Szolnok Megyei Néplap, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
196«. írtwnáf 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A tomegek művelődéséért folytatott céltudatos nevelőd tevékenység során a terveiknek és elképzeléseknek a valósággal való szüntelen „egyeztetésére” van szükség ahhoz, hogy egy pillanatra se tűnjön szemünk elől a tömegek művelődésének fő folyamata, nagy árama, de lássuk mindenkor — éppen az előrehaladás érdekében — az ellenható tényezőket, az adott időben s helyen fennálló, leküzdendő akadályokat is. Megyénk össz- népességén belül például számottevő a parasztlakosság aránya, az aktív keresőknek hozzávetőlegesen 47 százaléka él mezőgazdaságból, A megye összlakosságának 59.5 százaléka él falun, s a falusi és városi lakosság 19.5 százaléka, mintegy 90 200 ember tanyai, külső település lakója. Mindebből következik, hogy megyénkben a könyvtárakra, a könyvtárosi tevékenységre, valamint a falusi könyvterjesztésre egyaránt, — mint a népművelő munka e két ágára — rendkívül jelentős kulturális feladatok hárultak és hárulnak a tömegek — különösen a falusi és tanyai lakosság közti — műveltség terjesztésében. Megyénkben az utóbbi évek során a könyvtárak állománya számottevő mértékben gyarapodott, gazdagodott az állomány összetételében is. A könyvtárak ajánló tevékenysége sokat fejlődött, A megye tanácsi és szakszervezeti könyvtári hálózata például 1963-tól 1964-dg, csupán egyetlen év alatt 90 047-ről 94 936-ra növelte az olvasók számát. Az ezer lakosi jutó könyv mennyisége pedig ezidőben 1419-ről 1637 kötetre emelkedett. Még a falusi lakosság viszonylatában is ezer lakosra 1514 kötet könyv jut. A tanyai területek könyvvel való ellátását három művelődési autó segíti; a gépkocsik könyvállománya összesen mintegy tízezer kötet. De felmerül egyre többször és joggal az utóbbi időkben az a kérdés is; vajon a fejlődés következményeként olvas-e a falu népe? Él-e, tud-e már élni e számottevő lehetőségekkel tömegében a falusi lakosság? Vajon, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelőszövetkezetek megszilárdulása, mint megváltozott alap, s a kulturális intézmény-hálózat céltudatos gyarapítása, számottevő állománygazdagodása megoldotta-e feladataink nagyrészét a tömegkulturális murikéban, vagy annak valójában csak feltételeit teremtette meg alapvetően? A társadalom szerkezetében, rendjében s az intézmény- hálózatban végbemenő nagyarányú és számottevő változásokból mintegy „automatikusan” következik-e a falusi és parasztlakosság tudatának; kulturális igényeinek és kulturáltságának átalakulása, vagy az ehhez szükséges adottságok alakultak, változtak meg lényegesen a alapvetően? J óllehet a tömegek kulturális színvonalának emelésében elért eredményeink hatalmasak, s ma már jelentős számban olvasnak falun, a falusi lakosság olvasottsága — éppen a társadalom átrétegeződése s a fejlődés során végbemenő változások következtében — nem jelenti szükségképpen s mechanikus azonossággal a parasztság olvasottságának azonos ütemű és méretű megnövekedését. A város és a falu olvasottsága közötti különbözőségek jelentősen csökkentek, de ez távolról sem esik egybe a paraszti és nemparaszti munkából élők s rétegek olvasottsága közötti különbözőségek ilyen mértékű s ütemű eltűnésével. Olyan tényezők pedig, mint • fiatalok fajúiéi való elvándorlása s a szövetkezeti parasztság viszonylag magas átlagos életkora még gátló, a fő-tendenciákkal ellentétes irányban is ható tényezők sokszor. Megyénkben például — nem számítva az iskolai könyvtárhálózat olvasóit — az összlakosság 20.7 százaléka valamely könyvtári hálózat olvasója, s a falusi olvasók száma eléri az 50 000-ret, a falusi felnőtt olvasók száma pedig 29 000 körül mozoghat. Ugyanakkor a parasztolvasók száma könyvtárainkban — a Verseghy Könyvtár felmérése szerint -— a 16 000 főt alig haladja meg. A felnőtt parasztlakosságnak hozzávetőlegesen legfeljebb 14—18 százaléka olvas megyénkben ma még tanácsi és szakszervezeti könyvtárainkban, illetve könyvtárainkból kölcsönözve. Iá önyvtárosaink írják egyik összefoglaló jelentésükben, s e vallomásban már az újabb népművelői feladatokra való felkészülés izgalma lappang: „A nem olvasó rétegek további bevonása mind nehezebb * ’adat a könyvtárosok számára. A könnyebben bevonható rétegek után a széles tömegek bevonásának sokoldalú problémája áll előttünk.” Számottevő ugyanis az a változás, mely a parasztlakosság körében a tömegikulturálódásban az elmúlt évek során végbement; főleg falusi lakás- viszonyok nagyarányú változása, a parasztlakosság lakberendezése, a lakások rádióval, sőt nem egy helyen televízióval, s különféle háztartási gépekkel való ellátásában. Ma már egyre több rézkarc, de tempera s olajfestmény is díszíti falun a lakások egy részét. A könyv, a könyvespolc azonban sokkal lassabban hódít tért a parasztcsaládok otthonaiban. A tanácsi s az iskolai könyvtárhálózat jó eredménnyel igyekszik olvasóvá nevelni az iskoláskorú parasztgyermekeket s fiatalokat, e fiatalok jelentős része azonban tanulmányai befejeztével a legutóbbi időkig még elhagyta a falut vagy — önálló keresőként már meglazulnak kapcsolatai a könyvtárral, s megszűnnek rendszeres olvasókként kölcsönözni, könyvet már ritkábban vásárolnak. A könyvtárosok keresik, fáradhatatlanul kutatják a tömegekhez vezető új és új utakat. így nőtt meg, — mint a tömegek érdeklődésének felkeltésére kiválóan alkalmas ismerkedés — az író-olvasó találkozók száma Szolnok megyében, s növekedett a számuk az elmúlt évben is szüntelen. Jelenleg még nem olvasó vagy a könyvek köteteivel most ismerkedő falusi lakosság további százezres tömegének a kultúra ez áramkörébe való bekapcsolása ugyanis csak új eszközök, módszereik s e munka társadalmi jellegének széleskörű felismerésén, tudatosításán s szervezésén vezethet, melynek során — miként V. I. Lenin erre felhívta a népművelésben munkálkodók figyelmét — mindinkább egyesíteni kell a mozgalmi- és a kulturális nevelőmunka módszereivel. A falusi népművelés másik ága, a földművesszövetkezeti könyvterjesztés, könyvárusítás is hasonló nagy fejlődést tudott felmutatni az utóbbi évek során. Ez a tevékenység egyrészt a földművesszövetkezetek szövetkezetéi művelődéspolitikai munkájának képezi ma már szerves részét, a szövetkezeti munka egyik kiemelkedően fontos feladata, — másrészt lehetetlen fel nem ismernünk e tevékenységben a népművelés, a tömegek művelésének egyik jelentős lehetőségét s területét is egyben. A földművesszövetkezetek könyv- terjesztői hatóköre — lehetőségét tekintve — 370 ezer lakosra terjed ki megyénkben. Nagy utat tett meg Szolnok megyében a szövetkezeti könyvterjesztés is; 1957-ben például 2 millió 692 ezer, 1961-ben 6 millió 839 ezer, 1964-ben 8 millió 490 ezer, az elmúlt évben pedig már 9 millió 389 ezer forint értékű könyvet adtak el a szövetkezeti könyvesboltok és bizományosok. Az egy főre eső forgalom kilenc év alatt 7,27 forintról 25,86 forintra emelkedett. Ez ugyanúgy kimagasló teljesítmény, mint a könyvtárak nagyarányú állomán}'- gyarapodása. S megfigyelhető az is, hogy amelyik községben a könyvtári olvasók, köztük a felnőtt és parasztolvasók számának az összlakossághoz viszonyított aránya magasabb az átlagosnál, — a legritkább kivételektől eltekintve — az egy főre eső könyvvásárlás értéke is magasabb. Vagy ahol a könyvterjesztői munkának sikerült teret nyernie a parasztság körében, ott nőtt a könyvtári olvasók és a parasztolvasók száma is. A könyvtári olvasás s a könyvterjesztés ugyanis a falu műveltségének, olvasottsága növekedésének, — lényegében tehát ugyanazon folyamatnak — más és más ágban jelentkező mutatójaként fogható csak fel. A földművesszövetkeze- tek a legkülönfélébb, sokszor igen ötletes módjait kutatják sok helyütt annak, hogyan lehet eredményesen megoldani a könyvnek az árucikkek sorából való kiemelését. — (Könyvkiállításokat rendeznek, író—olvasó találkozókat szerveznek, nem egyszer könyvbálakon népszerűsítik a műveket, terjed a „becsületkosár” akció.) Jelentős népművelő tevékenységet végeznek a szövetkezeti bizományosok ma már néhány helyen a parasztság körében is. Különösen a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben és Szellőháton az állami gazdaság üzemegységében. Ma már a falusi s ezen belül a parasztlakosság olvasottságának, műveltségének szüntelen gyarapítása mindenképpen megkívánja a népművelés terén dolgozó minden szerv, szervezet s tömegmozgalom egybehangolt, kölcsönös eröíe- szítését, a népművelési munka egységes ideológiai tudatosságának s hatékonyságának kimunkálását. Az olvasásnak a falusi lakosság, közte a parasztság körében való meghonosítása, általánossá tétele az egész társadalom ügye. Éppen társadalmi fejlődésünk; benne gazdasági és politikai feladataink megoldása kívánja meg az e téren való további előrehaladást A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának „Az időszerű ideológiai feladatokról” szóló irányelvei hívják fel figyelmünket; a népműveléssel foglalkozó szervezetek és Intézmények munkáját mindinkább s mind jobban össze kell hangolni, ki kel] dolgozni a hatékony együttműködés eredményes formált, s „nagy gondot kell fordítani az elvek közös tisztázására, a módszerek korszerűsítésére és az anyagi eszközök jobb koncentrálására” a könyvtári s a könyvterjesztői tevékenység, a népművelés e két fontos ágában is. Császtvai István j A művész és a készülő mű. Gácsi Mihály szolnoki festőművész munka közben LENIN ÖSSZES MŰVEI Most készült el a nyomdában Lenin összes Műveinek 8. kötete, és így a soron kívül kiadott 18. és 33. kötettel együtt az 5. orosz kiadás alapján készülő új, 55 kötetes Lenin-sorozatnak eddig 10 kötete jelent meg. Az előző kiadásoktól eltérően ez az új, immár valóban teljes kiadás sok olyan anyagot tartalmaz, amely most jelenik meg először nyomtatásban, vagy eddig csupán szovjet folyóiratokban, napilapokban, illetve a Le- ninszkij Szbomyik köteteiben látott napvilágot. Az új Lenin-sorozatban a befejezett müveken kívül sok az előkészítő anyag: tervezet, kivonat, nyers fogalmazvány, jegyzet. Közülük az egyes fontosabb művekhez vagy tárgykörökhöz tartozó anyagok külön kötetekben jelennek meg (ilyenek a Füzetek a nemzeti kérdésről, a Filozófiai füzetek, az Anyagok az agrárkérdéshez, a Füzetek az imperializmusról.) Ezek az anyagok betekintést nyújtanak Lenin alkotó módszereibe, egy-egy mű létrejöttének körülményeibe. Az új kiadásban az előzőnél lényegesen gazdagabb a jegyzetanyag, és bővebbek a mutatók is. A egyes kötetek előszava ismerteti azt a történelmi helyzetet, amelyben a kötetben foglalt írások keletkeztek. Már az eddig megjelent kötetekben is Lenin sok fontos művét találjuk. A soronkívül megjelent 18. kötet a Materializmus és empiriokriticizmus című művet tartalmazza, amely az előző kiadásban már nem kapható, bár utánnyomás is készült belőle. Ez a mű, csaknem hatvan esztendővel első megjelenése után is változatlanul éles elméleti fegyvere a munkásosztálynak és pártjának az idealizmus és a metafizika elleni harcban. Ä marxizmusnak ez a filozófiai enciklopédiája nemcsak hogy nem avult el, hanem éppen az atomfizika legújabb felfedezései alapján egyre meggyőzőbben igazolódnak be a dialektikus materializmus benne foglalt tételei. Az ugyancsak soron kívül kiadott 33. kötet Lenin Attam és forradalom című müve, amely Lenin írásai közül eddig a legtöbbször — tizenhatszor — jelent meg magyar nyelven. Ebben a munkájában Lenin megvilágította a marxista államelmélet főbb kérdéseit, kifejtette a burzsoá államgépezet szétzúzására és a proletárdiktatúra létrehozására vonatkozó marxista tételt, elemezte a proletárállam elhalásának gazdasági alapjait és kijelölte a szocialista államiság fejlesztésének olyan fő útjait, mint a demokratizmus kiszélesítése, a tömegek bevonása az államigazgatásba. A kötet tartalmazza a mű bő előkészítő anyagát is. (A marxizmus az államról című füzetet), amely magyar nyelven most jelent meg először. Az első 8 kötet, amely az 1904 derekáig terjedő időszak írásait öleli fel. megismerteti az olvasót Leninnek azzal a fáradhatatlan tevékenységével, amelyet a marxizmus oroszországi terjesztése és az új típusú proletár párt megteremtése érdekében kifejtett. A továbbiakban évi öt kötet megjelentetését, tervezi a kiadó, de remélhető, hogy a kiadás üteme később gyorsabb lesz. Az új kiadáshoz a régi fordításokat isméi összevetik az eredeti szöveggel az esetleges pontallans i gok kiküszöbölése végeit. Zelei Edviu | Tíszaburón újraéledt a bábjátszó hagyomány (Tudósítónktól) Több mint tíz évvel ezelőtt híres volt a tiszabu- rai bábjátszó együttes. Később feloszlott és a régi paraván felkerült az iskola padlására. A bábok sztárja, a Csipkerózsika is álomra szenderült, egy ócska faláda naftalinos mélyén. Évek teltek el és a régi bábjátszó Iskolásokból felnőttek és szülők lettek. A régi bábszínháznak már csak az emléke élt Raffay Gyuláné tanárnő újra életrehívta a tiszabu- rai bábjátszó együttest. Az előadásra szánt darab megválasztása is szerencsés volt. Kell-e kedvesebb és vonzóbb a gyerekeknek, mint a János vitéz? Az együttes szereplői is szívvel és lelkesedéssel tanulták a darabot. Végre elérkezett a várvavárt nagy nap, a bemutató napja. A közönség érdeklődéssel, a szereplőgárda izgalommal várta, hogy széjjel nyíljon a kis piros függöny és a színre lépjen Kukorica Jár., esi. A tiszaburai előadások után vidéki iskolákat kerestek fel, a János vitéz meghódította nemcsak a francia királylány, hanem az abádszalóki és a pusz- tataskonyi iskolások szívét is. A kis bábszínészek előtt komoly tervek megvalósítása áll. A bevételből nyári kirándulást terveznek. A távolabbi célok elérése komoly közösség- formáló erőt jelent. Innen van az, hogy külön kitüntetésnek számít, ha valaki tagja lehet a bábjátszó együttesnek, mely huszonnégy tagú. Valamennyien úttörők* KJ. A könvv és a falu
