Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
IMS. február 2, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A progresszív nyudíjjárulékról Olvasóink írják Busz év után Felemelő és meghatott volt az a találkozó, amely anuár 22-én Budapesten a Magyar Nemzeti Bank központjának klubhelyiségében zajlott le. Történel- ini emlékeket, a húsz év előtti hősi küzdelmek korszakát idézte fel mindazokban, akik itt megjelentek. 3 találkozót a Mezőtúron bét évtizeddel ezelőtt meg- ilakltott MADISZ lelkes, iktiv tagjai szervezték. A Horthy fasizmus 25 éves uralma alatt Mezőtúr a három millió koldus Magyarországának egyik megtestesítője volt. Lakosságának többsége embertelen körülmények között tengődő nincstelen cseléd, ngrárproletár volt, kiknek jelentős része valóban felszabadítóként üdvözölte a városba bevonuló szovjet hadsereget. A MADISZ tevékenységét is ez a szellem hatotta át. Mindenkor a párt lelkes támogatójának, szilárd támaszának bizonyult. — Mindazokból a mozgalmakból, amelyeket a párt a reakció megmozdulásaival szemben szervezett, a MA- niSZ-ba tömörült fiatalok döntő többsége aktívan kivette részét. így volt ez imijcor a kiosztott földet kellett megvédeni, amikor a városi közigazgatáshoz visszaszivárgott reakciós elemeket kellett eltávolítani, vagy amikor a városban megalakulni készülő fasiszta Sulyok-pártot kellett széjjel verni. így volt akkor is. amikor a párt hívó szavára a demokratikus hadseregbe önként jelentkeztek a fiatalok. Bármilyen feladattal bízta meg őket a párt, azt mindenkor kötelességtudóan, lelkesen teljesítették. A párttagokkal együtt egész éjjel ragasztották a plakátot, aktívan résztvettek a gyűlések, egyéb rendezvények előkészítésében, s aki a párt R- gárdájának tagja lehetett, nagy megtiszteltetésnek vette. Ezek az emlékek elevenedtek fel gondolatainkban, amikor hosszú évek után ismét találkoztunk. Mindannyiuk szeméből a harcostársi, elvtársi megbecsülés sugárzott felénk, s e megbecsülés, szeretet rajtunk keresztül a pártnak szólt, amelynek húsz évvel ezelőtt Mezőtúron mi vezetői voltunk. Meghívásunk e találkozóra is ilyen jellegű volt. Két évtized nem múlik el nyomtalanul az ember MEGVIZSGÁLTUK Miért gyűrűsík a tengeri kígyó Lapunk 1965. május 6-i számában „Tengeri kigyó" című írásunkban helyt adtunk Nagy József, Szolnok, (Szandaszöllős) Vörösmező út 70. szám alatti lakos panaszának. Nagy József még 1959-ben vette meg a fenti cím alatti házat, de immár hetedik éve képtelen nevére íratni. Eljárt az ügyben Ponciustól-Pilátus- ig, feláldozta évi szabadságait, ügyvédet fogadott és fizetett, s ennek ellenére még 1966 januárjában sem fejeződött be ügye. A cikk megjelenése után vártuk az illetékesek intézkedéseit. — A valóságban azonban az történt, hogy... Azaz az eltelt csaknem nyolc hónap alatt tulajdonképpen nem is történt semmi olyan, ami az ügyet előbbre vitte volna. — Az intézkedésre jogosultak még csak nem is válaszoltak a cikkre. Igaz, egyré- szük el sem olvasta. Csak akkor szerzett tudomást, hogy már a saj*ó is foglalkozik Nagyék panaszával, amikor eléjük tettük az újságot. A személyes megkeresés után azonban végre meg- ndult a ..lázas” tevékenység. A telekkönyvi hívásiból áttették az ügyet a megyei tanács vb építési. <özlekedési és vízügyi osztályára. Az osztály érdemi intézésre a városi tanács vb építési és közlekedési osztályának küldte el az iratokat. A városi tanácsnál 1965. november 16-i keltezéssel végre megszületett a határozat: engedélyezik a telekingatlan megosztását. Csodálkozva olvastuk el a határozatot. A cím egyezik, a név vi- ' szont nem. íme: „...Major Ágoston és neje, Szolnok, Vörösmező út 70. szám alatti lakos a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályához nanaszt nyűitott he telekmegosztás iránti kérelmét elutasító határozatunk ellen. A panasz alapján a telekmegosztási kérelmet felülvizsgáltuk és megállapítást nyert, hegy Major Ágoston a kialakításra kerülő telekingatlant már 1959 év folyamán megvásárolta az ingatlanon lévő lakóépülettel együtt...” Ezekután végképp nem értettük az egész ügyet. Mi Nagy József panaszának orvoslását igyekeztünk elősegíteni, erre a városi tanács illetékesei Major Ágoston panaszában hoznak határozatot. Annak a Major Ágostonnak ügyében, aki nem nyújtott be semmilyen fellebbezést, mert a szóbanforgó telket a rajta lévő lakóépülettel együtt ő adta el még 1959-ben Nagy Józsefnek. Ügy látszik a nagy sietségben felcserélték a neveket. — Ez még nem is lenne baj. ha úgy egyszerűen ismét felcserélhetnék a nevet, mint tette ezt a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya. Erre azonban most nincs lehetőség! — Vagyis Nagy József kössön újra szerződést Major Ágostonnal, adjon be újra fellebbezést és egy kérelmet, ha azt akarja, hogy végre a nevére írják a házat. Márpedig 5 hoevne akarná. — Csak nem ennyi utánjárás és év után. mint eddig. A tengeri kígyó tehát tovább gyűrűzik Bár annyit sikerült a hat év alatt elérnie. hogy most már papíron is elismerik az illetékesek: a Vörösmező út 70 számú ház létezik. Eddie ugyanis nem találták a nyilvántartásban s nem tudtak mit Naev József nevére írni. bár ő 1959 óta házadót firet. Reméljük, — ezekután már nem kell 1« mét ^vek&t várni arra. he— a ház vénre nanfron Naev József tulajdona gyen. Majnár József felett, a résztvevők jelentős többségével elválásunk óta nem találkoztunk. Akkor még serdülő fiatalok voltak, most pedig családapák, anyák, képzett emberek, kik az ország különböző területein fontos feladatot látnak el. Sólyom Gábor Kaposváron a megyei rendőrkapitányság vezetője, Gál Mihály a volt MADISZ-titkár a határőrség alezredese, Katona Zoltán a BM rendőrőmagya, Kozák Sándor az országos MNB vezető beosztású dolgozója. Hodos Albert, Hódos Sándor és mások a termelésben állnak szilárdan helyt. A találkozón résztvevők életének alakulása is visz- szatükrözi azt a mélyreható történelmi változást, — amely dolgozó népünk életében bekövetkezett. A harc, amelynek két évtizeddel ezelőtt katonái lettek, nem volt hiába való. Hodos János Juhász Imréné dr. A cukorgyáriak érdeme A külső gyárnegyed dolgozói, de különösen a cukorgyár és környékének lakói sokáig nélkülözték az autóbusz várótermet. Tavaly a cukorgyár szakszervezeti bizottsága kezdeményezte a váróhelyiség megépítését. A városi tanács illetékes szervei anyagilag támogatták e szép terv megvalósítását. A cukorgyár dolgozóinak jó hozzáállása sikerre vitte az elgondolást. Társadalmi munkában vállalták a terv elkészítését és kivitelezését Is. S mint a mellékelt képünk bizonyítja ez a csinos váróhelyiség áll az utazók rendelkezésére. Zsigmond Béla Szolnok \narvnm íefieeit A Szolnok me. gyei Néplap január 23-i számában egy nagyon kedves olvasnivalóra találtam. A címe Két sárgarigó, írta Imre Lajos. Kétszer is elolvastam ezt a rendkívüli szép elbeszélést. Mondhatom, hogy napilapok hasábjain a legritkábban talol az ember ilyen szépirodalmi remekművet. Memcsak Imre Lajosnak gratulálok a megha- tóan kedves alkotásához, hanem a szerkesztőségnek is, amiért helyet biztosit a lapban az ilyen értékes írásoknak. Az újságolvasó tömrg irodalmi Ízlését fejleszti minden ilyen irodalmi termék. Kis tanítványaimnak is elolvastam a rigópár megható történetét. Bizonyáré akadnak gyerekek, akik maguk is olvassák a Néplapot, vagy szüleik hívják fel figyelmüket az ilyen szép elbeszélésre. Máté Mária "yógyped. tanár Üjszász Jó átlagtermés — jó súrssámadás Termelős z-övetkezetü n leben január 29-én tartottuk a zárszámadó közgyűlést. Tavaly a növénytermelésben a tervezett átlagtermést minden növényféleségből sikerült túlteljesíteni Köztudomású, hogy országosan gyenge volt a rizstermés. Nálunk holdanként 16 mázsát takarítottunk be. Vezetőségünk elhatározta, hogy a jövőben növeli a rizsterületet. Jó termésünk volt kukoricából is. Mindezek eredményeként a tervezett 25,18 forintnál többet ér egy munkaegység. Az 1964. évi tízezer forint helyett most 14-ezer forint jövedelem jut egy tagra. Jelenleg közös gazdaságunkban a legtöbb gondot az állattenyésztés okozza. Megítélésünk szerint az idén ez is eléri a kívánt szintet. G. L Haladás Tsz, Kenderes A pénzt még mindig nem kaptam meg A szerkesztőség még októberben érdeklődött ügyemben az £M Sozlnoli megyei Állami Építőipari Vállalat 6-os számit főépítésvezetőségénél. Az ott kapott tájékoztatás szerint — a szerkesztőség tanácsára — újból írtam a vállalatnak, hogy végre megkapjam a 156 forint különélés! dijat. Azóta már megint hónapok teltek el. de nemhogy a pénzt, még választ sem kapok. Meddig várjak még a fél évvel ezelőtti jogos pénzemre. Zug Sándor Kunmadaras Az illetékesek intézkedtek l Már használhat Jók a tűzhelyet Olvasóink tájékoztatására ismertetjük az 1966. február 1-én életbe lépő progresszív nyugdijjárulékról szóló rendelkezéseket, azt, hogy milyen munkabérek után kell 3 százaléknál magasabb mértékű nyugdíj - járulékot fizetni. A 3 százaléknál magasabb mértékű nyugdíjjárulékot — az erről szóló rendelkezések szerint — oz 1966. február 1-től járó és egy-egy naptári hóban kifizetett, 1800 forintnál magasabb bérek után kell fizetni. Az 1966. február 1-ét megelőző időre járó munkabér után akkor sem kell 3 százaléknál magasabb mértékű nyugdíjjárulékot fizetni, ha a kifizetésre 1966. február hónapban vagy később kerül sor. Az 1966. január hónapra járó, de február hónapban kifizetésre kerülő munkabérekből a munkáltatók még 3 százalékos nyugdíjjárulékot vonnak le. Ugyanígy 3 százalékos nyugdíjjárulékot kell fizetni az 1965. évi, valamint az 1966. január havi prémiumok után is. Emelkedő mértékű, illetve 3 százaléknál magasabb mértékű nyugdíjjárulékot csak az 1966. január 31-ét követő időre járó munkabérek után kell fizetni. — Ezek után a bérek után fizetendő nyugdíjjáruléknak a mértéke aszerint alakul. hogy mennyi a dolgozó részére egy-egy naptári hónapban kifizetett összes járulékköteles juttatás összege. így például: A dolgozó munkabére 1966. május hónapra 1600 forint; ebben a hónapban fizetik ki a márciusi és április hónapokban teljesített túlmunkáért járó 300 forint túlóradíjat is A nyugdíjjárulékot 1600+300 = 1900 forint után kell fizetnie, mértéke tehát 4 százalék. A nyugdíjjárulék mértékének megállapításánál nem a kifizetés, hanem az eredeti esedékesség időpontjának megfelelő hónapra (hónapokra) járó bérhez számítják hozzá az olyan elmaradt bért (járulékköteles juttatást), amelyet a munkáltató a munkaügyi döntő- bizottság vágy a bíróság határozata (eljárása) alapján fizet ki utólag. így például: A dolgozó 1966. március 1-től május 31-ig terjedő időre havi 1900 forint munkabér után 4 százalékos nyugdíjjárulékot fizet. A döntőbizottság utólag erre az időre még havi 300 forint, ösz- szesen 900 forint munka- bér-különbözetet ítél meg, melyet a munkáltató 1966. július hónapban fizet ki. A nyugdíjjárulék mértékének megállapítása szempontjából ezt a 900 forint bérkülönbözetet nem egy összegben a júliusi bérhez kell hozzászámítani, hanem az eredeti esedékesség időpontjainak megfelelően 300 —300 forintot kell a márciusi, áprilisi és májusi bérhez h jzzászámítani Így a dolgozó a 900 forint bérkülönbözet után is 4 százalékos nyugdíj járulékot fizet, mivel az eredeti esedékesség időpontjaiban részére havi 1900+300 = 2200 forint munkabért kellett volna havonta kifizetnie. Ha a dolgozó valamely naptári hónapnak csak egy részére kap munkabért (pl. azért, mert táppénzes beteg, vagy fizetés nélkül szabadságon van), a nyűgdtjjáru- lék mértékét és összegét a tényleg kifizetett munkabér alapján állapítják meg. Ha tehát a havi 2400 forint munkabérrel alkalmazott dolgozó pl. március hónap második felében táppénzes beteg, és ezért csak fél hónapra kap 1200 forint munkabért, nyugdíjjárulékot csak az 1200 forint munkabér után fizet, mégpedig 3 százalékos mértékben. Olyan dolgozónál, akinek a főfoglalkozása mellett biztosításra kötelezett mel- lékfóglalkozása vagy második állása is van, a főfoglalkozásában és mellékfoglalkozásában elért járulék- köteles béreket a nyugdíj- járulék mértékének megállapításánál egybe számítják Az ilyen dolgozó a mellék- foglalkozásában vagy máso dik állásában kapott, de nem járulékköteles bér után továbbra is jövedelemadót fizet Ha a dolgozó munkaviszonya hónap közben megszűnt, és még ugyanabban a hónapban akár más munkáltatóval, akár a korábbi munkáltatójával újabb munkaviszonyt létesít, mindegyik munkáltató, az általa kifizetett munkabér összegének megfelelő mértékű nyugdíjjárulékot von le a dolgozó munkabéréből. — Ilyen esetben tehát a nyug- díjjárulék mértékének megállapításánál a korábbi és az újabb munkaviszonyban kapott béreket nem számítják egybe. A rendelkezések szerint az emelkedő mértékű, vagyis a 3 százaléknál magasabb nyugdíjjárulékot is ugyanazok után a juttatások (munkabérek) után kell fizetni, mint eddig a 3 százalékos nyugdíj járulékod. A nyugdíjjárulék alapja nem változik. A természetbeni juttatások pénzbeni egyenértékét tehát az emelkedő mértékű nyugdíj járuléknál is hozzászámítják a készpénzben fizetett munkabérhez, és az együttes összegtől függ a nyugdíjjárulék mértéke. Járulékalapot képez a prémium- alap-számláról kifizetésre kerülő prémium is, viszont továbbra sem kell nyugdíjjárulékot fizetni a nyereségrészesedés után. A kengyeli általános iskola Igazgatósága 1965. szentember 27-i levelében kérte a tűzhely üzembe helyezését és a palack kiutalását. A kérés alapján gázkereskedelmi osztályunk 1965. szentember 29-én bekapcsolási engedélyt és megbízást adott. Téves címzés és postázás miatt az engedély és a fogyasztói karton a területileg nem illetékes szegedi bekapcsoló vállalathoz került. Valószínűleg munkatorlódás miatt ez a vállalat az anyagot nem továbbította az illetékes szervhez, sem vállalatunkhoz. Az újságcikkből szereztünk tudomást erről, azonnal intézkedtünk és a szolnoki földgázszolgáltató vállalat január 21-én a tűzhelye' üzembe helyezte. A Töltőtoll javító ÜTSZ válasza „Töltőtoll — javitás után” című cikkünkre a szövetkezet vezetői válaszoltak. Közölték, hogy a cikkben kifogásolt javítási hibával érdemben csak a töltőtoll és a javítási tasnk központba való feljuttatása után foglalkozhatnak. Azt a dolgozót, aki a reklamációt nem fogadta el, figyelmeztették. Intézkedett a tanács Január 12-i lapszámunkban „Gáz-ság az iskolában” című írásunkban a kengyeli iskola gáztűzhelyének üzembe helyezésének elmulasztásáról írtunk. Az ÁFOR igazgatója megvizsgálta a panaszt, = az alábbi választ küldte szerkesztőségünknek: özvegy Markó Györgyné szolnoki levélírónk panaszát a városi tanács vb megvizsgálta és utasította a házilagos építő csoporté’ a pincéből a víz eltávolítására. A csoport dolgozói a szivattyúzást elvégezték.
