Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-11 / 35. szám

IM», február 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Nem játszottak egyenlősdit:

a hűség és a jó munka volt a döntő

A kormány az egyes iparágak dolgozóinak béremelésére 600 millió forintot biztosított. Ennek az összegnek egy ezreléke jutott a Nagyalföldi Kőolaj- termelő Vállalatnak. Nagyon érdekes 'összehasonlításra van módunk. Az idei tervkészítés során az egy munkásra jutó napi keresetet az 1965. évivel szemben eredetileg 1,9 százalékkal emelték. A kormány- rendelet ennél nagyobb lehetőséget adott, így végül a bérfejlesztés mértéke elérte a 4,1 százalékot.

Sőt ezen felül a főművezetők és művezetők bérének emelésére

26,8 ezer forintot, az alacsony jövedelmű dolgozók (őrök, portások, takarítók) keresetének javítására 35,4 ezer forintot használhattak fel. A vállalat az idén (mint a munkaügyi osztályának információjából kitűnik) összesen 662 ezer forintot fordított béremelésre. Ilyen nagyságú bérfejlesztési kerettel az utóbbi években egyetlen egyszer sem rendelkeztek.

az intézkedési tervet, meiy most már magában foglalta a rendelkezésre álló pénz elosztásának konkrét módját.

A végrehajtás időszakában, az új alapórabérek kialakításában kikérték valamennyi csoportvezető, művezető, főművezető és szakszervezeti bizalmi véleményét, tanácsát: azért, hogy a bérek felosztását differenciáltan, a dolgozó, tényleges munkájának, személyi helyzetének figyelembe vételével ejthessék

Felszámolták a bérek aránytalanságát

gyalóasztalhoz. Elkészítették a tanácskozások során

A nevető szándék is kiie?e2é$re fu ott

A béremelés a vállalat dolgozóinak 66 százalékát érintette. Évi jövedelmük átlagosan 620 forinttal emelkedett. Személyenként ez természetesen váltató (hiszen nem az egyenlősdi- re törekedtek), volt, aki többhöz, volt aki kevesebbhez jutott.

Szerintünk bölcs dolog volt az is, hogy azok réA mi kor a jog is kötelesség

Mint az előzőekben említettük, a kormány bérintézkedése a vállalat művezetőit, főművezetőit is nagyobb keresethez juttatta. Az egy középvezetőre cső béremelkedés átlagosan havi 241 forint, ami éves szinten 2890 forint többlét jövedelmet eredményez számukra. A vállalat Vezetői abban bíznak, hogy a termelés közvetlen parancsnokai nemcsak becsülettel teljesítik kötelességüket, hanem kibővített jogkörükkel körültekintően is élnek, s azt is a kötelességeik közé számítják. Ezt egyébként értésükre is adták.

meg. Így sikerült elkerülni, hogy ismét bérfeszültség legyen, illetve megakadályozni, hogy valaki érdemén felül jusson pénzhez.

szére is tartalékoltak a 'keretből, akik jelenleg a Munka Törvénykönyve szankció alapján (melyek a más vállalattól való kilépőt bizonyos hátrányokkal sújtják) nem kaphattak béremelést. Ez vonatkozik a fegyelmi vétségükért büntetésben részesítettekre is. Létszámuk nem csekély, százötven ember okulhat a történtekből.

É, végül szóljunk az alacsony keresetű, a kisegítő állományba tartozók jövedelmének emelkedéséről. Az őrök, portások, takarítók létszámának 79 százaléka jutott az eddiginél nagyobb bérhez, akinek évi keresete így mintegy ezer forinttal lett több. ‘

Az első tapasz'.alatok-iazt bizonyítják, hogy a vállalat dolgozói általában igazságosnak tartják a bérek növelésének módját, arányát Ez dicséri a legjobban mindazokat, akik a kormány rendeletének végrehajtásán munkálkodtak a Nagyalföldi Kőolajtáráéin Vállalatnál. F. P.

Rendkívül bonyolult és felelősségteljes dolog volt ezt a pénzt igazságosan elosztani, felhasználni. S hogy végül sikerült, ez annak tulajdonítható, hogy mély demokratizmus jellemezte ezt a munkát. A vállalat vezetőd, szakszervezeti bizottsága és pártszervezete kitűnő alapelveket dolgozott ki erre a célra, melyeket következetesen betartott.

Megállapodtak abban, hogy béremelésben elsősorban a mostoha körülmények közepette dolgozó, alacsony keresetű, nehéz fizikai munkát végző embereket részesítik. Az arányok kialakításánál személy szeriht figyelembe vették a dolgozónak vállalathoz való hűsegét és munkáját. A törzsgárda megbecsülése ezúttal is kifejezésre jutott.

A rendelkezésre álló bérkeret felosztása előtt felmérték az egyes üzemek, telepek dolgozóinak bérhelyzetét, s nagy gonddal ügyeltek arra, hogy az emelés során a béraránytalanságok is megszűnjenek. Például sok olyan dolgozó volt, aki három-négy éve szolgálta a vállalatot, de órabére csak 5,40—5,60 forint között mozgott. Ugyanakkor a tavaly belépett új munkások közül (természetesen ugyan olyan munkakörülmények között) nem egy magasabb órabérért dolgozott, ami bizonyítottan indokolatlan és igazságtalan volt.

A felmérés befejezésével lezárult a bérintézkedések első szakasza. Ez alatt az idő alatt a pártszervezet és a szakszervezet képviselői számos tapasztalatot gyűjtöttek össze és ezeknek birtokában ülhettek le a tár(Tudósítónktól) Megkezdődtek a termelési tanácskozások az ÉM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Háromezer dolgozó tavafyi munkája, erőfeszítéseinek eredménye kerül mérlegre, majd az 1966. évi tervfeladatokról lesz szó. A munkások megismerkednek azokkal a műszaki intézkedésekkel, amelyeket a vállalat vezetői kidolgoztak, ötleteikkel, javaslataikkal fokozzák e tervek hatékonyságát.

I

— Másfél évtizedről meg akkor is nehéz beszélni, ha csupa siker, csupa diadalát. Hát még, ha tövisekkel tele, buktatóktól nehéz, küzdelmes útról van szó.

— Talán nem hivallco- dás, ha azt mondom, hogy ezzel a másfél évtizeddel, ennek az időnek minden eseményével összeforrtam. Jó így elbeszélgetni róla. Hol is kezdjem? Talán ott. hogy nekem, mezőgazdasági cselédnek, aztán meg mezei munkásnak nagy élmény volt, amikor bekerültem az igazgatási apparátusba, amikor könyv mellé ülhettem, amikor pártiskolára vittek, de hát talán ez már az unalomig ismert, nagyon sok ember története ez és természetesen következik abból, amit így hívnak: proletárdiktatúra.

— Nagyon érdekes módon kerültem be a tanácsba, Amikor mega'akult, otthon sem voltam. Október 22-én megválasztottak

Karcagon, a szülővárosomban vb-titkárnak. Ma is emlékszem: boldog és büszke voltam. Bár egy kicsit féltem is. Egy nagy város jónéhány társammal együtt rám is bízta ügyeinek intézését. Október 22 volt és én nyolc nappal később lettem huszonhárom éves.

— Azt kérdi, hogyan sikerült megfelelnem? Talán úgy, hogy ismertem mindenkit. engem is nagyon sokan ismertek. Karcagon születtem, ott is nőttem fel. S tanultam azoktól, akik élettapasztalatban és korban egyaránt apáim lehettek volna. S mire felocsúdtam, máris jött az első próbatétel, 1951. Tsz-át- szervezés. Felbolydult a város. Mindenki az utcán, a főtéren, akárha valami vásár, ünnepség lett volna. S ha azt mondom. nőm emlékszem, mikor is aludtam ezekben az időkben, nem túlzók. Állandóan az emberek között voltam .« ha hazamentem, idős parasztemberek köszöntek rám: Te Laci, hát hogy is van ez?

— De a következő éveket sem lehet elfelejteni. Rossz, szeszélyes időjárású esztendők jöttek. 1953 elején például a búzatermő Karcagon nem volt kenyér. Szeletelve adtuk a tsz-ek- nek a kenyeret. Akkor már vb-elnökké választottak. Ez nem akadályozott meg abban, hogy például aratáskor én is dolgozzam kinn az emberekkel. Akkor ez a munkastílus volt a célravezető, így értették meg az emberek, hogy az államhatalomnak ők is részesei: meg aztán... jómagam itt értesültem első kézből arról, hasznosak-e. jók-e a rendesetek, amelyeket kiadtunk. Nem egyet a dolgozókkal való beható beszélgetés után módosítottunk.

— Osztályharc... Hát ebből is volt szépen. 1953- ban a nagygazdák a Nagy Imre féle program meghirdetése után jelentkeztek a régi földjeikért. A választ megkapták. 1953 májusában, amikor több ezer hold gyomos kukorica volt a

4 PORTÉLÉT HjRUMA

A mindennapos beszélgetés része a pártmunkának

H

a ismerőseimet

megkérdeznék, mi a2 én vesszőparipám, biztosan azt mondanák: tanulni,

szakmát tanulni. Azt hangoztatom mindig, hogy az embernek sosem elég, amit tud. A mi ktsz-ünkben is nagy szükség van erre. Az idén új dolgokat gyártunk Zománcozott bögréket, lábasokat.

Ez a munka is nagy hozzáértést kíván. Nálunk pedig a zománcozok között nincs szakember, mindenki csak betanított munkás. Mindig azt mondjuk azonban, hogy ennek nem szabad meglátszania azon. amit a kezünkből kiadunk Mit tehet a mi pártszervezetünk, az a harmincliéi párttag ezért? A szükségeshez képest keveset, de

a semmihez viszonyítva sokat. Megrendeltünk például szakkönyveket, azokból kivonatokat készítettünk Odaadtuk a dolgozóknak, hogy olvasgassák. Ha kellett közösen beszéltünk meg belőle egy-egy szakmai kérdést.

T

öbb románcioari

szakemberrel is kapcsolatot teremtettünk, ök is el-eljönnek hozzánk egy- egy jó tanáccsal. A legtöbbet azonban mégis az ér, hogy ha valaki kitapasztal egy jó módszert, azt mindjárt megtudják, megismerik, átveszik mások is. Egymás segítése a fő törekvésünk. Nálunk, ahol a szakmai képzettség igen hiányos, keresni kell a lehetőségét annak is, hogy az emberek minél

több gondot fordíthassanak a munkájukra. Ezért vigyáztunk nagyon év elején péddául arra, hogy az új év „köszöntése"’ hibátlan, zökkenőmentes legyen. Arra, hogy ne az anyagok utáni szaladgálás kösse le a figyelmet, ne terelődjön el a figyelem a munka nü- nőségéről.

A mi szövetkezetünk százötven dolgozójának csaknem a fele nő. Olyan emberek, akik otthon sem pihenik mindig ki magukat. Ezért is nagyon keil nekünk a munka zavartalanságát őrizni.

Még olyan jelentős változást sem szabad megérezni, ami most év elején történt: új elnök került a szövetkezet élére.

Legfontosabb pártmunkánknak tartjuk a mindennapos beszélgetéseket. Ezekbe a beszélgetésekbe mindenkor beleszőjük a szerintem legfontosabbat: pontos, jó munkát végezzünk, mert ez a keresetünk alapja

Sopronyi Sándor

a jászkiséri Vegyesipari Ktsz párttitkára

ft hibát vállalni kell

Hrutka Pál észre sem vette, amikor benyitottam az irodába. Mint az igazi bélyeggyűjtők szokták a bélyeg fogait, nagyítóüveggel vizsgált egy nyomtatványt, közben félhangon mondogatta: — Semmi kétség, bizony ez az. Ez1 jól megcsináltad kislány, de mégsem elég jól. — Itt kilóg a valódi, az eredeti írás.

Amikor köszöntem, felkapta a fejét.

— Mint egy vérbeli bélyeggyűjtő — mondtam. — Milyen érdekességet talált Hrutka elvtárs?

— Sajnos nem egy eredeti értékes kódexlapot, hanem egy nemrégen készült ügyetlen hamisítást N. M. táppénzes . utalványát néztem. December 20- tól—25-ig volt táppénzes állományban, de a kislány meghosszabbította harmin- cadikáig. A nagyító mindent elárul, nézze meg közelebbről.

Szememhez emeltem a nagyítót. Valóban a vastag golyóstoll vonalak alól néhol kikandikálnak az eredeti írásnyomok. Látszik a radírozás is, néhány nyomtatott betű nagyon megsérült. Tiszta ügy. sikertelen ham'sítási kísérlet.

A nagyítós ellenőr a martfűi Tisza . Cipőgyár szakszervezeti bizottságának munkatársa elmondotta, hogy az üzemi kifizető- hely egyik dolgozója adta neki a gyanús táppénzes utalványt, nézze meg nem hamisítvány-e? A gyakorlott szem az egyszerű műszer segítségével felfedezte a csalást. Nem ez az

egyedüli ilyen kísérletezés. 1962 óta százhatvanhat szabálytalanság fordult elő főleg a táppénzzel való visszaélés, csalás, a táppénzes felülvizsgálatról való igazolatlan távolmaradás. A szakszervezeti bizottság nem minden esetben bünteti táppénz elvonással e tettek elkövetőit. Minden szabálytalanságot gondosan és lelkiismeretesen kivizsgálnak és mérlegelik annak súlyosságát. Az említett idő óta 59 esetben csak szigorú figyelmeztetésben részesültek a „bűnösök”.

— N. M. esetében más a helyzet. Fiatal, elég jól kereső szakmunkás, meggondolatlanságáért társadalmi bíróság .előtt kell felelnie.

— Tud a leleplezésről N. M.? Miért tette?

— Megmondtuk neki, hogy nem kapja meg a táppénzt, ezenkívül megdorgáltuk. Nem árulta el miért hamisította meg az utalványt. Azt mondta, ha nem kap táppénzt, hát nem kap. Mikor távozott, már kisebb volt a magabiztossága. Az ajtóból visszajött és enyhe büntetést kért.

N. M. húsz éves. filigrán^ barna lány. A művezetője azt mondta róla, hogy az egyik legjobb, leggyorsabb tűzőnője. — Az otthoni körülménvekről érdeklődöm. — Édesanyja ötvenhét éves, tsz-ben dolgozik. Huszonhat éves bátyjával együtt lakik. — 0 a martfűi munkásszállón él, az öccse pedig Budapesten iparit anuló. Ezemégy- ezerötszáz forintot keres. Iparkodik. Második gimnáziumot végzi levelező úton. Érettségi után tovább szeretne tanulni.

— Miéit tette — kérdeztem. Látom rajta, tudja mirő] van sző. mert mosolygós arca elkomorult.

— Nem is tudom — mondta.

— Azt hittem nem veszik észre.

— Amikor megcsináltam már tudtam, hogy rajtavesztek. Akkor már nem volt visszaút.

— Miért tette? A pénzre volt rászorulva? Az ötnapi táppénzre?

— Nem, Megmondom. Az^ öcsém otthon volt ez idő alatt, annak a ruháit mostam, vasaltam, takarítottam. Anyám szegény olyan megtört öreg asszony. Apám már nem él.

— Mégsem kellett volna csalni — mondtam.

•— Nem. Megtörtént. Azt is tudom, hogy társadalmi bírósági tárgyalás lesz. — Borzasztó...

— Vállalnia kell.

— Igen...

Bognár János

Egyetemül áh téli népművelési gyakorlata megyénkben

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemről, a Kertészeti Főiskoláról és az Agrártudományi Egyetemről téli népművelési gyakorlatra hallgatók érkeztek megyénkbe A megyei művelődési házban Elek Lajos, a megyei tanács népművelési csoportvezetője köszöntötte a hallgatókat, majd tájékoztatta őket a rájuk váró munkáról.

A fiatalok kisebb csoportokban megyénk nyolc községében tartózkodnak néhány napig. Ezalatt tájékozódnak a helyi gazdasági és kulturális viszonyokról, segítik a falusi KISZ szervezetek munkáját, különböző előadásokat tartanak a községekben.

határban, éppen képviselő- választás idején ezt is felhasználták az ellenagitá- dóban. Akkor két napig tanácsintézkedésre az egész város kukoricát kapált. Az ügy nagy port vert fel, és hát hogy is mondjam, nem mindenki dicsért érte. Emlegették a kényszermunkát. Ősszel, amikor volt kukorica bőven, már mindenki helyeselte. Ekkor kaptam az első kormánykitüntetési.

— Négy éve vagyok a jászberényi járás tanács-elnöke. Nem szívesen hagytam ott Karcagot. De jöttem, mert úgy éreztem, kötelességem, ha hívnak, mert a nagyobb feladat mindig nagyobb erőfeszítésre sarkallja az embert. S a karcagi és jászsági emberektől ugyanezt tanultam meg. de alaposan. Mindig, mindenütt becsű’etesen kell dolgozni. Az emberek megbíznak bennem, ez jólesik. Engem Jászkiséren jelöltek járási tanácstagnak. A jelölőgyűlés idejére megbetegedtem. nem tudtam ott lenni. Személyesen mát többekkel fnléV^-fnm. de munkámat csak hallomásból ismerhették. Mégis: egyhangúlag választottak meg. Ez a bizalom kötelez.

— Még csak egyet mondanék el. Az itteni emberekre is a nyíltság a jellemző. Tartottam már az ár- és bérrendezéssel kapcsolatban több előadást. Nagyon sok vélemény hangzott el. Pozitív is, de aggályoskodó, téves elgondolás is szép számmal. Es az, hogy az emberek elmondják a véleményüket, bátran, bármi legyen is az. megnyugtató. Mert volt idő, amikor hallgattak.

— Ezeket szerettem volna elmondani másfél évtizedről. Nem volt könnyű, mint már említettem, de nagyon érdekes, embert próbáló, S ezt a próbál igyekeztem megállni. Tanulok a felsőfokú mezőgazdasági technikumon, van három nagy gyermekem.

— Nem tudom, mit érdemes megírni mindabból, amit elmondtam. Talán akad benne tanulságos dolog, hiszen — történelem ez is. Most pedig igyunk eny csésze feketét — fejezte be Szentesi Móló.

— ht—

Tanácskoznak az építőm unkások

Hú síel évtized