Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

INC. február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP u Első: a felhasználók érdeke Néhány szó az új szállítási szerződési rendszerről BÉREMELÉS ­BÉRMEGTAKARÍTÁSBÓL A Minisztertanács a kö­zelmúltban elfogadta az új szállítási rendszerről szóló jogszabályt, amelynek köz- gazdasági tartalmát a kö­vetkezőkben lehet össze­foglalni: a) a szükségleti elv előtér­be helyezése, ennek kö­vetkeztében a szerződé­sek merev tervhezkö- töttségének feloldása, a a gazdálkodó egységek kockázatvállaláson ala­puló önálló elhatározá­sainak, kezdeményezé­seinek ösztönzése, a szerződések áruforgalmi szervező szerepének el­ismerése; b) a szerződéses kapcsola­tokban a felhasználói és fogyasztói érdekek el­sődlegességének elisme­rése és az eddiginél na­gyobb jogi védelme. A szállítási szerződések fő formája eddig az éves és negyedéves szerződés volt. Pedig bármely terv­időszak „lejárta” és új tervidőszak kezdete nem szakítja meg az objektív gazdasági folyamatokat. Az új rendszerben a szállítási szerződéseket időszaki szempontból is a szükség­letekhez kell igazítani. A szerződéseiket a terv jóvá­hagyás idejétől és a terv­időszaktól függetlenül, olyan időpontban és idő­tartamra kötik, amely a felhasználás, a fogysztás érdekeinek és a termelési feltételeknek a legjobban megfelel. A szerződési rendszer re­formjának másik lényeges vonása a megrendelő foko­zott védelme. Ha a szerző­dések alapja a szükséglet, akkor a fogyasztó, a fel­használó érdeke az elsőd­leges. A jogi rendezés ere­jével is ki kell zárni, vagy legalábbis csökkenteni an­nak lehetőségét, hogy a szállítók — azokon a terüle­teken, ahol szűkösek a kapa­citások — gazdasági szem­pontból erősebb pozíciójukat a népgazdaság érdekeinek ter­hére, a maguk javára hasz­nálhassák. A reform célja, hogy a megrendelői és szállítói érdekek között úgy teremtse meg az össz­hangot, hogy a népgazda­sági szempontból közelítse az optimumot, vagyis a legjobb megoldást. Eddig ez az optimum elsősorban azért nem alakulhatott ki, mert a szállítói érdekek egyoldalúan érvényesültek. A felhasználó pozícióját az új szerződési rendszer elsősorban a következő elő­írásokkal kívánja erősíteni: a) a szállító kötelessége, hogy működési körében a szükségleteket korsze­rű, jóminőségű termé­kekkel, időben kielé­gítse; bj az igények minél jobb kielégítése érdekében a termékek többségére megmarad a szállítók szerződéskötési kötelezett­sége. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó által kez­deményezett szerződés megkötését a szállító nem tagadhatja meg, ki­véve, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy, hogy annak megkötése nem áll a népgazdaság ér­dekében; c) tekintettel arra, hogy a szükségletek a szerződés megkötése és a teljesí­tés között változhatnak, a megrendelőnek meg kell adni azt a jogot, hogy a teljesítési határ­idő előtt a szerződéstől kötbérmentesen elállhas­son. Ilyen esetben is, vétkességre való tekin­tet nélkül, meg kell té­ríteni mindazokat a rá­fordításokat. amelyek az elállás időpontjáig a szállítónál felmerültek. Természetesen nemcsak a szerződés felbontására kerülhet sor. hanem an­nak módosítására is; d) a szállítási határidők te­kintetében is célszerű a felhasználói érdekek fo­kozott érvényesítése. Ezért — a megrendelő rendelkezésének megfe­lelő ütemezésben kell szállítani; — meg kell akadályozni az un. elő­szállítással való vissza­éléseket. Az új rendszerben a megrendelő beleegyezése nélkül történt előszállítás esetén a szállítónak napi fél ezrelék előszállítási dí­jat kell fizetnie, ezenfelül meg kell térítenie azokat a költségeket is, amelyek a megrendelőnél az un. fe­lelős őrzés következtében felmerülnek. A megrende­lőnek meg kell adni a jo­got arra, hogy ha a szállító teljesítése a rendeltetés- szerű célnak nem felel meg, a fizetést visszatart­hassa, illetve, ha azt már megfizette, azt vissza is kö­vetelhesse. A szerződésszegőt terhe­lő felelősséget az eddigi jogszabály szerint kétféle, egymással ellentétes ala­pon kellett elbírálni. Köt­1965-ben vezették be a létszámcsökkentés anyagi ösztönzésének rendszerét: ha valamelyik vállalatnál a tervezett létszámhoz ké­pest kevesebb emberrel tel­jesítik a tervet — az így megtakarított béralap egy részével növelhetik az át­lagbért. Tavaly a megtaka­rított bérösszeg felét for­díthatták a vállalatok mun­kásaik, és alkalmazottaik bérének emelésére. 4 béremelés 100 millió forint Tavaly az állami iparban a létszámmegtakarítás eredményeképpen 0,4 szá­zalékos átlagbéremelést azt a fiókjába, és hallga­tott róla. Féltek a népsze­rűtlen feladattól. Csakhogy semmiféle intézkedés nem válhat népszerűtlenné, ha abba bevonjuk a gyári „társadalmat” is egyebek között a termelési tanács­kozások, a műszaki konfe­renciák, a brigádértekezle­tek segítségével. Ha vala­mi a vállalatok dolgozóira tartozik, s nemcsak a ve­zetőkre, akkor ez a téma az. Azonos, vagy növekvő termelési feladatok esetén a létszámmegtakarítás kö­vetkeztében természetsze­rűleg több munka hárul az alkalmazottakra, a mun­kásokra. Meg kell tehát ve­lük beszélni: béremelés vagy más juttatás ellené­ben vállalják e ezt a több­letet vagy sem? (Tavaly például az élelmiszer ipar­ban érték el a legnagyobb megtakarítást, ott volt a legnagyobb az átlagbémö- vekedés is. A konzervgyá­rakban, baromfifeldolgo­zókban a vezetők termelé­kenységi szerződést kötöt­tek a munkásokkal, brigá­dokkal. A munkások vál­lalták. hogy csúcsidőben is segítség nélkül dolgoznak; ne vegyenek fel senkit, ma­suk is boldogulnak maid. A vezetők írásba adták, hogy a bérmegtakarításból emelik az érintettek fizeté­sét. 4 tévedés A létszámmegtakarítást elbocsátásokkal azonosítani — tévedés. Számtalan más kérdésre kell először pon­tos választ adni. A felada­tok nőnek, ezek ellátásá­hoz változatlan műszaki és technológiai körülmények között egyre több emberre van szükség. Az első kér­dés tehát csak az lehet: hogyan tehetünk eleget a nagyobb követelmények­nek — azonos létszámmal? Hol gépesítsenek, milyen célgépeket kell készíteni, alkalmazni? Hogyan tehe­tik zavartalanabbá az anyagellátást? Hogyan egy­szerűsíthetik, könnyíthetik a belső szállítást? Milyen technológiai változtatások­ra van szükség? Hogyan lehetne a gyártmányokat jobbá, de ugyanakkor egy­szerűbben elkészíthetővé is tenni? Nem lehetne e ra­cionálisabban átszervezni az üzemet? A műszaki, technológiai, szervezési változtatásokkal hol szaba­dítható fel munkaerő, s azt hova érdemes átcsopor­tosítani, hogy az a leggaz­daságosabb legyen? Ha a kollektíva segítségével min­denekelőtt ezekre a kérdé­sekre keressük a választ, akkor senki nem véleked­het úgy, hogy arra ösztön­zik; távolítsa el munkatár­sát maga mellől. Tavaly a vállalatoktól ki­lépők egy ezrelékét bocsá­tották el mindössze tény­legesen, s az elbocsátottak egy részét az új rendszer­től teljesen függetlenül is elküldték volna. Az eddigi létszámmegtakarítás tete­mes része abból eredt, hogy a vállalatok egysze­rűen nem éltek a tervben megszabott létszámfejlesz­tési lehetőséggel, s hogy a különböző okokból eltávo- zók helyére nem vettek fel senkit. A vállalatok tehát általában helyesen alkal­mazták az új rendszert, amely elsősorban —■ s ezt rendkívül fontos mindenütt hangsúlyozni — nem elbo­csátásokra akar ösztönözni, hanem a belső tartalékok feltárására; 4» érdekeltség lakosáig 1966-ban a vállalatok a létszámmegtakarítással el­ért bérmegtakarításnak már nem a felét, hanem 75 százalékát fordíthatják bér­emelésre, azaz ebből az összegből most már jutal­mazhatják is azokat, akik olyan szervezési, vagy mű­szaki fejlesztési intézke­dést javasolnak, amellyel tartós létszámmegtakarítás érhető el, de ők maguk, mivel esetleg más munka­helyen, vagy munkakör­ben dolgoznak, béremelést nem kaphatnak. A bérmeg­takarítás nagyobb részét változatlanul azok bérének emelésére kell fordítani, akik a megtakarított mun­kaerő helyett dolgoznak. Az esetleg ebből fakadó bérfeszültséget pedig a ren­des, évi bérfejlesztési ke­retből kell kiegyenlíteni. Ifj. Gerencsér Ferenc □□□□□□□□□□QCüOnQQDDDODDDOQCDUOCOŰDOGDCy g KÖZGAZDASÁGI g B MELLÉKLETÜNK § bérfelelősséggel az a válla­lat tartozott, amely vétlen­ségét nem tudta bizonyíta­ni. A kárért viszont vét­lenség esetén is felelősség­gel tartozott a károkozó, kivéve ha bizonyította, hogy a kárt elháríthatat­lan erő, vagy a károsult maga okozta. A kétféle alapon nyugvó felelősség zavarokat okozott. A döntőbizottsági tapasz­talatok szerint a szerződési jogszabályban megállapí­tott szankciók szerződés­szegés esetén nem eléggé érezhetően sújtják a fize­tésre kötelezett vállalato­kat. Ezért a kötbérek mér­tékét az új rendezés fel­emeli. A felek közötti köt­bérviták és döntőbizottsági adminisztráció csökkentése céljából, a kötbér felét el­engedik, ha azt a szerző­désszegő az esedékességtől számított 15 napon belül önként megfizeti. A most bevezetésre ke­rülő és 1966. szeptember 1-én hatályba lépő új szál­lítási szerződési rendszer jelentős lépés az új gazda­sági mechanizmus kialakí­tásához. Dr. Kálmán György Országos Tervhivatal titkár­ságának vezetője hajthattak végre. A bányá­szatban pl. az új rendszer­ben rejlő lehetőségekkel élve 0,5 százalékkal emel­hették a munkások átlag­bérét, és 0,9 százalékkal az alkalmazottakét. A vegy­iparban a munkások átlag­bérét 1 százalékkal, az al­kalmazottakét 1,6 százalék­kal lehetett emelni. Az élelmiszeriparban a mun­kások 1,3 százalékos, az al­kalmazottak 2,1 százalékos (!) átlagbéremeléshez jut­hattak. összességében mintegy 100 millió forintot fordíthattak a vállalatok béremelésre a jobb lét­számgazdálkodás következ­ményeképp, népgazdasági szinten mintegy 100 millió forintos bérmegtakarítást jelentett ez. Kit bocsássunk el? A választ általában köny- nyű megadni, azt, aki fe­lesleges, aki rosszul dolgo­zik, aki fegyelmezetlen. Ha azonban azt kell eldönte­nünk, ki a felesleges — ez már nehezebb feladat. Ki­váltképp, ha a vezető egye­dül akar dönteni. Nem vé­letlen, hogy tavaly jóné- hány igazgató, amikor meg­kapta az új rendszert is­mertető körlevelet, betette HATÁSKOR ÉS FELELŐSSÉG A népgazdasági irányítás refomtervezete fontosnak tartja, hogy az üzemi, ter­melőszövetkezeti, intézmé­nyi vezetés korszerűsítése egyebek között az önálló­ság növelését, a nagyobb hatáskört, egyben a fele­lősség fokozódását is ered­ményezze. Az üzemi, termelőszövet­kezeti, intézményi önálló­ság nem spontán valósul meg. A népgazdasági irá­nyítás reformtervezete alapján a minisztériumok­nak és a különböző főha­tóságoknak változtatniuk kell irányítási módszerü­kön A minden részletet meahatározó utasítások he­lvett az Országos Tervhi­vatalnak és a különböző minisztériumoknak csak a népgazdasági arányokat biztosító koncepciókat szük­séges kidolgozniuk. (E módszer a főhatóságok szá­mára i® kedvező, mert ere­jüket. tudásukat, az alap­vető. a legfontosabb fel­adatok megoldására kon­centrálhatják.) Csökken a központi beavatkozás Az ésszerű fokozatosság elvét helyes alkalmazni akkor, amikor csökkentik a minisztériumok a válla­lati. termelőszövetkezeti, intézményi irányításba va­ló közvetlen beleavatko- zást. Ahogy a központi szervek részletes, beavat­kozó tevékenysége fokoza­tosan csökken, vele párhu­zamosan növekszik a gyár, a falusi közös gazdaság, stb. vezetőinek az önálló hatásköre. Az ipari, mezőgazdasági termelőegységek és intéz­mények vezetésében az ön­állóság sokoldalúan mutat­kozhat meg. Ezek közül egyebek között fontosak a következők: a munka ter­melékenységének önálló hatáskörrel való biztosítá­sa, a műszaki fejlesztés, a hazai és külföldi fogyasz­tók által keresett korszerű termékek előállítása, az ön­költség csökentése. A ren­tabilitásnak magas szintre történő emelése, a részlet­tervek kidolgozása, stb. mind-mind az alsóbb szer­vek hatáskörét növelik. Az önállóság akkor egészséges, ha a vállalati, termelőszö­vetkezeti, intézményi kol­lektíva érdekét úgy tudja kielégíteni (növekvő reál­bérrel). hogy az jól szol­gálja a népgazdasági érde­keket. Az önállóság növelését, a hatáskör szélesítését il­letően a termelő részlegnél és intézménvnél szinte tel­jes az egyetértés. Ahol nő az önállóság, ott természe­tesen fokozódik a felelős­ség is. Az önállóság a tár­sadalmi érdekeket követ­kezetesen csak akkor szol­gálhatja, ha növekvő fele­lősséggel párosul. Mit értünk a felelősség növekedése alatt ? A kérdésre általános, tel­jesen kimerítő választ bi­zonyosan nem lehet adni Ám az feltétlenül helytál­ló, hogy a kiforrott közös­ségi szemlélet, a népgazda­sági érdekek tudatos vé­delme alapvető követel­mény. A felelősségteljes tevékenység végzéséhez szükséges, hogy ki-ki be­osztásának megfelelően a műszaki, közgazdasági vagy egyéb más szükséges tudási szerezze meg. Napjainkban, amikor a tudomány min­den ágazata rendkívül gyor­san fejlődik, öntevékenyen, felelős hatáskörrel, dönte­ni csak az tud, aki lépést tart a kor követelményei­vel. Jól kell ismernie min­den vezetőnek a szocializ­mus építésének általános szabályait, azokat a törvé­nyeket és rendeleteket, amelyek az irányításhoz szükséges szaktudással együtt képessé teszik őt ab­ban, hogy helyes döntést hozzon. A vállalati vezetésben, a termelőszövetkezeti gazdál­kodásban, az intézményi Irányításban az önállóság növelése, a felelősség foko­zása érthetően a népgazda­ság fejlődését szolgálja. Az­zal a gyakorta tapasztal­ható véleménnyel azonban szükséges vitatkozni, amely azt állítja, hogy a legutób­bi időkig, a legkülönbö­zőbb beosztásban tevékeny­kedő vezetőnek egyáltalán nem volt lehetősége az ön- tevékenységre, és azért tel­jesen elmosódott a felelős­ség is. Ez az igazság felderítése. Tagadhatatlan az. hogy a centrális irányítás leszű­kíti a vállalati, termelőszö­vetkezeti, intézményi veze­tés önállóságát, hatáskörét, és vele együtt csökkenti a felelősséget is. Ha azonban a dolgokat reálisan érté­keljük — és ez feltétlenül hozzátartozik a tisztesség­hez — úgy azt is le kell írni. hogy eddig is volt le­hetőség az öntevékeny munkára és az azzal páro­suló felelősségvállalásra. A munkának ésszerűbbé, kor­szerűbbé tétele, a termelé­kenység növelése, az ön­költség alakítása, a na- gvobh rentábilitás. stb ed­dig is függött a termelőegy­ség vezetőiétől és attól, hogv miiven mértékben volt bátorsága öntevéke­nyen hasznosat, jót. csele­kedni. Amit okkal bírá­lunk. az az. hőgy a minisz­tériumok és a különböző állami főhatóságok sem anyagilag, sem erkölcsileg nem eléggé ösztönözték az önállóság növekedését, és nem bátorították a felelős­ségvállalásra. Ellenkezőleg, a túlzott központosítással a főhatóságok intézkedései­be! *aló merev ragaszko­dással gyakorta valóban korlátozták az önálló irá­nyító munkát, és ezzel együtt a vállalati, termelő­szövetkezeti, intézményi vezetés felelősségét is szű­kítették. Felelősségre vonás természetesen eddig is elő­fordul Ez inkább csak azért történt, amit a veze­tő megtett. De amit a nép­gazdaságért öntevékenyen nem tett, az nem számí­tott vezetési fogyatékosság­nak. E helyzetet nem egv- szerűen a különböző mi­nisztériumok és állami fő­hatóságok idézték elő, ha­nem az a centrális gazda­sági irányítási módszer, amely szerteágazó eredmé­nyessége mellett, konstruk­ciójában ma már számos elavult elemet is tartal­maz Aki fél az önállóságtól Tagadhatatlan, hogy vol­tak, vannak és talán lesz­nek is, akik csak szavak­ban követelik az önállósá­got. Gyakorlatban igyekez­nek a jövőben is minden­hez a főhatóságtól írásos utasítást kapni. Hiszen ha utasításra cselekszik, ha nincs önálló hatáskör, ön­tevékeny döntés, úgy fele­lősségvállalási kötelezett­ség sincs. A gazdasági irányítás re­formtervezete egyebek kö­zött épp azt akarja elérni, hogy az önállóság, a mar­xista tanításnak megfele­lően. széleskörűen valósul­jon meg, és az állandóan fejlődjék is. Ugyanez az Igénv a felelősség fokozó­dásában is. Az is ős7intán tisztázan­dó, hogy a jó hozzáértés­sel és alapos körültekintés­sel, nagy felelősséggel vég­zett, önálló vezetői mun­kában is előfordulhatnak olyan cselekedetek, melye­ket a gyakorlat nem iga­zol. A felelősség növelése nem jelentheti azt, hogy az ilyen tevékenységért a ve­zetőt megtorlásban szabad részesíteni, A jó szándékú, szakmai hozzáértéssel ho­zott döntés esetleges ku­darcaiért való felelősségre- vonás éppen az öntevé­kenységet, a bátor kezde­ményezést fojtaná meg. A népgazdasági irányítás reformtervezete, miközben a termelőegységeket a mi­nél szélesebb hatáskör ki­alakítására és felelősség- teljes vezetés biztosítására törekszik, lehetőséget ad olyan pénzügyi tartalék képzésére, amellyel a vál­lalati gazdálkodási egyen­súly az előre nem látható kudarcok ellenére is bizto­sítható. E tartalékkal a jól szervezett vezetés, az eset­leges kisebb-nagyobb ku­darcok ellenére is tudja teljesíteni a vállalati és nénaazdasági kötelezettsé­geit. Az a vezetés azonban, amelyik a közösségi, nép­gazdasági érdekeket felüle­tességével, hanyagságával megkárosítja, nem kerül­heti el a szükségnek meg­felelő felelősségrevonást. A nagyobb hatáskör és a vele párosuló felelősség az egész társadalom ügye Az eaész társadalom kri- tibáía, ösztönző , segítség- adása szükséges ahhoz, hogv a szocializmus építé­siek ütemét gyorsító ön­állóság és felelősségtudat kibontakozzék. L. 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom