Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-02 / 284. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. december 2. RHODESIA A lázadó kormány provokálja Angliát Wilson egy repülórajjat válaszolt A Londonban mutatkozó határozatlanság és habozás a rhodesiai lázadók malmára hajtja a vizet. lan Smdth ezt teljes mértékben kiaknázza és hetyke, kihívó, elbizakodott, diadalmaskodó hangú televíziós beszédében a kegyes leereszkedés gúnyos modorában jelentette ki, hogy nem kifogásolná jelképes brit haderő küldését Zambiába, mert „elvégre a mi érdekünk az, hogy ott fenntartsa a törvényes jogrendet”. Smith beszédét így folytatta: — A rhodesiai haderő teljesen ura a helyzetnek a Kariba-gát körül. Nem tűrnénk idegen haderő beavatkozását. Ha brit csapatok merészelnék területünket megsérteni, csapataink azonnal tüzelnének rájuk. Smith ezután epés hangon támadta Wilson miniszterelnökölt ama erőfeszítéseiért, hogy meg akarja dönteni a rhodesiai rendszert Ahelyett, hogy nyütan bevallani: ez a küzdelem Wilson, a politikus harca Smith-tel, a politikussal. Smith végül lekicsinylő hangon fitymálta azt az elgondolást hogy az ENSZ beavatkozik Rhodesiában. — Ha nincs elegendő hadereje — jelentette ki —, tekintettel eddigi teljesítményeire, egy cseppet sem kell komolyan vennünk a fenyegetést Hasonló elbizakodottsággal állította, hogy már régóta elkészítette a megtorlás elleni védelem terveit, egyébként a helyzet egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy eleinte gondolták. Brit kormánykörökben céloznak arra, hogy hajlandók volnának kellő időben támogatni azt az elgondolást hogy brit parlamenti küldöttség menjen Rhodesiába. Megfigyelők szerint egy ilyen lépés a Smith-kormány közvetett elismerésének egyik módja volna. Legirissebb jelentés: Szerdán délután Wilson miniszterelnök az alsóházban bejelentette, hogy Ka- unda elnök kérésére egy Becs (MTI). Tito jugoszláv köztársasági elnök elfogadta Jonas osztrák köztársasági elnök A Daily Sketch című szélsőjobboldali angol lap három napon át folytatásokban közölte a brit királyi légierő egy volt hadnagyának vallomásait a Portugáliába irányuló amerikai fegyvercsempészésről. John Hawke 28 éves repülőtiszt 1963 szeptemberében otthagyta a brit légierőt és feleségével együtt kivándorolt Amerikába. Másfél éven át kereskedelmi pilótaként működött. '1965 elején a CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) ügynökeitől ajánlatot kapott B—26- os bombázók titkos átvitelére Portugáliába, darabonként ezer fontsterling díjazás ellenében. John Hawke összesen hét, fegyverekkel és lőszerrel megrakott B—26-os bombázói vitt át a Lisszabon közelében lévő Táncos katonai repülőtérre. Útra készen volt a nyolcadik bombázóval, amikor 1965 szeptember 14-én az FBI nyomozói letartóztatták. Hawket rövid fogság után a felesége által letétbe helyezett biztosíték ellenében szabadlábra helyezték, de elvették útlevelét és nem hagyhatta el az Egyesült Államok területét. Jelenleg New Yorkban tartózkodik, ott várja, hogy ügye az repülőrajt irányított Zambiába megfelelő földi személyzettel és felszereléssel. Közölte, hogy szó van kisebb szárazföldi egységek küldéséről is, de nyilatkozatának időpontjáig még nem kapott beleegyező választ Kaunda elnöktől a brit csapatok felhasználásához fűzött feltételeire. meghívását és Ausztriába látogat. A látogatás időpontját diplomáciai úton rögzítik. amerikai esküdtszék elé kerüljön. A Daily Sketch nyilvánvalóvá teszi: az amerikai kormányhatóságok bűnbakként akarják feláldozni John Hawket, hogy elhárítsák maguktól a CIA által szervezett és irányított fegyvercsempészés ódiumát, miután a Portugália által a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen felhasznált amerikai fegyverekről ENSZ-körökben is tudomást szereztek. Központjával Gdansk térsége felett működő hatalmas mérsékelt égövi ciklon határozza meg jelenleg kontinensünk időjárását. A ciklon keleti oldalán enyhe mediterrán eredetű légtömegek áramlanak észak felé. A nyugati oldalán viszont hűvösebb front halad délnek. A meteorológiai tél beköszöntését megelőző nagyarányú enyhülés érdekessége, hogy a Földközi-tengeri tájakon zivatarok söpörtek végig, hazánkban Indonéziai helyzetkép Djakarta (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint Sukarno indonéz elnök kedden ismét megjelent a nyilvánosság előtt. Rövid beszédet mondott a ! mezőgazdasági dolgozók or- i szágos értekezletén. E be- ; szédében óva intette az or- i szág lakosságát attól, hogy j engedje felülkerekedni a jobboldali erőket. „Nem szabad megengednünk, hogy jobbra tolódjék országunk irányítása, mert ha ez bekövetkezik, forradalmunk összeomlik, elmerül” — mondotta. Buzdította a termelőket, tegyék gazdaságilag erőssé Indonéziát, tegyék lehetővé, hogy hazájuk ne függjön külföldi áruktól. A Reuter hírügynökség további letartóztatásokról ad hírt. A jobboldali katonai hatóságok — mint az Antara jelentéséből kitűnik — Jáva középső részén háromezer embert vettek őrizetbe, valamennyiükről azt állítják, hogy kommunisták. A kínai—indonéz viszony megromlásáról tanúskodik a Kínai Népköztársaság két újabb jegyzéke. November 26-án és 27-én a dj akartai kínai nagykövetség jegyzéket juttatott el az indonéz külügyminisztériumba, — s mindkét jegyzékben követelte, hogy vessenek véget az Indonéziában élő kínai nemzetiségű polgárok üldözésének. A jegyzék rámutat. hogy Indonézia több tartományában üldözték és bántalmazták a kínai lakosságot, sok kínai polgár javait elkobozták, sőt kínaiakat meg is öltek. Szentgotthárdról ugyancsak dörgést-villámlást jelentettek, a téli zivatart azonban nem záporeső, hanem hózápor kísérte. A kontinens legmelegebb pontja kedden Athén volt, ahol 20 fokot mutattak a hőmérők, de Bríndisiben is 19, Rómában 17 fokot mértek. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint egyelőre változékony marad az időjárás: az átmeneti borulásokat, kisebb esőzéseket derült, napsütéses időszakok váltják. Tito Ausztriába látogat Szenzációs vallomás amerikai és portugál összejátszásról Egyelőre változékony marad az idő INDIÁNOK NYOMORTANYÁKON Az „United States News and World Report” című amerikai hetilap nemrégiben megvizsgálta az Egyesült Államok egyes népcsoportjainak és nemzeti kisebbségei helyzetét. Kiderült, hogy az indiánok a legnyomorúságosabb helyzetben vannak, pedig hajdanában ők alkották a földrész őslakosságát. Nem sokkal több, mint félmillió maradt belőlük. Az indián család évi jövedelme fele a néger család átlagos jövedelmének; egynegyede az átlagos amerikai családénak. A folyóirat tanulsága szerint a rezervációkban, amelyekben az indiánok túlnyomó többsége él, 40—50 százalékos a munkanélküliség. Az átlagos élettartam egyharmada az ország más vidékein elért életkornak. Azoknak az indiánoknak sem sikerült kikerülniük a nyomorból, akik a rezervációkból a városokba mentek munkát keresni. „Csak né- hányan érvényesültek. — ismeri be az .United States News and World Report’. — Többségük kalyibákban él. A városokba költözött indiánoknak kb. egyharmada ismét visszatért a rezervációba.” Hasonló kép tárul azok élé a munkatársak élé. akik a folyóirat részéről a puertoricóiak helyzetét vizsgálták. Az utóbbiak sok-sok évvel ezelőtt települtek át az Egyesült Államokba, s főként az iparvárosokban telepedték le. — New Yorkban például mintegy 750 000 puertoricói él. Mint a lap munkatársai írják, „a mai puertoricói telepesek a nyomortanyákat, az éhbérért végzett munkát, illetve a munkanélküliséget, valamint a szegények életére jellemző más nélkülözéseket örököltén az Egyesült Államokba előttük áttelepült honfitársaiktól ...” Nem jutott jobb sors a Mexicóból jött telepeseknek sem. Csupán öt államban: Kaliforniában, Texasban, Űj-Mexikóban, Arizonában és Kolo- rádóban több mint 3,5 millió mexikói él; többségük a hivatalos statisztika szerint a nincstelenek kategóriájába tartozik. A folyóirat vizsgálatának eredményei világosan megmutatják a hírhedt „amerikai életforma” egyik oldalát. A reakciós hetilapnak persze megvoltak a maga céljai a vizsgálat eredményének közlésével. Az említett népcsoportok ugyanis azért érdekelték a szerkesztőséget, mert „nem folytatnak nyílt harcot lét- fontosságú jogaikért, s ebben különböznek a négerektől”. A „New Yorkban élő puertoricóiak vezetőinek többsége elutasítja a néger vezetők által hirdetett aktív cselekvés módszereit”, — állapítja meg a folyóirat, s az „United States News and World Report” helyeslésével találkoznak azok az Indiánok is, akik állítólag „nem tüntetnek jogaik érdekében”. Szinte szükségszerű, hogy a bur- zsoá folyóiratnak az engedelmesség és a türelem tetszik, s hogy szerkesztői gyűlöletesnek találják a tiltakozást és a küzdelmet. De csodálkoznunk kell a szerkesztőség rövid emlékezetén. Vajon az engedelmes önmegadás jellemezte-e az indiánok magatartását, amikor az európai con- quistadorok tűzzel és vassal elfoglalták országukat, vadállat! kegyetlenséggel kiirtották az „engedetlen- kedő törzseket”, majd évtizedekig tartó véres háború után rezervációk- ba hajtották mindazokat, akik életben maradtak? A mexikóiak és puertoricóiak esetéből levont következtetések szintén nem bírják el a kritikát. A közelmúltban az Egyesült Államok déli országrészeiben lépten nyomon tömegsztrájkokat rendeztek a mező- gazdasági munkások, akiknek túlnyomó többségét mexikóiak teszik ki. Idén nyáron is nagyszabású sztrájkot rendeztek, amely heteken át tartott. Nem csekélyebb határozottsággal lépnek fel a puortoricóiak is. Hazájuk függetlenségét követelik. — s egyenlő jogokat kívánnak az Egyesült Államokban élő puertoricóiak- nak. Az utóbbi időben a puerto- ricői küldöttségek a szó szoros értelmében ostrom alá vették a washingtoni Capitoliumot. Aligha lehet az engedelmesség és a megbékélés jelének tekinteni azokat a viharos tüntetéseket, amelyeken tiltakoztak a vietnami háborúban ágyutöltelék- nek szánt puertoricói fiatalok erőszakos toborzása ellen. Az „United States News and World Report” tisztelt szerkesztő urai nehezen kerülnek ki a pácból: az Egyesült Államokban egyre fokozódik és teried az összes elnyomott és kedvezőtlen megkülönböztetésnek kitett nemzeti kisebbséeek harca. Ezt pedig semmiféle hajánál fogva előrángatott „vizsgálattal” nem i«het tovább leplezni; G. T. EOF ISO Gizenga és Lumumba testvére szabadon Leopoldville — (MTI) A nemrég szabadonbocsá- tott volt kongói miniszter- elnök, Antonie Gizenga | felvette a kapcsolatokat a ! kongói politikai körökkel, j Még szabadulása napján j ellátogatott Mobutu tábor- j nokhoz, a jelenlegi államfőhöz. kedden pedig a parlamentben tett látogatást. Ugyanez a lap jelenti, hogy Louis Lumumbát, — Patrice I.umumba volt miniszterelnök testvérét, akit még a Csőmbe kormány idején tartóztattak le, szintén szabadlábra helyezték. Egyébként — mint az AFP jelenti — a leopold- ville-i rádió szerdán bejelentette, hogy Mobutu államelnök kormányrendeletek alapján fogja a hatalmat gyakorolni. A törvényrendeleteken alapuló irányításnak a célja — hangzott a rádió magyarázata —, hogy „biztosítsa az ország gyors újjáépítését”. A kormány biztosítékot ígér arra vonatkozóan, hogy a rendeleteket utólag jóváhagyás végett a törvényhozó testület elé terjeszti. Az első kormányrendelet arról szól, hogy a biztonsági szerveket a Belügyminisztérium hatásköréből az államelnök közvetlen irányítása alá helyezik. BÉRUN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YÖÜK-BELGRAD -LONDON ! STOCKHOLM | Karjalainen finn külügyminiszter, aki kedden Stockholmba érkezett, megbeszélést folytatott svéd kollégájával, Nilsonnal. — Eszmecseréjükön szóba került Kekkonen javaslata, hogy Finnország és Norvégia kössön szerződést egymással. Karjalainen hangsúlyozta, a javaslat célja biztosítani Észak-Európát minden katonai művelettel szemben, konfliktus esetében. TEL AVIV Levi Eskol izraeli miniszterelnök és hadügyminiszter az izraeli fegyveres erők hadgyakorlatának befejeztével tartott díszszemle alkalmából beszédet mondott. A többi között kijelentette. hogy Izrael jelenlegi helyzete példa nélkül áll. Állandó ostromállapotot kell fenntartania. Kijelentette, reméli, hogy eljön majd a nap, „amikor az arabok elismerik, hogy Izraelt nem lehet elpusztítani”. OTTAWA Wilson brit miniszterelnököt meghívták, hogy decemberben látogasson el Kanadába. Ha a nemzetközi helvzet lehetővé teszi, Wilson eleget is tesz a meghívásnak, valószínűleg az Egyesült Államokban teendő látogatása után. LONDON A brit nemzetközösséghez tartozó országok parlamenti képviselőinek wel- lingtoni értekezletén az afrikai küldöttek élesen elítélték Angliát a Rhodesiával szemben tanúsított határozatlansága miatt — jelenti a Reuter hírügynökség tudósítója. — Ezek a küldöttek kijelentették, hogy ha Anglia nem küld csapatokat Rhodesiába, akkor az afrikai országok maguk cselekednék. Pakisztán, Sierra Leone* Ghana, Tanzánia és más országok képviselői határozottabb fellépést követeltek Angliától — Rhodesiával szemben. SANTIAGO DE CHILE A chilei rézbányászok és a kormány között létrejött megállapodás alapján véget ért a rézbányák 37 napos sztrájkja. A kormány számos pénzügyi követelés kielégítése mellett megígérte, hogy véget vet a bányászok szakszervezeti vezetői ellen indított eljárásoknak. ACCRA Nyolcnapos tárgyalás után negyven évi kényszermunkával egybekötött börtön- büntetésre ítélte az accrai főbíróság Lutz Herold nyugatnémet újságírót, a bonni külügyminisztérium munkatársát. A héttagú esküdtszék a következő vádpontokban találta bűnösnek Lutz Heroldot, aki az Afrikai Egységszervezet állam- és kormányfőinek csúcsértekezlete idején a Der Spiegel című lap képviseletében érkezett Accrába: árulás fel nem fedése, összeesküvést célzó előkészületekben való részvétel, valamint a ghanai pénz illegális importja. VARSÓ A lengyelországi Olkusz- ban, a világ hatodik, Európa első leggazdagabb horgany- és ólomlelőhelyén megkezdték a rendszeres bányászást. Az első tonna érc felszínre-hoza tálát a bányászok megünnepelték. Egy angol konzervatív képviselő mentette meg a munkáspárti kormány többségét London (MTI) Benjamin Ford munkáspárti képviselő életét, Harold Wilson miniszterelnök pedig kormánytöbbségét köszönheti Neil Marten konzervatív képviselőnek. Mindketten tagjai voltak ugyanis egy kéthetes nyugat-indiai látogatókörúton levő parlamenti delegációnak, s a képviselők a Virgin szigetcsoporthoz tartozó Tortola szigeten egy iskola látogatás fáradalmait lemosni a tengerpartra mentek fürödni. Marten a parünenti sziklákon napozott, amikor még a tengerben úszkáló Ford képviselő segítségért kiáltott. Marten a vízbe vetette magát és még időben elérte a már-már alámerülő kollégáját, akit nagy nehézségek árán a partra vonszolt. Az ellenzéki képviselő bátor közbelépése tehát megmentette az alig 1000 főnyi szavazattöbbséggel megválasztott kormánypárti képviselő életét és így megmaradt a szó szoros értelmében életveszélyes parlamenti helyzetben levő WU- son-kormány két főnyi alsóházi többsége.
