Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-10 / 239. szám

Okos Kakas tanácsai 1. Ne mutasd magad min­den esetben másnál oko­sabbnak, akármilyen nehe­zedre esik is. Például ak­kor sem, amikor a főnö­köddel tárgyalsz. Mert vég­eredményben miféle okos­ság van abban, ha elütöd magad a prémiumtól. 2. Nem minden embernek van sikere a házasságban. Egyeseknek a mások há­zasságában van sikere. 3. Ha egyszer váltál el, le­het, hogy a nő volt a bű­nös. Ha másodszor váltál el, lehet, hogy peched volt. Ha harmadszor is elváltál, hagyd békén a nőket!, a szerencsés típushoz tarto­zol. 4. Ha a főnököd munkáid­ban hibát fedezel fel, so­sem mondd neki. hogy „Fő­nök elvtárs, tévedtél”. Mondd neki így: „Főnök elvtárs, megint próbára akartál tenni engem!" 5. Ha okos nő vagy, nem hfvod meg a barátnőidet minden születésnapodra. Ugyanis akadhatnak közöt­tük, akik megjegyzik, hogy hányadik születésnapod, 6. Ha egy nőnek udvarolsz, sohasem titkold el korodat, úgyis előbb-utóbb rájön; 7. Ha elmúltál negyven éves, bele ne fogj twisztet táncolni. Mesélj a nőnek anekdotákat, míg a tangó kezdődik. 8. Az okos asszony sohasem kérdi meg a férjét, hova megy, hanem tReglest 9. Ha az asszony még oko­sabb, nem lesi meg, hanem 5 is elmegy. így a leselkedés terhe is a férjre szakad. BEVONULÁS IDEJÉN HEH KRÓMK4 — Rád tér a katonaság Janikám. Nagyon mulya voltál. Megyénk egyik közismert sebészorvosa százas tempó­val rohant át a városon* hogy idejében érjen mun­kahelyére. A rendőr termé­szetesen leállította a szá­guldó kocsit, elvette a gyorshajtó betétlapját. Az érintett nem állhatta meg szó nélkül. — Ha ön nem kukacos- kodik — mondta szemre» hányóan a rendőrnek —, már régen a műtőben len­nék! — Látja — mondta elé­gedetten a közlekedés óra —, ezt egyedül nekem kö­szönheti. it Egyik kollégánk szüle­tendő cikke érdekében rep­rezentatív jellegű közvéle­ménykutatást tartott. A kiválasztott tíz férfihez a következő kérdést intézte: — Ki parancsol az ön házában? A következő válaszok ér. keztek: Hat válasz: a feleségem; három: az anyósom, egy: én magam. Kollégánk ez utóbbit sze­melte ki riportalanynak Ké­szülő írásához. — Ám füstbe ment az igyekezete, mert kiderült, hogy az ille­tő öt éve özvegyember. AZ UDVARIAS FÉRFI A férfiból, aki könnyed verseket ír, aki holddal tár­salog szerelme szépségéről. Az álmodozó férfiből, aki középkori lovag mód­jára hajlik meg és megha­tó szavakkal nyújtja át a rózsát a hölgynek, tegnap teljesen kiábrándultam az autóbuszmegállónál. Kiválasztotta a legjobb helyet, kényelmesen elter­peszkedett és beletemetke­zett a reggeli lapba. Körü­lötte egymást lökdöste két koros asszony, három fiatal nő gyermekkel a karján, négy asszony megrakodva szatyrokkal. Süket maradt minden célzásra, érdeklődéssel ol­vasta a kormányférfiak üd­vözlő táviratait az újság­ban és nem mozdult, csak akkor... Node, éppen ezt akarom elbeszélni. Az autóbusz megállt a következő megállónál. Hő­sünk csinos, pehelykönnyű, szemrevaló fiatal nőt vett észre. Ügy ugrott fel, mint egy rugó és szíves szavak­kal ajánlotta fel neki he­lyét. Félretolta a gyerekes anyákat, koros asszonyokat, hoc utat csináljon az ülé­sig a légies teremtésnek. Valaki ezt már nem bírta szó nélkül és kemény sza­vakkal fakadt ki az ud­varias férfi ellen. Azon nyomban csatlakoztak hoz­zá és rövidesen ellene for­dult a közhangulat. A kő­vetkező megállónál mélyen megbántva leszállt s köz­ben megjegyezte: — Mit látnak úgy fel, még udvarias sem lehet az ember. „ogyhogy nem vállalnak borotva frizurát? — Szóval nem kopaszra kellett volnr? — Hányszor megmondtam, hogy nem szabad borbélyt játszani! Tisztességtelen verseny Gácsi Mihály rajzai

Next

/
Oldalképek
Tartalom