Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

1M5. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 ÖTEZER HALÁLRA ÍTÉLT ELEFÁNT Hónapok óta tart az aszály Kelet-Afrikában és az állatok súlyos takar­mányhiányban szenvednek; Kenyából származó értesü­lések szerint elsősorban a nagy elefánt csordák van­nak súlyos bajban. A ha­talmas Csávó természetvé­delmi parkban eddig hat elefántot ée egy orrszarvút találtak kimúltam A nö­vényzet ezen a vidéken tel­jesen elszáradt. A kenyai illetékes mi­nisztérium mégsem hoz semmiféle intézkedést az éhező és szomjazó állatok megsegítésére, mivel amúgy- is 15 ezer elefánt él a Csávó parkban és nem tud­nak elegendő legelőt biz­tosítani nekik. Így hát a természetre bízzák, hogy ritkítsa őket. „Az embernek Moszkvába kell utaznia..." Antonioni beszámolója a L’Europeo-ban Antonioni a moszkvai film- fesztiválon Michelangelo Antonioni, a világhírű olasz filmren­dező, aki részt vett a moszkvai film-fesztiválon, majd utána — ahogy mondta — „egy kicsit csa­vargóit” Moszkva környé­kén és ellátogatott Lenin- grádba is, a „L’Europe” cí­mű római hetilap hasáb­jain beszámolt a Szovjet­unióban szerzett élményei­ről. Az intellektuális hang­vételű filmek rendezője — Moszkvában az „II deserto rosso”, vagyis „A vörös si­vatag” című új filmjével szerepelt — nem fukarko­dott bizonyos kritikai megjegyzésekkel sem, össz­benyomása azonban igen kedvező volt. Mint szósze- rint írta: „Az embernek Moszkvába kell utaznia, s nem azért, hogy rövid 'dő alatt valóban megbízható értékeléseket csinálhasson, hanem hogy meggyőződjön róla: gyakran milyen olcsó fogásokkal él a szovjet élet­ről szóló olasz tájékozta­tás”; Antonioni leírta Roma. nov szovjet miniszterrel való hosszabb beszélgetését és elmondta, hogy a szov­jet filmügyek vezető funk­cionáriusával folytatott eszmecseréjéből két — szá­mára meglepő — tapaszta­latot szerzett; Először is megtudta — „s ezt később is bebizonyítottalak láttam” — hogy a Szovjetunióban nincs film-cenzura. „Pedig ezt nálunk még a tárgyila­gosságra törekvők is állí­tották. Érdemes elgondol­kodni ezen...” — fűzte hozzá az olasz filmrende­ző. Meglepte és elgondol­kodtatta Antonionit az is, hogy Romanov miniszter közölte vele: a Szovjet­uniónak — amikor filme­ket importál — tekintettel kell lennie arra, hogy a filmeket legalább harminc nyelvre kell szinkronizál­nia. Ezt a nagy munkát pe­dig valóban csak a legjobb filmekre érdemes fordí­tani... Antonioni megnézte Moszkvában Bondarcsuk új filmjét, a Lev Tolsztoj re­géi yéből készült „Háború és békét”-t: „Szilárd, két lábán álló alkotás” — je­gyezte meg — többek kö­zött — róla. A fiatalok stúdiójában látta egy fia­tal, kezdő — ahogy Anto­nioni kedvesen írta, „még nevet sem viselő” — ren­dező „Ők ketten” című kisfilmjét és erről azt írta: „Művészi, érzelgősségtől mentes”. A szovjet és az olasz film-közönség ízlése — ál­lapította meg Michelangelo Antonioni — nem azonos, de „talán sehol nincs olyan lelkes, az alkotókat és az alkotást annyira tisztelő kö­zönség, mint amilyennel Moszkvában és Leningrád- ban találkoztam.” Az olasz filmrendező kü­lönben Moszkvát „hatal­masnak és erőteljesnek” ne­vezte, s hozzátette: „Nem csoda, hogy még Napóleont is megriasztotta a nyilván már akkor is érezhető erő”. A leningrádi „Fehér éjsza­kákéban — a film-mű­vész érzékeny szemével — „sok bájt és finom szomo- rúság”-ot látott. Színháza­kat — mint írta, nagy saj­nálatára — nem láthatott, de „kihallgatott” több olasz és francia művészt, akik el­ragadtatva nyilatkoztak — többek között — arról a leningrádi színházról, ahol mostanában Cserkaszov is játszik; Érdemes még" egy _apró epizódot idézni Antonioni cikkéből. Ehhez a lenin­grádi Ermitázs-ban leját­szódott epizódhoz az olasz rendező nem fűzött sem pozitív, sem negatív meg­jegyzést. íme, szószerinti leírása: — Megkérdeztem egy leánykát, aki ott állt Pi­casso ' egy sötétkék képe alatt, hogy vajon tetszik-e. „Jobban tetszik az ott alul” — felelte. „Az ott alul” egy Rembrandt-kép volt. — 1. KÉPES KRÓNIKA ÉPÜL A DUNÁM ENTI HŐERŐMŰ A hőerőmű építői a tervek szerint haladnak a munkálatokkal. A napokban emelték a helyére az erőmű 150 megawattos 130 tonna súlyú generátorát, amelyet különleges vasúti kocsival szállítottak a hely­színre. OSZTRÁK HAJÓ BUDAPESTEN AZ ŐSZ AJÁNDÉKA Elnéptelenedtek az üdü­lők és campingek. Bezártak az ABC áruházak. A mo­dern éttermek üvegablakai mögött, mint megannyi bú- torraktárban, csupaszon me- redeznek a székek és asz­talok. Elmúlt a badacsonyi szüreti mulatság is. A cso­dálatos őszi napfény azon­ban bekúszik az üdülők le­zsaluzott ablakain, megtö­rik a bezárt éttermek ab­laktábláin. Furcsa e kép, mert e verőfényes őszön természetellenesen kihalt­nak tűnik a balatoni táj. De talán mégsem minde­nütt. A képek arról tanús­kodnak, hogy a Balaton kitartó szerelmeseit szep­tember utolsó napjaiban is gazdagon ajándékozta meg­annyi szépségével. Reme­kül barnít a napfény. Csá­bító a csillogó víztükör. A vitorlások jó széllel várják ráérő gazdáikat. A bátrak- bátra azonban az idei, ta­lán utolsó campongező — Badacsonyban. :<* ; Tötök fez Zuglóból Afrikába „Tudnának-e török fezt gyártani?” — a közelmúlt­ban ezzel a kérdéssel for­dultak a zuglói kalapgyár szakembereihez a MODEX külkereskedelmi vállalat Afrikából érkező üzletkö ón „Bizonyára tudunk, bár még nem próbálkoztunk vele” — volt a válasz, amelyet valóban sok pró­bálkozás követett. A gyár­tástechnológia látszólag egy sze i. ugyanolyan tompot kell készíteni, mint bár­milyen más kalaphoz, de az adjusztálása már nehezebb­nek bizonyult. Először az okozott gon- <- hogy nem tudták egye­nesre levágni a karimát úgy, hogy később ne fodro- sodjon ki. Ezt végülis oly­módon oldották meg, hogy a Magyar Posztógyár gép­műhelyének segítségével karimavágó gépet szerkesz­tettek. Gépre volt szüksé­gük a verítékbőr bevarrá- sához is. Más kalapoknál a bőr tűzését a szalagdísz el­takarja. Ehhez azonban rejtvevarró gépet kerestek, de a külföldi cégnek nem volt raktáron. Először kéz­zel végezték a bőr bevarrc- sát, majd egy műszerész — igen ötletesen — rejtvevar- róvá alakított át egy meg­levő gépet. Most a gyárban már tíz­ezrével készülnek a ná­lunk török fezként ismert fejdíszek. Zsemlyeszínű, bordó, tűzpiros, türkiz... — összesen húsz féle színvál­tozatú fez sorakozik a gyár raktárában és várja, hogy egy-egy nagyobb tétel ösz- szegyűljön és útnak indít­sák Afrika különböző or­szágaiba, az Aranypartra, Nigériába, Sierra Leonéba, ■sőt más földrészre, még Ausztráliába is. Így került a fez az úi exportcikkek közé, s máris jelentős kivitelt bonyolít he MODEX. Ez évben het­venezerre van megrendelé­se, de a zuglói üzemben a sokasodó megrendelés nyo­mán jövőre már százezer­nél is több gyártására szá­mítanak. Huszonöt évi szünet után újra osztrák hajó érke­zett a pesti Duna-partra. Az első Dunagőzhajózási Tarsasag „Theodor Körner” nevű Iuxusgőzöse rend­szeres kiránduló forgalmat bonyolít majd le Ausztria es Magyarország között. A X. MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSRÓL Á kiállítás egyik részlete, előtérben Somogyi Jó­zsef szobrászművész Sirató című kompozíciója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom