Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. október SÍ. A szív védelmében Kossorú eres betegségek és a táplálkozás ■ A megelőzés módja II Diéta a szívtrombózis elhárítására Beszélgetés *dr. Sás József akadémikussal Korunk egyik leggyakrabban előforduló betegsége a szívkoszorús erek rögös elzáródása: a szívtrombózis. Lépten -nyomon szedi áldozatait. Okai: az izgalmakkal teli életforma, az egészségtelen életmód, a káros élvezetek hajszolása, a korlátozás nélküli dohányzás és a helytelen táplálkozás. Mi a megelőzés és a gyógyítás módja? — erre kértünk feleletet dr. Sós József akadémi- kostól, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektorától, aki a vezetése alatt álló Kórélettani Intézetben figyelemreméltó kísérleteket végzett munkatársaival a koszorúserek megbetegedése és a táplálkozás összefüggéséről. Anyagcsere zavar — A szívtrombózist akkor tudjuk megelőzni — mondotta a porfesszor —, ha kiküszöböljük a szívizom anyagcserezavarát, amely az infarktushoz vezet. Mindenki tudja, hogy a szív rendkívül nagy munkát végez. Ehhez különleges anyagcsere szükséges. Ha az ellátásban zavar támad, bekövetkezik a baj: a sziv- izomzat elhalása. Ez létrejöhet úgy is, hogy a zsírdús táplálkozás miatt a koszorúserek fala megvastagszik, nyílásuk elszűkül és a szívizom kevés táplálékot kap. Bekövetkezhet ez akkor is, ha a koszorúserek csak kissé változtak meg, de megnőtt a szívizom energia- és oxigén igénye, a szív szokatlanul nagy munkája miatt. Ilyenre kerül sor magas vérnyomás vagy idegrendszeri izgalom esetén. Megelőzésül tehát mindenesetre a szívizom energia- és oxigén ellátását kell javítani. A zsírsavak károsító szerepe — Hogyan valósítható meg a szívizom energia- és oxigén ellátása? — Az egyik módszer, hogy csökkentjük a zsírfogyasztást és a zsírok közül is a lágyabb, úgynevezett telítetlen zsírokat fogyasztjuk: vagyis ne együnk faggyús húsokat és túlsók vajat sem. Az olajféléket a szívizomzat könnyeoben tudja felhasználni. Rendezni kell a szívizom ásványianyag forgalmát is, ezért csökkentsük a konyhasó fogyasztását és növeljük a kálium-, magnézium sókét. Mind több klinika és kórház ad ma már úgynevezett sótlan kosztot. Kár, hogy gyógyszer- és élelmiszeriparunk nem hozza forgalomba az úgynevezett műsót, amelynek lényege, hogy kevés nátrium mellett több káliumot és magnéziumot tartalmaz. Az ilyen sónak az is előnye, hogy csökkenti a vérnyomást és nyugtatja az Idegeket. Mi a tenni való még a szív védelmében ? — Fontos a táplálék A- és E-vitamin tartalmának növelése —, mondta továbbiakban a Kossuth-díjas tudós. — Az A-vitamln a zöldfőzelék-félékben van meg nagy mennyiségben és az édes, nemes fűszerpaprikában. Az E-vitamin csak a magcsírákban található és jelenleg nincs olyan ételünk, élelmiszerféleségünk, amely gazdag volna fc-vita- minban. Könnyen lehetne diétás célokra készített eledelekbe, például édes teasüteményekbe nagymennyiségű E-vitamint juttatni és ilyen készítményeket árusítani. Ez jelentősen hozzájárulhatna egyes betegek jobb gyógyélelmezéséhez. Kutyák, patkányok szívinfarktusa — Milyen kísérleteket folytatnak az elmondottak érdekében a Kórélettani Intézetben? — Egy betegséget akkor tudunk megelőzni, — hangzott a válasz — illetve gyógyítani, ha azt előbb állatokon előidézzük és tanulmányozzuk. Ezért mi is — csak úgy, mint a világ sok más tudományos intézete —, patkányokon, kutyákon és kakasokon szívinfarktusos megbetegedést Idézünk elő. Intézetünkben mintegy kétezer fehér patkány lett már fgy szív- infarktus áldozata, de volt olyan kutyánk, amely két szívinfarktust is átélt. — Ilyen állatokon lehetett tanulmányozni a megelőzés módját. Tudományos megállapításaink már olyan szintet értek el, hogy az eredményeket hamarosan alkalmazni lehet az emberi szív védelmére is. Halácsi Dezső BUDA FERENC: LENNÉK KISGYERMEK Foganni könnyű. Világra jöttem. Suhogó kések között születtem, s felnőttem én isi, mint más, dologra, akár az apám s az anyám: a gondra. Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem, arasznyi múltam el nem cserélem. Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy már. Felnőttem, élek. Enyém a leltár. Valami mégis hiányzik, kéne egy évig egyszer játszani kéne Szápkázni télben, fürödni nyáron, csücsülni hajlós cseresznyeágon. Lennék kisgyerek, maszatoe magzat, álmomban raknék kardokból kazlat. Édesem, hallod? Te kis esendő, orcád ha sápadt, síró kiskendő, játszani kellene, elég a vasból, csördül a zápor, ezüstös ostor, teteje ezüst, arany az alja, gurul a szívünk, két iker-alma, játszani gyerünk, játszani: Jól van: „Kiskacsa fürdik fekete tóban”. — Nem megy a játék, kezemben vas-súly Zubogó vérem verése, lassulj. Pókok türelme segít, ha láz van. Gondok közt fekszem, zörgő vaságyban. (Fohász) Álmatlan arcom simulj ki, gyűrés, ujjunk ne vágd eil, sikító fűrész, sátorozz, sötétség! Jó álom, jöjj el, — kályhánkat fűtsed gyémánttal, gyönggyel. DESNOES: MINDEN RENDBEN Kék az ég és kék a tenger, Havanna pedig felkínálja minden szépségét azoknak, akiknek pénzük van. Az „életművészek” el- dorádója ez a földi paradicsom és Batista, a zsarnok, gondoskodik az „életművészek” biztonságáról. Ebben az álomszép környezetben él egy ifjú kubai férfi. Élvezi a perc minden örömét Fél vér szeretője, Norma, aki a maga zabolátlan érzékiségével a déli nők egy bizonyos fajtájának típusa. Nem lehet szabadulni tőle, rabul ejti a férfit, magával ragadja. De ugyanekkor feltűnik az unatkozó jenki nő is, akinek viszont pénze van és ennek jogán birtokába vesz mindent, amit megkíván. — Forró éjszakái egyébként épp oly zabolátlanok, mint Normáé — csak kevésbé őszinték. Desnoes azt ábrázolja elragadó elbeszélő művészettel, mi történik Sebastián- nal, az ifjú kubaival, amíg szenvedélyes jelenetekben gazdag, de fülledt életéből eljut egy új világ peremére, ahonnét megpillantja azt a valamit, amiért valóban érdemes élni: a szabad emberek tiszta rendjét. — Mindössze néhány szereplője van ennek a könyvnek. Lebilincselő azonban az iz- galmassága. A fordulatos történet és a mondanivaló korszerűsége kongeniálisan találkozik. Desnoes megmutatja miként válik forradalmárrá egy olyan ember, akit osztályhelyzete éppen nem predesztinál forradalmi tettek vállalására. Desnoes írói eszközei erőteljesek, frissek és a célnak megfelelők. Abban a nagy perben, amely az emberiség szeme- láttára folyik a kapitalizmus és a szocializmus között, ez a mű — hiteles tanúvallomás. Sartre szavaira utalva — a nagy kaland egy rokonszenves fejezete Desnoes könyve. — Rokonszenves, mert kíméletlenül igazmondó. Vergődő, utat Ki a legnépszerűbb költő Magyarországon? Petőfi Első verseskötete óta — amely „Versek" címmel, Vörösmarty javaslatára, a „Nemzeti Kör” anyagi segítségével látott napvilágot 1844-ben — több mint 100 kiadásban, 1 millió 500 ezer példányban jelentek meg hazánkban a költő művei- Még a legeldugottabb falvakban, s a legtávolibb tanyákon is ha volt két „könyv” a háznál; az egyik a kalendárium, a másik az „összes költemények” volt. A felszabadulás után a költő népszerűsége még tovább növekedett. Húsz esztendő alatt csupán az „ösz- szes költemények”-et tizenkilencszer adták közre, — mintegy négyszázötvenezer kereső hősei igazi emberek.' Nem retortában születtek, hanem a társadalmi valóságban. A „Minden rendben” — alapvető nagy erénye az, hogy olyan légkört teremt, amelyben az újnak meg kell születnie. A „törvény” válik érthetővé e könyv lapjain s ez teszi az olvasmányt maradandó hatásúvá. Gazdagítja életélményeinkeS (Európa Könyvkiadó, 1965.) példányban. 1955-ben például kilencvenezer, 1960- ban pedig százezer példányban jelentek meg Petőfi összes versei. Ki a legnépszerűbb magyar költő külföldön? Petőfi! 1846 és 1960 között 770 verse 50 nyelven, mintegy 20 000 fordításban jelent meg. Németül 42, olaszul 18, oroszul 13, franciául 10, angolul 8 kiadást értek meg eddig versei. Több költeményét — antológiákban és folyóiratokban — ógörög, újgörög, izlandi, latin, réto-román, romanid, török, maláj, türkmén, vietnami, volapük, héber, kirgiz, kínai, eszperantó, arab és perzsa nyelvre is lefordították. Petőfi — a határon innen és túl... Gergely Sándor: „Ott a munkást keresik../' 1931. fagyos novembere. A kubikosok a Teleki téren ülne«, meg ácsorognak és — várnak. A pipa régen kialudt, a dohány íze is kifakult belőle. Meleg ételt már csak a szagáról ismernek az Alföld népeinek kubikos-telepeiről idesereglettek. A kolbász, a szalonna ritka vendégük. Most már csak kenyérrel tetézik a kenyeret és úgy szelik, a hüvelykés mutatóujj közé szorítva. Jó. ha só akad a kenyérre. De a legjobb, ha egyáltalán — kenyérre telik. Mert nagy sora van a kenyérnek. Miatta jöttek gyalogszerrel maguk előtt tolva a talicskát. Békésből. Csonerádból. a Jászságból. Csanádból ide, Pestre, körül-körül szimatolván a nagy várost, mintha ostromra készülnének. A banda-gazda el-elnéz a vállalkozóhoz, de földmunka sehol sem akad. És letanyáznak a csapatok a Teleki téren. Itt vannak. Várnak... várnak.. Hosszú keskeny a táboruk. Hátuk mögött a zsibvásár, arcuk •lőtt a Kerepesi-temető. Sok a detektív. A Teleki téren sok a lopott áru, az orgazda, a besurranó tolvaj és a zsebmetsző. Ezért is sok a detektív. A legnagyobb részük, mégis a kubikos- vonalat tartja megszállva. — Ecsém — mondta nemrég egy nagyhasú, nagybajúszú parasztruhás ember, zsíros kalapját félrevágva — ecsém, hé... — Jó, jó — feleltem és rámo- solyodtam a detektívre — Rossz a kosztümje, felügyelő úr... Ezt a nagyhasút többet nem iáttam ott. Sovány, agyonéhezett kubikosok közé nem való ilyen rosszalakú kopó. Jöttek helyette mások. Talicskával, rongyosan, piszkosan... Volt úgy is. hogy egyszerre nyolc ál-kubikos tén- fergett, fülelt a szerencsétlen, agyonkínzott emberek között. De hamarosan kitudták őket maguk közül a földmunkások. Más volt a szaguk, a szavuk. Később csak postás, vagy vasutas ruhában ólálkodtak a hekusok. A Társadalombiztosító palotája előtt is táboroznak. A Teleki íjér és Fiumei út sarkán összetömörülve állnak, ülnek subájuk és süvegük alatt. Az ég ólomszínű, fúj a szél, az őszutó hideg, de az emberek állnak-ülnek rendetlenül. Kevés cók-mókjuk a felfor- dított talicska alatt bújik meg. — Bátyám, mi lesz magukkal a télen? — kérdem az egyik banda-gazdát. — Megdöglünk — felel fásultan az öreg. Szeme se rebben, csak néz rám elborultam Előttünk hosszú vonalban állnak a többiek. Eltakarnak bennünket a Fiumei út járó-kelő népe elől. Mintha véletlen volna! Vagy szándékosság ez? Nem tudom. Hátunkat a lezárt árusító bódék falának vetjük és beszélgetünk. Egyre többen és többen tömörülnek össze. Akár a háborúban, ha a rajvonalat sűrítette a vezényszó. Az öreg beszél. Igen, éheznek. Az otthonhagyott család talán már fel is fordult a nélkülözésektől. levél tőlük, onnan ide. nem jön, innen oda nem megy. A postaköltség — ha van— kenyérre kell... Dohát miért élnek ők itt? Sokáig hallgat köröttem a csapat. Nem tudnak felelni. Csak azt tudják, hogy: még élnek' Egyikük-másikuk elmegy valamilyen ingyenleves-osztáshoz. Van, aki valami alkalmi munkát fog ki, de a nép túlnyomó többsége hónapok óta fia-munkát se látott. — Senki se törődik velük. Csak a detektív... — És hol laknak? — Itt — mondják. — Itt, ahol most vagyunk. A levegőn, az esőben, a vásáros bódék eresze alatt. Néha tüzet is raknak. Ha hulladékfát szereznek valahol. Akkor melegednek. Néha, nagyritkán eleljön valaki, mérnök, vagy vállalkozó. — kiemel néhány embert a csoportból és viszi magával munkára. Már nem a kubik- méter az egység, már nem akkordban dolgoznak, hanem napszámban : egypengőötvenért. Ha nagyon jól megy, két pengő a napszám. Napi tizenkét órai munkáért. Mennyi ideig? Hát, egy-két hétnél hosszabb időre sose akad munka. így aztán száz ember közül átlag nyolcán dolgoznak két hónapon át tizennégy napot. Most úgy egveztek meg egymással az emberek, hogy nyilvántartják: ez ekkor, meg ekkor már dolgozott. S addig nem nyúlhat újra munkához, amig a többi nem dolgozott. De már féléve tart a sor. És a félév előtti dolgozó még mindig vár a tíz-tizennésv újabb munkanapra. Hogy miért nem mennek haza? Minek? Otthon sincs munka. Lehetőség se. — Újságírók is jönnek ide — dünnvöe a banda-gazda. — Fényképezőgépet is hozpak. M'nden hónapban írnak rólunk. Megírják. hogy: derék magyarok így, derék magvarok úgy... Keresnek rajtunk az írással, a fényképezéssel, de gondolják mar ’-'->an: amíg a kubikosság étlen-szom- ian. mint a kivert kutya, koncotvár, addig nincs baj, se az újságíróknál, se a kenyéradó-gazdáik- nál, a bankoknál, a gyáraknál, a földesuraknál. De egyszer, ha már nemcsak titokban káromkodunk, hanem megsuhintjuk a csákányt. ...Azt, igen a csákányt — s rámnéz, szeme száraz, villogó. Megkérdezem az embereket: bejárnak-e a Földmunkásszövetségbe? Nem, nem járnak. Újságot ol- vasnak-e?... Néha, ha kapnak valakitől. Olvasták-e Károlyi Mihály: „Tiétek a föld” című kis könyvét? ... Nem felelnek, csak összevillan a szemük... C-oszor- szágról hallottak-e újat?... Erre sem felelnek. Szájukra titokzatos mosoly telepszik... De az egyik mégis megszólal: — Ott a munkást keresik, itt a munkát hajszoljuk, hiába. — Ügy bizony, ott... — de a közbeszóló elhallgat. Már nem szól senki. A szél fúj, az eső szitál. A Társadalombiztosító palotája táján minden csöndes. A Teleki téri zsibovón 's elesi ttul a vásár. A bódékat becsukták. Este elé készülődnek a felgyűlő lámpák. A vevők mind eltűnteik már a környékről. Csak az áru áll még itt. — Az áru: magyar kubikosok. Este van. A Teleki tér álom elé fészkel ódik. Csak a detektívek, meg utcai nők rajzanak szívósan a kubikos-telep körül.
