Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. február 11. Sajtóértekezlet Moszkvában a Luna — 9-ről Csütörtökön Moszkvában, közel három órás sajtóértekezleten számoltak be a szovjet tudósok a Luna—9 űrállomás sima leszállásáról a Holdra és arról, mi a jelentősége ennek a fontos kísérletnek az űrrepülés további fejlődése szempontjából. Alekszandr Lebegyin- ' szkij professzor részletesen elmondta, hogyan készültek a világsajtót bejárt felvételek a Hold felszínéről. — Alekszandr Vinogradov és Alekszandr Mihajlov csillagász pedig megállapította, hogy a Hold-felszín többszáz kilós terhelést is elbír, ezért lehetséges hosszú időn át működő obszervatórium megépítése a Holdon. A tudósok előadásai után Keldis akadémikus válaszolt az újságírók kérdésére. Keldis egyebek között kijelentette, lehetségesnek tartja, hogy ember tartózkodjék a Holdon és hozzáfűzte, hogy ennél jóval nehezebben megoldható feladatnak tartja az űrhajós visszatérését a Földre. ☆ Csütörtökön a Szovjetunióban pályára vezérelték a Kozmosz—107. mesterséges holdat. A mesterséges holdon tudományos berendezést helyeztek el annak az űrkutatási programnak a folytatására, amelyet az 1962. március 16-án közzétett TASZSZ-közlemény jelentett be. A mesterséges hold berendezése kielégítően működik. A koordinációs számító központ folyamatosan dolgozza fel a beérkező információkat. „Égetően sürgős a Bundeswehr taktikai atomfegyverekkel történő felfegyverzése... A parancsnokok felelőssége, a rájuk bízott terület megvédése követeli, hogy a fegyverekkel és az atomfegyverekkel belátásuk szerint rendelkezzenek.” A terjedelmes irat, amelyből a fenti két mondatot idéztük, sokáig hétpecsétes titok volt. A híres tábornoki. emlékiratról van szó. amelyet a bonni hadsereg generálisai fogalmaztak meg, s benne atomfegyvereket követeltek maguknak. A világ azóta megismerhette e féltve őrzött dosszié tartalmát, de bizonyosak lehetünk benne, hogy sok hasonló követelést rejt még a hadügyminisztériumi páncélszekrények mélye; A nyugatnémet atomfelfegyverzés kérdése — sajnos — állandóan napirenden szerepel. Amikor erről a témáról hallunk, az első visszhang természetszerűen az érzelmi húrokat pendíti meg. Nekünk a német militarizmus nem elvont történelmi adalékokat jelent; két háború vérözöné- ben, saját bőrünkön tapasztalhattuk lényegét. Elgondolni is rossz, mit jelentene, ha a régi szellemben újjászületett hadsereg — nem egyszer személy szerint is a régi vezetők irányítása alatt — nukleáris fegyverekhez jutna. Mégis, ezúttal adjuk át az első érzelmi felindulás helyét a politikai és katonai következtetéseknek. Miért annyira veszélyes Bonn atomfegyverkezése? Miért állapították meg nem egyszer a Varsói Szerződésben tömörült országok, hogy a nukleáris eszközökkel rendelkező Nyugat-Németország új helyzetet teremtene Európa szívében? Nem azért, mintha lényeges változást, hozna a katonai erőviszonyokban, hogy Bonn atomfegyverekhez jut. A naptár nagyot fordult: 1966 nem 1939 vagy 1941. A katonai erő aránya a Szovjetunió és Nyugat-Németország között ma szinte össze sem hasonlítható a két és fél évtizeddel ezelőtti állapottal. Ezen az alaphelyzeten Bonn nuklearizálása sem változtatna. Ha létrejött volna a sokat emlegetett többoldalú, multilaterális atomflotta — nyugati adatok szerint — az amerikai nukleáris erők egy 400-adá- val lett volna egyenlő. Vagyis a ráfordított költségek nem álltak volna arányban azzal a katonai értékkel, amelyet az atlanti tábor számára biztosít. Különben is: ahhoz, hogy egy ország atomhatalom legyen, ma már korántsem elegendő egy-két nukleáris fegyver. A számottevő a tömés hidrogénfegyverállo- mámy mellett ennek feltétele a stratégiai bombázók, különböző hatósugarú rakéták, az atomtengeralattjárók birtoklása, valamint a megfelelő riasztó- és elhárítóhálózat kiépítése. A nyugatnémet atomfegyverkezés — a legcsekélyebb nukleáris erő esetén is — mégis kiszámíthatatlan következményeket rejt magúban. Annak a Bonnak a kezébe kerülnének ugyanis atomeszközök, amely különleges helyzetet foglal el Európában:, 1. Az egyetlen az európai hatalmak közül, amelynek komoly területi követelései vannak, 2. nyíltan egy másik európai ország, a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezésére törekszik, 3. ellene van minden leszerelési intézkedésnek, 4. legfelsőbb katonai vezetői túlnyomó többségükben a hitleri hadsereg háborús bűnös tábornokai és tisztjei voltak, 5. ráadásul szoros szövetségi láncolat fűzi az Egyesült Államokhoz, a két szupernagyhatalom egyikéhez. Az elmondott körülmények magukban rejtik annak veszélyét, hogy a nyugatnémet hadsereg afféle atom- rohamcsapatnak. atom- faltörőkosnak képzelje magát. Ha pedig Európa szívében kirobban egy jelentősebb összetűzés, s annak során akárcsak egy nukleá ris fegyver is robban, elkerülhetetlenné válik az atom világháború. E veszélyekre lényegében Nyugaton is rá kellett döbbenni. Ez az oka annak, hogy jóllehet a nyugatnémet atomfelfegyverzés anyagi-technikai tekintetben már régen megvalósítható lett volna, politikai meggondolások mégis meg- gátalták. Ezér van még Washington is Bonn nyílt atomfelfegyverzése ellen, s az összes eddigi terveket a leleplezés-álcázás jellemezte. A sorozatos kudarcok után most McNamara amerikai hadügyminiszter nevéhez fűződik a legújabb kísérlet. Szűk körű „atomgrémiumot” (magyarra talán igazgatóságnak, vállalkozásnak fordíthatnánk) javasolt, amelyben természetesen Nyugat-Németország is részt venne. Megszületett az új jelszó is: Bonnal meg kell osztani a felelősséget a nukleáris tervezésben, valamint az atomstratégiában. A ruha ismét új, a lényeg régi a bonni szövetséges követelőzése előtti meghajlás: Nyugat-Németország bevonása az atomfegyverkezésbe. Ezért különös jelentőségűek az NDK ismeretes javaslatai és a megismételt szovjet indítvány, hogy kössenek megállapodást az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozásáról. Ha létrejönne egy ilyen szerződés, a meglévőkre szűkítené az atomhatalmak körét, s kizárná abból Nyugat-Németországot, Koszigin ebben a szellemben intézte fontos üzenetét a genfi leszerelési értekezlethez. hangsúlyozva: ezt az egyezményt haladékta'a- nul meg kell kötni. A válasz sora most a Nyugaton van. A ..felelősségosztóknak” tudniuk kell, hogy milyen osztatlan felelősséget vesznek magukra a nyugat, német atomfegyverkezé» pártolásával Réti Ervin Kállai Gyula látogatása az Africa Hall-ban Aláírták as etióp— matt jar kosos közleményt Sugár András, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Csütörtökön reggel magyar idő szerint 7, (etiópiai idő szerint 9) őrsikor Kállai Gyula ellátogatott a Hailé Szelasszié egyetemre, megismerkedett az egyetem munkájával, találkozott a professzorokkal, oktatókkal és hallgatókkal. Innen a kormányfő az „Africa Hall” modem beton és üveg épületébe, az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ afrikai gazdasági bizottságának székhelyére látogatott. Kállai Gyulát részletesen megismertették a szervezet munkájával, bemutatták a két regionális szervezet munkatársait. A percnyi pontossággal kiszámított zsúfolt program mindössze harmincöt percet szánt erre a látogatásra. Sietnie kellett a Cehaj Hailé Szelasszié hercegnő nevét viselő kórházba Itt félórás látogatás után Kállai Gyula a vakok I. Hailé Szelasszié nevét viselő iskoláiéba látogatott, hogy megszemlélje az afrikai kontinens egyik legfejlettebb szociális intézményét. Ezután Aszfa Vosszen trónörökös és felesége ebédet adott Kállai Gyula és felesége tiszteletére. ☆ Csütörtökön délután megkezdődtek a magyar—etióp államközi tárgyalások. Kállai Gyula és Hailé Szelasszié megvitatta a magyar—etióp kapcsolatok és a nemzetközi helyzet problémáit. Kállai Gyuláné ez idő alatt felkereste a Menen császárné nevét viselő leányiskolát, majd az etióp nők jóléti szövetségében szívélyes beszélgetést folytatott a vendéglátókkal az etióp nők helyzetéről, problémáiról. Közös közlemény Csütörtökön Addisz Abe- bában közös közleményt írtak alá a magyar—etióp tárgyalásokról. A közeményt I. Hailé Szelasszié császár és Kállai Gyula miniszterelnök irta alá. Dominikában ismét kiéleződött a feszültség A Santo Domingo-i rendőrök brutális fellépése a tüntető diákok ellen ismét kiélezte a dominikai helyzetet. A hírügynökségek jelentése szerint a szerdai tüntetésnek eddig hét halálos áldozata van, köztük három diák és két rendőr. Késő este az AÁSZ amerikai csapatai bevonultak a belvárosba. Hector Garcia Godoy dominikai elnök szerdán este közölte, hogy szigorú vizsgálatot indít a véres eseményekkel kapcsolatban. Santo Domingo-i megfigyelők rámutatnak — írja az AFP —hogy az incidensekre — akkor került sor, amikor küszöbön állt Francisco Rivera Caminero volt hadügyminiszter távozása. Egy óra alatt megsemmisítettek egy különleges amerikai egységet AZ ALELNÓK SAIGONBAN Az amerikaiak az elmúlt 24 óra alatt újabb légitámadásokat intéztek a VDK területe ellen. Többek között támadták Thanh Hoa, Vinh és Dong Nhoi környékén országúti célpontokat, harmincnál több közúti- és vasúti hidat. — A Dong Hóitól 30 kilométerrel észak-nyugatra lévő Quang Khe kikötőberendezéseit szintén támadták az amerikai vadászbombázók. Amerikai részről egy repülőgép elvesztését ismerték be: az észak-vietnami légvédelem rakétával lelőtt egy Skyhawk típusú gépet Thanh Hoától 53 kilométerrel délnyugatra; * A csütörtökre virradó éjszaka Dél-Vietnam területén a partizánok és az amerikaiak, valamint a saigoni kormány csapatai között nem volt harci érintkezés. Saigonban csütörtökön reggel hivatalosan bejelentették, hogy a hét elején a partizánok egy óra alatt megsemmisítették annak az amerikai különleges egységnek három raját, amely az An Lao- völgybe szállt le. Az UPI szerint egy ilyen raj 12 emberből áll. — Az amerikaiak közül csupán az egység parancsnoka és egyik katonája tudott kimenekülni a völgyből, a többiek elestek, vagy a szabadság- harcosok fogságába kerültek. Az amerikai szenátus hadügyi bizottsága szerdán további 4,8 milliárd dollárt szavazott meg a vietnami háború költségeire. A költségeket annak ellenére szavazták meg, hogy — mint azt Richard Russel szenátor, a bizottság elnöke közölte — az egyik szenátor éles támadást intézett a Johnson-kormány vietnami politikája elleti. Humphrey amerikai álelnök csütörtökön reggel Saigonba érkezett. Az al- elnök repülőgépén utazott Van Thieu dél-vietnami államfő és Ky tábornok miniszterelnök. Az amerikai alelnök megérkezése alkalmából Saigonban és környékén rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. A Saigon egyik külvárosának közelében lévő repülőtér környékét már órákkal Humprey megérkezése előtt lezárták. A repülőtérhez vezető utakon útzárakat létesítettek. Humphrey fogadására többszázfőnyi csoportot is kivezényeltek, — amdelőtt A Szinyavszkij-Danyielügy Andrej Szinyavszkij és Jurij Danyiel bíróság előtt áll és azzal vádolják, hogy a Kommunista Párt és a szovjet kormány politikájának egyes kérdéseivel szemben ellenséges álláspontra helyezkedve, 1956 és 1963 között szovjetellenes műveket írtak és csempésztek külföldre. A vizsgálat megállapította, hogy Szinyavszkij Abram Tere álnév alatt, Danyiel pedig nyikolaj Arzsak álnéven összesen kilenc művet juttatott külföldre. Ezeket a műveket az utóbbi években számos tőkésországban, — az Egyesült Államokban, Franciaországban, Angliában, Olaszországban és máshol széleskörű szovjetellenes propagandára használták fel. A nyugati kommunistaellenes propagandába kiemelkedő helyet kaptak az Abrapi Tere álnéven közölt „A bíróság bevonul”, „Mi a szocialista realizmus?” és más, a Szovjetuniót rágalmazó írások, továbbá Nyikolaj Arzsak álnéven megjelent az i, Itt Moszkva beszél”,. „A kéz” című könyvek. Szinyavszkij műveinek kicsempészésére Helene Zamojszkáját, a moszkvai francia nagykövetség volt haditengerészeti attaséjának a lányát használta fel. Jurij Danyiel mindenben osztozott Szinyavszkij szovjetellenes nézeteiben, helyeselte „A bíróság bevonul” és „Mi a szocialista realizmus?” című művek tartalmát, megmutatta Szi- nyavszkijnak „A kéz” című saját elbeszélését, amelyet 1956 és 1957 közöA írt. Danviel elbeszélése durva kirohanásokat tartalmaz a szocialista rendszer, a szovjet állam politikája ellen. Danyiel 1960 őszén Szinyavszkij lakásán átadta j, A kéz” című elbeszélését Zamojszkájának — azzal, hogy keressen rá nyugati kiadót. Miután tudatában volt művének szovjetelle- nes lényegével, Danyiel, Szinyavszkij hoz hasonlóan álnevet választott, s a mű így Nyikolaj Arzsak néven jelent meg. Szinyavszkij és Danyiel a továbbiakban folytatták szovjetellenes rágalmazó műveik írását és terjesztését. Mindketten kéziratok, valamint külföldön oroszul kiadott könyvek formájában. Ezeket Za- mojszaka 1961 és 1963 között hozta be a Szovjetunióba s terjesztették műveiket ismerőseik körében. A „KÖZÖS PIAC” UTÁN ■fW (Lengyel Gyula rajza) A felelősség-osztók felelőssége azonban ezek Leléptek volna a repülőtér területére, gondosan megmotozták őket. Egy délvietnami katonatiszt megvizsgálta a kivezényelt díszszázad katonáinak puskáit is, hogy nincs-e bennük töltény. A díszszázaddal szemben öt dél-vietnami harckocsi vonult fel, hogy minden eshetőségre készen álljon. — Egyes amerikai szenátorok nagyobb függetlenséget tanúsítanak Johnson elnökkel szemben, mint Nagy-Britannia miniszter- elnöke s az elnök vietnami politikájának hazai ellenzéke bátrabban és kritikusabban lép fel, mint a munkáspárti balszárny Wilsonnal szemben — így összegezte a BBC televízió hírmagyarázója a Fulbright szenátor elnökletével folyó kongresszusi vizsgálatról adott helyszíni közvetítésének tanulságait. Az angol közhangulatot tükröző új jelenség, hogy — miközben Wilson miniszterelnök életre-halálra kiáll Johnson elnök mindem egyes döntése mellett — a brit sajtó tekintélyes hírmagyarázói egyre élesebb hangot ütenek meg a „a washingtoni Fehér Ház mutatványa« mesterével" szemben; „A honolului értekedet semmivel sem járult hozzá az amerikai kormány vietnami politikájának tisztázáséhoz” — állapítja meg csütörtöki jelentésében a Guardian washingtoni tudósítója. A konzervatív Daily Mail washingtoni tudósítója ezeket írja: „Az elnök hatalmas propagandagépezete teljes gőzzel dolgozott, hogy az amerikai nagyközönség figyelmét a színpadiasán megrendezett honolului látványosságra irányítsa. Nagyon hamar világossá vált, hogy a saigoni vezetők odarendelésé- vel Johnson valójában új hirdetési kampányt indított. hogy .eladja’ vietnami politikáját az amerikai népnek”;
