Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

7 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. december 25. £<?y hét a világpolitikában A francia elnökválasztás (1 Erhard és Johnson megbeszélései: Bonn atomigényei, új változatok a régi témára | Wi són „hajlékony" vonal­vezetése ü] Növekvő amerikai veszteségek Elhallgattak a fegyverek Karácsonyi tűzszünet Vietnamban Hanoi—Saigon (MTI). A világhírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy a vietnami hadszíntereken pénteken, a déli órákban elhallgattak a fegyverek. Az AFP idézi a hanoi rádió közleményét, amely szerint a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front által elhatározott karácsonyi tűzszünet magyar idő szerint 12 órakor életbelépett. A DNFF harcosainak tűzszüneti parancsa tizenkét órára szól. A távirati irodák azt is hírül adták, hogy az ame­rikai és délvietnami korm ánycsapatok magyar idő sze­rint 11 órakor megszüntették a harci cselekményeket. Vietnamban De Gaulle tábornokot újabb hét esztendőre Fran­ciaország elnökévé válasz­tották. Győzelme viszont úgyszólván hajszálon mú­lott, mindössze tíz száza­lékkal kapott több szava­zatot, mint a baloldali egységfront jelöltje, Mitter­rand. A szemleírók, a dip­lomáciai megfigyelők álta­lában megegyeznek az ese­mény jelentőségében: hosz- szú ideje nem akadt példa arra, hogy Franciaország­ban a baloldal szoros küz­delemre késztesse a hiva­talos jelöltet. Kétségtelen: Francois Mitterrand első­sorban belpolitikai síkon érte el a szavazatok 45 százalékát, hiszen program­jában a belső változások foglalják el a legnagyobb helyet. Nem közömbös az sem, hogy ma már nincse­nek messze a parlamenti választások, 1967-ben já­rulnak újból az urnákhoz a francia szavazók. A bal­oldal mostani sikere nyil­vánvalóan hatással lesz a törvényhozói választásokra is. Ezért mondják indokol­tan Franciaországban: a harc még nem zárult le. A baloldal előtt álló leg­fontosabb feladat a közel­jövőben sorainak megszi­lárdítása. Ezt viszont fő­ként a nemzetközi helyzet alakulása teszi szükséges­sé. Nyilvánvaló: az Egye­sült Államok és az NSZK politikai körei igyekeznek majd kihasználni De Gaulle megtépázott tekintélyét. — Ezért aztán a hidegháború öreg harcosa, Adenauer, közvetlenül a választási eredmények közzététele után már nyilatkozott is, kijelentette: legfőbb ideje, hogy De Gaulle enged­jen merevségéből a NATO- val szemben. Ámde De Gaulle minden további nélkül aligha en­ged a nyomásnak. Tudatá­ban van annak, hogy eddi­gi népszerűségének egyik alappillére volt az Egyesült Államoktól függetlenebb vonalvezetés. Ha ő és ta­nácsadói valóban reál poli­tikát akarnak folytatni, — akkor a másik frontszaka­szon, a belpolitikában kell komoly változtatásokat végrehajtani. A lényeg, hogy jelenleg Franciaor­szágban a személyi hata­lom rendszere már sokkal kevésbé szilárd, mint ko­rábban és a demokratikus rendszerváltozás esélyei fo­kozódtak. Az elmúlt napokban fe­jeződtek be Erhard kan­cellár és Johnson elnök tárgyalásai. A mebeszélé- sek során a kancellár .meg­lehetősen nyíltan f'-,'"*ólí- totta^ az Egyesült Államok felelős politikusait, méltá­nyolják Nyugat-Németor- szág követeléseit, különö­sen ami az atomfegyvere­ket illeti. Erhard ugyan­akkor frontális támadást indított minden olyan szer­ződés ellen, amely gátat vetne az atomfegyverek el­terjedésének. A képhe- tar­tozik, hogy a vietnami ná- ború fokozódásával egye­nes arányban nő Bonn ka­tonai jelentősége az Egye­sült Államok szemében. Egyes jelentések szerint az agresszióban részvevő amerikai csapatok létszá­mát állítólag 200 ezer fő­vel kívánják kiegészíteni. Ezt a kontingenst Európá­ból vezényelnék a délkelet- izsiai térségbe. helyüket pedig a Pentagon tervei szerint nyugat-német ka­tonai egységek töltenék be. A veszélyes tervek közé tartozik, erről a Spiegel című nyugat-német hetilap adott hírt, a sok cáfolat után, az amerikaiak még­is elhelyeznék az atomak­nákat Nyugat-Németország- ban. A lap részleteket is közölt: Lemnitzer NATO főparancsnok javaslatára az amerikai hadügyminisz­ter elrendelte, hogy ezer atomaknát szállítsanak a2 NSZK-ba. Az atomaknazár a közlemény szerint már meg is érkezett és azt az amerikai haderők bunke­réiben tárolják. Wilson angol miniszter­elnök washingtoni megbe­széléseiről csak semmit­mondó protokolláris közle­ményt adtak ki, de a je­lentések szerint Johnson elfogadta Wilson rhodesiai politikáját, a brit minisz­terelnök pedig továbbra is támogatja az amerikaiak agresszióját Vietnamban. Megtárgyaltak egy úgyne­vezett „munkaprogram” ja­vaslatot is. Wilson indít­ványozta, hogy közös pa­rancsnokság alatt egyesít­sék az amerikai, angol, ausztráliai és új-zélandi katonai erőket a Közép- Keleten, az Indiai-óceán térségében éis a Délkelet- Ázsiában ellátandó felada­tokra. Ez lényegileg annyit je­lent, hogy Wilson hajlan­dó az amerikai világcsend­őr mellett segédszolgálatot vállalni. Nyílt kérdés vi­szont, hogy a veszélyes diplomáciai csomaggal ha­Dominikában változatla­nul feszült a helyzet. Egy- re-másra érkeznek a sok megpróbáltatást átélt kis országból a hiteles felvéte­lek a jenki beavatkozás kö­vetkezményeiről. Üjabban, december 19-én, a légierő osztagai és Caamano volt elnök hívei vívtak fegyve­res harcot egymással. A lé­gierő reakciós tisztjei meg akarták gyilkolni Caama- nót. Tervük azonban nem sikerült, mert a népszerű ezredest a tömeg nem hagy­ta cserben. Ámde a heves tűzharcban sokan megsebe­sültek és sokan meghaltak. Sem az esemény befejez- tekor, sem rhásnap, nem adtak ki jelentést a halot­tak számáról. A ÜPI ripor­terének becslése szerint 26 halott maradt az utcák asz­faltján. Ezeket — miután a „rend” üggyel-bajjal hely­reállt — tehergépkocsikra dobálták és kivitték a te­metőbe. Képünkön (MTI Telefoto) az áldozatok egy csoportját szedik össze. Az emberek megdöbbenve né­zik a jelenetet és a riporte­rek feljegyzése szerint fel­tették a kérdést: „Miért kellett meghalniuk?” Ez a kérdés persze a vi­lág csendőreit illeti, az Egyesült Államok illetékes személyeit. Azokat, akik zaérkező angol kormány­főt milyen hangulat fogadja majd az elkövetkező na­pokban, hiszen Wilson egy­re inkább Amerika felé hajló vonalvezetését a kö­zelmúltban már munkás­párti berkekben is támad­ták. Végül, de nem utolsó­sorban, foglalkoznunk kell a vietnami eseményekkel. Az amerikai közvélemény alakulását tükrözi, hogy a baloldalisággal aligha vá­dolható Mansfield ameri­kai szenátor, aki egy cso­port élén világkörüli utat tett és Dél-Vietnamba is ellátogatott, sajtónyilatko­zatot adott. Ebben egyebek között kijelentette: „Az Egyesült Államoknak is ér­dteke, hogy tárgyaljunk a vietnami konfliktus rende­zéséről. Minél tovább ké­sik a megoldás, annál bal- jóslatúbbá válik ez a prob­léma”. Ez a megállapítás, bár­mennyire is óvatosan fo­galmazott az amerikai po­litikus, lényegileg szembe­helyezkedik a háború fo­kozására, sőt kiterjesztésé­re irányuló amerikai kato­napolitikai tervekkel’. De még nem jutott el a Szovjetunió álláspontjához, amelyet személy szerint legutóbb' Gromikó külügy­miniszter fejtett ki: „A vietnami háború beszünte­tése csak az amerikai ag­resszió abbahagyásával és az amerikai csapatok ki­vonásával lehetséges. Az egyetlen megt ás az amerikaiak távozása”. Sümegi Endre perfid gőggel követelik ma­guknak a fegyveres beavat­kozás jogát valamennyi La- tin-Amerika-i országban, ha ott — nem az ő érdekeik­Mindenfelől GENF (MTI) Genfben befejezte mun­káját a kereskedelmi és fej­lesztési világértekezletnek az úgynevezett „láthatatlan” export kérdéseivel foglal­kozó munkabizottsága. A bizottság egyebek kö­zött foglalkozott a nemzet­közi valutarendszer reform­jának kérdéseivel. A nyu­gati országok küldöttségei nem ellenzik a jelenlegi rendszer bizonyos korrigá­lását, de nézetük szerint a változtatásoknak nem sza­bad érinteniük a rendszer alapjait, vagyis a dollár és a font helyzetét, annak el­lenére, hogy — mint a bi­zottság is megállapította — az utóbbi időben a kapita­lista világ valutáinak hely­zete észrevehetően meg­gyengült. Majorov, a szovjet kül­döttség vezetője beszédében arról szólt, hogy xindokolat- lanul alacsony az arany vi­lágpiaci ára. A 30-as évek óta nem változott az arany­ár, bár ez idő alatt a külön­böző cikkek ára átlagosan 2,5-szeresére nőtt. MOSZKVA (TASSZ) Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke pénteken a Kremlben fogadta a jelen­leg Moszkvában tartózkodó zambiai küldöttséget: Ar­thur Wina pénzügymi­nisztert és Elijah Muden- da földművelésügyi mi­nisztert. Párizs A karácsonyi ünnepe« előestéjén 168 OAS-elítéltet bacsátottak ki a francia börtönökből De Gaulle köz- társasági elnök kegyelmi rendelkezése alapján. To­vábbi 39 elítélt büntetését leszállították. Az algériai összeesküvés és a terror­Kairó A kairói sajtó vezető he­lyen közli azt az értesülé­sét, hogy 1966 folyamán De Gaulle tábornok az EAK- ba látogat. A francia köz- társasági elnököt Nasszer elnök októberben hívta meg hivatalos látogatásra. — A meghívást, amelyet Amer nek megfelelően politizál­nak. Csakhogy ezt a maga­tartást a dominikai halot­tak megint vádolják. Erő­teljes az ő vádbeszédük s a A tűzszünet előtt a nap folyamán csak egy na- gyobbszabású hadművelet­ről érkezett jelentés. Egy saigoni amerikai ka­tonai szóvivő közlése sze­rint ötven amerikai repülő­gép csütörtökön közúti hi­dakat és vasútvonalakat bombázott a VDK terüle­tén, Haiphong kikötőváro­sától 16 kilométernyire. Egy nappal azelőtt az amerikai bombázók — mint már je­lentettük — újabb barbár légitámadást hajtottak vég­re az Uong Bi hőerőmű el­len. Ez a hőerőmű szolgál­tatja Észak-Vietnam áram­Caamano volt köztársa­sági elnök szerdán meg­cselekmények legfőbb ve­zetői, Challe, Zeller, Sálán tábornokok továbbra is börtönben maradnak. Ez volt a nyolcadik am­nesztia, a 3300 OAS elítélt közül már csak 176-ot tár­tának fogva. A kormány a jövő év elejére újabb ke­gyelmi törvényt készít elő. marsall, az EAK alelnöke adott át, amikor Párizsba látogatott De Gaulle tábor­nok elfogadta, de nem rögzítette a látogatás dátu­mát tekintettel az elnök- választásokra. — Értesülé­seiket a kairói lapok az Elysée-palota illetékes kö­reitől kapták. tömeg megérti, miről van szó. A többi az idő dolga... (—) termelésének a 15 százalé­kát. A hanoi rádió jelentése szerint 12 nap alatt (decem­ber 22-ig bezárólag) a VDK [égelhárítása 21 amerikai gépet semmisített meg, s így ezideig az amerikaiak összesen 836 gépet vesztet­tek Észak-Vietnam fölött. Az amerikai hadügymi­nisztérium csütörtöki köz­lése szerint hétfő estig be­zárólag 1546 amerikai kato­na esett el Dél-Vietnamban. A veszteséglista az elmúlt héten ötvennel nőtt. A dél­vietnami háború amerikai sebesültjeinek összesített száma már 7242. tartotta első sajtóértekezle­tét a santiagói véres ese­mények óta. Figyelmezte­tett arra, hogy amennyiben nem sikerül az országban helyreállítani a törvényes rendet, az áprilisban kez­dődött négyhónapos polgár­háborúnál még sokkal sú­lyosabb incidensek történ­hetnek. Caamano elmondta, hogy az , elmúlt néhány napban a fővároson terror- hullám söpört végig. Há­rom független rádióállo­mást leromboltak és min­dennaposak a politikai jel­legű fegyveres támadások magánszemélyek otthona és hivatalok ellen. Az UPI tu­dósítója helyzetjelentésében leírja, hogy az utcákon a santiagói események óta fegyveresek cirkálnak és a lövöldözések is gyakoriak. A rendőrség szerda éjjel találta meg az összetűzések nyolcadik áldozatának holt­testét. — Kevés az olyan bátor ember, aki vállalja a kockázatot és este 10 után az utcára merészkedik — írja a tudósító. A hadügyminisztérium szerdán jelentést juttatott el Godoy elnökhöz, amely­ben megállapítja, hogy a santiagói véres események során 28 személy vesztette életét, 17-en pedig meg­sebesültek. Ez az első hi­vatalos bejelentés az áldo­zatok számáról. A beszá­moló éles támadásokat in­téz a dominikai kommunis­ták, Caamano ezredes és az alkotmányos erők ellen. Azt állítja, hogy San ti a go­ban a kommunista párt és a Július 14. mozgalom fegyveresei kezdték a lö­völdözést, az „április 24-i kommunista lázadás" foly­tatásaként. Caamano ezre­dest és híveit azzal vádol­ja, hogy „a szélső-baloldali pártok befolyása alatt álla­nak”. Új kormány Dahomey-ben Cotonou Christophe Soglo Daho- mey-i államfő és miniszter- elnök. aki szerdán vette át a hatalmat, csütörtökön este közzétette kormányá­nak listáját. Kilenc polgári személy és egy katona kapott minisz­teri tárcát. Dr. Emile Der­űn Zinzou, aki az előző kormányban külügyminisz­terként szolgált, megtartot­ta tisztségét. A kormány egyetlen katona-tagja Phi­lippe Aho alezredes, akit belügyminiszterré, belbiz­tonsági miniszterré és had­ügyminiszterré neveztek Ida AKIK VÁDOLNAK Ái OÁS-elítéltek. 95 százaléka már kiszabadult De Gaulle 1966-ban az EÄK-ba látogat Caamano sajtóértekezlete

Next

/
Oldalképek
Tartalom