pél­dául a sertéscomb vagy la­pocka — ára ne az átla­gosnál nagyobb mértékben, hanem annak megfelelően emelkedjék csupán. Ugyan­akkor egyes kevésbé érté­kes húsrészek ára az át­lagosnál kisebb mértékben emelkedik, így például a dagadó ára kilogrammon­ként 30 forintról csak 34- re, sőt egyes kocsonyahú­sok — közöttük a sertés­fej — ára csökken. A szak­mai szempontok, a Keres­let és kínálat egyensúlyá­nak előmozdítása a marha­húsnál még fokozottabban tette szükségessé az árak széthúzását. A marhahús-fogyasztás zöme a csontnélküli szín­húsból, a hátszínből és ros­télyosból (amely kisebb mértékben csontos hús), valamint az egyéb leveshú­sokból (ahol a csont rész­aránya magas) tevődik ösz- m. Ezek áremelkedése együttesen 50 százalék alatt marad. Ez azonban úgy va­lósul meg, hogy például a comb és a lapocka ára mintegy 65 százalékkal, vi­szont a leveshúsoic ára csak mintegy 20 százalék­kal emelkedik Az átlagos­nál nagyobb mértékben kel­lett emelni a borjúhús, a vesepecsenye és a máj árát. — Hogyan alakulnak az árak az üzemélelmezés ben és a vendéglátóiparban? — Az üzemélelmezésben csak az ételek elkészítésé­hez felhasznált élelmisze­rek árváltozásának egyen­legét, azaz az árkülön­bözetet hárítjuk át a dol­gozókra: kiszámolják, meny­nyivel kerül többe a hús, vagy a húskészítmény, il­letve a felhasznált tejter­mék, s ebből levonják, hogy mennyivel lett ol­csóbb a zsír és a szalonna- féle. Egyéb költségek is emelkednek itt, de ezeket a vállalati költségvetési hozzájárulás emelésével fe­dezik. — Az új árakkal össz­hangban emelkednek az üdülési díjak, de — aho­gyan a lapok már hírt ad­tak erről, a SZOT elnök­sége úgy határozott, hogy a szakszervezeti kedvezmé­nyes üdülésnél ennek be­vezetésére csak július else­jével kerül sor. — A kereskedelmi és vendéglátóiparban a ha­szonkulcs „rárakodás” miatt nagyobb mérvű drágulás tulajdonképpen csak az osztályon felüli és az I. osztályú éttermekben kö­vetkezik be Ezeknél a vendéglőknél ugyanakkor a fix haszonkulcs rendszer­ről a mozgó haszonkulcs rendszerére térünk át. Ez lehetőséget ad arra, hogy a luxus éttermek a sze­zon-követelményekhez iga­zodva idegenforgalmi sze­zonban nagyobb és a holt­szezonban alacsonyabb ha­szonkulccsal dolgozzanak. A szociális, egészségügyi és kulturális intézmények­nél, (óvoda, bölcsőde, kór­ház, iskolai étkeztetés, stb.) az élelmiszerek áremelésé­ből adódó többletköltségeket nem hárítjuk át a lakos­ságra. Ezeknél az intézmé­nyeknél a többletköltsége­ket az állam téríti meg a költségvetésből. — Amikor nyilvánosságra került, hogy bizonyos ruhá­zati cikkek árát leszállítják, voltak olyan hangok, hogy ez semmiben sem fog kü­lönbözni az úgynevezett sze­zonvégi kiárusítástól. Mi a valóság? Évek óta folytatunk sze­zonvégi kiárusítást, s leér­tékelt áron adunk el di­vatjamúlt termékeket anél­kül, hogy árleszállításról beszélnénk. Most viszont valóban árleszállításról van szó, amely mellett megma­rad a szezonvégi kiárusí­tás és megmarad a divat­jamúlt termékek leértéke­lése is. Ebben a hónapban két árintézkedés is találko­zik; az elsejei árleszállítás ás a téli cikkeknek feb­ruárban induló szezonvégi kiárusítása. Most mintegy 1500 ter­mék ára lett alacsonyabb. Szeretném kiemelni a leg­fontosabbakat: az ágyne­műk és az ágyneműanya­gok 8—27 százalékkal, a selyem szövetek közül a fehérnemű műselyem és nylon szövetek 20—30 szá­zalékkal, a kötöttáruk kö­zül a szintetikus felső- és alsóruházat! cikkek *s a habselyem áruk 10—15 szá­zalékkal. a kártolt pvnpjű- szövetek és azok hói kon­fekcionált cikkek 8—20 százalékkal lettek olcsób­bak. ö«sze«szprűen ez ke­reken évi 730 millió forint megtakarítást jelent a la­kosságnak. — Hallhatnánk valamit j arról még, milyen külön meggondolások érvényesül­tek, amikor egy-egy textil­árunál eldöntötték, hány százalékkal csökkenjen az ára? A termelési tényleges költségeken kívül Itt is fi­gyelembe vettük, hogy a helyesen megállapított ár­nak szabályozó funkciója is van. A keresettebb cik­keknél az átlagosnál ki­sebb, a kevésbé keresettek­nél viszont valamivel na­gyobb mértékben szállítot­tuk le az árakat. Az árleszállítással érin­tett termékcsoportokban egyébként közelebb kerül a felnőtt méretek ára a gyer­mekméretek árához, de vi­gyáztunk arra, hogy az úgynevezett ütköző mére­teknél helyes árarányok érvényesüljenek. A kártolt szövetekből ké­szült konfekcionált felső- ruházati termékek közül a felnőtt ruházati cikkek ára átlag 15 százalékkal, a gyermekruházati cikkek ára pedig 10—13 százalék­kal mérséklődött. Az árleszállításba bevont cikkcsoportokon belül min­den esetben, de csak ki­sebb mértékben csökken­tettük a gyermekruházati cikkek árát, mert ezeknek ára a felnőtt ruházati cik­kekhez viszonyítva eddig is alacsony volt és ez csak állami dotációval volt elér­hető. Az árleszállítás körének és mértékének megválasz­tásánál az is vezetett min­ket, hogy eredményekép­pen különösen az alacsony jövedelmű rétegek ruház­kodási költségei csökkenje­nek, nem csökkentettük viszont a luxuscikkek árát. Ha úgy láttuk, hogy sem belföldi termelésből, sem Importból nem tudnánk ki­elégíteni valamelyik "kk- ből az árleszállítás esetén előreláthatóan megnövekvő Igényeket — nem nyúltunk az árához: például ez az oka. hogy a frottír törül­közőkre nem vonatkozik az árleszállítás. Elmondhatom: rendkívül nagy gondot fordítanak az összes illetékes szervek ar­ra, hogy aminek az árát leszállítottuk, azt kapni is lehessen a boltokban. Visszaesett a gazdálkodás színvonala A jászberényi járási tanács vb mezőgazdasági osztálya brigádmunkában vizsgálta meg a jászárok­szállási Béke Tsz gazdálkodását Növénytermelő, ál­lattenyésztő, könyvelő, gépész és üzemgazdász szak­emberek több napon át elemezték a szövetkezet mun­káját. Következtetéseik igazolták az előzetes feltétele­zéseket: az utóbbi években visszaesett itt a gazdálko­dás színvonala. • Az 5213 holdas Béke Tsz 1964. januárban há­rom kisebb szövetkezet egyesüléséből jött létre. A 458 dolgozó tagra átlago­san tíz hold szántó jut A gépesítés és belterjesség jelenlegi színvonalát figye­lembe véve ez megfelelő arány. A növénytermelés hoza­mai hullámzóak. 1963-hoz viszonyítva csak búzából emelkedett minden évben a termésátlag. Őszi árpából, kukoricából és cukorrépá­ból a hozamok csökkenték. Erre csak részben ad ma­gyarázatot az a tény, hogy tavaly 402 holdon ár- és belvíz pusztított. Csökkent a gazdálkodási eredmény A járás szövetkezetei kö­zül itt a legalacsonyabb az állatsűrűség. Száz kát. hold szántóra járási átlagban 19,3, a Béke Tsz-ben csak 13.9 számosállat jut. — A szarvasmarha aránya még ennél is rosszabb. A szán­tóföldnek 39,7 százalékán termelnek takarmányfélé­ket. Ez kevés. A lucerna és a vöröshere gépesített betakarítása már megol­dott dolog. A Béke Tsz- ben zömmel kézzel kaszál­nak, s a megtermett lucer­na egyharmadát kiviszik a közösből a részesművelők. Rossz a takarmány értéke­sülése is. Egy kiló sertés­húst 1964 első felében 4 ldló, 1965 hasonló idősza­kában 4.9 kiló abrakból állítottak elő. A gazdálkodás színvona­lát talán legjobban az egy szántóegységre jutó ered­mény mutatja. Ennek ten­denciája csökken: 1963-ban 2154 forint. 1964-ben 1659. tavaly 1472 forint volt. — Magától értetődik, hogy így az egy munkaegység értéke és az egy dolgozó tagra eső évi jövedelem is hanyatlik. — Az utóbbi 13 830, majd 13 773, tavaly 12 071 forint volt Alacsony a felhalmozás aránya A gazdálkodási eredmény­nek kis hányadát fordítják felhalmozásra. Ez a muta­tó 1964-ben 11, tavaly csak 8,8 százalék volt. A község másik szövetkezetében, a Táncsicsban a gazdálkodá­si eredmény 19,7 százalé­kát a járási átlagban több mint 20 százalékát helye­zik a fel nem osztható szö­vetkezeti alapba. Pozitív, hogy az idei zárszámadáskor csaknem fél millió forinttal — a múlt évhez viszonyítva — növekedett a forgóalap. — Az üzemviteli célokra 160 ezer forintot tartalékoltak, viszont a biztonsági alap­ra már nem futotta. Felduzzasztott vezető apparátus A három kis szövetke­zet egyesülése után a Bé­ke Tsz-ben két üzemegysé­get alakítottak ki. A ta­pasztalatok azt Igazolják, hogy nem vált be. Egyéb­ként a földterület nagysá­ga sem indokolta ezt az üzemszervezést. A tsz-ben túl sok a bri­gád. A 13 brigádból hat növénytermelő, három ál­lattenyésztő. A területük szétaprózódott, összevoná­suk mindenképpen indo­kolt Az üzemegységek szerve­zésével az intézkedések végrehajtása lelassult — Hiányzott a kellő összhang a vezetőségben. A függetle­nített apparátus az összjö­vedelemből 12 százalék arányban részesedett. — Egyeseknek túl magas a jövedelme. A gépcsoport- vezető például december­ben 4500 forintot kapott A vezetők közül tízen külön­böző felső- és középfokú technikumokban tanulnak) Később ez érezteti hatását, jelenleg azonban a tanul­mányi szabadsaguk idején úr tátong a vezetésben. Hiányzik u keltő összkang A vezetőség tagjai között nincs egyetértés. A fő­könyvelő szavaival élve: egyesek a „jó fiú” politi­kát űzik. Elkényelmesed- tek, hiányzik a kellő erély, a határozottság. Ha valaki javaslatot tesz a traktoros felelősségre vo­nására, mert a gépet össze­törte, a többiek leszavaz­zák. Félreértelmezik a szö­vetkezeti demokráciát, mely nem mond ellent, sőt fel­tételezi a fegyelmet és a határozottságot. A költségszint növekedett a szövetkezetben. A gépe­sítésnél 1964-ben a terve­zett költséget 84 ezer, ta­valy fél millió forinttal lépték túl. A szerelőket anyagilag nem ösztönzik a gépek gyors, szakszerű ki­javítására. A 30 traktor közül gyakran 8—10 javí­tás alatt állt, pedig több­ségük csak 1—3 éves gép. A gépek tel jesítménye visz- szaesett. Egy traktoregy­ségre 1964-ben 851, tavaly 793 normálhold munka Ju­tott (gépállomásoknál 1200), A szakemberekből álló brigád elemző munkája, megállapítása hasznos se­gítséget jelent a termelő­szövetkezetnek. A tsz ve­zetősége bizonyára megvi­tatja a brigád javaslatait és felhasználja azokat a gazdálkodás színvonalának emeléséhez. — m. L —­A tudós motorszerelő konkurrenciát Egy évvel ezelőtt meg­kérdeztem Kolonics Ist­vántól, a jászladányi Ve­gyesipari Ktsz műszaki vezetőjétől, hogyan megv náluk a gépkocsi- és mo­torjavítás? Azt válaszolta: rajkinosan. Rajkinosan? — néztem nagyot. Igen, va­lami van. de ez nem a2 igazi. Csak javítgatnak, de a felújítás, az lenne ám az igazi... Elmondotta, hogy negy­venöt előtt egy kisiparosé volt a szövetkezet mosta­ni lakatos műhelye, ahol ők hárman dolgoztak. A tulajdonos autói aví fással foglalkozott. Abban az időben nem győzték a környék gépkocsijait és traktorait Javítani, felújí­tani. Egy Donkó Menyhért nevű szerelőt emlegetett, aki ha itt lenne a szövet­kezetnél, biztosan jobbár menne ez a munka is. Néhány napja megint a szövetkezetben jártam és meglepődtem, mert két tel­jesen szétszerelt ..kibe’e- zett” teherautót láttam r. szerelőszín alatt. Ez már az igazi? — kér^r-‘r,rn Kolonles Ist­vántól. Elégedettséget tük­röző arcáról azt olvastam le, hogy valami nagy vál­tozás történt a gépkocsi­javításban, de csal? ennyit mondott: hazajött Donkó Menyhért. Most már Ber- kó Jánossal együtt két olyan szakemberünk van, hogy a legnagyobb autó­javító vállalat sem kíván­na különbet. Azt hiszem mór beszel­tem magának Donkóról — mondta. Tizenöt évig dol­gozott a debreceni Talaj­javító Vállalatnál. Tavaly ősszel itthon volt két hétig szabadságon. Meglátogatott az utolsó napon. Éppen egy esztergapadot álltunk körül tanácstalanul. Két, szállítás közben elveszett alkatrész miatt nem tud­tuk üzembehelyezni. Miért nem szóltatok előbb, meg­csináltam volna — mond­ta. Erre én: Gyere haza. Menyus' Mennyit tudtok fizetni? Megmondtam. Jól van. hazajövök — vála­szolta. Azóta itt dolgozik, s azóta nincs olyan prob­léma, aminek a megoldá­sát ne vállalná. Aminek nekifog, arra nekünk már nincs fovább gondunk. Szegénye» rá az a jelző. hogy ezermester. Több an­nál. Most is kutatóintézetek­kel, professzorokkal levelez az üzemanyag égése köz­ben keletkező ólomoxid le­rakódás kiküszöbölése vé­gett. Motorhenger-fúrás köz­ben beszélgettem vele. Negyvenhét éves őszes ha­jú, szemüveges ember. Rögtön így kezdi: rendkí­vül kényes munka a hen­gerfúrás ötezred millimé­teres eltérés lehet csu­pán, amit ezzel a műszer­rel mérünk. Egy beosz­tás... Ügy belemelegedett a magyarázatba, hogy nem volt szívem félbeszakítani. — Hallom, az Autó-mo­tor című lappal levelezik. — Igen. Érdekel az égés­térben keletkező ólomoxid lerakódás megszüntetésé­nek témája. A lap az ATUKI-hoz küldte a leve­lemet. s onnan olyan vá­laszt kaptam, hogv ló az elképzelésem. Felsoroltak néhánv vegyianvago*. ame­lyek három ezrelékes ke­verési arányban megszün­tetik a lerakódást. Meg­mondom őszintén, nekem 'egiobban a boránok tet­szenek A tudós autószerelő el­mondta, hogy rengeteg szakkönyve van, oroszul is megtanult, s azóta lefordí­tott több könyvet, szak­cikket és levelez is. A moszkvai rádióval levelez és szovjet tudományos in­tézetekkel is felvette a kapcsolatot. Azután a könyveivel di­csekedett. Kérdeztem, hány kötetes a műszaki könyv­tára. Nem tudja — mond­ta, lehet olyan másfél köbméter. Megvan a Pat­tantyús sorozat is. Később arról beszélt, hogy a régi hagyományo­kat — amikor még negy­venöt előtt Kolonics Ist­vánnal együtt dolgoztak — vissza keü állítani és eb­ből ő egy jottányit 'nem fog engedni. Minőségi ja­vítás lesz Jászladányban. Az autótulajdonos csak ak­kor kapja hézhez a kocsit, ha a szövetkezetben hide­gen is és melegen is bejá­ratták és kötelezik a javit- tatót, hogy ötszáz kilomé­ter után behozza a kocsit szervizre. Akkor vállalom a felelősséget — mondta —, és meglátja konkuren­ciát jelentünk mi nemso­kára a nagyobb üzemek­nek is. — bognár —

Next

/
Oldalképek
Tartalom