Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
plim, plim...“ Újsághír: ....-ben nagy sikerrel r endezték meg az öregek napját.” Valaki 112 percig .szónokolt. Nagyon szépen. Az öregek megbecsüléséről, a téli takarmánygondokról, a gaz huligánokról, és hogy azért vannak még hibák: két évet kell várni egy vacak Trabantra. Ezt mind elmondta. Többször is egymásután; Aztán abbahagyta, mert sokan köhögtek. Nem értem... Zsúr is volt. Az öregeknek. De még milyen. Először a rézelejét hozták. Sűrűn megemelkedtek a poharak. Muszáj volt nekik, emelgették őket. Az aktívák. Az öregek nem. Azt mondták erős. Gyomorkérdése. Ahogy a birka test. Saját faggyújában, csicseri paprikával. Mert az is volt, de az se kellett. Csak az aktíváknak. Mert jó gyomruk volt Az öregeknek meg nem. A vinkót se bírták. Pedig jó savanykás volt. Gyomorfekély ellen. Aztán műsor volt. Árva a ház, nincs kacagás, plim, plim, Szép volt édes istenem, de szép. Többen sírtak is. Az öregek közüL A fiatalok nem. Azok szavaltak. Azt hogy „Feljövök érte a síri világból”, meg hogy „Együtt pihenünk majd ott lenn a mélyben, John, Anderson, szívem...” Meg ilyeneket. Zokogtak tőle. Az öregek, az ünnepeltek. Aztán jött a cigány; Az is sírt. A vonójával, hogy aszongya: a síromra nefelejcset tesznek, mert most van a Nap lemenőben. Szép este volt nagy siker. Tényleg. Mind a 30 meghívott kibírta. Tiszai Lajos ÉRTHETŐ Az egyik italboltban kisfiú álldogál a kerek asztal mellett, cigarettázik és fröccsöt iszik. Az egyik vendég méltatlankodva szólítja meg. Hát te miért nem vagy ilyenkor az iskolában? — Nem tetszik látni — felel a gyerek, hogy még csak öt éves vagyok? Női dolgok — Hány bőröndöt vittéí magaddal az üdülőbe? — Tizenkettőt. — A férjed is veled volt? — Nem, az ő bőröndje lett volna a tizenharmadik. \r~ elfogják az egész vásznat... nem látjuk A LOVAT! (A Magyar Szó-ból) RENDES KlBICEK ■— Higgye el asszonyom, minket csakis a kártyái érdekeinek NÁTHA BALLADA ... — „Menekülök, hátha nátha!” — rezzent fel hörgőmben, gömbben végződő fejét figyelőn tartva, egy harcra nem vágyó bacilus- Nyelt egyet, majd sejtmagját felfújva újra riadózott: — „Ott!... Ott, a hörgőparton egy vírus kikötött! — aztán kiköpött, mert elment a kedve, majd csilléit szedve — menekedve egy akkor leszítt füstgomoly mögött — eldöcögött-” — Mikor már a vírustól messzire inait, megint rivallt: — -„Figyeljen rám az egész bandérium; bacilus és baktérium! Ha vírus jön, jön a hörgés, csillófájás, sejtfalzörgés, elönt a láz, meg a lucsok, meneküljünk bacilusok!” így történt, hogy kitisztultam, kltisztultan elmúlt rólam épp kezdődő betegségem... De azóta — szörnyű nóta — agyam pattog, fulladok, hirzsikelek este, délbe’ kerek pirulákon élve s félve attól; meghalok, hogy nem érek másnapot. Hát papot még nem hívattam, ne keljen fel énmiattam, meg lehet hogy el se jönne — sok már nála a rovásom — no és persze ő is tüsszög pacal orral, fenn az ágyon. Ajánlás: Tudom, orrom nem szelei már; hangom többé nem ,,zeneg”, lázban fürdők dögrováson, amíg testem megmered. Vagy tán mégsem? Van még remény? Őrangyalom megsegít? Csókot lehel tüzes főmre, forralt bort önt nyeideklőmbe. vírussal vív csatát értem, betegségem átveszi? — De biztos, hogy megteszi? Mi lesz, hogyha őrzőm gyáva 9 mikor heverőmre száll... megáll. Aztán meg a szárnyát rántja, felordít a száját tátvaí — ..Menekülök; hátha nátha!” — Földvári! Géza — CIRKUSZ BOHOC: — Auguszt, gyere játsszunk igazgatósdit. AUGUSZT: - Milyen játék az? BOHOC: — Ülj csak le, mindjárt megmutatom. AUGUSZT: (Leül, újságot vesz a kezébe, olvas). BOHÖC (Kopog, benyit): — Igazgató elvtárs nem zavarom? AUGUSZT: - Ha nagyon sürgős, akkor nem. BOHOC: — Egy külföldi utat szeretnék megbeszélni. AUGUSZT: - Szó sem lehet róla! Intézze el levélben. BOHOC: Sajnos ezt az ügyet csakis személyesen lehet elintézni. AUGUSZT: - Hány személyről lenne szó, és kik lennének azok? BOHÖC: — Mindössze három személy, az igazgató elvtárs, Macika, a titkárnő és csekélységem. AUGUSZT: - Na jó, és milyen ügyben utaznánk? Hova? BOHOC: — Egy újszerű számológépet néznénk meg Angliában- Az angolok ebben utolérhetetlenek, az angoloknak ebben tradíciói vannak AUGUSZT: - De elvtársam, két évvel ezelőtt ugyanezt mondta a japán iparról... BOHOC: — No, és nem volt igazam? A japán ipar is utolérhetetlen és láttuk az olimpiát. AUGUSZT: — Ezt kétszer nem csinálhatjuk, elvtársam. Akkor is morogtak a dolgozók- Szó sem lehet mégegyszer olimpiáról! BOHÖC: — Nincs is, igazgató elvtárs. Angliában Labdarúgó Világbajnokság lesz és ez egészen más. (A függöny morogva lek de senki sem hallgat rá). d. s. Bácstopolya (A Magyar Szó nyomán) Tsz elnök: — Te asszony; nem próbálnánk meg » letkis-t eljárni? Elnökné: — Ugyan menj már, ...ilyen öregen? Tsz elnök: — Éppen azért ...hátha akkor közénk állnak • fiatalok Is. SZÖVETKEZETI FARSANG KEZDŐDIK AZ AUTO SZEZON — AVAGY IDEJÉBEN SZOLUNK — Látod lányom! Ha nincs az a sok autóstopp, akkor most közéjük juthattál volna!
