Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. október a. 1910 tavaszán hárman üldögéltek a szürke, kopottas bérház udvarán, s beszélgettek, Valamennyien szlovák származásúak, kohómunkások, szőke, keménykötésű férfiak, közel a negyvenhez. A legidősebb, Mike Dobrejcak papucsot és hosszúujjú inget viselt. Talán egy órával azelőtt kelt fel, hogy na- marosan elinduljon éjjeli műszakra, a kohóhoz. A bátyja, Joe és legjobb barátja, Steve Bodnár simára borotváltam villogó fehér ingben ültek mellette. Derült májusi délután Volt. A három férfi érezte, ahogy a füstbeburkolt nap melege behatol a ruháik alá. A szomszédos kocsma szolgálója egy darabig elszórakoztatta őket azzal, hogy kiállt a fölöttük kanyargó vaslépcsőre és ablakot mosott. Azután visszament a belső helyiségbe, eltűnt a hajladozó derék, és a vékony boka, s a három férfi jobb híján beszélgetni kezdett arról, amiről mindenki más Braddock városában: Andy Tothról. Sok-sok évvel azelőtt egv zord szilveszter-estén nagy csetepaté támadt a Brad- dock-i vasgyár kapujánál, A munkások fizetett szabadságot követeltek újév napjára, a Társaság megtagadta, mire az emberek összegyülekeztek a kapunál és feltartóztatták éjszakai műszakra érkező társaikat. A művezetők és a gyári rendőrség beavatkozott, hamarosan szabályos kis csata kezdődött a Tizenharmadik utcában; Amikor minden elcsendesedett, betörtfejű, töröttkarú sebesültek nyöszörögtek mindkét oldalon, és egy ember, egy ír származású művezető halott volt. Andy Tóth olvasztárt — aki nemrég jött Amerikába feleségével és két fiával, letartóztatták, és gyilkossággal vádolták. Tóth bevallotta, hogy résztvett a csetepatéban, de tagadta, hogy ő ütötte volna le a művezetőt. Mégis bűnösnek találták és kötéláltali halálra ítélték. Az ítéletet csak később változtatták át életfogytiglani fegyházra. Andy Tóth utolsó pillanatig hangoztatta ártalansá- gát; Múltak a hónapok, s lassanként a családját — és talán a halott művezető családját — ,kivéve, senki sem gondolt már Andy Tothra. De most az emberek ismét róla beszéltek, mert húsz év után kiderült: valóban teljesen ártatlan volt. Valahol egy Steve Tóth nevű ember halála előtt, vallomást tett, hogy ő, és nem névrokona, Andy Tóth ölte meg a művezetőt a sztrájk idején. Andy Tóth kiszabadult. A képe megjelent az újságokban : zömök, fehérhajú, ijedt-tekintetű emberke. Kezében rózsafűzért tartott, s állítólag úgy nyilatkozott, hogy 6 mindig tudta: egy szép napon majd kiszabadul, mert minden éjjel imádkozott, és istenben való hite egy percig sem rendült meg. A következő vasárnap az ország sok-sok templomában prédikációjukba iktatták szavait a papok... Andy Tóth nem sokáig szívta Amerika levegőjét.- Amilyen hamar csak tehette, visszatért az óhazába. Felesége, aki az 6 fogsága idején kosztosokból tartotta fenn magát, még évekkel azelőtt meghalt. A fiai amerikai állampolgárok lettek, megnősültek s gyerekeik már ott születtek. Andy Tóth hazatért — meghalni. Ezt a kijelentését mindenki nyugtázta, de senki sem vette komolyan. S ami az egész esetben meghökkentette az embereket, az a vállaiat váratlan megnyilvánulása volt; hirtelen támadt nagylelkűséggel. s talán lelkiismeret- furdalásuk leküzdésére, kiesették neki azt az összeget, amelyet húsz év alatt keresett volna, ha nem kerül börtönbe. Az itteni emberek sosem unják meg, hogy a pénzről beszéljenek. — Mit gondolsz, mennyit kapott? — kérdezte Joe. — Könnyű dolog kiszámítani — felelt Mike. — Óránként 14 cent, 12 óra egy nap, 7 nap egy héten. — Húsz éven át. — Hűha! — Ez komolynak látszik. Könnyű szellő rezegtctte meg a száraz leveleket a Tizenkettedik utca fáin. Odakint egy zöldségárus tolta kordáját, énekelve kínálgatta a krumplit, hagymát, káposztát, és utcagyerekek gúnykórusa visszhangozta kántáló szavait. — Te tudsz számolni, Mike. Mondd meg, mennyi az? Mike mosolygott, büszke volt a tudományára. — Ha akarjátok! — Behajolt az ajtón, beszélt a THOMAS BELL: akkor nagyobb szakembert hívjatok — szólt Mike. — No és mi van a bércsökkentésekkel? — Egyszerűsítsük a dolgokat — javasolta Joe. — Vegyük az átlagos 12 órás munkanapot, hétnapos hetet, bércsökkentések és átmeneti elbocsátások nélkül. Bodnár mérgesen kérdezte: — Szeretnék én egy olyan gyárban dolgozni. Ti talán tudjátok, hol van ilyen? — Biztos az égben! — felelt Joe. Bodnár elfordította az arcát és köpött. — Vagy a pokolban. — Maradj már nyugton — szólt rá Mike —, vagy itt ülhetünk egész nap. öt- venkétszer tizenegy dollár hetvenhat cent, az annyi, mint... — leírta a számokat, szorzott és összeadott; (AíeZ , SZERENCSET konyhába, ahol Mary készítette a vacsorát, és cs»>- magolta az uzsonnás tarisznyáját. — Marcha! Keressél egy darab papírt és ceruzát! Az asszony az ajtóhoz lépett. Alacsony, fáradt nő volt, foltos ruhában, egyévesforma kisbabáját cipelve a karján. A csecsemő szakadatlanul rágcsálta a darabka szalonnát, mely spárgán csüngött alá a nyakából. — Minek neked papír és ceruza? — kérdezte. Szlovákul beszélt, épp úgy, mint a férfiak; — Kiszámítjuk, mennyi pénzt adott a Társaság Andy Tothnak; — Áh, ti jóemberek! Jobb lenne, ha inkább készülődnél munkába. De azért hozta, amit a férje kért, egy darab barna csomagolópapírt és egy ceruzacsonkot. Mike kisimította a papírt a térdén, és megnyálazta a ceruza hegyét. — Óránként 14 cent, napi 12 óra. — Leírta a számokat és gondosan elvégezte a szorzást; — Egy dollár 68 cent. — Ezt fejből is megmondhattam volna neked — szólt közbe Bodnár. — Heti hét nap — újabb szünet. — Az annyi, mint 11 dollár és 76 cent. — Na és a nyújtott műszak? — kérdezte Joe. — Az még 12 órát jelent minden héten, — Igaz, de honnan tudod, hogy a Társaság beszámította n nyújtott műszakot is? — Ha dolgozott volna, rá is esett volna nyújtott műszak. Márpedig a Társaság most úgy fizet, mintha dolgozott volna. Te nem így gondolod, Stefan? Bodnár azt felelte, ez elég józanul hangzik. De aztán hozzátette, a Társaság talán másképpen vélekedik. — Ha ennyire aprólékosan akarjátok kiszámítani, — Annyi mint hatszázti- zenegy dollár és ötvenkét cent egy évre — jelentette be. — Ilyen sok? — Húsz év alatt ebből csinos kis összeg lehet — jegyezte meg Joe elgondolkodva; — Most már tudom, miért élvezik a munkájukat a bankosok — szólt Mike a papírra bámulva. — Az ember leír néhány számot, összeadja őket és egyszeriben gazdag lesz. — Mennyi az? — kérdezte Bodnár. — Egy pillanat! Húsz év alatt az... — Mike ceruzája szántotta a papírt s közben a többiek elmerülten figyelték; — Bozse moj! — No? No? Mondd már! — Tizenkétezer kétszázharminc dollár és negyven cent, hajszálpontosan; Meghökkenve bámultak rá. — Mennyit mondtál? Mike megismételte a számot. — 12 ezer dollár — bólintott; — És méghozzá egyösszegben, készpénzben. — 12 ezer dollár! — Nem is hiszem el. — Ott van a számítás. Az összeg nagysága lenyűgözte őket. Elállt a szavuk, úgy meredtek a Mike térdén fekvő papírlapra. — Szentséges ég! — kiáltott fel Bodnár. — Amikor meghallottam, hogy adnak neki valami pénzt, azt kívántam magamban, legi/en minél több öröme belőle. Nem gondoltam, hogy ilyen komoly a dolog. Azt hittem, néhányszáz dollárról lesz szó, s az épp elég kevés ahhoz, amennyit szenvedett. De 12 ezer dollár! — Sok pénz — ismerte el Mike. — Valóságos vagyon. Es mindez miért? Mike a barátjára pillantott. — Irigyled tőle? Bodnár ismét a Mike ölében fekvő papírra tekintett, aztán gyufát ser- cintett, meggyújtotta pipáját, s a fel-feltoluló érzelem hatására csettintget- ve, hangosan szívta. — Azon gondolkodom, hogy én már akkor is itt dolgoztam a gyárban, amikor őt a börtönbe vittek és te is, s mi még most is dolgozunk... És van akármelyikünknek 12 ezer dollárja, amit felmutathatna? 12 ezer dollár? 12 ezer kutyagumi! — De mi nem is ültünk börtönben húsz évig. — Ördög vigyen el engem, ha nem ülnék szívesen a legszigorúbb börtönben ennyi pénzért! — Húsz év börtönben — az hosszú idő, Stefan! — Húsz év ebben az istenverte gyárban — az is hosszú idő, barátocskám. — Igaz. Ez igaz. — S nekünk mi jut belőle? Ki áll jobban e pillanatban? Csak nézz meg minket. — Hevesen gesztikulálva körülmutatott a mocskos udvaron. — Kérdezem tőled, ki áll jobban? Tóth visszatér az óhazába, vagyonnal a zsebében, s az élete hátralévő részében azt csinál, amit akar. Mi pedig itt görnyedünk továbbra is a kohó mellett, a száraz kenyérért. Mike nem válaszolt. Joe könnyedén megvonta a vállát, egyik kezével a pipáját tartva, másikkal pedig megtámasztva a könyökét. Mary kiszólt a lákásból. — Mihal, elkésel! Mike lassan, kelletlenül felkászálódott; — Tóth csinos kis beszédet vághat ki, amikor hazaér a falujába; Bodnár felmordult, még mindig fortyogva a dühtől. Joe felpillantott a bátyjára. — Beszédet? Mike bólintott és a pillantása messzire tévedt. A hangja szónokias színezetet Öltött; — Gondolom, hogy valami ilyesmit mondhat azoknak, akik összegyűlnek az üdvözlésére: „Barátaim, fiatal koromban elmentem Amerikába, hogy szerencsét csináljak. Arról álmodoztam, hogy egy napon visszatérek gazdagon és híresen. A zsebemben pénz és talán még a képem is szerepel az újságokban. És ime, most itt vagyok. Gazdagon és híresen.” Mike még állt egy pillanatig, és alig észrevehető, fanyar mosolyra húzta az ajkát. „Gazdagon és híresen” — ismételte meg halkan. Aztán megrázta a fejét, mintha látott volna valamit, ami túlontúl sok ahhoz, hogy elviselje, és bement a lakásba, hogy ösz- szekészüljön a munkához. Anekdoták Rossini estélyén, az egyik meghívott hölgy sokat ké- nyeskedett, mielőtt a mester egyik áriájának éneklésébe fogott. — Haj, drága mester — így sóhajtozott — úgy félek. — Nem jobban, mint én — felelte Rossini. • Egy neves német író verseket kapott egy levél kíséretében, amelyben a költő ezt írja többek között: „Elvből nem használok vesszőket; kérem önt rakja a vesszőket oda, ahová szükségesnek tartja.” Az író visszaküldte a verseket a költőnek a következő megjegyzéssel: „Kérem. hogy a legközelebb küldjön csupa vesszőket, a verseket majd magam hozzájuk írom.” GEREBLYÉS LÁSZLÓ: VALLOMÁS Éveken át Párizs lakosa voltam S a Mona Lisa volt a kedvesem. És napra-nap A Louvre lépcsőit róttam. Mosolya hívott, vitt a szerelem. Egy éjjelen A Szent Mihály tér táján, Lisa egyszeresük mellettem terem A bisztróban, Hol üldögéltem árván S mosolya táncba fog rejtelmesen. S pörög, pörög, Akár ördögpille szélben, Poharam alján Lisa mosolya, S egyszerre csak A bisztró kellős közepében Szétbontott hajjal Lisa áll oda Ropni a táncot Oly tűzzel, mint egy Cinka Panna, S mindenki ámul pajzán mosolyán, Mely rejtelem S tisztán csak arra fénylik, arra, Ki megszerezte szerelem jogán. Vigyázz, vigyázz! Valaki mintha intett volna: Az ő helye a falon a keret!... Bűnbe viszed?... Sustorgott minden gomolyogva, — S képzelet, vágy bennem dermedett. De 6 táncol! Mitse törődve a világgal! S a bisztró, mint a lobbant képzelet, Fölsistereg, S fölzúg a forradalmi táncdal A Carmagnol-t járják itt mindenek. Földreform 1945 Tanulmány• és dokumentumgyűjtemény A felszabadulás megteremtette önálló nemzeti fejlődés első, s magasan kiemelkedő csúcsa: a földosztás. Évszázados per zárult le ezzel, s e nagyszerű tett hű és alapos krónikája ez a vaskos kötet, amelyet a Levéltárak Országos Központja és az MTA Történettudományi Intézete e célra létrehozott munka- közössége alkotott: tudományos alapossággal összegezi a földreform megszületésének, végrehajtásának harcokkal teli történetét. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány ünnepélyes ígéretet tett a földreform megvalósítására, de a Függetlenségi Frontban résztvevő pártok nem mindegyike szorgalmazta őszintén az ígéret valóra váltását. A kötet bevezető tanulmánya — M. Somlyai Magda munkája — nagyszámú dokumentum felhasználásával elemzi ezt a bonyolult időszakot. M. Somlyai Magda bevezető tanulmánya nemcsak azért jelentős, mert az első a szintézist teremtő munkák közül e témakörben, hanem azért is, mert új. nemrég előkerült dokumentumokat is feldolgoz — például a Kisgazdapárt 1945 februárjában készített, de közzé soha nem tett, s csak 1962-ben előkerült reformjavaslatát. A kötet zömét nagyrészt még nem publikált dokumentumok — számszerint 171 — alkotják. Az időrend és a gondolati összefüggések, illetve ellentmondások figyelembe vételével, jó érzékkel csoportosított iratok segítségével nemcsak nyomon követhetjük a pártok közötti harcokat, hanem a néptömegek akaratának mind erőteljesebb és hatá- rozottabbb megnyilvánulásait is. Bokros László: Tanulmány (Szénraj4
