Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
i. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 ESS Háromszáz magyar folyóirat külföldön ötven országból érkeznek rendszeres megrendelések a magyar folyóiratokra, újságokra. Új-Zélandtól Alaszkáig, Kanadától Ausztráliáig, távoli és közeli országokba kézbesíti a posta a hazánkban magyarul vagy idegen nyelven megjelenő lapokat. Az exportlistán mintegy 300 folyóirat található. A legkeresettebbek közülük külföldön a nagy olvasottságnak örvendő New Hungárián Quarterly, a hat nyelven megjelenő Magyar Szemle, a Tükör, a Magyarország, a Ludas Matyi, a Nők Lapja, az Ország-Világ és a Füles. Nagy számban akadnak egyéni megrendelők, de ezenkívül a tőkés országokban mintegy 150—200 cég hozza forgalomba a magyar lapokat, amelyek 14 tőkés országban utcai újságáruspavilonokban is megtalálhatók. A hazánkban megjelenő lapok egyre több külföldi olvasóhoz jutnak el; az exportáló vállalat, a Kultúra folyóirat-exportja 1953 óta több mint kétszeresére emelkedett. A külföldön érdeklődésre számottartó folyóiratok között akadnak olyanok is, amelyek hazánkban is csak szűk körben ismertek. Ilyen például a Footwear címmel megjelenő cipődivatlap; szinte a világ valamennyi jelentős cipőiparral rendelkező országában igényt tartanak rá a szakemberek. A világon egyedülálló folyóiratot ad ki a Kartográfiai Vállalat, s ez szintén érdekli a külföldi tudományos körök, térképészeti intézetek szakértőit. A Cárt Actuál az időszerű földrajzi változásokat regisztrálja. Egyik száma például közli Nepál területi felosztását, amely térképen még sehol meg nem jelent, továbbá tartalmazza Kanada legfontosabb alumíniumlelő és feldolgozó helyeit, az öt tengert összekötő Volga—Balti tengeri víziút rajzát, Anglia villamosított vasútvonalainak térképét, Algéria új vasúti térképét. Ä brazil főváros építője Oscar Niemeyer, aki az új brazil fővárost (Brasi- liát) építette, jelenleg Párizsban tartózkodik, mert az Iparművészetek Múzeuma nagyszabású kiállítást rendezett alkotásainak modelljeiből. A kiállítást kéFirenzében a Ms. filmfesztivál keretében bemutatták Kende Márta Ördögszekér’’ című televíziós dokumentumfilmjét, amely a cigányok életét ismerteti és azok problémáival foglalkozik. A kritika igen kedvezően nyilatkozott a filmről, a technikai megoldást is kiválónak minősítette; — Magyarország idén először vesz részt a versenyen. sőbb világszerte több helyen is bemutatják; Niemeyer, aki irtózik a repülőgéptől, hajón érkezett Izraelből, ahol 40 ezer lakosú város építését tervezi a Negev sivatagban, Haifában egyetemet épít, Tel Avívban pedig egy hatalmas teret. Niemeyer szemben áll az új brazíliai kormánnyal és le is mondott a brazíliai egyetem építészeti tanszékének vezetéséről, miután szolidaritást vállalt az üldözött brazíliai értelmiségiekkel. Pedig ő építette az ország új fővárosát, sőt Bra- siliában még ezután fog megépülni az általa tervezett igazságügyi palota, a külügyminisztérium és egy színházépület. Űj, eddig ismeretlen épületeket tártak fel Aquincumban. Az aquincumi gőzfürdő. tj leletek Aquincumban Meglepő látvány fogadja Aquincum őszi látogatóit: a múzeum kertjében „új”, eddig nem ismert romok emelkednek. Száz éve kutatják a tudósok az egykori római tartomány fővárosát, ke- resztül-kasul ásták a múzeum környékét. Ügy vélték, hogy minden fontosabb emléket feltártak már. Milyen nagy volt hát a meglepetésük, amikor a rendezési munka során addig ismeretlen épületek nyomára bukkantak!? Az utóbbi időben jelentős „építkezés” kezdődött a romos területen. Megvédik, hitelesen kiegészítik a pusztuló maradványokat. A nagy fürdőben már lényegében befejeződött a munka. Valaha itt találkoztak Aquincum polgárai a tágas öltözőben, ettek-ittak, pletykáztak, kockáztak, a romok között kockákat is találtak, majd a meleg, a langyos, vagy ha hideg me. dencében fürödtek. A nyáron elkészült a fürdő déli szárnya, a gőzfürdő kiegészítése is. Dolgoznak már a hajdani vásárcsarnok, a Ma- cellum területén. Négyszögű tér körül láthatók az üzletek maradványai. Előttük oszlopos folyosó húzódott, középen pedig egy kis szentély állt, ahol talán Mercuriusnak, a kereskedők — és a tolvajok — védelmezőjének szobra volt. Találtak régi súlyokat is, s amikor megmérték azokat, kiderült, hogy bizony jócskán csaltak az aquincumi kereskedők... A vásárcsarnok eddigi maradványaitól nyugatra bukkantak rá az említett, eddig rejtve maradt épületekre. (a) H. Barta Lajosi A fonógyárban a villanyszerelő műhely vezetője bemutatott a munkatársaknak, kijelölte a satupadom és a kezembe nyomta az első munkadarabot. Félórája dolgoztam már, amikor észrevettem, hogy alig öt lépésre tőlem az az őszhajú szaki, akinek a nevét nem értettem a bemutatkozásnál, egy villanykapcsolót piszkál ujjaival és közben rajtam telejti a tekintetét. Néz. Be nem engem, hanem a kezemet, a reszelőt nézi. Csak a váíiamat rántottam és fütyülve dolgoztam tovább. Egyszer csak megállt a reszelő. Valaki megfogta a végét. Ö volt. — Fuser vagy, fiam — mondta. — Nem így kell csinálni... Olyan hullámos ez, mint a Balaton szélviharban. Lecsaptam a szerszámot. Rám sandított, fogta a re- szelőt és nekilátott, hogy a hullámokat kivegye a ■,Balatonból”. Alig telt el pár pillanat, az orrom elé nyomta a munkadarabot. — Látod, fuser... Így kell ezt csinálni! Hüvelykujjával megsimogatta szürke bajuszát és elment. Így lettem én fuser, és így ismerkedtem meg Péter bácsival. Az első időben nem szívleltük egymást, de aztán összebarátkoztunk. Minden reggel magával vitt, végigjártuk a fonógyárat, megvizsgáltuk, rendben van-e minden. Ilyenkor megállt a gépek előtt, ráfektette tenyerét a motorházakra és csodálatosképpen az■ ujjat hegyével, a rezgésekből megérezte a hibát. Kullogtam utána szorgalmasan, t alig győztem elraktározni a tudományt, amit belém akart tömni. Év végére aztán annyira megkedveltük egymást, hogy elhívott egy pohár sörre. Nagy szó volt ez, megválogatta, kivel iszik együtt. A második pohár után felém fordult: — Ide figyelj. Mától kezdve már nem vagy fuser... Érted? Rászolgáltál. A közelben laktak, munka után átmentem meglátogatni. — Alig vártalak — fogadott mosolyogva, leültetett az ágy szélére, aztán lelökte nyakáról a meleg jós zacskót, és fejét előrenyújtva faggatott. — Mi van a gyárban? Mennek a gépek? Hát a kismotorok hogyan viselkednek? Miután megnyugtattam, hogy minden a legnagyobb rendben, mérgesen rácsapott a nagyhasú dunnára: — Itt lopom az időt... Kutya bajom! Ti meg beleszakadtok a munkába. — Hallgass csak! — ri- pakodott rá a szekrénynél szöszmötölő felesége. — Beteg vagy és kész!... Megy az a gyár nélküled is. Azután sósvizet hozott és gargarizáltatta az öreget. Másnap én jártam végig a fonógyárat, és sorra tapogattam a motorokat, úgy, ahogy ő szokta. Nyolcán egész délelőtt a nagymotor javításán dolgoztunk. Szétszedtük, összeraktuk. dp nem működött Megint szétszedtük. Már tetőtől talpig olajosak voltunk, mégsem sikerült megjavítani. Délben a művezető megfogta a karomat, és félrehúzott: — Ugorj át Péter bácsihoz, kérj tanácsot... Lihegve értem a szobába. Amikor szuszogva elmondtam, hogy bedöglött a kártoló nagymotor, Péter bácsi ijedten felkapta a fejét a párnák közül és rávert az éjjeliszekrény szélére. — A sz...! Most húsz gép áll, mi?! Lerúgta magáról a dunnát és rám kiáltott: — Dobd ide a nadrágom! — De maga beteg... Csak tanácsot akartam — dadogtam. — Add ide a nadrágom. ha mondom! Odaadtam. Pillanatok alatt magára rántotta a ruhát, aztán felém fordult. — Vetkőzz le! Csak bámultam rá. — Vetkőzz le. ha mondom. Bújj az ágyba! Húzd magadra a takarót és csak szuszogj, ha jön a feleségem. — De hát úgyis észreveszi... — hebegtem. — Vásárolni ment. Mire hazajövök, megint elmegy — mondta, azzal sarkon fordult és otthagyott mint Szent Pál az oláhokat. A ház előtt felpattant a biciklijére és elkarikázott a gyár felé. Én meg ott totyogtam tanácstalanul a szoba közepén. Örök harag, ha nem teljesítem a kívánságát. A felesége meg bármely pillanatban visszajöhet. Nem volt választásom. Alsónadrágra vetkőztem, az overált az ágy alá dobtam, a dunnát gyorsan felráztam, aztán magamra húztam és szuszogni kezdtem. Pont jókor. Máris hallottam a felesége ismerősen koppanó lépteit. Egyik szememmel kikukucskáltam a dunna alól, Sári néni jött, lerakta a kezében tartott tömött szatyrokat, aztán az ágy felé sandított. Alszol, apjuk? — kérdezte. Egy darabig feleletet várt, aztán a szekrényben kezdett kotorászni. Egész idő alatt meg sem moccantam, csak szuszogtam tovább, és néha a lábammal észrevétlenül felbillentettem a dunna szélét, hogy levegőt kapjak. Egyszer csak úgy éreztem, hogy valami irtózatosan csavarja az orromat, igyekeztem visszatartani, de nem bírtam sokáig, s olyat tüsszentettem, hogy beleremegett a szoba. Sári néni felnézett a lábasok közül, aztán az ágy felé fordult és mérgesen felcsattant. — Nézd csak, nézd! Hogy megfázott, és még be akart menni! Csend lett. Aztán hallottam, lépked az ágy felé. Megállt az éjjeliszekrény előtt és felkapta a sóval teli zacskót. — Ezt meg levette! — sipított a hangja és dühösen megrázta a dunnát. — Apjuk!... Apjuk!.., Azonnal kösd fel! Úsztam a verítékben, de mozdulatlanul szuszogtam tovább. Ebben a pillanatban Sári néni lerántotta fejemről a dunnát, majd felsikított, és beesett a háta mögött álló székbe. — Én meg, mint a bolond, alsónadrágban, kezemben az overállal, rohantam ki a szobából. Útközben öltöztem fel. Mire beértem a gyárba, már zúgott a nagymotor, forogtak a gépek. Amikor Péter bácsi meglátott, elsápadt és összecsapata a kezét. Elmondtam, mi történt. Hogy tüsszentenem kellett. És ez okozta a galibát. Péter bácsi hallgatta egy darabig, aztán rámtámadt: — Hát nem tudtad visz- szatartani? Te, te fuser...! A nagymotor még ma is úgy van, ahogy összerakta, kiválóan működik, forgatja a húsz kártológépet, fésüli a gyapotbálákat, de ér azóta is csak fuser vágyót