Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 1965. december L RHODESIA, Londonban vitatkoznak Mire készül Afrika ? Lényen aiomfenyvermeates övezet Afrika Ab első settam politikai bkilkág határosai« A rhodesiai válság súlypontja pillanatnyilag Lusa- kába tolódott át, ahol Bot- tomley, a nemzetközösségi ügyek minisztere igyekszik dr. Kaundával, Zambia elnökével elfogadtatni a brit kormány csapatküldési feltételeit, amelyeknek főbb vonásai ezek: a brit csapatok szigorú parancsot kapnának, hogy ne támadják a rhodesiai haderőt Londonban jellemzőnek tartják, hogy az afrikai egységszervezet külügyminisztereinek Addis Abebá- ban tartandó értekezletére a zambiai külügyminisztert elkíséri a honvédelmi miniszter is. Angol sajtókörök most azon törik fejüket: mit kell érteni Wilson ama kijelentésén, hogy „ha Rhodesia elzárná Zambiától a Kari- ba-gátnál lévő erőművek áramszolgáltatását, akkor nem állnánk ott tétlenül”. Legvalószínűbbnek tartják, hogy ebben az esetben Anglia megtorló eljárása légitámadás volna az erőművek Rhodesia déli részébe vezető távvezetékei éllen. Megbízható értesülések szerint dr. Kaunda jelenlegi álláspontja az, hogy a brit csapatok az áramszolgáltatás elzárása előtt és ne utána vegyék át az erőműveket. A brit kormány erre azt feleli, hogy nem mondhat le előre teljes cselekvési szabadságáról a katonai akció természetét illetően. Az angol konzervatív ellenzék álláspontja továbbra is kétszínű. A tory árnyék-kabinet hajlandó ugyan támogatni a kormány ama szándékát, hogy csapatokat küld Zambiába, a tory-vezérek viszont élesen bírálják Wilson alsóházi nyilatkozatának és a televízióban mondott beszédének állítólagos „kihívó” hangját. Feltétlenül ellenzik a legújabb gazdasági és pénzügyi megtorlásokat. A csapatok küldését illetően a tory ellenzék abszolút biztosítékot akar követetni arra, hogy semmi szín alatt ne sértsék meg Rhodesia területét és légiterét. A Daily Sketch tárpgdja Wilson „háborús fenyegetését és ágyúnaszád diplomáciáját” ami oda vezetne, hogy a brit csapatok átkelnének a Zambézin és szembekerülnének a rhodesiai csapatokkal. A kormányhoz közelálló Sun szerint Wilson a kisebbik kockázatot választotta. Ha Anglia nem segít, akkor Kaunda nem állhat ellen annak a nyomásnak, amely az afrikai államok csapatainak Zambiába való bevonulását sürgeti, ez pedig nagyban növelné a Rhodesiával való összeütközés veszedelmeit. A Daily Worker utal Wilson miniszterelnök ama állítására, hogy Smith más fajüldözőkhöz hasonlítva tulajdonképpen nem is olyan rossz ember. Az a tény, hogy Wilson még mindig ezen az állításon nyargalászik, mutatja: még reméli, hogy megalkudhat majd valami módon Smithékkel. December 3-án megkezdi munkáját Addis Abebában az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsának rendkívüli értekezlete. Az afrikai miniszterek azt vitatA délvietnami szabadságharcosok szerda reggeltől csütörtök reggelig az ország különböző részein több támadást intéztek az amerikai és a délvietnami kormánycsapatok állásai ellen. A felszabadító erők egyik egysége Quang Tin tartományban behatolt Tam Ky kerületi székhelyre, s tűz alá vette a kerületi főhadiszállás épületét, valamint az amerikaiak katonai táborát. A támadás után az egység kivonult a városból. A Mekong deltájában a gerillák aknatűzzel támadják meg, milyen eszközökhöz folyamodjék a független Afrika annak elérése érdekében, hogy összeomoljon Dél-Rhodesiában a fajgyűlölő lan Smith-rendszer. Accrái politikai megfigyelők szerint az afrikai miniszterek a következő lehetőségeket vizsgálhatják meg: 1. A dél-rhodesiai nemzeti felszabadító mozgalom által létrehozott emigráns kormány elismerése. 2. Az afrikai országok azonnali kivonulása a brit nemzetközösségből. 3. Kereskedelmi bojkott alkalmazása Dél-Rhodesia ellen. Az afrikai országok nagy többsége nem bízik az Anglia által kezdeményezett bojkott sikerében. 4. Katonai beavatkozás. Az afrikai egységszervezet részéről ez is nehézségekbe ütközik, mert az afrikai országok egyrésze ellene van a katonai megoldásnak, vagy ha helyesli is azt, úgy véli, hogy ez nem Afrika, hanem Anglia feladata. 5. Gerilla-háború kirobbantása Dél-Rhodesiában. Megfigyelők szerint ez a megoldás kecsegtet legtöbb sikerrel. ták a Saigontól 170 kilométernyire délnyugatra fekvő Dua Tno-i kiképzőtábort. Szerdán éjjel a felszabadító hadsereg három órán át támadta a Saigontól csak 15 kilométernyire délnyugatra fekvő Binch Chann kerületi székhelyt. A kormánycsapatok támogatására fegyveres helikopterek szálltak fed és világító rakétákat dobtak le. Délvietnami és amerikai közlések az összetűzések során elszenvedett saját veszteségeket „csekélynek” minősítették. Indonéziai jelentés A UPI amerikai hírügynökség ismerteti az indonéz „legfelsőbb hadműveleti parancsnokság” szerdán kiadott rendeletét, amelynek értelmében különleges katonai bíróság elé állítják mindazokat, akiknek közük volt a Szeptember 30-a mozgalomhoz. Ez a rendelkezés lehetőséget ad a jobboldali katonai vezetőknek a kommunista-ellenes hajsza fokozására. A UPI ennek kapcsán azt a véleményét hangsúlyozza, hogy megnövekedett a hadsereg nyomása a kormányra. Indonéziában csütörtökön j hivatalosan is reagáltak a ! kínai—indonéz kapcsolatok ' megromlására és a Kínai Népköztársaság diplomáciai tiltakozásaira. Ismeretes, hogy Kína több jegyzékben is tiltakozott amiatt, hogy Indonéziában kínaellenes incidensekre került sor. Subandrio külügyminiszter csütörtökön reggel sajtónyilatkozatot adott közre és ebben jelezte, hogy Indonézia a maga belügyének tekinti, mi történjék az ott élő kínai nemzetiségű polgárokkal. A külügyminiszter rámutatott, hogy voltak sajnálatos események, mert előfordult, hogy indonézek megsértették a kínai diplomáciai képviselet sérthetetlenségét. Emiatt Sukarno elnök már sajnálkozását fejezte Ki ~s hangot adott reményének, hogy Indonézia és Kína jóviszonya helyreáll. A sajtóközlemény ugyanakkor Kínát is bírálja, mert „kívülről beavatkozik Indonézia belügyel- be”. A külügyminiszter elsősorban a pekingi rádió Indonéziával kapcsolatos állásfoglalását helytelenítette. Az ENSZ-közgyűlés első számú politikai bizottsága szerdán este 105 szavazattal ellenszavazat nélkül, három tartózkodás mellett (Dél-Afrikai Köztársaság, Portugália és Franciaország) elfogadta 28 afrikai államnak azt a határozati javaslatát, hogy a fekete földrészt nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté. Az indítvány szerkesztői szerint a határozat gyakorlati megvalósulása fontos lépés az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozása, valamint az általános és a teljes leszerelés felé. Az afrikai államok felszólítják a világ összes országát, hogy mondjanak le Afrikában az atomfegyverek alkalmazásáról és e fegyverekkel való fenyegetőzésről. Az afrikai földNYUGAT-BERLIN A nyugat-berlini bűnügyi rendőrség letartóztatta a 22 éves Wolfgang Hilling postaküldöncöt azzal a gyanúval, hogy minden valószínűség szerint ő mázolta tele Carlottenburg kerület számos utcáját és lépcsőházát náci jelszavakkal és horogkeresztekkel. Hillig egy fiatalkorúakból álló banda vezetője volt, amelynek tagjai „Heil Hitler”-rel köszöntötték és strumbann- führemek szólították egymást ADDIS ABEBA Edward Ochab, a Lengyel Államtanács elnöke befejezte négynapos etiópiai látogatását és csütörtökön repülőgépen hazautazott részen ne próbáljanak ki* ne gyártsanak és ne terjesszenek el atomfegyvereket Az indítvány különös nyomatékkai sürgeti az atomhatalmakat, hogy ne adjanak sem magfegyvereket, sem pedig velük kapcsolatos műszaki adatokat az afrikai államoknak. Az első számú, politikai bizottságban elfogadott indítvány alapján az afrikai állam- és kormányfők 1964- ben Kairóban megtartott értekezletének az a határozata alkotja, amely szerint az afrikai államok tartózkodnak az atomfegyverek gyártásától és e fegyverekkel való rendelkezés jogának megszerzésétől. Csatorday Károly, a bizottság elnöke a szavazás kimenetelét a háború kockázatát csökkentő pozitív fejleménynek minősítette. BONN Nyugat-német egyetemi diákszervezetek hevesen tiltakoznak amiatt, hogy a bonni egyetem orvostudományi karára kinevezték tanárnak Siegfried Ruff professzort, aki 1941—42- ben embertelen kísérleteket végzett a dachaui koncentrációs tábor foglyain. Kísérleteinek számos halálos áldozata volt BELGRAD Aggasztóan emelkedik Jugoszláviában a Száva és a Kupa folyó vízállása a szakadatlan esőzések következtében. A 700, illetve 800 centiméteres vízszint miatt Sziszek környékén készenléti állapotot rendeltek eL Vietnami helyzetkép IMEW-YORK-BELGRAD -LONDON F rancí aorszá g választás előtt Sxavaxat a filmisínéssnőre — A nagy tét — Mi te»» a „hárman befutó“ ? L A Negyedik Köztársaságban csak a képviselők és a szenátorok alkották azt a választótestületet. amely titkos szavazással döntött arról, ki legyen a köz- társasági elnök. Szó ami szó: a’ akkori államfő funkciója inkább formális volt Hogy De Gaulle tábornoknak a legutóbbi, szeptemberi sajtókonferenciáján elhangzott megállapításával éljünk, alig volt más feladata, mint — krizantém-kiállítások megnyitása... így aztán érthető, hogy a köz- társasági elnökválasztás szavazási meneteiben egyes honatyák még azt a tréfát is megengedték maguknak, hogy a szavazólapra — egy filmcsillag nevét írják. A francia hivatalos lap az 1951-ea elnökválasztás szavazási eredményeinek közlésekor szemérmesen „Egyéb szavazatok” rubrika alatt közölte azoknak a szavazócéduláknak a számát, amelyek úgy hullottak az urnába, hogy a Komolytalan képviselők, szenátorok egyike-másika Martine Carol nevét biggyesztette rá. (Az akkori évek Brigitte Bardot-ja volt, öleinek szépen formált testét munden mozilátogató megismerhette...) De Gaulle tábornok Ötödik Köztársaságának alkotmánya 1958-ban már kiterjesztette az elnökválasztói testület kereteit, a köztársasági elnök megválasztásának joga a városok és a megyék képviselőtestületeinek tagjait is megillette. 1962 októberében pedig — népszavazás útján — az új alkotmányos előírást is módosították: most már minden választópolgárt az urnákhoz szólítanak, az egész francia választótestület (kb. 28 millió nő és férfi) dönt arról, hogy kinek a kezébe tegyék le az 1958-as alkotmány értelmében rendkívül megnövekedett köztársasági elnöki hatalmat. Az államfő és a de gaulle-i Ötödik Köztársaságban valóságos uralkodó. Duverger, neves francia közjogász és politikai szakíró szerint „olyan, mint egy múlt századbeli alkotmányos monarchia királya”. Hét évre választják meg, „nem felelős senkinek, ha csak a történelemnek nem”; A köztársasági elnök jelöli ki a miniszterelnököt, egyedül ő oszlathatja fel a nemzetgyűlést, népszavazásra bocsáthat törvényeket, ő tárgyalja meg és ratifikálja a nemzetközi szerződéseket Mindezek alapján nevezi De Gaulle baloldali ellenzéke a jelenlegi rendszert — a személvi hatalom rendszerének. Támadja is, mert azt látja, hogy a személyi hatalom lehetővé teszi ,,az országnak a finánctőke általi közvetlen kormányzását” (Ez Henri Claude kommunista közgazdász megfogalmazása.) A parlament szerepe, tekintélye alaposan megfogyatkozott az Ötödik Köztársaságban. Költség- vetési kiadásokkal járó javaslatokkal élnie nem szabad, a kormányt megbuktatnia gyakorlatilag nem lehet. A szenátus, a parlament felsőháza, nem akadályozhatja meg a kormány álta1 kezdeményezett javaslatok törvénnyé válását Az államfő és a kormány — a lényeget tekintve — egy. Különösen akkor, amikor De Gaulle tábornok rendkívüli egyénisége uralja a minisztertanácsot (Ülésein 5 elnököl.) Nagy tehát a tét a december 5-i elnökválasztáson. Aligha jut eszükbe a választóknak, hogy Charles de Gaulle filmszínésznők nevét firkálják a szavazólapra. A szavazásból tartózkodók viszont minden bizonnyal most is a választótestü- let tetemes hányadát teszik ki, minden franciaországi választáson általában 20—30 százalék marad távol a szavazóhelyiségektől. A hozzávetőleg 20—30 millió leadott szavazat hogyan fog meg- oszlani? — ez a kérdés tartja lázban ma Franciaország közvéleményét. Némi tiszteletlenséggel sokan beszélnek a december 5-i „tiereéről", a hármas befutóról... Utalás ez arra, hogy az utóbbi években tömegeket kerített hatalmába egy újnak nem mondható szenvedély: a fogadás a lóversenyekre. Minden vasárnap, a sarki bisztrókban berendezeti ideiglenes fogadó irodákban százezrek fogadnák egyetlen lóverseny egyetlen futamának hármas befutójára. (A francia tervhivatalban mondották: a fogadási kedv felszökése láttán menet közben módosítani kellett a IV. ötéves tervnek a szerencsejátékokból származó bevételekre vonatkozó részét...) A ,,tiercé” megtippelését a közvélemény egyébként könnyűnek tartja a december 5-i nagy, politikai versengésben: De Gaulle tábornok győzelmét jósolja mindenki, mögötte Mitterrand-nak, a baloldal egységes jelöltjének adják a legtöbb esélyt, a harmadik helyet illetően már megoszlanak a vélemények. Egyesek a katolikus Lecanuet, az MRP (amolyan kereszténydemokrata párt) jelöltjének személyében tátják a harmadik esélyest, mások Tixier-Vignancour-ra, a szélső- jobboldali ügyvéd-politikusra fogadnak, aki már a nyár dereka óta járja az országot és fenegye- rekeskedő stílusban, meg a szó szoros értelmében cirkuszi módon folytatja kampányát (Cirkuszi sátrat bérelt, autókaravánt szervezett s úgy kalandozta be a tengerpartot.) Van még két teljességgel esélytelen jelölt: Marcilhacy, ugyancsak szélsőjobboldali, és Ander jobboldali irányzatú politikus. Néhány százezer szavazatnál többet senki sem jósol nekik. A tábornok mellett sok minden szól: a világháború hősének nimbusza, az a tény, hogy számos francia az ő javára írja az algériai probléma megoldását, no meg az az elvitathatatlan vonzerő. amit De Gaulle külpolitikáié a francia függetlenség és a francia nagyhatalmi szerep igenlésével az ország közvéleményére gyakorol. Nem becsülhetjük le De Gaulle helyzeti előnyét: ő van birtokon belül, ő jelenti nagyon sok francia számára a hatalom stabilitását, folytonosságát is. A korhadt parlamenti demokráciát nagyon kevesen kívánják vissza, a de gaulle-i propagan dagépezer- nek könnyű dolga van. amikor azzal érvel, hogy a tábornok- elnök ellenzéke ■ a Negyedik Köztársaság idejétmúlt rendszeréhez kívánna visszatérni. Ez a kommunisták programját tekintve nem áll, a túloldalon, a jobboldali „politikai állatok” (vigyázat, szó szerinti fordítás, a franciák ebben nem éreznek semmi sértőt!) dolgában viszont majdnem igaz. Soraikban sokan sírják vissza „a régi szép időket”, amikor hat hónaponként buktak a kormányok és újra el lehetett osztogatni egymás közt a miniszteri tárcákat... De Gaulle külpolitikája a francia közvélemény jobboldalán és középső rétegeiben némileg riadalmat kelt, a hidegháború másfél évtizedében az „atlanti” és az európai közös piacra korlátozódó „európai” gondolat mélyen gyökeret vert Ezt a hangulatot próbálták meglovagolni az amerikaiak, amikor október végén ritka hevességű De Gaulie-eUenes kampányba kezdtek. Az elnökválasztás napját megelőző időszakban érdekes képeit nyújtott Franciaország annak a magyar újságíró delegációnak, amelyet a francia—magyar kapcsolatok történetében először hívott meg a francia kormány. Ennek az újságíróküldöttségnek volt a tagja, élményeiről ezeken a hasábokon kíván a következőkben beszámolni: Pálfy József A következő számban: Banán-érlelő raktár — Analfabétizmus — Családvédelem — Tucatnyi autó ára egy öröklakás. i