Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
I 1905. október 91. SZOLNOK MEGYEI NEPLAI s A MŰVÉSZ ÉS HŐSEI GRIGORÍJ CSUHRAJ TSÉGY FILMJE Grigorij Csuhraj (Solomovics felvétele) 1960 őszén a „Ballada" két főszereplőjével, Zsan- na Prohorenkoval és Vo- logya Ivasevvel a kurszki bányászok klubjába igyekeztem, a film első ottani bemutatójára. Csuhraj nem volt velünk: időközben sajnos, megbetegedett.. A pódium díszletet mögött feltűnt egy harmincas külsejű férfi, a bánya egyik technikusa. — Szabad kérdeznem, — kezdte — a film rendezője nem azonos-e azzal a bizonyos Csuhrajjal, aki Kali- nyin mellett századparancs- nokoskodott? — Nem tudom, — feleltem, — nem ismerem személyesen. — Már pedig én a fejemet teszem rá, hogy azonos! Közlegény voltam a századában. KésőbD megsebesült, elszállították a frontról, azóta nem találkoztam vele, de ő lesz bizonyosan ! — Miből gondolja? — Mindig arról beszélt, rendező szeretne lenni. De nem is ez a lényeg. Mert a filmből tüstént ráismertem. Ügy ahogyan emberekre szokás ráismerni. — Mondom, a fejemet teszem rá... Moszkvába visszatérve, felhívtam Csurajt, és beszámoltam neki az esetről. Azt mondta, valóban tiszt volt, harcol, és valóban leszerelték egy sebesülés után. Később, egy volt katonája V. Kljonov A negyvenegyedikből ráismert. Levelet írt a Moszjilm Stúdióba. Idézzük szavait: „Az én emlékezetemben még mindig főhadnagyi egyenruhában él, úgy, ahogyan utoljára láttuk, amikor a magyarországi tábori kórház után azzal a reménnyel utazott el, hogy talán felveszik majd a film- művészeti főiskolára. Annak a századnak a katonája ir most önnek, amelynek a Kalinyin-i ütközet óta ör volt a parancsnoka, ön készített fel morálisan és fizikailag az ellenséggel valc találkozásra... Csak tegnap láttam a filmjét. Bizonyos voltam benne, hogy ön képtelen valami gyengécske, szürke dolgot csinálni: ha már egyszer nekifog valaminek, akkor amúgy istenigazában csinálja, beleadja testét-lelkét.” V. Kljonov elégedetten írt arról, hogy Csuhraj, a rendező, méltó utódja és folytatója Csuhraj csapattiszt munkásságának. S ez így igaz. Csuhraj filmjeinek hősei nem holmi üvegházi körülmények között maradnak hűségesek ahhoz, ami jó és igaz, hanem nehéz viszonyok, tragikus sorsforodulók idején is. Csuhraj művészi programiénak másik lenyeges vonása: a világ minden gonoszságával szembeszáll va hűség a jóhoz. Marjutka jellemének, lelkivilágának igazi kifejezése: a szerelem. Az a tény, hogy a férfi, akit szeret, — mint utóbb kiderül, — kérlelhetetlen ellenség, csupán a konfliktus mélységét igazolja. Csuhraj művészetét az teszi a legjobb értelemben korszerűvé, hogy nagy szavak, kongó frázisok, demagóg fellengzősség nélkül, a lényegben és önnön lényegéből fakadóan hűséges a forradalomhoz. Filmjének hőse az az egyszerű ember, aki a maga gyakorlatával bizonyltja be, hogy ő a forradalom folytatója, hűséges Leninhez és semmilyen körülmények között nem feledkezik meg kötelességéről. Ilyen ember a Ballada Szkvorcovja. — Megsemmisít két fasiszta tankot, s a nézők egyrésze azt hihetné, hogy ez a hőstett véletlen, hiszen Aljoso „tulajdonképpen ijedtében tüzelt”.,. De amikor a filmben a hátországban látjuk, amikor a fiatal jellemének megannyi szép vonása ott is kibontakozik, világossá válik, hogy a fiű a fronton sem tehetett másként... Nagyüzem a televízió Én vagyok a Manóka, ismer engem országvilág. Kőberl Tibor „bácsi” megigazítja a ruhámat hogy este így talál, kozzam Mazsolával Robosztus épület. Hatalmas, szürke, várvastagságú falai uralják a Szabadság teret. Mi minden volt már ez a házóriás? Tőzsdepalota, egyetem, tornaterem. És ma annyi vihar után, ha toldozva, foldozva is, de otthona a Magyar Televíziónak. A rekonstrukció a vége felé jár. Lassan levetkőzi állvány-ruháját és kívülről is megszépülve, belülről modernizálva a „műsorgyártó nagyüzem” rend el kezésére áll. m Fiatalember. Kedves, mosolygós arcát már ismerik a művészvilágban. Három éve végezte el a Színművészeti Főiskolát, operatőr szakon. Első nagysikerű filmjével — Utcán, — amelyet Kenyeres Gábor kollegájával készített, azonnal betört az élvonalba. — Egymás után követke;- ,jk ezután önálló tv-filmjei.Sajátságos kamera-mozgást hasz- j nál, s a közönség egyre többet olvashatta nevét, így: vezetőoperatőr Zsombolyai János. Csak egy pillanatra lehet elkapni a büfében, máris siet továbo, naik. A kellékesek, a díszlet- és jelmeztervezők, a kivitelezők, a • sminkesek, a statisztéria munkáját hivatottak összehangolni. A rendező vállára nem nehezedhetnek ezek a gondok. A műsorban a hangosítók. és a világosítók, a vezérpák arzenálja, vezetékeik sokasága most mind elhalványul, jelentéktelenné válik, most csak egy a fontos: az adás sikere. EH Űj műfaj. Eddig seholMintha azt kérdezné a riportertől Szegedi Erika: Mondja, jó a hajam? A fodrász még igazít egyet a tincseken és indulhat a kamerák elé A szovjet mozik immár negyedik filmjét mutatták be, s ez már komoly múlt egy rendező életében, különösen akkor, ha mindegyiken végigvonul az alkotó világnézete, emberlátása, munkásságának humánus szemléletmódja. A negyvenegyedik története: egy halászleány, a forradalom katonája, mester- lövész, beleszeret egy fehérgárdistába. Rövid boldogság után azonban felismeri, hogy ellenség. Az is marad, s megöli kedvesét A Ballada a katonáról című filmje, amely külföldön is megrázta a nézőket egyszerű eszközökkel, egy fiatalemberről szól, aki tud másokért élni, tud hinni abban, hogy a boldogság mindenkit egyformán megillet. A tiszta és önfeláldozó ifjúság balladája ez. A Tiszta égbolt vallomás egy nehéz időszakról, amelynek súlya azonban nem tudta leteríteni az igazán nemes emberi természetet. A főhős, aki a jellem próbáját kiállja, egy pilóta. Hősiesen harcol a fasiszták ellen, majd sebesülten, öntudatlan állapotban az ellenség fogságába kerül. övéi igaztalanul megvádolják, de a megrágalmazott kommunista mégsem veszíti el hitét az ifjúságban, a pártban és az eljövendő igazságtételben. A Volt egyszer egy öregember hőse egy Guszakov nevű idős állatorvos. Példásan munkás élet után, hajlott korában, hosszú útra indul, a messzi Északra, hogy megtévedt leányát a jó útra vezesse, jobbá, igazabbá, emberibbé tegye. Itt ismét egy csuhraji motívummal találkozunk: valaki a nehéz pillanatokban beavatkozik más emberek életébe, hogy segítségükre legyen. Az öreg látja, hogy leánya csak önmagának él, s ezért kemény szavakkal ostorozza. Guszakov tulajdonképpen hőstettet hajt végre: a lelkiismeret hőstettét. Mi az a közös vonás, amely e négy film hőseit rokonítja? Elsősorban az atkív alkotó látásmód, s az a cselekvő figyelem, amellyel' az életet szemlélik. És a hit, hogy van boldogság, hogy a jé végül legyőzi a rosszat. Egy. szerű igazság ez, de mily drága is nyugtalan korunkban, amikor minden sarkigazság újra megméretik. Ez a jóság- és igazságszemlélet lényeges vonása Csuhraj Íratlan művészi hitvallásának. Csuhraj filmje leginkább őrá. magára hasonlítanak. Hadd mondjak el egy története* Igaz jellemek, életszerein emberek... Olykor bizony nagyon fontos, hogy a művész ország-világ előtt kimondja: az emberek tulajdonképpen természettől fogva jók. Fontos közbeszólás ez a polgári művészettel, és az egész burzsoá ideológiával folytatott vitába, mert megcáfolja azokat az embert rágalmazó kijelentéseket, hogy a halandó mindig is alantas, egoista lény volt és marad. Jellemző „véletlen”, hogy Csuhraj első filmje a polgárháború időszakában játszódik, a második húsz évvel később, a harmadik pedig már napjainkban végződik, míg a negyedik a szó szoros értelmében mai Mintha a rendező szándékosan indult volna el mesz- sziről, hogy azután a mához közeledve még jobban ki tudja bontani például Asztahov vagy Guszakov fejlődését. Igv olyan jellemek története sorakozik fel, amelyek az élet által bőkezűen mért, súlyos megpróbáltatások közepette csak még jobban megedződnek. tisztábbak és erősebbek lesznek. Olyan nép jellemét testesítik meg. amelyeket nem kényeztet el az élet, de mégis végtelenül optimista. Csuhraj azok közé a fiatal szovjet filmművészek közé tartozik, akik az utóbbi tíz évben tűntek fel. Az életről akartak szólni annak minden drámaiságá- ról, s mélységes, belülről fakadó optimizmussal elmondják róla a teljes igazságot. Csuhraj filmjei arról tanúskodnak, hogy a rendező megtanulta mestereitől, Szergej Jutkevicstől. Mihail Rommtól, hogyan kell fejleszteni a forradalmi humanizmusnak azokat az alapvető hagyományait. amelyek mindig is a szovjet filmművészet egyik legfőbb sajátosságát adták. Jakov Varsavszkij szovjet filmkritikus , hisz operatőri munkája . mellett tanársegéd a főiskolán. m Csendet kérünk. Duda Felvétel indít. Kigyúllad a piros lámpa az ajtó fölött A stúdióban égnek a „tablók”, az ötszázasok, s az Ötezres reflektorok. — A színész egyet igazít a jelmezén. Valami megfogha tatlan érzés lesz úrrá mindenkin. A kábelesek éppúgy élik a műsort, mint ? színészek. Minden nap újból és újból. A stúdió olyan, mint a szülőszoba. Műsorok bölcsője. Mennyi küzdelem. a néző számára ismeretlen nehézség előzi meg a legegyszerűbbnek tűnő programot is. A rendező munkatársai, az asz- szisztensek, az ügyelők, a műsorral kapcsolatos minden apró mozzanatról tudlő-terem technikusai, a szabók, mind egy emberként dolgoznak, hogy a monitorokról kimenő kép technikailag és művészileg a lehetőséghez képest kifogástalan legyen. Duda. Csendet kérünk Kigyúlladnak a lámpák. A megvilágított térben Feleki Kamill éppen a tv Vidám illemtan című műsorának fanára. Int az ügyelő, és a művész, mintha világéletében illemtan-tanár lett volna, beszélni kezd. és a fénykörön kívül eső lámsem tanulhatták meg a csíniát-bínját. Ezt az évelt hozták és hozzák meg. — Nem film, nem is színház; Hát akkor mi? — Televízió, egyszerű a válasz — mondja Nemere László rendező. — Űj műfaj, új „szakma”. Elődeink nem voltak. De mi néhányon a főiskolán már televízió-rendező szakon végeztünk. Nemere László igaz már több mint 12 esztendeje áldozott először a film, majd a tv oltárán, de a főiskola csak alig egy éve bocsáj- totta szárnyra. A legjobbaktól tanult. Elérkezett az ideje, hogy önmaga, egyedül bizonyítson. — Erre most lehetőséget kaptam — mondja. — Pá- ger Antal főszereplésével most forgatom diploma filmemet. Még az elején vagyok. nem egy nehézséget kell majd megoldanom. — Szeretném megnyerni vele a közönséget. Televízió. Már nem luxus, részletre is kapható, a kisebb keresetűek számára is elérhető Végérvényesen bekapcsolódott mindennapi életünkbe. Dicsérjük, szidjuk. — mert szeretjük. — Foglalkozunk vele, állandó témánk. Talán lassan- lassan azt is megértjük, milyen jelentős erőfeszítéseket tesz a nagy tv-s család, hogy esti szórakozásunkat minél magasabb biztosítsa. FODOR JÓZSEF: MILYEN SZAVAKAT... Milyen szavakat mondhatsz róla már? Az Embert dicsérd-e, vagy az alkotót? Művét kérdvén: új, nagy zenéje válasz, A kor, melyben élt, küzdött, elfutoi I Miiven is volt, mint ember! Láttam, élve, Mit hangba szőtt, ma népről népre Hős embersége nagy volt, mint zenéje, [száll. Ne tartsa ezt se rejtve a halál. Egy szörnyű korban élt, és a sötétség, S nehéz, szűkös élet gondjai tépték S értetlenség kísérte s gúny, amit Ma magasztal a föld! Rendíthetetlen Küzdött a Műért s barbár kora ellen. Bartóki Nagy példád int, serkent, tanít. Regős István A monitorokon megjelennek a kamerák adta képek s a rendező dönti el, melyik lesz a kimenő kép, amelyet a tv-képornyöjén élvezhet a közönség. — (Bozsár Endre felvételei!
