Szolnok Megyei Néplap, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

KÖZ VÉLE MÉNV Békésen sétálgattam az utcán estefelé. Egyszercsak nckemtámad egy részeg és minden előzetes bejelentés nélkül pofon vág. Csupán anrr’it jegyzett meg, hogy gondolkozzam rajta, miért kentam. Gondolkoztam, de Mm jöttem rá. ezért tovább mentem, mintha misem tör­tént volna. 'Néhányon a szemtanúk közül utánam szóltak: — Micsoda gyáva kukac. Még jó, hogy nem köszöni meg. Férfi az ilyen? stb. Kötelességemnek tartot­tam. hogy meggyőzzem őket bátorságomról férfiassá­gomról. Visszafordultam és lekentem egy hatalmasat a részegnek. — Micsoda durva fráter — kiáltozta a megdvzzadt ná^ős^reg. — Van szíve dgy magatehetetlen részeget megütni. Annyi, mintha kisgyereket ütne meg. Ez biztos, az öregszüleit is megüti. Férfi az ilyen? stb. Pillanatok alatt megje­lent a rend.őr és a pillanat­nyi közvélemény által be- folyásolva a személyi iga­zolványomat kérte. — Miért őf írja fel — kérdezték megrökönyödve a járókelők. — Hiszen a ré­szeg támadott rá! Csak nem hagyja magát. Ez nem igazságos eljárás. A rendőr visszaadta pa­pírjaimat és fülöncslpte most már a részeget. — Ilyen az igazságszol­gáltatás? — kiabálták a járókelők. — Ezt a szegény embert megverték és a te­tejébe még meg is akar­ják bírságolni. Hogy egy kicsit többet ivott a kelle­ténél, az mindenkivel elő­fordul. A rend őre némi habo­zás után mindkettőnket fel­írt. — Megérdemli mind o kettő — mondották a járó­kelők. — Majd ha megkap­ják a büntetést, elmegy a kedvük a hőbörgéstől. — Higgye el kedves szülő, én mindent meg­teszek, hogy az olajos padló ne látszon meg a gyerekek ruháján. Autós gyerek A papa jóízű hortyogással délutáni álmát alussza. Egyszer csak a másik ol­dalára fordul és abbahagy­ja az éjjeli zenét. A szobában játszadozó kisfiú rémülten szalad ki a mamájához a konyhába. — Gyere gyorsan, anyut A papában leállt a motor. Beszélgetés az év első megyei csecsemőjével — Autóbaleset érte az igazgató elvtársat? — Dehogy! Csak gyako­roltam magam, hogy ne mondjak mindenre igen-t! — ...És? — Az anyakönyvvezető­nél tettem az első kísérle­tet. — Oa, oá, oááá • • •! — Hogy tetszik mondani? — Maga nem ért csecsemő­nyelven? Es egy ilyent küldtek ki riportot csinálni? — Bocsánat, de több mint negyven éve... és tetszik tudni, a feledékenység... — No jó, megbocsátok. Kérdezzen. — Mit szól az amerikaiak dél-vietnami politikájához? — Erre nem felelek- Ha­nem tudja, mit? Tekintse meg a pelenkámat- A vé­leményem benne van­— A világról mi a véle­ménye? — Először is: még nem la­tok. Másodszor anyuka hall­gatta a zsebrádión a nem­zetközi helyzetet. És én még lelkesedjem? — Na de itthon azért van­nak biztató jelek, építünk. Szép a város amelyben élni fog. Vannak bölcsődéink. — Igen és több mint há­romszáz igénylő, aki dönge­ti a kapukat. mert nincs hely. Oá... Oá... — Ne sirjon. kedves kis­baba, mire óvodás lesz, be­jut az óvodába, az biztos. Mert ott van hely bőven. — Különben Izé, hogy is mondják, én alapjában vé­ve derűlátó vagyok... Csak azért zsörtölődöm, mert kis­sé fáj a hasam­— De hiszen csak anyate­jet tetszik fogyasztani. — Igaz. De most volt itt a Bernát bácsi és a Maris­ka néni, anyuka nagybátyja és a felesége. És annyi mar­haságot mondtak nekem; hogy az már több a sok­nál. Gügyögtek, hogy Ug.yü- lü bügyülü, nevess kis szen­tem, holott azt minden anal­fabéta tudja, hogy egy egy­napos kisbaba nem nevet- Hoztak nekem csokoládét és Bernát bácsi megsértődött, amikor anyuka ette meg. Ráadásul folyton frocliznak. hogy tiszta apja, aouka meg morog, hogy mért nem mondják azt, hogy tisztára a Dénes. Az apa személye ugyanis... — Ejnye, kisbaba, magá­nak már csípős humora van. — Na hallja, nálunk Ma­gyarországon ezt tanulják meg legelőször az emberek, Kép szöveg nélkül. A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 357. csípés BIZONYÍTVÁNYOSZTÁS UTÁN — Mi szeretnél lenni ilyen bizonyítvánnyal? — Külföldi! Szilveszteri utólagos Hasonlatosan a szériagyártó vállalatokhoz, a hu­morista is elkészítette 19!15-ös mérlegét már az új év első napjaiban. Hangyaszorgalommal gürcölt egész éven át az utak és járdák tisztaságáért. Huszonhat krokit és gúnyverset írt erről a témáról. — Szilveszter éjszakán száztizennégy térdig csata­kos hölgy ropta a haligalit, a város legelőkelőbb szóra­kozóhelyén- Nyolcvanketten harisnyát cseréltek egy kö­zeli kapualjban, a többi lábat mosott a „Nők” feliratú helyiségben­Keményen, rendszeresen piszkálta az építőipart, a városrendezést, a járdaépítést. — Január 1-től már légióidon közlekedhetnek a Vosztok úti új bérházak lakói­Humoreszkjeivel lankadatlanul buzdította a me­zőgazdaság dolgozóit, külön hangsúlyozva a betaka­rítást. Ténykedése szép sikert hozott: már mikulás­ra leolvadt a kukoricáról a hó. A takarékossági év bajnokaként küzdött — a szer­kesztő 30 százalékkal szállította le a honoráriumát. Ostorozta a pontatlan időiárásielentéseket. — Októberben a hóvihar betemetett nyolc meteoro­lógiai állomást, november végére lehullottak a levelek, karácsonykor rügyezni kezdett a Szittyó alján a rekettye. A humorista lángelméje a világ nagy problémai- tól sem riadt vissza. Többször tűzte hegyes tollára a legdegaulleistább degaulleista uborka orrá* — ebből kifolyólag csak hét évre választatták meg újra a szavazók­Az év tizenkét hónapját elszánt alkoholellenes harcra használta fel. — Január másodikára mindenütt kifogyott a bor- A humoristának már csak egy nagyfröccs jutott, hat- muslicás kevermesi karcosból — így feje tiszta és józan maradt, elkészíthette múlt évi ténykedésének mérlegét. Nyereségrészesedésének kiszámítását két elektro­mos agy végzi, illetőleg csak egy — a másik ellen­őriz... — modor — SZÓRáKOZOTTSÁG A bíró: — Milyen ala­pon állítja, hogy feleségét szórakozottságból dobta le a negyedik emeletről? A vádlott: — Korábban a földszinten laktunk, s el­felejtettem, hogy átköltöz­tünk. Tanulékony szolnoki gyerek — Ne idegeskedj Anyu! Csak a villanyt helye­zem át a mennyezetről a padlóra, mert így moder­nebb. _____________________________________ H olnaptól új menetrend, új megállóhelyek — Ezentúl mindig Ilyen kényelmesen utazunk kalauz néni? — ...Sajnos csak addig, míg az utasok ki nem tapasztalják, hogy hol állunk meg és merre me­gyünk! Msem

Next

/
Oldalképek
Tartalom