Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
1965. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hazatért vándorok A jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz-ben sokan kopogtatnak az ajtón, s fel* vételüket kérik a gazdaságba. Az idén hetvenen jelentkeztek, s közülük ötven új tagot vettek fel a közgyűléseken. Húszán a2 iparból jöttek, szakemberek és segédmunkások. Vajon mi vezette őket arra. hogy otthagyják az üzemet és itthon maradjanak a falujukban? Nem kell négy órakor kelni Már esteledik, de a javítóműhelyben még javában dolgoznak. A szerelők a „lerobbant” DT-ket javítják, hogy a gépek reggel újból szánthassanak. Kormos Péter kovács június óta van a javítóműhelyben. A VIZIG-nél dolgozott Szolnokon. Itt a pat- kolást és a kocsik javítását bízták rá. — Untam már az utazgatást. Motorkerékpárral jártam be Szolnokra. Reggel négykor keltem. Tavaly nősültem, kis családom is van. A VIZIG-né) 1800—2000 forint körül kerestem, az árvíz idején néha négyezret is. Az átlagom itthon sem lesz kevesebb. Innen megyek katonának Törőcsik Kálmán két hete javítja a Petőfi Tsz traktorait. A Szolnoki Gépjavító Állomáson most tett szerelői szakmunkás vizsgát. — Fél négykor kellett kelnem, hogy busszal, vonattal 7 órára a munkahelyemen legyek. A javítóállomáson hat forintos órabért ígértek, itt 0,17 munkaegységem van. Számolunk. A tsz-ben 25 forinttal több lesz a napi átlagkeresete. — Ezért maradt itthon? — Ezért is. Különben katonának készülök. Esténként rádiós kiképzésre járok, innen vonulok be. A műhelymunkások közül egyébként Berényi János hegesztő, Bató Miklós és Tóth Kálmán szerelő szintén üzemből jött haza. A petit fiú falun Szita János született pesti fiú. Március végéig a Csepel Autógyárban eszter. gályozott. Pesten ismerkedett meg jászalsószentgyörgyi menyasszonyával. Megnősült, s a falura költöztek’ Innen járt fel a munkahelyére. — Unta már nagyon az utazgatást — mondja a felesége. — Hetenként egyszer járt haza. Bár a mamánál lakott, mégis sokba került a különélés. — A gyárban 1600—1700 forintot keresett, egy részét visszavitte. Aztán itt van a 10 hónapos kislányunk... Meglepő, hogy a városi ember otthagyja a munkahelyét. A tsz-ben ugyanis a kapanyél jutott neki egyelőre. Most gépre kerül, ért ugyanis a traktorvezetéshez. — Nem csökkent a keregißt? — Havi 600—1100 forint előleget kapunk. (Ez a várhatónak a fele.) A háztájiban harminc mázsa kukoricánk termett. Semmi pénzért nem menne vissza a Jancsi Pestre. Szeret itt lenni... Vendég volt etak a Flóri Beesteledett, mikor Nagy Flóriánék tavaly épült házába kopogtatunk. A 32 éves fiatalember négy éves kislányával játszik, a felesége a hat hónapos kicsivel foglalatoskodik. — Tíz évig jártam el hazáiról. Elegem volt belőle. A XVIII.. kerületi Kislakásépítő Ktsz-ben dolgoz- tanj, 1400—2000 forint körül kerestem Március óta a kertészetben dolgozom, 310 munkaegységem van már. Nem szégyellem a munkát. Hallottam, hogy vasárnap répahordó kell. Két munkaegységet szereztem. Háztáji kukoricám termett. Nehéz volt ez az év, de nem mennék visz- sza. A havi előlegem ezer forint körül szokott lenni. *— Vendég volt itthon a Flóri — mondja a fiatal- asszony. — Most nem hagy itt bennünket vasárnap délután... Én is megélek ittkon / Kerekes Józseféket nagy munkában találjuk. A család húsz libát kopaszt, — amit másnap reggel Pesten értékesítenek. A családfő középkorú ember, öt családja van. A két nagylány fővárosi textilmunkás. — Evett a méreg — emlékszik vissza Kerekes, — hogy vasárnap délután mindig utazni kellett. Hecceitek is mások. Úgy gondoltam, ha más megél, — én sem halok éhen idehaza. Pedig higgye el, jól kerestem az építő ktsz-ben. Fizetési lapokat szed elő — Nézze meg, volt olyan hónap, hogy 3500 forintot vettem fel. Igaz, — teszi hozzá — volt amikor 270 órát dolgoztam egy hónapban. — Nem bánta meg, hogy itthon maradt? — Április óta 242 munkaegységünk van. Augusztusban 4400 forint előleget kaptunk. Négyen arattunk a családból. Most az egy hold cukorrépánk 356 mázsát adott, a terv 160 mázsa, a többlet fele prémium. Gyorsan kiszámoljuk: — Rövidesen 4510 forint üti a markát. A jászalsószentgyörgyi Petőfi gazdag szövetkezet, nem is panaszkodnak tagjai. Háromszor egymás utón 50 forintot ért egy munkaegység. Az idén 45-öt terveztek, de fölözni fogják. A szövetkezet most 25 forintjával előlegez. Az iparból hazajöttek biztos megélhetést találnak a nagy családban. Máthé László Százak versenyeznek Értékes vállalások Kevesebb a panasz R Középtiszai Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságai a decemberi párthatározatért A Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet öcsödi részlegében olyan perzsa szőnyegeket készítenek most, amelyek egyiptomi vasúti kocsik belsejét fogják díszíteni. A vasúti kocsikat a budapesti GANZ MÁVAG-tól rendelte Egyiptom. A Középtiszai Állami Gazdaság vállalati és kerületi szakszervezeti bizottságai az idén több alkalommal oly módon vizsgálták saját tevékenységüket, hogy a mérce a decemberi határozat volt. Ha csak annyit mondunk, hogy ebben a hatalmas gazdaságban sokat tettek megvalósításáért, ez igaz, — de nem elég. A tények, a munka eredményei adnak súlyt e megállapításnak. — Például az. hogy Középti- szán az idén nyolcszázan csatlakoztak a különböző termelési versenyhez. — A brigádok, egyének vállalásának értéke 2 969 000 forint. Ez az egyetlen példa is bizonyítja, hogy a MEDOSZ bizottságainak. - aktivistái nak sikerült a dolgozókkal megértetni a terv teljesítésének. túlteljesítésének jelentőségét. Emellett a minőség javítására, a takarékosságra stb. is ösztönöz tek. S hogy nem sikertelenül, ennek is* van bizonyítéka. Mégpedig a 21 brigád — köztük a 8 szocialista címért versenyző brigád — vállalása. Nemcsak a termelésben, hanem az anyag- és költségmegtakarításban, valamint a minőség javításában is igyekeznek élenjárni. A korábbiakhoz képest a verseny nyilvánossága, a jó eredmények népszerűsítése is javult. A nyári betakarítás idején kétnaponként értékelték, tudatták, hogy a kombájnosok között kik a legjobbak. Gazdasági szinten és kerületenként Is jutalmazták az élenjárókat. Hiba, liOgy ází erkölcsi elismerés vonzó hatását nem használják ki kellően. Részben talán ez is oka annak, hogy ésszerűsítés és újítás alig-alig akad. — Vannak, akik csak pénz- szerzési lehetőséget látnak ebben, s nem azt, hogy a sikeres újítás mit eredményezhet a termelésben, a termelékenység növelésében, a munkakörülmények javításában, vagy a takarékosságban. A szakszervezetnek e téren tehát még bőven van tennivalója. Számokban nem lehet kifejezni, de a munkában éreztette hatását, mégpedig kedvezően, a munkafegyelem szilárdulása. S ez nagy szó olyan helyen, ahol az állandó dolgozók száma jóval meghaladja az ezret, — nem is említve a kampány- munkák idejét. A munka- fegyelem javulása szorosan összefügg a szakszervezet tevékenységével, a dolgozókról való gondoskodással, ez pedig közvetve a termeléssel. Mert ha kevés vagy nem megfelelő az élelmezés, ha többórás késéssel viszik ki az ebédet a földeken dolgozóknak, ez nemcsak bosszúságot, hanem ugyanannyi idő kiesését jelenti a munkából A? idén nem történt ilyen eset még akkor sem, amikor pluszként a többszáz rizsaratót is el kellett látni. Nem volt panasz sem a kosztra, sem az elszállásolásra. Az említett példák bizonyítják, hogy ha nem is hibátlan, de egyre javuló a szakszervezet munkája ebben a 27 ezer holdas állami gazdaságban. A szak* szervezeti bizottság tagjai, aktivistái megértették, milyen feladatok hárulnak a szakszervezetre a decemberi párthatározatból, s azok megoldásáért sajátos eszközeikkel munkálkodnak. N. K. CIKKÜNK ^NYOMÁN Kallódó energia Lapunk július 17-i számában „Kallódó energia” címmel arról írtunk, hogy Szolnokon, a Tisza-ligeti strandfürdő termálvizével együtt sok földgáz is kiömlik, amit megfelelő berendezéssel másutt már hasznosítanak. Cikkünk arra hívta fel az illetékesek figyelmét, hogy találjanak nálunk is hasonló megoldást. November 2-án szerkesztőségünk levelet kapott Kapás Rezsőtől, a városi tanács vb elnökétől, amelyben a gáz felhasználására tett eddigi intézkedésektől értesítette a Szolnok megyei Néplapot. „A Tisza-ligeti strandfürdő területén egy gázleválasztó és nyomásfokozó berendezést építettünk és megállapodtunk a Nagyalföldi Kö- olajtermelő Vállalat igazgatójával, hogy a gáz hozamát fokozó szeparátort helyeznek el az említett helyen. A gázelválasztó és nyomásfokozó lehetővé teszi, hogy a strand területére érkező gázt a szeparátor segítségével megvizsgáljuk: szakaszos-e vagy folyamatos, keletkeznek-e gázdugók vagy sem- A folyamatos gázömlés megállapítását szolgálja az is, hogy egyhónapi időtartamra próbafáklyát gyújtunk. Kedvező adatok esetén még kísérleteket kell folytatni, hogy a szeparátort milyen nyomáson lehet működtetni. Csak ezek után lehet szó arról, hogy a Tisza Szálló mellettihez hasonló harangot (gázlartályt) építtessünk, amely jelentős költséggel jár, A földgáz felhasználásánál elsősorban a fürdő területén 1966-ban épülő vendéglátóipari egység és a KISZ-tábor konyhájának gáztüzelésére gondolunk, de szó lehet a tervezett Tisza- ligeti tsz-üdülö fűtő és főző gázzal való ellátásáról is. Köszönetemet nyilvánítom a Szolnok megyei Nép. lapnak ezért a segíteni kész törekvéséért, melyben várospolitikánk támogatása jut kifejezésre.” A vörös huszár fiai — Kard ki, kard! Vörös huszárok utánam! És utolérhetetlen fürgeséggel, szélsebesen csap a baloldalára az öreg. Mutatja, nem tudja megállni, hogy végig is ne játssza az attakot. Bugyonnijról beszél. A nagybajuszú, paraszttábornok itt ebben a melegre fűtött túrkevei póztalan, dísztelen szobában a hadtörténetem legragyogóbb katonája. — Egyetlen csatát sem vesztett el soha. Egyszer Bruszilov megkérdezte tőle, mi a titka? Bugyonnij azt válaszolta: egy. Ha meglátom az ellenséget: ki a szablyát és már kaszabolom, mielőtt észbe kapna. Nagyméretű bekeretezett Bugyonnij portré függ a főfalon. A nagy Bugyonnij kép aljára pedig parasztos szálka írással írtak valamit oroszul. Ezt; „Az együttesen kivívott győzelem emlékére. Bugyonnijtól.” A képet és az írást nézi nagy szeretettel Márki Gábor. ^ — Karddal inkább tudott foglalkozni, mint pennával. Már hazaindult a vendégeskedő magyar veterán küldöttség 1958-ban Moszkvából. Közeledett a búcsúvacsora és Márki Gábornak egyre kevésbé ízlett az étel. — Mi baj öreg, csak nem vagy talán beteg? — Dehogynem, Harminckét évet vártam erre az alkalomra és még csak nem is láthatom a marsallomat. Azonnal értesítették Bu- gyonnijt. A találkozás képe így maradt meg Márki Gáborban. — Belépek hozzá és látom, nagyon kutat az emlékezetében. Hiába, csak régen volt az. Erre elébe vágódok és azt mondom neki: szabad lenne egy fényképet mutatnom... Felugrik, átölel: Ej, te Márka, hát te még megvagy? Márkának hívtak, az bélyeget jelent oroszul. Mind a kettőjüknek nagy boldogságot jelentett a viszontlátás. De Gábor bácsiban csak hátra maradt még egy várakozás. A Vörös téren, az ünnepi tribünről szemlélték május elsején a szovjet hadsereg díszmenetét. Mindenki tapsolt, örült. Márki Gábor is, de várt, várt valamit. Meg is mondta: — Hej. elvtársak. Hát a parádéról hova lett a vörös lovasságunk? Márki Gábor érdeklődése hamar szétfutott az ünnepi emelvényen, derültséget és meghatottságot keltve. Kis- vátratva valaki lelkesülten megfogta a karját: — Odanézz csak öreg! Ott jön már a mi vörös lovasságunk. Szédítő sebességgel repü- lőrajok húztak át fölöttünk az égen. Bizony az idő eljárt, a technika előrehaladt, és a vörös lovasságból legenda, meg emlékek lettek csupán mára. De szép emlékek és aki hallgatja, nem tudja kivonni magát a varázsa alól. A mindent szépítő, de mindent is felejtő idő mit őriz meg és mit tart maradandónak még azokból a tettekből, azokról az emberekről? Ezen meditálga- tok Túrkevére menet, amikor két cukorrépaszedő nőt kérdezek meg. Még csak egyikük asszony, Herczeg Lajos állami gazdasági munkás felesége. — Tudják-e kicsoda Márki Gábor? Herczegné, az asszony válaszol: —; A veterán? Azt is tudom. hol lakik. Megmutassam? Tovább, tovább. Megbizonyosodni arról, mint ismeri a túrkevei ifjúság, mint tartja számon és mint tiszteli a sok dicsőséget szerzett vörös katonát? Faggatok ifjúmunkásokat, a Vörös Csillag Termelő- szövetkezet majorjában. — Diákfiatalokat vallatok a gimnáziumban és a lányiskolában. A lányiskola hetedik osztályának huszonöt tanulójából (még csak a középkorig jutottak a történelem tanulásban!) tizenheten tudnak Leninről, senki és semmit Bugyonnijról és tizenegyen hallgatták már meg Márki Gábortól csodás élettörténetét. Kánya István esztergályos, az ifjúsági házból ismeri. Nagy István gépszerelőnek bevonulása előtt beszélt a vörös katonaéletről az öreg. Sebestyén Géza traktoros szinte naponta látja és köszön neki. A város nagy öregjének marcona huszárarca megenyhül. hálásan hallgatja bevallásomat, hogy Csontos Borbála, tanítónő, a városi úttörőtitkár és Simon Ferenc, az ifjúsági vezető egyaránt így emlékeznek vissza rá: — Én a leányiskolába jártam. Milyen felejthetetlen érdekes volt. ha Gábor bácsi ellátogatott hozzánk. — Én a fiúiskolában végeztem. Csuda izgalmas harcokról beszélt nekünk Gábor bácsi. Azt mondja gyerekes örömmel az öreg: — Épp most volt itt értem két fiatalember, szerdán klubdélutánra várnak a kultúrházba. Es nagyon fontos elsorolni, most azonnal, hogy már a kisdobosoknál is járt az Árpád iskolában, s hogy: — Valamelyik esztendőben Jászberénybe hívtak meg a tanítóképzőbe. No, ebadtája, hát ebéd után kezdtük, de ránk harangozták az estét. Azt mondják róla. mindig a fiatalok között érzi jól magát. Eposzban, Szit- ben. Díszben, Kiszben, úttörőknél. kisdobosoknál — mindig ott az öreg. Meséli, mondja, hordja, viszi színesen, ízesen, lenyűgözően a nagy tábornok, a vörös lovasság és a saját tetteit is. A pártbizottságon is úgy hívják: a papa. A pártház- ba minden reggel becsoszog nyolc órára, késés nélkül és hiánytalanul. Hetvenhatévesen még városi párt- végrehatóbizottsági tag. Katonafia a mindene. Az az eayszem fiú, Meg még két és félezer. Két és félezer ifjú. lány él Túrkevév. Az öregről maid mindegyik tud valantit. Az öreg már maid mindagiilknek elmesélt valamit. Mind az ő fiai. A vörös huszár fiai. Bőrrák Lajos
