Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. december 2. RHODESIA A lázadó kormány provokálja Angliát Wilson egy repülórajjat válaszolt A Londonban mutatkozó határozatlanság és habozás a rhodesiai lázadók mal­mára hajtja a vizet. lan Smdth ezt teljes mértékben kiaknázza és hetyke, ki­hívó, elbizakodott, diadal­maskodó hangú televíziós beszédében a kegyes le­ereszkedés gúnyos modorá­ban jelentette ki, hogy nem kifogásolná jelképes brit haderő küldését Zam­biába, mert „elvégre a mi érdekünk az, hogy ott fenn­tartsa a törvényes jogren­det”. Smith beszédét így foly­tatta: — A rhodesiai haderő teljesen ura a helyzetnek a Kariba-gát körül. Nem tűrnénk idegen haderő be­avatkozását. Ha brit csa­patok merészelnék terüle­tünket megsérteni, csapa­taink azonnal tüzelnének rájuk. Smith ezután epés han­gon támadta Wilson mi­niszterelnökölt ama erőfe­szítéseiért, hogy meg akar­ja dönteni a rhodesiai rendszert Ahelyett, hogy nyütan bevallani: ez a küzdelem Wilson, a politikus harca Smith-tel, a politikussal. Smith végül lekicsinylő hangon fitymálta azt az elgondolást hogy az ENSZ beavatkozik Rhodesiában. — Ha nincs elegendő hadereje — jelentette ki —, tekintettel eddigi tel­jesítményeire, egy cseppet sem kell komolyan ven­nünk a fenyegetést Hasonló elbizakodottság­gal állította, hogy már régóta elkészítette a meg­torlás elleni védelem ter­veit, egyébként a helyzet egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy eleinte gondol­ták. Brit kormánykörökben céloznak arra, hogy haj­landók volnának kellő idő­ben támogatni azt az elgon­dolást hogy brit parlamen­ti küldöttség menjen Rho­desiába. Megfigyelők sze­rint egy ilyen lépés a Smith-kormány közvetett elismerésének egyik módja volna. Legirissebb jelentés: Szerdán délután Wilson miniszterelnök az alsóház­ban bejelentette, hogy Ka- unda elnök kérésére egy Becs (MTI). Tito jugoszláv köztársa­sági elnök elfogadta Jonas osztrák köztársasági elnök A Daily Sketch című szélsőjobboldali angol lap három napon át folytatá­sokban közölte a brit ki­rályi légierő egy volt had­nagyának vallomásait a Portugáliába irányuló ame­rikai fegyvercsempészésről. John Hawke 28 éves repü­lőtiszt 1963 szeptemberében otthagyta a brit légierőt és feleségével együtt kiván­dorolt Amerikába. Másfél éven át kereskedelmi piló­taként működött. '1965 ele­jén a CIA (Központi Hír­szerző Ügynökség) ügynökei­től ajánlatot kapott B—26- os bombázók titkos átvite­lére Portugáliába, darabon­ként ezer fontsterling dí­jazás ellenében. John Hawke összesen hét, fegy­verekkel és lőszerrel meg­rakott B—26-os bombázói vitt át a Lisszabon közelé­ben lévő Táncos katonai repülőtérre. Útra készen volt a nyolcadik bombázó­val, amikor 1965 szeptem­ber 14-én az FBI nyomozói letartóztatták. Hawket rövid fogság után a felesége által letétbe he­lyezett biztosíték ellenében szabadlábra helyezték, de elvették útlevelét és nem hagyhatta el az Egyesült Államok területét. Jelenleg New Yorkban tartózkodik, ott várja, hogy ügye az repülőrajt irányított Zam­biába megfelelő földi sze­mélyzettel és felszereléssel. Közölte, hogy szó van ki­sebb szárazföldi egységek küldéséről is, de nyilatko­zatának időpontjáig még nem kapott beleegyező vá­laszt Kaunda elnöktől a brit csapatok felhasználásá­hoz fűzött feltételeire. meghívását és Ausztriába látogat. A látogatás idő­pontját diplomáciai úton rögzítik. amerikai esküdtszék elé kerüljön. A Daily Sketch nyilván­valóvá teszi: az amerikai kormányhatóságok bűnbak­ként akarják feláldozni John Hawket, hogy elhá­rítsák maguktól a CIA ál­tal szervezett és irányított fegyvercsempészés ódiumát, miután a Portugália által a nemzeti felszabadító moz­galmak ellen felhasznált amerikai fegyverekről ENSZ-körökben is tudomást szereztek. Központjával Gdansk tér­sége felett működő hatal­mas mérsékelt égövi cik­lon határozza meg jelenleg kontinensünk időjárását. A ciklon keleti oldalán eny­he mediterrán eredetű lég­tömegek áramlanak észak felé. A nyugati oldalán viszont hűvösebb front ha­lad délnek. A meteorológiai tél be­köszöntését megelőző nagy­arányú enyhülés érdekes­sége, hogy a Földközi-ten­geri tájakon zivatarok sö­pörtek végig, hazánkban Indonéziai helyzetkép Djakarta (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint Sukarno indonéz el­nök kedden ismét megje­lent a nyilvánosság előtt. Rövid beszédet mondott a ! mezőgazdasági dolgozók or- i szágos értekezletén. E be- ; szédében óva intette az or- i szág lakosságát attól, hogy j engedje felülkerekedni a jobboldali erőket. „Nem szabad megengednünk, hogy jobbra tolódjék országunk irányítása, mert ha ez be­következik, forradalmunk összeomlik, elmerül” — mondotta. Buzdította a termelőket, tegyék gazdaságilag erőssé Indonéziát, tegyék lehetővé, hogy hazájuk ne függjön külföldi áruktól. A Reuter hírügynökség további letartóztatásokról ad hírt. A jobboldali kato­nai hatóságok — mint az Antara jelentéséből kitű­nik — Jáva középső részén háromezer embert vettek őrizetbe, valamennyiükről azt állítják, hogy kommu­nisták. A kínai—indonéz viszony megromlásáról tanúskodik a Kínai Népköztársaság két újabb jegyzéke. November 26-án és 27-én a dj akartai kínai nagykövetség jegyzé­ket juttatott el az indonéz külügyminisztériumba, — s mindkét jegyzékben köve­telte, hogy vessenek véget az Indonéziában élő kínai nemzetiségű polgárok üldö­zésének. A jegyzék rámu­tat. hogy Indonézia több tartományában üldözték és bántalmazták a kínai la­kosságot, sok kínai polgár javait elkobozták, sőt kí­naiakat meg is öltek. Szentgotthárdról ugyancsak dörgést-villámlást jelentet­tek, a téli zivatart azonban nem záporeső, hanem hó­zápor kísérte. A kontinens legmelegebb pontja kedden Athén volt, ahol 20 fokot mutattak a hőmérők, de Bríndisiben is 19, Rómában 17 fokot mértek. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztá­lyán adott tájékoztatás sze­rint egyelőre változékony marad az időjárás: az át­meneti borulásokat, kisebb esőzéseket derült, napsüté­ses időszakok váltják. Tito Ausztriába látogat Szenzációs vallomás amerikai és portugál összejátszásról Egyelőre változékony marad az idő INDIÁNOK NYOMORTANYÁKON Az „United States News and World Report” című amerikai heti­lap nemrégiben megvizsgálta az Egyesült Államok egyes népcsoport­jainak és nemzeti kisebbségei hely­zetét. Kiderült, hogy az indiánok a legnyomorúságosabb helyzetben van­nak, pedig hajdanában ők alkották a földrész őslakosságát. Nem sokkal több, mint félmillió maradt belő­lük. Az indián család évi jövedelme fele a néger család átlagos jövedel­mének; egynegyede az átlagos ame­rikai családénak. A folyóirat tanul­sága szerint a rezervációkban, ame­lyekben az indiánok túlnyomó több­sége él, 40—50 százalékos a mun­kanélküliség. Az átlagos élettartam egyharmada az ország más vidékein elért életkornak. Azoknak az indiánoknak sem si­került kikerülniük a nyomorból, akik a rezervációkból a városokba mentek munkát keresni. „Csak né- hányan érvényesültek. — ismeri be az .United States News and World Report’. — Többségük kalyibákban él. A városokba költözött indiánok­nak kb. egyharmada ismét vissza­tért a rezervációba.” Hasonló kép tárul azok élé a munkatársak élé. akik a folyóirat részéről a puertoricóiak helyzetét vizsgálták. Az utóbbiak sok-sok évvel ezelőtt települtek át az Egye­sült Államokba, s főként az ipar­városokban telepedték le. — New Yorkban például mintegy 750 000 puertoricói él. Mint a lap munka­társai írják, „a mai puertoricói tele­pesek a nyomortanyákat, az éh­bérért végzett munkát, illetve a munkanélküliséget, valamint a sze­gények életére jellemző más nélkü­lözéseket örököltén az Egyesült Ál­lamokba előttük áttelepült honfi­társaiktól ...” Nem jutott jobb sors a Mexicóból jött telepeseknek sem. Csupán öt államban: Kaliforniában, Texasban, Űj-Mexikóban, Arizonában és Kolo- rádóban több mint 3,5 millió mexi­kói él; többségük a hivatalos sta­tisztika szerint a nincstelenek ka­tegóriájába tartozik. A folyóirat vizsgálatának ered­ményei világosan megmutatják a hírhedt „amerikai életforma” egyik oldalát. A reakciós hetilapnak per­sze megvoltak a maga céljai a vizs­gálat eredményének közlésével. Az említett népcsoportok ugyanis azért érdekelték a szerkesztőséget, mert „nem folytatnak nyílt harcot lét- fontosságú jogaikért, s ebben külön­böznek a négerektől”. A „New Yorkban élő puertoricóiak vezetői­nek többsége elutasítja a néger ve­zetők által hirdetett aktív cselekvés módszereit”, — állapítja meg a fo­lyóirat, s az „United States News and World Report” helyeslésével találkoznak azok az Indiánok is, akik állítólag „nem tüntetnek jo­gaik érdekében”. Szinte szükségszerű, hogy a bur- zsoá folyóiratnak az engedelmesség és a türelem tetszik, s hogy szer­kesztői gyűlöletesnek találják a til­takozást és a küzdelmet. De csodál­koznunk kell a szerkesztőség rövid emlékezetén. Vajon az engedelmes önmegadás jellemezte-e az indiánok magatartását, amikor az európai con- quistadorok tűzzel és vassal elfog­lalták országukat, vadállat! kegyet­lenséggel kiirtották az „engedetlen- kedő törzseket”, majd évtizedekig tartó véres háború után rezervációk- ba hajtották mindazokat, akik élet­ben maradtak? A mexikóiak és puertoricóiak ese­téből levont következtetések szintén nem bírják el a kritikát. A közel­múltban az Egyesült Államok déli országrészeiben lépten nyomon tö­megsztrájkokat rendeztek a mező- gazdasági munkások, akiknek túl­nyomó többségét mexikóiak teszik ki. Idén nyáron is nagyszabású sztrájkot rendeztek, amely heteken át tartott. Nem csekélyebb határozottsággal lépnek fel a puortoricóiak is. Hazá­juk függetlenségét követelik. — s egyenlő jogokat kívánnak az Egye­sült Államokban élő puertoricóiak- nak. Az utóbbi időben a puerto- ricői küldöttségek a szó szoros ér­telmében ostrom alá vették a wash­ingtoni Capitoliumot. Aligha lehet az engedelmesség és a megbékélés jelének tekinteni azokat a viharos tüntetéseket, amelyeken tiltakoztak a vietnami háborúban ágyutöltelék- nek szánt puertoricói fiatalok erő­szakos toborzása ellen. Az „United States News and World Report” tisztelt szerkesztő urai nehezen ke­rülnek ki a pácból: az Egyesült Ál­lamokban egyre fokozódik és teried az összes elnyomott és kedvezőtlen megkülönböztetésnek kitett nemzeti kisebbséeek harca. Ezt pedig sem­miféle hajánál fogva előrángatott „vizsgálattal” nem i«het tovább lep­lezni; G. T. EOF ISO Gizenga és Lumumba testvére szabadon Leopoldville — (MTI) A nemrég szabadonbocsá- tott volt kongói miniszter- elnök, Antonie Gizenga | felvette a kapcsolatokat a ! kongói politikai körökkel, j Még szabadulása napján j ellátogatott Mobutu tábor- j nokhoz, a jelenlegi állam­főhöz. kedden pedig a par­lamentben tett látogatást. Ugyanez a lap jelenti, hogy Louis Lumumbát, — Patrice I.umumba volt mi­niszterelnök testvérét, akit még a Csőmbe kormány idején tartóztattak le, szin­tén szabadlábra helyezték. Egyébként — mint az AFP jelenti — a leopold- ville-i rádió szerdán be­jelentette, hogy Mobutu államelnök kormányrende­letek alapján fogja a ha­talmat gyakorolni. A tör­vényrendeleteken alapuló irányításnak a célja — hangzott a rádió ma­gyarázata —, hogy „biz­tosítsa az ország gyors újjáépítését”. A kormány biztosítékot ígér arra vo­natkozóan, hogy a rendele­teket utólag jóváhagyás vé­gett a törvényhozó testület elé terjeszti. Az első kormányrendelet arról szól, hogy a bizton­sági szerveket a Belügymi­nisztérium hatásköréből az államelnök közvetlen irá­nyítása alá helyezik. BÉRUN-TOKYO-MOSZKVA NEW-YÖÜK-BELGRAD -LONDON ! STOCKHOLM | Karjalainen finn külügy­miniszter, aki kedden Stockholmba érkezett, meg­beszélést folytatott svéd kollégájával, Nilsonnal. — Eszmecseréjükön szóba ke­rült Kekkonen javaslata, hogy Finnország és Norvé­gia kössön szerződést egy­mással. Karjalainen hang­súlyozta, a javaslat célja biztosítani Észak-Európát minden katonai művelettel szemben, konfliktus eseté­ben. TEL AVIV Levi Eskol izraeli minisz­terelnök és hadügyminisz­ter az izraeli fegyveres erők hadgyakorlatának befejez­tével tartott díszszemle al­kalmából beszédet mon­dott. A többi között kije­lentette. hogy Izrael jelen­legi helyzete példa nélkül áll. Állandó ostromállapo­tot kell fenntartania. Kije­lentette, reméli, hogy eljön majd a nap, „amikor az arabok elismerik, hogy Iz­raelt nem lehet elpusztí­tani”. OTTAWA Wilson brit miniszterel­nököt meghívták, hogy de­cemberben látogasson el Kanadába. Ha a nemzetkö­zi helvzet lehetővé teszi, Wilson eleget is tesz a meghívásnak, valószínűleg az Egyesült Államokban teendő látogatása után. LONDON A brit nemzetközösség­hez tartozó országok parla­menti képviselőinek wel- lingtoni értekezletén az af­rikai küldöttek élesen el­ítélték Angliát a Rhodesiá­val szemben tanúsított ha­tározatlansága miatt — je­lenti a Reuter hírügynök­ség tudósítója. — Ezek a küldöttek kijelentették, hogy ha Anglia nem küld csapatokat Rhodesiába, ak­kor az afrikai országok maguk cselekednék. Pakisztán, Sierra Leone* Ghana, Tanzánia és más országok képviselői határo­zottabb fellépést követeltek Angliától — Rhodesiával szemben. SANTIAGO DE CHILE A chilei rézbányászok és a kormány között létrejött megállapodás alapján véget ért a rézbányák 37 napos sztrájkja. A kormány szá­mos pénzügyi követelés ki­elégítése mellett megígérte, hogy véget vet a bányászok szakszervezeti vezetői ellen indított eljárásoknak. ACCRA Nyolcnapos tárgyalás után negyven évi kényszermun­kával egybekötött börtön- büntetésre ítélte az accrai főbíróság Lutz Herold nyu­gatnémet újságírót, a bonni külügyminisztérium mun­katársát. A héttagú esküdt­szék a következő vádpon­tokban találta bűnösnek Lutz Heroldot, aki az Afri­kai Egységszervezet állam- és kormányfőinek csúcsér­tekezlete idején a Der Spie­gel című lap képviseleté­ben érkezett Accrába: áru­lás fel nem fedése, össze­esküvést célzó előkészüle­tekben való részvétel, vala­mint a ghanai pénz illegá­lis importja. VARSÓ A lengyelországi Olkusz- ban, a világ hatodik, Euró­pa első leggazdagabb hor­gany- és ólomlelőhelyén megkezdték a rendszeres bányászást. Az első tonna érc felszínre-hoza tálát a bányászok megünnepelték. Egy angol konzervatív képviselő mentette meg a munkáspárti kormány többségét London (MTI) Benjamin Ford munkás­párti képviselő életét, Ha­rold Wilson miniszterelnök pedig kormánytöbbségét köszönheti Neil Marten konzervatív képviselőnek. Mindketten tagjai voltak ugyanis egy kéthetes nyu­gat-indiai látogatókörúton levő parlamenti delegáció­nak, s a képviselők a Virgin szigetcsoporthoz tar­tozó Tortola szigeten egy iskola látogatás fáradalmait lemosni a tengerpartra mentek fürödni. Marten a parünenti sziklákon napo­zott, amikor még a tenger­ben úszkáló Ford képvise­lő segítségért kiáltott. Mar­ten a vízbe vetette magát és még időben elérte a már-már alámerülő kollé­gáját, akit nagy nehézsé­gek árán a partra vonszolt. Az ellenzéki képviselő bátor közbelépése tehát megmentette az alig 1000 főnyi szavazattöbbséggel megválasztott kormánypárti képviselő életét és így meg­maradt a szó szoros értel­mében életveszélyes parla­menti helyzetben levő WU- son-kormány két főnyi al­sóházi többsége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom