Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
IMC. február 27, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Busa Mártont A munkásosztály összetétele a szocializmus építésének ■ I ■ f * idejen 4 munkásosztály a szocializmusban és a szocializmus építésének idején is csak sokrétű, bonyolult, több rétegből álló osztályként fogható fel. Természetesen itt is a nagyüzemi ipari munkásság a gerince. A szocializmus építése — a történelem eddigi tapasztalata szerint — megköveteli az ipar létrehozását, illetve fejlesztését, s ez objektíve szükségszerűen együtt jár a nagyüzemi ipari munkásság létszámának nagyarányú növekedésével. A Szovjetunióban például 1928 és 1937 között a nagyiparban foglalkoztatottak száma 3,8 millióról 10,1 millióra, vagyis 2,7-szeresére növekedett. Hazánkban 1949- fcői 1960-ig az iparban (az építőiparral együtt) a keresők száma majdnem kétszeresére nőtt Az ipari, nagyüzemi munkásság minden szempontból a munkásosztály fő osztagát alkotja. Ezt természetesen senki sem vitatja. A kapitalizmushoz viszonyítva lényegesen egyértelműbb a termelési folyamatban közvetlenül részt vevő műszakiak besorolása a munkásosztály fogalmába. Ez rögtön kiderül, ha a lenini osztálymeghatározást alkalmazzuk. Nem kizsákmányolt mert megszűnt a tőkés rendszer, rendelkezik (a szocialista tulajdon állami formáján keresztül) a termelési eszközökkel, a termelési folyamatban nincs alárendelve a tőkének és nem munkaereje eladásából él. A szocialista társadalomban a termelést végző, a gépeket, később automata gépsorokat kezelő munkás és az ezekre felügyelő mérnök és technikus újtípusú dolgozók, akik egyszerre végeznek szellemi és fizikai munkát, amelyből a fizikai munka egyre inkább alá van rendelve » szellemi munkának. Ez a fejlődés abban gyökerezik, hogy a szocializmusban megszűnik a szellemi és fizikai munka közötti ellentét és megkezdődik a lényeges különbségek megszűnésének folyamata is, bár ez csak a kommunizmusban következik be teljesen. Magyarországon is nagy mértékben növekszik a mérnökök és technikusok aránya. 1949-hez viszonyítva a mérnökök száma több mint háromszorosára növekedett, 1963-ban már kevesebb mint húsz munkásra jutott egy mérnök vagy technikus, míg 1949-ben csak minden harminc munkásra. 1963-ban több mint hétszer annyian szerezték műszaki diplomát, mint 1938-ban. Ugyanakkor növekszik a szakmunkások száma is — a kultúrforradalom és a ter- i nelési feltételek követelményeinek megfelelően. A marxi elemzés alapján tehát a termelési folyamatban részt vevő, az „össz- munkás” fogalmába tartozó műszakiak a szocializmusban is, a szocializmus építésének idején is beleértendők m munkásosztály fogalmába. 4 kereskedelmi alkalmazottak a mi viszonyaink között, a szocializmus építésének időszakában is a munkásosztályhoz tartoznak, annak egyik osztaga. Ez vonatkozik a többi alkalmazott nagy többségére is. Például a kórházak személyzete, az irodai alkalmazottak többsége szintén a munkásosztályhoz tartozik. Ezt a besorolást egyrészt az indokolja, hogy bérviszonyaik, MBtálreredetak hasonló aa ipari munkásokéhoz (például ma Budapesten az alkalmazottak 42 százaléka munkásszármazású.) A legfontosabb azonban az, hogy az alkalmazottak tekintélyes részének megváltozott a helyzete a termelésben — elsősorban a technikai fejlődés eredményeképpen: az irodai és a nyilvántartó munka gépesítése, az a tény, hogy az irodai alkalmazottak nálunk is egyre inkább nagy létszámban dolgoznak egy helyen (például a bankokban, minisztériumokban. Tervhivatal, ban, Statisztikai Hivatalban stb.) bizonyítja ezt. D« nem minden alkalmazott tartozik a munkásosztály soraiba. Alkalmazottak például a pedagógusok is, de nem a munkásosztályhoz hanem az értelmiséghez tartoznak. A szocializmusban megszűnik a burzsoáziához tartozó alkalmazottak csoportja. S ha a statisztikai kimutatások egybeolvasszák a munkásokat és alkalmazottakat, összességüket mégsem lehet a munkásosztály részének tekinteni. A munkásosztályhoz tartoznak a kereskedelmi alkalmazottak vagy az összmun. kás fogalmába tartozó csoportok. De nem tartoznak a munkásosztály fogalmába például az állami hivatalok alkalmazottai — még akkor sem, ha a munkás- osztály hatalmát képviselik, erősítik stb. Ugyanakkor az alkalmazottaknak ezek a csoportjai sokkal közelebb állnak a munkásosztályhoz, mint annak idején a burzsoáziához. Mégis az alkalmazotti réteghez tartoznak az államapparátusban dolgozók közül mindazok, akik államhatalmi és államigazgatási funkciókat teljesítenek. Ilyenek például a tanácsok alkalmazottai, vagy a termeléssel nem foglalkozó állami szervek alkaimazottai. Ide tartoznak a társadalmi szervezetek adminisztratív alkalmazottai — tehát akik nem választottak és nem vezető funkciókban vannak. Az alkalmazotti réteg — persze a kapitalizmushoz viszonyítva egészen más helyzetben — tehát fennmarad a szocializmus építésének időszakában is. 4 munkásosztály fogalmáról hazánkban is vita folyik. A vita a mezőgazdasági állami gazdaságok dolgozóinak hovatartozásával kapcsola- tos_ Egyesek az egységes szövetkezeti szocialista paraszti osztályhoz sorolják őket. Mások — és ez a helyes álláspont — a munkás- osztályhoz tartozónak tekintik, mert a lenini osztály- meghatározás alapján tulajdonviszonyaik egybeesnek az ipari munkásakéval. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen azonosnak tekintjük az állami gazdaságok dolgozóit a gyárt munkássággal. A munkásosztálynak egy külön osztaga, amely szervezettségében, gondoskodásában bizonyos mértékig különbözik az ipari, nagyüzemi munkásoktól. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a munkás- osztály része és nem sorolható az egységes szövetkezeti szocialista paraszti osztályhoz. A munkásosztály meghatározásához tartozik az is, hogyan kell kezelni osztály-hovatartozás szempontjából a munkásokból lett párt-, állami és egyéb, hasonló funkcionáriusokat, valamint értelmiségieket. Ez ma nálunk sok embert foglalkoztat. Azokat a funkcionáriusokat, akiknek gyerekei már nem írhatják be, hogy édesapjuk munkás- származású, mert csak volt munkás, és ma már értelmiségi, vagy alkalmazott — sokszor sérti ez a kategorizálás. Másrészt és más oldalról sokan szemrehányóan vetik fel, hogy a munkás- osztály soraiból kikerültek „elszakadtak a munkásosztálytól” és nem értik meg a munkások problémáit, ezért nem is tudják képviselni érdekeiket. A proletárdiktatúra kivívása elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy a munkásosztály tagjai nagy számban kerüljenek a politikai és a gazdasági élet fontos területeire. Enélkül a munkásosztály vezető szerepéről aligha beszélhetünk. Magyarországon például a szocialista államhatalom megszervezésének időszakában kb. 50 000 munkás került a közigazgatás, a karhatalom, a gazdasági és politikai élet vezető és bizalmi helyeire. Ahogyan helytelen a munkásosztályhoz való tartozás leszűkítése csak a kétkezi, fizikai dolgozókra, olyan elfogadhatatlan az a nézet is, amely szerint a fentebb említett funkcionáriusok semmiképpen nem tartoznak a munkásosztályhoz. Jelenleg foglalkozásukat tekintve valóban nem munkások, de politikai értelemben, és csakis ilyen vonatkozásban — a munkás- osztályhoz tartozónak tekintendők. gjfépzett, az országos M1 vagy egész társadal- * mi vonatkozásokat ismerő és megértő, vezetni képes volt munkás vezetői beosztásban jobban tudja képviselni a munkásosztály éndekeit. Természetesen fennáll a munkásosztálytól való elszakadás lehetősége is. De az általánosan jellemző nem az, hogy a munkásosztály soraiból funkcióba kerültek elszakadnak az osztályuktól. A valóságban döntő többségük sokkal többet tud tenni és tesz is a munkásosztály ügyéért. Az eddigiekből láthatjuk, hogy a munlcásosztály sokrétű, bonyolult társadalmi organizmus. Gerincét az ipari proletariátus adja. ezen belül is a gyári, nagyüzemi munkások. Lenin megállapítása szerint csakis „a gyári, az ipari munkások képesek arra, hogy vezessék a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét a tőke igájának megdöntéséért folyó harcban, a tőke megdöntése folyamán, a győzelem megtartásáért és megszilárdításáért folyó egész harcban, az új szocialista társadalmi rend megteremtésének művében, az osztályok teljes megszüntetéséért folyó egész harcban(Lenin Művei. 29. köt 427— 428. old.) Ugyanakkor a nagyüzemi munkások mellett vannak a munkásosztályok egyéb szervezettségben, öntudatban alacsonyabb fokon álld csoportjai is. Nálunk ma az ilyen, szélesen értelmezeti munkásosztály — családtagokkal együtt — a lakosságnak körülbelül 60 százaléka és a tervek szerint 1980-ig ez az arány 80 százalék fölé emelkedik. A munkásosztály fogalmának ilyen értelmű felfogása segíti az ide sorolt rétegekkel kapcsolatos helyes politika megvalósítását, a munkásosztály vezető szerepének tökéletesebb érvényesülését. • Részlet a szerző „A munkásosztály vezető szerepének néhány kérdése” című most megjelent könyvéből. (Kossuth Könyvkiadó 1966.) A karcagi uvegnsűvesek Ezeregyéjszaka színei a laboratóriumban Suha Zoltán és Somkúti Katalin üveg dísztárgyai Az V. Magyar Iparművészeti Kiállításon nagy tetszést arattak a karcagi, helyesebben a berekfürdői üvegművesek alkotásai, Suha Zoltán és felesége, Som- kuti Katalin üveg dísztárgyai. Bizonyára hallottak már a fátyolüvegről. E különös, három rétegű üveget évekkel ezelőtt a berekfürdői üveggyárban állították elő a világon először, a gyár akkori főmérnökének, Veres Zoltánnak, aki a kísérleteket vezette, Suha Zoltán, az üveggyár jelenlegi főmérnöke volt a munkatársa. Ennyit talán a fátyolüvegről. Fizikai tulajdonságainak leírása nem sokat mondana az olvasók számára, annyi azonban bizonyos, új lehetőségeket nyitott meg az üveg művészei előtt. Az országos kiállításon aratott siker nyomán kerestük fel Suha Zoltánt, akire végülis szűkebb pátriájában, laboratóriumában találtunk rá. Az a tény, hegy a beszélgetés műterem helyett laboratóriumban zajlott le, meg is határozta további lefolyását. Suha Zoltán az anyag művésze Az üveg új, eddig ismeretlen tulajdonságait kutatja és tárja fel, formaalkotását is az anyag törvényeinek tiszteletben tartása határozza meg. — A fizikai törvények már önmagukban meghatározzák a formát. Sajnos iparművészeink sajnálják a fáradságot, hogy mélyebben, tüzetesebben megismerkedjenek azzal az anyaggal, amellyel dolgoznak. Pedig minden művész elemi kötelessége, hogy tiszteletben tartsa az anyagot és olyan formákat keressen, amelyekben leginkább érvényre juthatnak tulajdonságai —* vallotta Suha Zoltán, és úgy hiszem, nyugodt szívvel tekinthetjük ezt a véleményt egy kicsit ars poétikájának is. Suha Zoltán érdekes módon nem is az immár híressé vált fátyolüvegre a legbüszkébb. Soha nem látott anyagokból készült tárgyakat mutat, amelyekről az ember az első pillantásra nem is hiszi, hogy üvegből vannak. Talán még ennél is hihetetlenebb, hogy változatos díszítéseit az anyag önmaga alakította ki. — Azt mondjuk rá, hogy nem üvegszerü, mert eddig nem ismertük az üvegnek ezt a tulajdonságát, pedig szerkezetében a legegyértelműbben üveg. Ellene vagyok minden utófestésnek, csiszolásnak, ami elfedi az anyag valóságos tulajdonságainak érvényesülését — mondta Néhány egyszerű formájú fehér üvegvázát mutat. — Ez közönséges üveg, csak jóval tisztább az anyaga. Olyan formára igyekeztem kialakítani őket, amely legjobban megfelel a totális reflexió optikai törvényének, hiszen ezáltal válik az üveg a legcsillogóbbá. Ezt régebben ólom- oxid hozzáadásával próbálták elérni, így született meg az „ólomkristály”. — Hogyan tervezi a formákat, megrajzolja-e őket először, készít-e valamiféle előzetes tervet? — kérdeztem. — Őszintén megmondva, most már nem. Amikor foglalkozni kezdtem a formatervezéssel, természetesen először papírra vetettem a terveket, de a rajz sohasem lehet olyan, mint az elkészült mű. Most már, ha ránézek egy üvegre, látom, hogy milyen formába kívánkozik, és a megmunkálás közben alakítom. Suha Zoltán már jóné- hány kiállításon résztvett, díjakat nyert munkáival. Országos iparművészeti kiállításon azonban most szerepelt először. Felesége is formatervező, kettőjük műveit állították ki a Műcsarnokban, SEGESDY GYÖRGY: — Nö A BOKORBAN CÍMŰ SZOBRA (felállítva a jászberényi fürdő előtt). b. a
