Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

JOHN GULLIVER INGIIOKN IÁBAN hatat ou egy barna ruhás, morcos bennszülött azt kérdezte: Orkán, Cornavin van? ragadó válaszunkra ravaszul elmosolyodott, lehúzta a cipő­met, kis ideig kotorászott ben­ne, majd csalódott arccal fúj­tatva távozott. Kísérőm elme­sélte, hogy mindez azért tör­tént, mert a bennszülöttek ha kiruccannak külföldre, főleg ezeket a cikkeket csempészik be. Egyébként ez képezi az ál­lam egyik nem is elhanyagol­ható jövedelemforrását: A bennszülött behozza az árut, itt­hon eladja, ezek után az állam elcsípi a benszülöttet, befizet­teti az államkasszába az áru értékét és mindezek tetejében az illető bennszülött hosszabb, rövidebb ideig papírzacskót ra­gaszt egy szélvédett helyen, meglehetősen alacsony javadal­mazásért. Megérkezvén a városba, álom­ra kívántuk hajtani fejünket, le ezen a téren némi nehéz­ség mutatkozott. Felkerestük hát az ilyenfajta problémákkal foglalkozó szervet, ami itt — így mondta a kísérő — Idegen- forgalmi Hivatalnak neveznek. A pazar küllemű hivatalban egy _ kopasz, aranyfogú benn­szülött fogadott, aki szentül meg volt győződve, hogy ango­lul beszél. Előadtuk kérésün­ket, miszerint szállodai szobát óhajtanánk, mire a bennszülött kacagva hanyattdőlt, majd ösz- szeszedve magát odahívta nyolc kollegáját és homlokunkra mu­togatva félreérthetetlenül kife­jezte, hogy nem vagyunk értel­mi képességünk maradéktalan birtokába. Kísérőm kérdésére aztán elmondotta, hogy szállo­da nincs, mert nincs rá keret. Kísérőmön keresztül megje­gyeztem, hogy én még soha­sem láttam szállodát keretben. A bennszülött erőt véve balga­ságom fölött érzett vidámsá­gán elmesélte, hogy ebben az évben nem lehetett szállodát építeni, mert a Cillnderpáneélo- zó Főközpont kapott új szék­házat és az állam anyagi erői végesek. Megvigasztalt azonban, hogy 200R-ra a városban egy olyan szálloda épül, hogy meg fogjuk utána nyalni mind a tíz uliunkat. Megjegyeztem, hogy tekintettel előrehaladott korom­ra. 2008-ra nem hiszem, hogy az élők sorában leszek, így az ujj- nyalás minden valószínűség szerint nem lesz aktuális. A bennszülött méltányolta humo­romat és azt mondta, hogy ak­kor tehetünk neki egy szíves­léget.. Kísérőm szerint ez a bennszülöttek zsargonjában azt jelenti... de nem merte tovább mondani. am tehettünk mást, elővet­tük az utolsó érvünket, a pénztárcát. A bennszülött bele­pillantott, s miután némi ügy- gyel-bajjal visszaigazította a kocsányon lógó szemeit, azt mondta, hogy ez már más. A pusztát ajánlotta, mint fő-fő idegenforgalmi attrakciót. Kimentünk a pusztára. Ez egy nagy, hosszú és széles va­lami sok léggyel és helyen­ként száraz marhatrágyával. Lenyűgöző. Középen terül el a tsárda. A tsárdában egy bö gatyába öltözött vezető bennszülött fo­gadott és tudtunkra adta, hogy itt mindent csinálhatunk, ha van dollárunk. Ehetünk rabló- húst — az ára miatt nevezik így a bennszülöttek — két dol­lárért a padlóra köphetünk, há­romért leverhetjük a lámpát, tízért agyonüthetjük akár a legkövérebb beosztottját is. De ez mind semmi — mondta és a fülünkhöz hajolt — húsz dol­lárért a legcsinosabb leányka köntösét is megoldhatják. És kacsintott. k ísérőm és én nagyon meg döbbentünk. Ügy hallottuk ugyanis, hogy Unghorniában ilyesmi nem létezik. A bőga­tyás vezető bennszülött azon­ban megmagyarázta, hogy bár igaz: a törvények ezt szigorúan büntetik és ő személy szerint mélységesen elítéli az efféle erkölcsi fertőt, mindazonáltal az idegenforgalom súlyponti szempont és plusz 5 dollárért ő még ideológiailag is alátámaszt­ja, ha erre igényt tartunk. In­tésére „szia pohos kapitalista vérszopók” — kiáltással (ezt a speciális unghorn kifejezést kí­sérőm sem tudta lefordítani) jó felépítésű bennszülött leánykák ugrottak a nyakunkba, nem tudván uralkodni érzelmeiken. Csodálatos estét töltöttünk a tsárdában. Reggel a derék ve­zető bennszülött zálogba ha­gyott ingóságaink közül visz- szaadta az alsónadrágunkat és a nyakkendőnket. Nem akarta ugyanis, hogy feltűnést kelt­sünk mezítelenségünkkel. Am arra kért, hogy jóságát viszo­nozzuk ha visszatérünk hazánk­ba: küldjünk neki egy gépko­csit. Az ő Mercédeszét ugyanis valami apró-cseprő ügvből kifo­lyólag a minap lefoglalta a rendőrség. Küldünk neki, ha addig élünk Is. Chefe *— ...Nem vágok fel, de amerikai csomagból vettem GONDOL A MAMÁRA — ... Ezt az Ürzse lányom küldte Argentínábó Szép ideg Férfi NEMZETI ÖNTUDAT 'OOOOOOOOOOGCXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOOOCXXX KEDVES OLVASÖ! Szerény lapunk sze­rénytelen szatirikus mel­lékletét nagy megtisztel­tetés érte, A Jász-kun Kakas európai és tenge­rentúli olvasótábora egy­re erőteljesebb nyomásá­nak engedve — a me­gyében megfordult kül­földi tudósítók — elha­tározták, hogy megszer­kesztik a Kakas egy szá­mát; Ezennel (némi kár-) őrömmel nyújtjuk át kül­deményüket s kérjük, hogy az esetleges rekla­mációt is egyenesen a szerzőkkel (a világlapok tudósítóival) szíveskedje­nek közölni. (A szerk.) 30000! KXKVXXXXlOOOOOOOOOOOOOOOOi

Next

/
Oldalképek
Tartalom