Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
TÍPUSTÖRTÉNETEK 1965-BŐL A demokráciáról Levél érkezett a szerkesztőségibe: „A napokban a házam előtti árokban egy döglött kutyát találtam. Kérem, hogy a szerkesztőség vizsgálja ki, hogyan került oda és tegye ki a lapba. És arra is intézkedjenek, hogy a tanács vitesse el.” Napokig nem tudtunk dönteni, elszabad-e küldeni az alábbi választ: „Ceruza helyett fogott volna ásót, már nem lenne ott a kutyadög.” Nem ment el a válasz. Nem akartuk „megsérteni” a levélíró demokratikus jogait. Ásót ragadtunk, a helyszínre mentünk, s elföldeltük a dögöt. Legalább ml tudjuk ezután, hol van a kutya elásva. A világnézeti harcról Csinos, barna asszonyka lép az esti egyetem vizsga- bizottsága elé. Egyik kezével nyúl a vizsgatételért, a másikat szorosan zárva tartja. Helyére ül. Jobbkezével írni kezd. A balkezét időnként kinyitja, s lopva belepillant. Most ő következik. Szépen, egyenletesen felel. Tétele: harc a vallásos világnézet és a babonák ellen. A balkezét még mindig szorosan zárva tartja. Befelezi. Jeles. Amikor ezt hallja, boldogan kapja fel a zárva tartott öklét, kinyitja és hálásan csókolgatni kezdi a benne szorongatott kabalababát. A tájékoztatásról Tavaly sok szó esett a tájékoztatásról. Sokan bírálták a sajtót, hogy nem ad elég sokoldalú, teljes tájékoztatást mindenről A sajtónapon mesélte valaki, talán nem Is minden célzás nélkül: Az első világháború idején szokás volt, hogy a kisbíró kidobolta a faluban MÁR A MARHA IS TUDJA — Hagyjon békén. Lelelt a munkaidőm. Színházi dolgok Egy színész szinkronja egy filmnél nem felelt meg és másikkal pótolták. Az első ezért úgy megharagudott a kollégára, hogy a köszönését sem fogadta. Mikor egyszer az utcán találkoztak, azt mondja az első: — Miért nem int legalább a fejével? Hiszen én a filmen maga helyett is köszönök. ☆ Az Y színház irodalmi titkára kitűnt a takarékos- sági kampányban: a műsor megírásánál nem teszi fel a pontokat és a vesszőket. a leginsseDD naaneientűseket. Sorolja, hogy tegnap megsemmisítettünk ennyi katonát, elfogtunk annyit, zsákmányoltunk ennyi, meg annyi hadianyagot... Megtalálja kérdezni valaki, hát a mi veszteségünket mikor közlik? Feleli erre a bölcs kisbíró: Azt odaát dobolják... — V — Pindaresz azt mondja: a tehetéggel születni kell. És alig van időd rá, hogy megmutasd a tehetségedet, már küszöbön a nyugdíjazásod. ☆ Nagyecsed környékén történt a nyáron, amikor a Szigligeti Színház gazdasági stábja az együttes nyírségi vendégszereplése előtt terepszemlére indult. Esős, sáros idő volt, már esteledett. — Gyerekek, hol van az a híres ecsedi láp? — fordult egyikőjük kíváncsian a kocsiban utazó társaihoz, ám ebben a pillanatban: mint egy végszóra, a gépkocsi megfeneklett a feneketlen sárban. — Itt. Hogy pont most jutott ez neked is az eszedbe! — szólalt meg egy méltatlankodó hang a sötétben( T fi M 1965 legbárgyúbb újítása Jó választás — Mi az oka annak, kedves kisasszony, hogy egy órája jóformán egy szót sem szól? — kérdezi a fiatalember attól a kislánytól, akivel nemrégen ismerkedett meg. — Az ok egyszerű, nincs mit mondanom! — válaszolja az ifjű hölgy. — És maga sosem beszél, ha nincs mondanivalója? — faggatja tovább feszülten a fiatalember. — Soha. — Nem akar a feleségem lenni? — Valami jó külföldi gyógyszert tessék írni. Nem kell megijedni! „Kapitány, kapitány, fő a jókedv!..." — A, Kapitány elvtárs? — Igen, de nem a Ten- kes. — Hanem? — Csak a futball válogatotté. — Ja? Akkor értem, miért „fő a jókedv”. — Ne gúnyolódjék. Köny- nyű volt Tenkesnek. Ha nekem olyan kurucaim letek volna, ma nemcsak Guatemala heverne a magyar futball lába előtt. — Miért volt előnyösebb helyzetben a Tenkes kapitánya? — Ad egy: több volt a puskaporuk. Ad kettő: ha az én fiaimnak is olvan szép selymes lódingjai lettek volna... Mint a kuru- coknak. Nem beszélve a tárogatókról. — Ne folytassa. Kapitány elvtárs. Tudom, most az következnék, hogy könnven ugráltak a kurucok a piros csizmákban, de mire mentek volna a labancokkal futbaílcipőben Azt azonban ne firtassa, hogy a kuru- coknak lovaik is voltak, mert adtunk mi már lovat a futballválogatott alá !s. Talán épp az volt a baj-. No, de ne filozofáljunk. Mégis, ml volt a baj a válogatottal Kapitány elvtárs? — Tudja maga. mit jelentett a fiúknak, hogy végig az egész túra alatt mindig gólképes csatársorokkal álltak szemben? Ehhez a mi védelmünk nincs hozzászokva. Érthető, hogy összeomlottak a fiúk. — Ne tessék mondani! Még csak az kellett volna, hogy szélsői legyenek az ellenfeleknek. — Na ja! Voltak is. Ht- hefetlen gyorsak, és minden csapatban kettő. Velük szemben olyan eátlásosan állt Sípos, Mészöly, Solymosi vagy Novak, mint a sakál, — Gondoljuk, sok tanulsággal zárult a kirándulás? — Azt meghiszem! Feltétlenül változtatni fogunk a védelmi falon A Sípos— Mészöly—Solymosi—Novák felállítás helyett a Novák— iSolymosi—Mészöly—Sípos formációt alkalmazzuk. Ez meg fogja lepni a tizenhatos döntő résztvevőit. — Minden bizonnyal. Hogyan látta Dél-Amerika labdarúgását? — Mindent Pelei Mindent Pelei — Ez az elvük. Aztán slussz. Hol vannak a brazil Didik? Pelén kívül csupa csecssszopó mind. — A szovjet válogatott? — Kicsit sablonos futballt játszottak szovjet barátaink. Győzelem vágy- döntetlen. Elég színtelen taktika. Szinte előre tudták az ellenfelek. — Mint ahogyan a magyar válogatottal szemben biztosak voltak a győzelemben. — Nana, disztingváljunk. Azt sosem tudhatták, menynyire vernek meg bennünket. A fiúk dicséretére legyen mondva, soha nem szűrődött ki előre, mennyivel maradunk alul. — Ez valóban szép. No és most hogyan tovább? — Még kérdezi? Tovább, a megkezdett úton. Ne felejtse el, hogy a labda kerek, és ahol kikap a magyar válogatott, mi is ott leszünk. Tóth István Tapintatos kislány Álmosan bóbiskolunk a vasúti fülkében Illetve bóbiskolnánk. ha egy tündéri kislány nem szórakoztatna bennünket. A kicsi csak addig pihen, amíg egy-euy korty bambit iszik, egyébként be nem áll a száia. Mindent megnéz, mindedre megjegyzést tesz. — El sem hiszik, milyen szörnyű ez a gyerek — mondják n szülők. — Mindenre megjegyzést tesz. mi meg maid elsüllyedünk a szégyentől. A múltkor is... — és mesélik a történetet. Alighogy befejezik. Sza- jóinál egy idősebb hölgy száll fel. Ismerve a kislányt. mindenkiben megdermed a vér. Ugyanis a hölgy meglehetősen nagy orrot visel A szülőkről szakad a víz. a gyerek minden pillanatát legfoglnhák. Nem is szól semmit Szolnokig. Mire a váltókhoz érünk, már fel is öltöztették. A papa karján a kislánnyal érmen kilép a mikéből. amikor a kis - fiatba bizalmas hangon megszólal: „A néni orráról majd otthon beszélgetünk.” Átengedték a helyet — Hallottad, hogyan énekeltem tegnap? A hangom egyszerűen nem fért el a teremben. A példa ragadós. — Nincs láz? Akkor miért szúr a hátam?
