Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
1965. december 3; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy jószándékra - száz akadály Mennyi minden gátolja a zökkenőmentes termelést ? Beszélgetés n Szenttamást Állami Gazdaság vezetőivel Ha valahol, hát Szenttamáson igazán örültek a kormány gazdasági reformtervezetének. Azt várják, sok tekintetben könnyítést jelent majd megvalósulása. Ez az állami gazdaság pedig mindig ott van az elsők között, sőt az őszi munkákat illetően a legelső a megyében. Az idén még élüzem reményeket is táplálhatnak. A gazdaság élén fiatal vezetőgamitúra álL Az igazgató — Rideg György — még a harminc esztendőt se töltötte be. A többiek hasonló korúak. Az „ifjú gárda” éppen együtt van az igazgató szobájában. Itt, az üzemi állatorvos, dr. Nyitrai Imre, a főagronómus. Adamik Imre és Nagy Ferenc, a főállattenyésztő A vezetőtestület sok mindent megcsinált, megoldott már, de most tanácstalanul várják a járási állatorvost, hogy vakcinázzon. A szenttamásiak ugyanis a Szolnoki és a Középti- szai Állami Gazdaságnak neveltek ötven üszőt és tizenkilenc bikát. Egy részét el is szállították. A szállításhoz azonban a járási főállatorvos engedélye ósvak- cinázása kell. Az meg nem is nagyon ér rá és természetes. hogy őt nem is sürgeti annyira a dolog, mint az állami gazdaságot. Helybeli és járási állatorvos A Szenttamási Állami Gazdaságnak van ugyan állatorvosa. Hat esztendeié dolgozik náluk közmegelégedésre dr. Nyitrai. Lelki- ismeretes fiatalember, s szinte egyenként ismeri a gazdaság állatait. Rá még se lehet bízni a vakcinázást és az állategészségügyi bizonylat kitöltését. Miért? Ki tudná azt Ez a gyakorlat. ez a szabály. A mezőgazdasági üzemek nagyrésze, az állami gazdaságok szinte kivétel nélkül foglalkoztatnak állatorvost, s mégis a járási állatorvosra várakoznak, ha valami van. Addig persze, amíg az ide kikerül, az állatokat ta- karmányozni kell, növekednek a költségek. A szenttamást esetben pedig még arról is szó van, hogy a lebontásra váró épület esetleg kárt tehet az állományban, ha sürgősen el nem szállítják. S még ehhez valami. Az itteni állatorvos azt mondja, ő három ember segítségével el tudná végezni a munkát. A járási állatorvos kilenc segédet kér. Ügyis tudja, hogy a gazdaság köteles megadni, mert különben nem vállalja. Nem hell a mák De a kiszolgáltatottságnak nincs se vége, se hosz- sza. Azt mondja az igazgató: — Aki nem itt van. el se hiszi, mi minden van a siker mögött, milyen áron születik a siker nálunk. S mindjárt illusztrálja is állítását. A cukorgyár dolgaival Az első az volt, hogy a tavaszon a szemtamásiak babot és mákot vetettek köztesként a répa közé. A bab is és a mák is hiányzik az üzletekből, a piacról. Tapsolni kellene, mindenhol terjeszteni kellene a szenttamásiak ötletét Ezzel szemben hogy van? ügy. hogy ki akartál?- szántasai velük a mákot és a babot. Természetesen nem tették és termett is szénen Azonfelül adott jó termést hogy a cukorréna is hozott volna még kétszáz mázsát holdanként. Igaz. hogv csak 170 mázsa lett végül. Ugvhogy naoi öt vagon répa elszállítását vállalta a gyár. de a gyakorlatban csak kettő majd négy vagon lett belőle. S a kiszedett répa megfony- nyadt. leanadt. De tovább, tovább. — Mennyi minden a termelő vállára nehezedik még. Most szólnak a hízó és a bárány szállításról. Ez azzal kezdődött, hogy a szenttamásiakat két millió forintos száj- és körömfájási veszteség érte a tavaszon. De ők úgy határoztak, — akárhogyan is, de kigazdálkodjék. Ezért terven felül felneveltek 16 ezer baromfit. Terven felül „előállítottak” 500 hizlalt bárányt. A francia exportőr ki is válogatott belőle 180-at a helyszínen. — De az se mehet addig, ameddig a járási állatorvos... Ugyancsak az előbbi várakozás a vakcinázásra, az engedélyre. Költséges export A gazdaságbeliek tudják, mit jelent az országnak az export. És nekik sem közömbös, hogy exportra megy-e vagy csak belföldi fogyasztásra a juh. Ezért még azt is megtették, hogy ők maguk szereztek vakcinát Budapesten. — Nem jutottak előbbre. Előreláthatóan másfél hónapnál tovább tartják itt a bárányokat a kelleténél. Takarmányozási, továbbtartási költség ez, azzal a veszély- lyel, hogy a bárányok a kívántnál jobban elhíznak és leromlik az oeztálymi- nőségük. Ugyancsak a tavaszon fogadták meg, hogy mindennek ellenére teljesítik 68 vagonoe sertéshús leadási tervüket, összevásárolták a süldőket az állatforgalmi vállalattól, innen- onnan. Meg is hizlalták. — Csakhát megint a cél előtt a szállítással van a vesződ- ség, az idegeskedés a hiábavaló igyekezet. Egyszer az történik, hogy a másnap reggelre előkészített 300 hízó ügyében jön a kereskedelmi iroda üzenete este: nem kell. Sem indoklás, se semmi. Pusztán a bejelentés. Bár még ez is a jobbik eset, ahhoz mérten, ahogy szeptember 24-én jártak. Akkor az állomásra vitték ki a hízókat, s csak ott derült ki, nincs vagon. — Aztán a visszaszállítás már nagyon körülményes. A vágóhidig 36 órás utazás A Szenttamási Állami Gazdaság a kétpói vasútállomásra szállít. Azt megértik, hogy az egész országban nincs elegendő vasúti kocsi. De náluk hihetetlenül kevés van. És ami még feltűnt nekik: amikor az állomásfőnök szabadságra ment, javult a helyzet. — Sokat panaszkodnak az állomásvezetőre. (Felkerestük, ő arra hivatkozott: a gazdaság nem adta le előre a havi szállítási tervet.) Utoljára említik meg a szenttamásiak, hogy a vágóhídra másfél napig utazik a hízó. Elképzelhető, hogy megviseli az állapotát, a minőségét. Hogy van az, kérdezik a szenttamásiak, hogy az exportőrök a helyszínen minősítenek. ott veszik át az árut. Régebben a vágóhidak is így tettek. Most már nem De miért van. hogy a legtöbb kockázatot a termelőnek kell vállalnia? — Miért és meddig? B. L. ertelmes eletet A martfűi Tisza Cipőgyár lakótelepén két női munkásszálláson kétszáz lány, néhány asszony él. — Csekély bérért kellemes kulturált környezetben, — szépen berendezett négyágyas szobákban kaptak szállást, ha nem is otthont Van fürdő, hideg-meleg víz, a társalgóban televízió, kényelem. Van, sokminden van és mégis ezeknek a lányoknak az életéből hiányzik'valami... Murányi Irén nyolc éve lakik a martfűi Tisza Cipőgyár leányszállásán, az „interben”. Huszohat éves, törékeny, kedves teremtés. Csinos, ápolt, kel’emes benyomást kelt az emberben. Főként komolysága, s nyilván ebből eredő céltudatossága feltűnő. — Martfűn nem lehel azt megtenni, hogy egyedül elmenjen a leány feketekávét inni — Miért nem lehet? — Itt kicsi a világ. Ha eljár az ember szórakozni az a baj, ha meg otthonülős az nem tetszik... — Mivel tölti a szabadidejét? — Egy hónapja érettségiztem, most németül tanulok. — Miért tanul nyelvet? — Valamivel agyon kell ütni az időt. Ez legalább hasznos. — Jó egyedül? — Nem, igazán nem jó Valósággal vánszorognak az évek. Németül tanul, olvas, takarékoskodik. Munka után hazamegy, behúzódik a szobájába és figyeli, mini vánszorognak el fölötte az évek. Elment A társalgóban magamra maradtam, türel- | mesen várakozva, hátha betoppan valaki. Néhány perc sem telt el, s rés- nyire nyílt az ajtó: szemüveg, hosszú szőke haj. — Katona Sándor a hódmezővásárhelyi mérleggyár szerviz- gyáregységének szerelője 300 mázsa teherbírású mérleget szerel a Szolnok megyei Récinari Vállalatnál Ennyit láttam az érkezőből Megszólítottam. — Ráér egy kicsit? — Egy kicsit rá — felelte. — Tessék? — A neve? — Galló Ilona. — Mit gondol, mivel foglalatoskodnak most a lányok? — A legtöbben randi ra készülnek. — És aki nem? — Mos, takarít, bámulja a plafont, tupírozza a haját, kifesti magát csak űw, saját kedvére. — És maga ? — Köszönöm, megvagyok... — Jól van? — Jobban, mint otthon. — Otthon nem jó? — Mostoha mamám van. Kijövök vele... haza is járok látogatóba, de a szálláson mégis jobb.., — Hány éves? — Huszonöt. Hat éve lakom itt. Soha nincs időm. Másnaponként suliba járok. Amikor idejöttem nagyon egyedül voltam. Most udvarol egy fiú... — És? — Kérdés elvesz-e? — Kérdés? — Három évvel fiatalabb nálam, most katona. — Ez baj? — Á, dehogy. A lakás a baj, mert nincs. — Majd lesz. — Mikor? A majdra nem lehet férjhez menni. Itt még albérlet sincs, másutt legalább az van. Tudja milyen sokan összeházasodnának. de nincs hova. Ha meg hosszú ideje járnak együtt, a lányt már nem tartják tisztességesnek. — Mit lehetne tenni? — Jártunk Gottwaldov- ban. Ott a gvár épít+etett házaspár szállót. Kicsi szobácskák, közös étterem mosoda... — Meddig laknak a fiatal házasok a szállóban? — Csak átmenetileg, amíg vagy kapnak lakást, vagy befejezik a házépítést. Szerintem Martfűn is meg lehetne csinálni. — Boldog? — Ahogy vesszük... Mindenesetre nem szórakoztató egyedül élni. — És a munkájában nem látja örömét? — Dehogynem, de nem lehet mindent, minden hiányt a munka örömével kitölteni. A munkásszálláson tizen- négy-tizenöt éves szakiskolás lányok is laknak, mert a kollégiumban már nem jutott hely a számukra. — Azután laknak ott még utolsó hónapos kismamák is, akiknek a férje a másik, a férfi szálláson él. Egyik munkás mesélte, hogy olykor beállít három mozijeggyel, s a társainak adja... Megértik egymást. „Elmennek a fiúk a moziba, hogy egy kicsit magunkra lehessünk az asz- szonnyal." De visszatérve a kislányokhoz. Vajon helyes-e. hogy felnőttek között helyezték el őket? A munkásnők panaszkodnak, hogy nem tudnak a gyerekektől pihenni, a gondnoknő mondja, hogy nevelő rá se néz a diáklányokra, ö meg nem pesztra. Szükség van a nevelői felügyeletre Mindezt csak knz.bevetőleg jegyeztem le. Még egy beszélgetésnyi adósságom van. Majzik Elvira, a szállástanács elnöke. Oktató a szak- középiskolában. Árvái Katalin a tűződében dolgozik. Még Balogh Annának, Méri Lídiának kerekedett kedve a beszélgetésre. — Én ezt a környezetei szoktam meg. A szüleim Békésszentandráson élnek. Apám munkaképtelen, édesanya is nagyon beteg. Az öcsém, meg én tartjuk el őket. — mondja Majzik Elvira. — Elvira tíz éve lakik az interben — szól közbe Balogh Anna. — Csudára elfoglalt. Sokat tanul. — Elvira, mondd, te itt akarsz megöregedni? —> tette fel a kíméletlen kérdést Árvái Katalin, de meg sem várta a választ. — Egyszer csak férjhez keli menni... — Hát persze. Nekem van takarékbetétkönyvem, Nem érhet váratlanul a dolog — neveti el magát a bájos, vékony Lidia. — Szeretik a szép ruhákat? — kérdeztem. — A nők szeretik a szép ruhákat Csináltatunk, ne féljen. — És hova veszik fel? — Táncolni, a moziba, vagy ha jön a színház. Meg itthonra is. Fő az, hogy jói érezze magát az ember — felelt Árvái Katalin. — Itt nem jó fiatalnak lenni — mondta váratlanul a kis Méri Lidia. — Aztán miért nem jó? — kérdeztem. — Unalmas, ha meg bemegy az ember Szolnokra, megszólják... De nemcsak ez. Egyedül nem jó. — Mindig azon töröm a fejemet: Mi lenne, ha..’ de csak idáig jutok el, s aztán újra meg újra rájövök, hogy nem tudok változtatni — folytatta Balogh Anna. — Min? — Nem tudom. Valamit csinálni kellene. Valami értelmeset. — A mtinka nem értelmes, tanulni, művelődni nem értelmes? ValóbaS nem az? — Szeretek dolgozni, örülök, ha jól megy a munka. De csak eszembe jut, mi lesz velünk? A szakmánk a gyárhoz köt, belül meg taszít valami innen— Nem mindig, csak néha. — És művelődni, zenét hallgatni nem értelmes, tanulni nem értelmes? — Értelmes — mondta helyette Árvái Katalin — én tudom, hogy értelmes— Csak amikor haza, ide érek — javította gyorsan ki magát —, már fáradt vagyok. Nincs türelmem. önállóak és erősek. A gyár, az állam épített számukra ideiglenes otthont Lehetővé tette, hogy szakmát tanuljanak, megkeressék a maguk kenyerét. — Ezek a lányok nem boldogtalanok, csupán töprengenek olykor az életükön... Van amire még feleletet várnak, van amiből már találtak kiutat. Ki meddig jutott el, úgy él: az egyik németül tanul, a másiknak ehhez még nincs türelme... Amíg észre nem veszi, hogy üresen száguldottak el fölötte az évek. Fábián Péter Műszergyár a kofferben Tulajdonképpen általában nem is egy, hanem két bőrönd szükséges az úgynevezett koffer-gvárhoz. — Az egyik, amelyben otthon a szerszámokat, kisgépeket, az alkatrészeket tárolják, a másik pedig a kész gyártmány, illetve az anyag szállítására szolgál. A bedolgozó rendszer Magyarországon mlndez- ideie csupán a ruházati iparban volt elfogadott, — mondván, hogv a nők varrni. kötni otthon is tudnak. Bár ez a módszer Japánban és Svájcban köismert. a gépipar különböző ágában, a műszer- és híradástechnikai iparban hazánkban még csak most vannak az első nagyobb arányú próbálkozások. Üjabban Budaörsön mind több asszony kofferral jár egymáshoz vizitelni. Öt-öt asszony munkája kapcsolódik egvmá=hoz, s bár mindevvik otthon egyénileg dolgozik, együtt szerelik össze a játékautók, villamosok. reniilősép-mndel- lek miniatűr motorjait. — amelyek közül a legnagyobb bárom centiméteres. Ily módon tízezres sorozatokban állítják elő a kicsi motorokat
